Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-14 / 1441. szám
1946. szeptember 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal ismerteti ezt az ügyet. Az átiratot Kollár mt. olvassa fel. Szigeti mt. elmondja, hogy amikor Geréb mt. leutazott New Yorkba, hogy az elégedetlenkedők véleményét megismerje és az ellentéteket, ha lehet, eloszlassa, az úgynevezett “ellenzék” szabotálta az erre az alkalomra hirdetett gyűlést, amivel már akkor kimutatták, hogy csak az antiszemitizmusnak hódolnak és a zsidók elleni atrocitásokat igazolni akarják. Azután Pika, majd Zára munkástárs ismertették a mozgalmi rombolók munkáját. Geréb munkástárs kijelenti, hogy elérkezett az idő, amikor ezzel a kérdéssel már egészen nyíltan kell foglalkoznunk. Miután Unger munkástárs hihetetlennek tartja, hogy IWW kártyával rendelkezők a Hitler vagy a Hitler által hirdetett nácizmussal szimpatizálhattak, a vagy az antiszemitizus név alatt ismert fajgyűlöletet jogosnak tartanák, nyíltan kérdést intézett a new yorki delegátusokhoz, valamint azon munkástársakhoz, akik pár évvel ezelőtt még New Yorkban laktak, hogy hallották-e, amint hosszú időn át a péntekesti gyűléseken Vlasits azt a kijelentést tette, hogy a munkásság előnyére szolgálna a Hitler győzelme? Avagy más, ehez hasonló kijelentéseit? A new yorkiak igennel válaszoltak a kérdésre. És kik hallották azt, kérdezte újból Geréb. mt., hogy az úgynevezett “ellenzék” tagjai “zsidóztak”? Újból számosán nyújtották fel kezeiket, bizonyítva azt, hogy milyen “ellenzékkel” van dolgunk. REAKCIÓS PROPAGANDA Geréb mt. rámutatott arra, hogy sok IWW-istának tisztán- látó képességét megzavarja az oroszok iránt érzett ellenszenvük. Példának bemutatja az Industrial Workers egyik legutóbbi számát, amit, mint mondotta, igen tehetséges Fred Thompson mt. szerkeszt. Azonban a rusz- szofóbibia következtében még Thompson mt. is helyet adott például annak a hazug reakciós propaganda hírnek, hogy Magyarországot az oroszok kiéheztetik. Többek között például ezt irta: “Noha Magyarországon csak 17 százalék szavazatot kaptak a kommunisták, mégis ők uralják az országot az orosz okupáló sereg segélyével és állandóan dobálják kifelé a tisztviselőket állásaikból.” Amig az Oroszországból jövő híreket nem tudjuk ellenőrizni, addig a magyarországi eseményekkel már ismerősek vagyunk és jól tudjuk, hogy az állásaikból elmozdított tisztviselők a régi uribitang uralkodó osztály tagjai, akikért igazán nem kellene sajnálkozni az IWW lapban. De azonkívül ez a máskülönben valóban őszinte forradalmár Thompson mt. máskor semmit sem ád a politikai választásokra. Most azonban, miután kielégíti russzofóbia érzelmeit, fontosnak tartja. Sőt azt sem vette észre, hogy csak fél igazságot irt le, ami természetesen ^valótlansággá lesz. Mert mi tudjuk, Magyarországon nem a kommunisták, hanem a kom- munista-szociálista és a parasztpárti kombináció dobatja ki (nagyon helyesen) a befészkeAz IWW-ban szervezett munkások piketelik a Schrimer-Dorbirer Pump Company gyártelepét. lődött nyilasokat vagy azokkal szimpatizálókat az állami tisztségekből. És ez a három párt már nem 17, hanem a szavazók 44 százalékát képviseli. Mi, magyarok, akik jobban ismerjük ezt a dolgot nem hullajtunk könnyeket azokért, akik segítettek leölni a munkásmozgalom minden ágának vezetőit. TANULSÁGOS TÖRTÉNET Hogy a Bérmunkás irányvonalát a GÉB tagjai tisztábban lássák, — mondotta Geréb mt. — elmondok egy példát, amilyeneket a “Munkaközben” cimü rovatomban szoktam megirni. A gyárban jóidéig együtt dolgoztam egy zsidó vallásu munkással, aki egy alkalommal összeszólalkozott egy más vallásu, vagy nemzetiségű munkással. Szó szót követett, míg végre az ellenfél kivágta: “You nesty Jew!” Erre a zsidó barátom, aki jó tagbaszakadt ember, alaposán mellbevágta a zsidózó ellenfelét. “Nem azért ütöttem meg, mert engem szidott, hanem azért, mert zsidózott”, — szólt hozzám. Igazat adtam neki