Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-04-05 / 1470. szám

1947. április 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal A magán és a köztulaj­don harca (Vi.) A magán és köztulaj­don között harc folyik az egész világon, még itt, a kapitalizmus központjában is, amit igen tisz­tán mutat a Lilienthal kinevezé­sével kapcsolatos vita. Ámbár ez a vita jó néhány évvel eze­lőtt, még Norris szenátor idejé­ben kezdődött, amikor a Tennes­see folyó völgyében épitett vil­lanyfejlesztő telepeket a magán­tőke kezére akarták megkapa­rintani. A magántökések jól tudják, hogy ha a kormány a közköltsé­geken épitett óriási villanyfej­lesztő telepeken nyert áramot a valódi költségek alapján akarja árusítani, akkor nekik is lejebb kell jönni a Villány árával. Mert a vizierőből nyert villany ener­gia kilowattja alig kerül hét-ti­zed centbe. A nagytőkések sze­retnék megkeriteni ezt az ener­giát, hogy a közönségnek 4-5 centjével adják el. Ezt a tervüket azonban meg­hiúsította Lilienthal, akit akko­riban neveztek ki a “Tennessee Völgy’’ üzemek adminisztrátorá­vá. Lilienthal, akit most new dealistának neveznek, a haladás hive és nagyon hűségesen őriz­te a rábízott közvagyont. Nem engedte, hogy az az üzem a po­litikai panamáknak, protezsálá- soknak és esetleg a szabotálá- soknak is a központja legyen, mert az ilyesmikkel már nem egy közvagyont kormányoztak agyon itt, Amerikában. Lilienthal legnagyobb ellensé­ge McKellar szenátor ur, aki az­ért van oly végtelen gyűlölettel ellene, mert nem rakta be zsíros pozíciókba az általa protezsált rokonokat és barátokat. Lilien­thal nem engedte meg, hogy ez a fontos telep a tehetségtelenek lerakodó helye legyen. lar szenátornak alkalma nyílt arra, hogy tüzzel-vassal harcol­jon Lilienthal ellen. De nem csak McKellar, hanem mások is, sőt az összes lapok is harcba szálltak Lilienthal ellen, mert a magán tőkés rendszer urai ki­adták erre a parancsot. Hogy ez a harc könnyebb le­gyen, ráfogták Lilienthalra, hogy kommunista, vörös és new dealista. Már pedig csak ez utóbbi is igen nagy, megbocsát­hatatlan bűn. Az igazi ok azon­ban, amiért annyira ellenzik az, hogy a ma még kiszámíthatat­lan értékű atomenergiát, amit a törvény szerint nem szabadna | magánkézre juttatni, mert ké­sőbb mint árszabályozó, vagy árlevágó mérték is szerepelhet, nem akarják olyan ember felü­gyeletére bízni, aki úgy fogja azt őrizni, mint tette a Tennes­see Völgy áramfejlesztő telepei­vel is. így a Lilienthal kineve­zése nagy csapást jelent az ame­rikai tőkések számára. Jól tudják ezen tőkések, hogy ha a villanytelepeket és az atom energia telepeket olyan admi­nisztrátor kezébe juttatnák, aki örömmel kooperál velük s a te­lepeket agyonszabotálná, mint politikai labdát ide-oda rugdos­nák, mig végre is magánkézre játszanék. Az a vád nagyon ne­vetséges, hogy Lüienthal kom­munista, mert hiszen akkor már régen kidobták volna. Sőt az a vád is elég lett volna, hogy new dealista, mert a vörös hajsza már annyire fejlődött, hogy a kormányhivatalokból kidobtak embereket, akiket “halvány-pi- rós” szociálistáknak, vagy new dealistáknak neveztek el. HARC A TERMÉSZETI KINCSEKÉRT KOMMUNSTÁNAK MONDJAK Truman elnök most ezt a Li- lienthalt kinevezte az atomener­gia bizottság elnökévé. A tör­vény értelmében ezen bizottság tagjait és elnökét az elnök neve­zi ki, de a szenátusnak jóvá kell hagyni a kinevezést. így McKel­Ez a vörös hajsza már annyi­ra fejlődött, hogy az sincs ki­zárva, hogy idővel minden el­lenzéket kidobálnak a közhiva- lokból s ha nincs más mód az el­hallgatásukra, még deportálják is azokat, akik külföldön szület­tek. Lilienthalra is felhozták, hogy külföldön, Ausztriában született. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található s dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. ............................. . E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vriag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ... . Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekben! összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre novekvo hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatokkal kö­zös érdekeik vannak. ... , , . , s .. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeií megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban __ vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sereimének tekinti, maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük w régi társadalom keretein belül Közben folyik a propaganda harc a sajtóban és a rádión át nem csak a kommunisták, a szo­cialisták és a new dealisták el­len, hanem minden haladó és li­berális egyén ellen is. így példá­ul támadják az olyan liberális, vagy haladó szellemű embere­ket, mint Henry Wallace, Pep­per vagy Wagner szenátorok és a hozzájuk hasonlókat. Kidobál­ják a liberális újságírókat, rá­dió kommentátorokat, szónoko­kat a munkájukból s helyettük a reakció képviselőit teszik be. Mindezt azért teszik, hogy a ma­gán és a köztulajdon közötti harcban minél kevesebb legyen olyan aki a magántulajdont tá­madni meri és minél több legyen a védelmezője. A Lilienthal elleni támadás csak egy kis része annak az egész világra kiterjedő harcnak, amely azért folyik, hogy a nagy természeti kincsek, az erőforrá­sok, az atomenergia, az olaj, a szén, erdők, stb. megmaradja­nak magántulajdonosok kezei­ben. Ezért a tulajdonjogért ké­pesek mindenféle hazugságokra és ha azok nem elegendők, ak­kor drasztikusabb módszereket is alkalmaznak, mert nem akar­ják engedni, hogy az ily termé­szeti kincsek, energia források köztulajdonba kerüljenek. Mit terveznek a munká­sok ellenségei? (Folytatás az 1-ső oldalról) törvény tiltaná el a munkáso­kat, hogy az egész iparra azo­nos szerződéseket kérjenek. így a Ford, a General Motors és minden más nagyobb automobil cég munkásai egymástól függet­lenül volnának kénytelenek egyezkedni, ami természetesen az egész iparra kiterjedő auto­mobil munkások unionjának a szétdarabolását eredményezné. TILTÓPARANCSOT KÉRNEK 2. Kivonnák a Wagner törvé­nyek oltalma alól azon uniono- kat, amelyek a zárt műhely ki­vívásáért sztrájkba mennek. Zárt műhelyt csak ott ismernék el, ahol a munkáltató abba ön­kényesen beleegyezik. Miután ez csak nagyon ritkán történik meg, a törvényjavaslat ezen pontja végetvetne a zárt műhe­lyeknek. 3. Az igazságügyi depart- mentnek joga legyen birói tiltó­parancsot kivenni olyan sztráj­kok esetén, amelyek veszélyez­tetik a közegészséget és a köz- biztonságot. Miután ezt minden nagyobbszabásu sztrájkra rá le­het mondani, igy a javaslatnak a célja az, hogy a birói tiltópa­rancsok ellen hozott Norris-La- Guardia törvényt megsemmisít­se. 4. Minden sztrájk vagy kizá­rás előtt kötelező legyen a 20 vagy harminc napos bejelentő idő, amely alatt az érdekelt fe­lek “lehűlnek”. 5. Ez a pont megtiltaná a Na­tional Labor Relation Boardnak, hogy egyezkedő jogot adjon oly unionnak, amelynek tisztviselői között egy vagy több kommu­nista foglal helyet, vagy olyan, aki “támogatja a kommunisták politikai tanítását és akiről fel­tehető, hogy elősegíti a kom­munista elveket.” Nyilvánvaló, hogy ezen pont alapján minden munkásszervezettől meg lehet­ne tagadni a kollektiv egyezke­dés jogát, mert mindenkire rá lehet fogni, hogy elősegíti a kommunista elveket. A SZERVEZETEK BÜNTETÉSE 6. Összefoglalása annak, amit a munkásellenesek “unfair uni­on practices” (tisztességtelen union gyakorlat) név alá foglal­nak. Ilyenek például az, hogy a gyárban követelik mindenkitől a szervezetbe való belépést; az individuális tulajdonosok házai­nak piketelése, a szimpátia sztrájkok, stb. 7. A Natonal Labor Relation Board oly átalakítása, amely szerint csak mint bíróság'szere­pelne a jurisdikcionális esetek­ben. 8. Kötelezővé tenni a unionok- nak, hogy évenként pénzügyi jelentést adjanak. 9. A unionok és korporációk eltiltása attól, hogy pénzzel tá­mogassák akármelyik szövetsé­gi tisztviselő politikai kampá­nyát. 10. Az igy tervezett törvényt megszegő unionokat azzal bün­tetnék, hogy egy évre, vagy hosszabb időre kivennék a Wag­ner törvények oltalma alól. A RENDŐRÖK NEM SZER­VEZKEDHETNEK CALI- FORNIÁBAN LOS ANGELES — A califor- niai kerületi Court of Appeal ki­mondotta, hogy közalkalmazot­tak nem lehetnek munkásunio- nok tagjai, mert az ilyen alkal­mazottak hűséget fogadnak an­nak a közösségnek, amely alkal­mazza őket és ezt a hűséget nem oszthatják meg a unionnal. Ezt a határozatot Angel M. Perez rendőr ügyében hozták, aki belépett az AFL-hez tartozó unionba, ezért elbocsájtották állásából. Perez ezért port indí­tott, amit a fenti végzés értel­mében elveszített. Ez a Perez- ügy precedensül szolgált s fon­tosságára való tekintettel az AFL ügyvédi kara, Joseph A. Padway vezetésével érvelt a rendőr joga mellett, de ered­ménytelenül. Treasury Department je­lenti, hogy az adóbehajtás is drágább lett, minden 100 dollár behajtása most 13 centtel többe kerül, mint egy évvel ezelőtt. A baj az, hogy ezt a többletet is az adófizetőknek kell kiizzadni. Az orosz állampolgároknak megtiltották az idegenekkel va­ló összeházasodást. így lesz a “vasfüggönyből” hálószoba füg­göny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom