Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-11 / 1458. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ........... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ........... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ---------------- 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.__________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Justus Ebert Justus Ebert, az Industrial Workers of the World és általában az amerikai munkásmozgalom egyik legismertebb és legtevékenyebb tagja, karácsony napján szívbajban hirtelen elhunyt, 77 éves korában. Justus Ebert évek hosszú során át szerkesztője volt az IWW lapoknak. Utolsó éveiben a Lithographers’ Journal-t szerkesztette. Ebert, aki a nyomda iparban dolgozott, kora ifjúságában csatlakozott a munkásmozgalom radikális ágához. Soha nálánál senki tisztábban és tökéletesebben nem bírálja a maradi szakszervezeteket. Az általa felhozott érvek még ma is megállják helyüket, amikor az ipari szervezkedést összehasonlítjuk a szakmák szerinti szervezkedéssel. A munkásmozgalomnak tett szolgálatai elismeréséül a temetésén az IWW-n kívül számos különböző frakció képviseltette magát. Két nappal halálát megelőzőleg még cikket küldött az IWW központi lapjának, az Industrial Worker-nek, igy róla is el lehet mondani, hogy valóban a harc mezején, az osztályharc ütközetében esett el. Amerikai sajtószabadság Az amerikai kereskedelmi sajtó annyira kihívóan kérkedik a szabadságával és függetlenségével, hogy szinte gyanússá teszi magát, mint az a menekülő tolvaj, aki torkaszakadtából kiabálja a fogjátok meget, hogy magáról elterelje a figyelmet. Ez jutott eszünkbe a múlt napokban, amikor egy ^lapjában véve jelentéktelen incidens alaposan leleplezte az amerikai sajtó szemérmetlen önreklámirozását. Pár héttel ezelőtt minden számottevő amerikai polgári újságban szenzációs hasábos cikkekben jelentették be, hogy az amerikai gazdasági életet uraló National Association of Manufacturers, — a NAM jelzés alatt szereplő gyárosok országos szövetsége, — szakított eddigi reakciós politikájával és ezentúl liberális irányt vesz fel. Érdekes ebben a dologban az, hogy az amerikai sajtó, amely a hirdetések révén szolgalelkü talpnyalója a gyárosok szövetségének, soha addig meg nem említette volna, hogy ez a kutyaszövetség milyen reakciós. Most azonban nagy örömmel jelezte, hogy ezentúl liberális lesz, amivel egyben elismerte, hogy eddig reakciós volt. A reakciós jelző itt valóban enyhe kifejezés, mert ez a kutyaszövetség olyan egyének vezetése alatt áll, akikre bátran ráillik a fasiszta jelző is. De azonkívül azt is mindenki tudta, hogy ez a szövetség milliókat költ munkásellenes propagandára és vezető tagjai'minden alkalommal el akarják gáncsolni a munkásvédelmi törvényeket. Számos munkás mártírnak vére tapad ezen szövetség vezetőinek véres kezeihez. Ugylátszik, hogy az amerikai sajtó a lelkiismeretén akart könnyíteni, amikor a kutyaszövetségben beállt állítólagos változást olyan nagy örömmel regisztrálta. Azonban pár napon belül kiderült, hogy az egész dolog tévedésen, vagy “jóakarata csaláson” alapult. Kiderült, hogy a NAM semmiféle elvi változáson sem ment át s az egész dolgot a New York Times szerkesztőségében a headlineokat iró egyén találta ki, aki az egyik riporter jelentéséből tévesen ezt a dolgot olvasta ki. A New York Times rikoltó headlineját aztán örömmel vették át az ország összes nagyobb napüapjai. A szenzációs headline alapján a National Lawyers Guild (Ügyvédek Országos Szövetsége) három tagja alapos vizsgálat alá vette a NAM évi konvenciójának határozatait s nyilatkozatot adtak ki, hogy ott a liberális változás nyomaira nem akadtak. Ekkor kérdőre vonták a Times riporterét, Russ Portért, aki beismerte, hogy az ő jelentései nem adtak okot, a szenzációs headlinera s azért a felelőség a headline névtelen kieszelőjét terheli. Hogy mennyire nem változott meg a NAM, azt mutatja az igazgatóság egyik tagjának, Harvey C. Freuhaufnak azon jelentése, amit az általa vezetett Fruehauf Trailer Company részvényeseinek küldött szét. Ebben a jelentésben Fruehauf megindokolja a NAM támogatását, amelynek célja “a Wagner törvények módosítása, a Norris-LaGuardia Act és a Fair Labor Standard Act nevű törvény módositása a MEGBÍZHATÓ ÉS BŐSÉGES MUNKAERŐ BIZTOSÍTÁSA MÉLTÁNYOS MUNKABÉREK MELLETT.” A NAM “liberális” elvei szerint el kell törülni a munkás jóléti törvényeket, hogy a munkapiac telítve legyen éhező munkanélküliekkel, akiket az általuk megszabott bérek mellett alkalmazhatnak és akiket kidobhatnak a munkából, ha elégedetlenkednek. Ez az a liberális irányelv, amit az amerikai sajtó minden erejével támogat. És ha van sajtószabadság, akkor ez csak abból áll, hogy a lapokat fel lehet használni az olvasók érdekei ellen. Az ilyen sajtószabadság csak azt jelenti, hogy a tulajdonos eladhatja a lapját bármilyen népellenes célokra. Lehet, hogy talán némi lelküsmereti furdalást éreztek s azért vették át olyan nagy örömmel a New York Times csaló headlineját. De már annyi bátorságuk nem volt, hogy a cáfolatot is megírták volna. így néz ki az amerikai sajtószabadság. Nyugdíjas union tisztviselők A 350.000 tagot számláló International Garment Workers Union (AFL) elhatározta, hogy tisztviselőinek bizonyos számú évi szolgálat után nyugdijat fog adni. A határozat szerint a férfi tisztviselőknek a 60 évet, a nőknek pedig az 55 évet kell elérni, hogy nyugdíjra jogosultak legyenek a megszabott minimális szolgálati idő letelte után. Ez a liberális határozat az első pillanatra nagyon dicséretre méltó. Végre is a union alkalmazottak is munkások és öreg korukra megérdemlik a nyugdijat. A union tisztviselőknek adott nyugdíj azonban nem ilyen egyszerű dolog, mert a szakszervezetek tisztiselőinek igen nagy ..része ..választott tisztviselő, ..akik elvi irányt szabnak meg. Amig mindenki örömmel látja azt, hogy a könyvelők, házgondnokok és egyéb hasonló alkalmazottak jogosak legyenek a nyugdíjra, addig azt is láthatjuk, hogy az elnökök, titkárok és egyéb hasonló választott tisztviselők nyugdíj jogosultsága azt jelenti, hogy ezen tisztviselők állásait örökösitik. Olyan örökössé teszik az ilyen állásokat, mint amint tették már azt ezen szervezetnél elnökséget, amit Dávid Dubinsky tölt be évtizedek óta és megmarad abban a tisztségben egész haláláig, avagy amig öreg kora majd nyugdíjba kényszeríti. A munkásszervezetekre nagyon káros hatással van a tisztviselő állásoknak ilyen örökösitése, mert az ilyen tisztviselők állandósítani akarják a viszonyokat és csak arra törekednek, hogy a szervezet tagságát a munkapiacon árulják. Bizonyos idő múltán a demokrácia teljesen megszűnik az olyan unionokban, ahol a tisztviselők évről-évre ugyanazok maradnak. Még a legjobb esetben is olyan pártgépezet fejlődik ki az ily szervezetekben, amelyik a tagság akaratának megnyilvánulását elnyomja. A union demokrácia védelmére és fentartására az Industrial Workers of the World szervezet alapszabályai előírják, hogy a választott fizetett tisztviselőket egy évre kell választani és csak kétszer egymásutáni időtartamra választhatók meg. Újból csak akkor jogosak a tisztségre, ha előbb bizonyos ideig az iparokban dolgoztak. így az ilyen tisztviselők megtartják a tagsággal való érdekközösségét és a munkásság problémáit nem az örökös tisztviselők, hanem az egyszerű tagok szemüvegén át látják. A választott tisztviselőknek nyugdíj jogosultsága tehát még nagyobb űrt szakit a szervezet tagsága és az örökös tisztviselők között. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E^ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett .-“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az yj társad»!»-! szerkezetét építjük * végi társadalom keretein belKJ
