Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-02 / 1457. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 2. halljuk, hogy a trösztök meg- leckéztetése folyamatban van, ami azonban csak külső máz, az olyan jelentések takarására irányul, mint az, amelyben a trösztök milliárdos zsebvágásáról beszélnek. Közben aztán hivatkoznak arra az igazságszolgáltatásra, mellyel egyes trösztöket 50 ezer dolláros pénzbirságra Ítéltek. Ez olyan arány, mintha az elcsípett tolvajt arra Ítélné a bíró, hogy köteles egy cigarettát adni a barátjának. De különben is nagyon sokat beszélnek most a trösztellenes törvény alkalmazásáról a munkásszervezetek ellen. A Hearst és más hasonló újságok íróinak a kedvenc témája arról Írni, hogy az úgynevezett “closed shop” a trösztellenes törvényekbe ütközik, mert egyeduralmat gyakorol a gyár fölött azáltal, hogy nem union munkásokat ott nem alkalmazhatnak. Vannak aztán sokan akik komolyan bedülnek ennek a propagandának és mint egyenlő igazságot ismerik el az ilyen érvelést. Ha azonban megvizsgáljuk ezt a méreghintést, akkor aztán látjuk, hogy ismét egy kapitalista egység-érdekkel állunk szemben a gazdasági berendezkedésük terén. Elsősorban is ott sántikál az ilyen érvelés, hogy amikor a kapitalista trösztökről beszélünk, akkor legfeljebb csak néhány száz ember által gyakorolt cselekvésről van szó, ugyanazon néhány száz ember egyeduralma érdekében. Amikor munkásszervezetekről beszélünk, akkor millió és millió munkásnépről van szó és azoknak az érdekében történő cselekvésről. Akik nem tagjai a munkásszervezeteknek azok nagyon könnyen tagjaivá vállhatnak egyiknek vagy másiknak, de viszont egyetlen egy trösztnek sem lehetnek tagjai a néptömegek milliói. A tröszturalom a munkásnépből kizsarolt profiton néhány száz ember osztozkodását jelenti, a munkás szervezkedés kontrolja, a mindennapi kenyér biztosítását jelenti ma, mig a jövőben az összeség javát társadalmi rendszert. Ennek figyelembe vételével aztán nagyon is furcsán néz ki, hogy ugyanazok az újságok annyira kiabálnak az ezer milliós pör ellen, pedig ha azt meg is nyernék, mindössze csak néhány dollárt jelentene egy-egy munkás részére. Mig ellenben az a 15 billió haszon, melyet ez év 9 hónapja alatt könyveltek el a trösztök, néhány száz ember kezében vannak. Ha ebből egy billiót odaadnának, az néhány millió ember között volna elosztva. A trösztök urainak még mindig maradna 14 billió dollárnyi aprópénz. így tehát a munkásszervezeteket a trösztökhöz hasonlítani még a számtani lóditásnak is egy elrettentő példája. Ez azonban nem tartja vissza a mérgezett propaganda hintőket attól, hogy tovább folytassák az aknamunkát a néptömegek megtévesztésére. Nagy kár, hogy a munkássajtó még mindig csak olyan ponton áll, hogy be kell valljuk az ily nagyhatalmú méreghintők e t nem tudja kellő eredménnyel ellensúlyozni. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1847 dec. 30 — A Kommunista Liga megbízta Carl Marx és Frederick Engels-t a “Kommunista Kiáltvány” megszövegezésére. 1905 dec. 30 — Frank Steunenberg Idaho állam ex-kormány- zója merénylet áldozata lett, amelynek elkövetésével Moyer. Haywood és Patibone munkásvezéreket vádolták. A világhírű tárgyalásnál a vádló ügyész William Borah volt és a védelmet Clarence Darrow iránj tóttá, mely a vádlottak teljes felmentésével végződött. 1863 jan. — A rabszolgaság megszüntetése az Egyesült Államokban. 