Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-14 / 1441. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio iinHpr thp Art nf Mnrrh S. 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 SEPT. 14 NO. 1441 SZÄM A clevelandi IWW sztrájk HETPKRONIKA AZ IWW-HOZ CSATLAKOZOTT MUNKÁSOK SZTRÁJKJA SZÁZ SZÁZALÉKOS. — A PICKEVONALAT NEM LÉPIK ÁT SZERVEZETT MUNKÁSOK. — SZOMSZÉDOS TELEPEK MUNKÁSAI SEGÍTENEK Multheti számunkban megírtuk, hogy a 1718 East 39th street alatt fekvő Schrimer-Dornbirer Pump Company munkásai, akik az Industrial Workers of the World szervezetbe egyesültek, sztájkba léptek, mert a munkáltatók dacára a NLRB által elrendelt szavazásnak, amelyen a munkások egyhangúlag az IWW mellett nyilatkoztak, nem akarják elismerni a szervezetet és megtagadták a kollektiv egyezkedést. Ez a kisebb cég is egyike azon1 vállalatoknak, amelyeknél a munkáltatók alkalmazottaik túlságos kizsákmányolása révén akarnak gyorsan meggazdagodni. A kizsákmányolás a túl alacsony bérekben mutatkozik. De az alacsony béreken kívül még a 40 órán felüli időt sem fizették másfélszeresen mióta az erre vonatkozó törvényt beszüntették. A munkások tehát első sorban is azt követelik, hogy a 40 órán felüli munkát másfélszeresen, vagyis a már mindenütt általános “overtime” módon fizessék itt is. A másik követelés természetesen az órabérek aránybahozása az ily szakmunkákért a vidéken fizetett általános órabérekkel. így a minimális 80 cent helyett 1 dollárt követelnek az assembly-line részére és 1 dollár 15 centet a gépen dolgozók számára. Azonkívül követelik, hogy időközönként ezen minimális béreket 5 centtel emeljék mindaddig, amig az assembly-line munkásai 1 dollár 15-öt, a gépeken pedig l dollár 25-öt kereshetnek. Mint látjuk, ezen követelések elég szerények. A munkáltatók azonban még sem akarják teljesíteni. Megjegyezhetjük azt is, hogy a fizetések a szervezkedés előtt még a mainál is rosszabbak voltak. Azonban midőn a munkások megkezdték a szervezkedést, a gyárosok 10 cent béremelést adtak nekik, mert azt hitték, hogy ezzel az alamizsnával elejét vehetik a további bérmozgalomnak. A sztrájk kimondása után a munkások száz százalékosan vonultak ki és piketvonallal vették körül a gyárat. A piketvona- lat a másféle szervezet munkások is tiszteletben tartják és nem lépik át. Ez azt jelenti, hogy a szállító munkások nem szállítanak semmit a gyár részére. Ezzel szemben a szomszédos American Stove Company munkásai, akik szintén az IWW szervezethez tartoznak, tömegesen állnak be a piketvonalba, hogy megmutassák a sztráj.ko- lókkal érzett szolidaritásukat. A piketvonalon való segítségen kívül az American Stove Company munkásai már az anyagi segítség módjairól is tárgyalnak. Ugyancsak foglalkozni fognak ezzel az ügyel mindazon gyárak munkásai, amelyekben az IWW tagjai dolgoznak, hogy abban az esetben, ha a sztrájk tovább tart, kellő anyagi segítséget kapjanak a sztrájkolok. A sztrájkolok lelkesen vesznek részt a piketelésben. Egyik legaktívabb tagjuk, Amos Morrow munkástárs állítása szerint, ha kell, kitartanának akár három hónapig is. A sztrájk megtörésére eddig még nem történt komoly kisérlet, mert a munkások* egyszerűen kinevették a gyárosok azon üzenetét, hogy ha visszamennek a munkába és elfelejtik az IWWt-, akkor hamarább elérhetik a béremelést. Ezek a munkások már a saját kárukra tapasztalták, hogy mi különbség van az egyéni, meg a kollektív egyezkedés között. CSILLAGVIZSGÁLÓKRA LESZ SZÜKSÉG PARIS — Az olaszok elképedve vették tudomásul, hogy Anglia 27 billió dollár kárpótlást követel Olaszországtól. Az olaszok állítása szerint a teljes olasz nemzeti vagyon csak 26 billió dollárt teszi ki, tehát ha az angolok elvinnének mindenféle értéktárgyat Olaszországból, még a földet is beleértve, még akkor is egy billióval adósak- maradnának az olaszok. Az angolok egyes kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy a többi legyőzött országok ellen is hasonló, csak asztronómiai számokkal kifejezhető kártérítési követelést állítanak fel. Ennek a célja az, hogy igy ellensúlyozzák az oroszok követeléseit. Miután az angolok biztatására a többi országok is hasonló magas követeléseket fognak beterjeszteni, ajánlatos lenne, hogy az asztonomiai számokban jártas egyéneket rendeljenek ki a békekonferenciához szolgálattételre. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ha van olyan hir, amelynek hallatára végig fut a hideg a Magyarok Vasárnapja, az Amerikai Magyar Népszava és más hasonló újságok hűséges olvasóin, úgy bizonyára órák hosszat reszkedtek annak hallatára, hogy állítólag titkos tárgyalások vannak folyamatban Magyarország lecsatlakozását illetőleg a Szovjet Unionhoz. Ennél borzalmasabb híradás nem jöhetett az ilyen egyének részére és bizonyára megkönnyebül- ten lélegzettek föl, amidőn a Pá- risban időző Gyöngyösi János külügyminiszter sietett megcáfolni azt. Viszont nagyon sokan “nem zörög a falevél, ha nem fuj a szél” közmondásra gondolva a megcáfolást is gyanakodva fogadták és még azt a nagy szenzációt sem fogadták olyan régi magyaros lelkesedéssel, hogy Erdély ügyét újra számítják tárgyalni. Mert tegyük föl, hogy végre mégis csak sikerül Erdélyt vagy legalább egy részét visszacsatolni Magyarországhoz, mit fog ez érni akkor, ha mégis a kacsa hir, valóra válik és Magyarország a Szovjet Unió szerves része lesz. Nem is csoda, hogy csak félfüllel hallgatva egy beszélgetést, mégis egész jól hallottam, “inkább maradjon Romániának” megállapítást. Ismét egy kényes kérdés kerül napirendre, amihez nagyon nehéz lesz hozzászólni, hogy vagy az egyik vagy másik oldalról jövő vádaskodás ne érje a hozzászólót. Vannak olyanok, akik pl. bennünket nem is tartanak magyaroknak, pedig azok vagyunk, a legjobb magyarok, mert elsősorban munkások vagyunk. így csak természetes, hogy a magyar nép töbsségének a magyar munkásnépnek a javát akarjuk. És hogy anyanyelvűnket szeretjük és soha cserben nem hagytuk, arra elég bizonyíték, hogy itt a messze idegenben, évtizedek óta magyarnyelvű újságot írunk. A magyar kultúrának ápolói és bámulói voltunk mindig, habár állandóan harcoltunk a magyar reakció, a grófi, papi földesúri bitang rendszer ellen, mellyel a magyar nép millióinak vándorbotot nyomtak a kezébe és uj haza keresésére űzték ki az országból. Annak a hazafias hódításnak azonban soha sem ültünk föl, amivel a magyar reakció mesz- sze idegenben is megkörnyékezte a hazából kiüldözött fiait, akik pártolói és támogatói lettek az elnyomó úri rendszernek és akikben továbbra is megtartották más nemzetek iránt érzett gyűlöletet, amit amikor kívánták a háborús gyilkolásig tudták szítani. Az ily úri rendszernek megdöntése mellett vagyunk mint jó magyarok és ha a magyar nép képtelen volt ezt végrehajtani, csak örülhetnek annak, hogy az oroszok segítségével legalább részben már eddig is végre tudták hajtani. így tehát mi egyáltalán nem bor- zongunk még akkor sem ha igaznak bizonyulna a titkos tárgyalásokról megcáfolt híresztelés. Pedig azt is mindenki tudja rólunk, hogy amilyen barátai vagyunk a Szovjet Uniónak, annyira ellenségei vagyunk a Sztalin-féle diktatúrának is. Ez azonban nem zárja ki testvéries érzelmünket az orosz nép iránt, akik olyan nagy áldozatok árán kitartóan vívják történelmi forradalmukat. Hogy mennyire vannak mögötte a végcélnak és hogy milyen megvetendő kilengéseknek és a politikai bürokrácia több esetben gyilkos jelenségeinek voltunk szemtanúi az orosz forradalom alatt és hogy mennyire nevezhetjük imperia- lisztikus törekvésnek Oroszország jelenlegi politikáját, ez még mindig nem változtatja meg azt a tényt, hogy az oroszok történelmi forradalmat vívnak. Az is lehetséges, hogy az orosz forradalom lecsúszott eredeti útjáról, de mi, akik hiszünk és ismerjük a társadalmi fejlődést, úgy azt is tudjuk, hogy ez a lecsúszás is csak ideiglenes és föltéve ha csakugyan a nemzeti sovinizmus útvesztőjébe is akarják sodorni, a helytelen utakon járó vezéreik, a történelmi ár, őket fogja elsodorni az útból és végeredményben szabad ut lesz a magántulajdon és az államkapitalizmus végső megsemmisítése felé. Lehetnek olvasóink között olyanok, akik azt gondolhatják, hogy szép egy magyar e sorok írója, aki csak úgy egy kis kacsa hir hallatára, már is oda akarja adni Magyarországot a Szovjet Uniónak. Lehetnek olyanok is, akik azt gondolják, na ez még nagyobb kommunista lett, mint a Magyar Jövőbe takart “elvtársak” akik kommunista- ságuk takarsára már a reggelijüket is a magyar nemzeti színek szerint válasszák ki. A föl- tételezők mindkét oldalon tévednek és a helyzetet nem látják a saját valóságában ahogyan van. Tegyük föl, hogy szavazás