s helyeseltem eljárását. Pár nap múltán a körülöttünk napszámos munkát végző néger munkás valami olyasmit csinált, ami nem tetszett a zsidó barátomnak. “Ezt a piszkos négert is a pokolba kívánom!” — szólt hozzám. “De M . . ., — kiáltottam fel, — “hiszen tegnapelőtt azért ütöttél meg valakit, mer ta fajgyűlöletnek éppen olyan kifejezés tadott, mint teszed most a néger munkással szemben!” “Oh ez megint más!” — felelte a zsidó“ barátom ingerülten. Mi, az IWW idősebb tagjai még igen jól emlékszünk rá, hogy két-három évtizeddel ezelőtt a vörösfalás teljesen ellenünk irányult. Nem volt az az elképzelhető ocsmány bűn, amit ránk ne fogtak volna. Az idők azonban változtak. Ma nem az IWW, hanem az oroszok állnak a vörösfalás központjában, amit meggondolatlanul gyakran még IWW-isták is átvesznek, mert kielégíti russzofóbiai érzelmeiket. “Oh az más” — kiáltanak fel, ha figyelmeztetjük őket. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez ugyanaz a vörösfalás, amelynek mindannyian áldozataivá esünk, ha hatalomra negedjük jutni. A Bérmunkás Írói nem ülnek fel ennek a vörösfalásnak, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne éljünk a kritika jogával, ha azt a tények úgy kívánják. ■ Unger mt. kijelenti, hogy az elmondottakból elég tisztán látja a Bérmunkás álláspontját. A BÉRMUNKÁS IRÁNYVONALA A lap irányvonalára vonatkozólag Pika mt. magáévá teszi a Geréb mt. jelentésében adott irányt. Gulyás és Kovács munkástársak szintén helyeslőleg szólnak a jelentésben adott irányhoz. Engli munkástárs nagyon helyesnek tartja azt az irányvonalat, amit a lap az utóbbi négy évben követett és azért ezt az indítványt terjeszti az értekezlet elé: “Indítványozom, hogy a Bérmunkás kövesse ugyanazt az irányvonalat, amit követett az utolsó 4 évben”. Az értekezlet egyhangúlag elfogadja az indítványt. Pika mt. ajánlja, hogy minél nagyobb számú lapot és naptárt küldjünk Magyarországba. Többen hozzászólnak a kérdéshez, amennyiben azt igen fontosnak tartják. Lefkovits mt. válaszol, hogy máris számos címre küldünk lapokat és egyéb kiadványaink példányait Magyarországra és az ily címeket állandóan szaporítjuk. Geréb munkástárs bejelenti, hogy cikkekben is fogja kérni az olvasókat, hogy csomagjaikba Bérmunkást, Naptárt, v^gy egyéb IWW irodalmat is tegyenek, amiket otthon most szeretettel olvasnak. Kucher mt. felhívja az értekezlet figyelmét arra a nagy érvágásra, illetőleg zsarolásra, amire az amerikai magyar reakció most készül a békekötéssel kapcsolatban. Indítványozza azt, hogy ezzel a dologgal a Bérmunkás többet foglalkozzon. Az értekezlet a szerkesztő és az iró- gárdisták figyelmébe ajánlja ezt a dolgot. Indítványozva és egyhangú szavazással elfogadták, hogy a Bérmunkás vásároljon az egyetemes szervezési alapra kiadott 25 darab, egyenként 2 dollár értékű bélyeget, vagyis 50 dollárral segítse az Egyetemes Szervezést. AZ 1947-ES NAPTÁR Pika munkástárs indítványozza s egyhangúlag elfogadva, hogy a naptárt adjuk ki az 1947-es évre is. Lefkovits mt. jelenti, hogy amennyiben ezt az ajánlatot már a clevelandi kerületi értekezlet megtette, tudomása szerint a szerkesztő már meg is kezdte a munkát. Most már csak az a fontos, hogy a hirdetéseket gyűjtő munkástársak is dejében munkához lássanak. “Ha mindenki csak egy napot áldozna erre a célra, — tehát jóval kevesebbet, mint az irógárdisták, akkor ezt a kérdést, ami a naptár financiális sikerét biztosítja, könnyen meg lehetne oldani”, — jegyezte meg Pika mt. Zára mt. ismerteti az értekezlettel, hogy a magyarországi irók milyen hihetetlen éhínséggel küzdenek. Felveti a kérdést, hogy nem-e tehetnénk mi is valamit az érdekükben. Egyik olvasónk nyíltan feltette neki ezt a kérdést. Pika, Kovács, Gőgös és Geréb mt. szólnak hozzá a kérdéshez. A felszólalók elmondják, hogy miután mindannyiunknak segíteni kell számos rokonságon, szűkös viszonyaink mellett csak azon íróknak juttathatunk valamit, — leginkább