1905 jan. 2 — Chicagóban összeült azon előzetes konferencia, melyen lerakták az alapjait a pár hónappal később megalakult Industrial Workers of the World szervezetnek. 1906 jan. 2. — Orosz forradalmárok kivégzése Moszkvában. 1920 jan. 2 — Az Egyesült Államok kormánya “irtóhadjáratot” indított a “kommunisták” ellen. 1917 jan. 3 — Moonejr tárgyalás kezdete San Franciscóban. Az elmúlt év folyamán a National Association of Manufacturers (Munkáltatók Országos Szövetsége) minden közvélemény idomító forrást — sajtó, rádió, szószék és a különböző hazafias és militarista egyesületek — megvásárolt, hogy azokon keresztül előítéletet keltsen a munkásszervezetek és általában a munkásmozgalom ellen. A több millió dollárt kitevő ösz- szegből, amit erre a célra fordítottak természetesen bőven jutott a városi, állami és szövetségi törvényhozó testületek tagjainak is és a közeli napokban összeülő szövetségi kongresszus idejével egyben az “aratás” idejét elérkezettnek látják. A NAM korlátlan költekezésének meg is van az eredménye, mert az utóbbi hetekben minden oldalról visszhangzanak a munkáltatók szövetségének jelszavai. A megvásárolt rádió kommentátorok, a kitartott sajtó, általában a kizsákmányolok érdekeit védelmező szószék, a reakciós politikusak, egyik a másikat túllicitálva igyekezn ek a “társadalom bajainak okozóit” felismerni, megnevezni, természetesen a kizsákmányolok érdekeinek megfelelően és mindnek van orvossága azok kigyó- gyitására. Egy főpontban mind megegyeznek és ez, hogy: minden bajnak a munkásszervezetek az okozói. Az elfogultabbak a munkásszervezetek teljes feloszlatásától és azok tagjainak bebör- nözésétől és meglinc3elésétől sem riadnának vissza, a mérsékeltebbek azonban úgy vélekednek, hogy az erő mérlege ma azon a ponton van, hogy az igy előidézett anarchia végzetes lehetne a kapitalista rendszerre. Ami sikerült az elmúlt század utolján és a jelen század elején, kétséges, hogy a század derekán is beválna, igy ahelyett, hogy erőszakosan próbálnák elpusztítani a munkásszervezeteket, célravezetőbbnek vélik, csak megcsonkítani. Oly törvények hozását ajánlják, melyek a szervezeteket megfosztják az erejüktől, lehetetlenné teszik a szolidaritást, a többit aztán majd a munkáltatók elvégzik. Erre vonatkozólag Alfred P. Sloan Jr. a leghatalmasabb ipari vállalat — a General Motors Corp. — igazgató tanácsának elnöke, a közelmúlt napokban Bostonban a “Chamber of Commerce” (Kereskedelmi Kamara) bankettjén' elmondott beszédében körvonalazta a formulát. Sloan szerint elérkezett gz ideje, hogy “Amerikának határozni kell, hogy elfogadja-e a munkásság monopolisztikus pozícióját, vagy megteszi a lépéseket gazdasági szabadságunk megtartására.” Sloan természetesen az ország gazdasági szabadságát és jólétét a kapitalista osztály hasonló érdekeivel azonosítja és nem a lakosság 90 százalékának — a munkásságnak — érdekeivel. Sloan szerint oly törvényeket kell hozni sürgősen, amelyek az unionok tevékenységét korlátozzák, hogy “a sztrájkok ne veszélyeztessék a népesség ér- ! dekeit”. Ez szerinte két módon érhető el: “1) az unionokat oly kis részekre kell felosztani, hogy egy csoportnak se legyen elég gazdasági ereje ahhoz, hogy tevékenységük hatással lehessen a népesség érdekeire, vagy: 2) korlátozni a unionokat a jelen formájukban, hogy egyetlen iparban se legyen lehetséges oly nagyarányú munkabeszüntetés, amely a népesség érdekeire sérelmes lehet.” “Amikor aztán a szervezetek ereje igy korlátozva van” — mondja Sloan — “a kormány tegye magáévá a ‘le a kezekkel’ politikát, hogy a kolle k t i v egyezkedés minden rendszabályozás és beavatkozás nélkül folyhasson.” Más szavakkal: a kormány rakja a béklyót a munkásságra, aztán vonuljon visz- sza, hogy a kizsákmányolok minden beavatkozás nélkül tárgyalhassanak a munkásokkal. Ez éppen annyit jelentene, mintha két ökölvívó, vagy birkózó állna egymással szembe és az egyiknek megkötöznék kezeit és lábait a másikat pedig szabadon hagynák. Sloan szerint, a munkásságnak ma teljes monopóliuma van a munkaerő felett és ez ellen tenni kell valamit. A “jelen egyenlőtlenség” egyensúlyozására egy 10 pontból álló “tízparancsolatot” ajánl, amely szerinte elengedhetetlenül szükséges az ipari prosperitáshoz. Ez pedig a következő: 1. A munkáltatóknak szabad legyen a munkásokhoz beszélni (a szervezkedés ellen). 2. A kormányközegek minden határozatát (a munkások és munkáltatók közötti vitás kérdésekben) a bíróságok vizsgálják felül. 3. A munkásszervezetek legyenek felelősek minden aktivitásukért. 4. A munkavezetőket a törvény az igazgatóság részének ismerje el. 5. Törvényteleniteni a zártmü- helyt. 6. Szervezeti kérdésekben a szervezet össztagságának megfelelő százaléka dönthessen. 7. A szervezetektől megkiván- tassék az anyagiak hováforditá- sának nyilvános kimutatása és megtiltandó, hogy politikai aktivitást anyagilag támogassanak. 8. Minden erőszak és kényszer (a szervezkedésre) törvénytelennek nyilvánitassék. 9. A munkáltatóknak korlátlan jog biztositassék kollektiv szavazás kérelmezésére. 10. A kollektiv tárgyalások feltételei élesen definiálandók. KRITIKUS NAPOK A LÁTHATÁRON A munkáltatók törekvése a munkásszervezetek gúzsbakötésére nem üres ábránd, hanem gondosan előkészített tervezet. De mivel annak keresztülviteléhez nem csak a munkáltatók akaratára van szükség, hanem annak sikere nagyban függ a munkásság magatartásától, igy nem tudjuk elég erélyesen hangsúlyozni, hogy mily fontosságú ma a munkásság tettrekészsé- ge. Az Egyesült Államokban ma közel 15 millió szervezett munkás van, ami ugyan csak egy- harmadát képezi az összes foglalkoztatott munkásoknak, mégis meg van a lehetőség a kizsákmányolok terveinek meghiúsítására, ha a munkásság felismeri a helyzet komolyságát. A 15 millió szervezett munkás kontrolálja a bányászati ipart; az olaj források és finomító telepeket: az épület ipart; az acél, automobil, szövő, férfi és női ruha ipart; villamossági ipart; az élelmezési ipart és úgy a vizi, mint szárazföldi szállítás minden ágát. Más szóval: az alapvető iparok bármelyikében és ha szükséges az összesben képesek az üzemet leállítani, ha a szükség megkívánja. Ezzel az erővel szemben, a munkáltatók minden ereje eltörpül, ha a munkásság céltudatosan alkalmazza azt. Ma meg van ez az erő a munkásság kezében és a munkáltató osztály tudja ezt, azért igyekeznek elsősorban törvényekkel feldarabolni a munkásság egész iparokra kiterjedő szervezeteit, hogy ezáltal megakadályozzák az egységes cselekvést. Ha ez sikerülne a kizsákmányoló osztálynak, nem csak az egyes szervezetek, hanem az összes szervezeteket, sőt az összmunkásságot kiszámíthatatlan vesztességek érnék. Éppen ezért e kritikus napokban egyetlen munkás sem helyezkedhet a várakozás lépcsőjére és ott várja, hogy mi fog történni. A munkáltató osztály nem azért készítette terveit, hogy bennünket ijesztgessen, hanem, hogy azt végrehajtsa és annak végrehajtását csak a munkásosztály szervezett ereje képes megakadályozni.
