Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-09-14 / 1441. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio iinHpr thp Art nf Mnrrh S. 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 SEPT. 14 NO. 1441 SZÄM A clevelandi IWW sztrájk HETPKRONIKA AZ IWW-HOZ CSATLAKOZOTT MUNKÁSOK SZTRÁJKJA SZÁZ SZÁZALÉKOS. — A PICKEVONALAT NEM LÉPIK ÁT SZERVEZETT MUNKÁSOK. — SZOMSZÉDOS TELEPEK MUNKÁSAI SEGÍTENEK Multheti számunkban megírtuk, hogy a 1718 East 39th street alatt fekvő Schrimer-Dornbirer Pump Company munkásai, akik az Industrial Workers of the World szervezetbe egyesültek, sztájkba léptek, mert a munkáltatók dacára a NLRB által elren­delt szavazásnak, amelyen a munkások egyhangúlag az IWW mel­lett nyilatkoztak, nem akarják elismerni a szervezetet és megta­gadták a kollektiv egyezkedést. Ez a kisebb cég is egyike azon1 vállalatoknak, amelyeknél a munkáltatók alkalmazottaik túl­ságos kizsákmányolása révén akarnak gyorsan meggazdagod­ni. A kizsákmányolás a túl ala­csony bérekben mutatkozik. De az alacsony béreken kívül még a 40 órán felüli időt sem fizet­ték másfélszeresen mióta az er­re vonatkozó törvényt beszün­tették. A munkások tehát első sorban is azt követelik, hogy a 40 órán felüli munkát másfél­szeresen, vagyis a már minde­nütt általános “overtime” mó­don fizessék itt is. A másik kö­vetelés természetesen az órabé­rek aránybahozása az ily szak­munkákért a vidéken fizetett ál­talános órabérekkel. így a mini­mális 80 cent helyett 1 dollárt követelnek az assembly-line ré­szére és 1 dollár 15 centet a gé­pen dolgozók számára. Azonkí­vül követelik, hogy időközön­ként ezen minimális béreket 5 centtel emeljék mindaddig, amig az assembly-line munkásai 1 dollár 15-öt, a gépeken pedig l dollár 25-öt kereshetnek. Mint látjuk, ezen követelések elég szerények. A munkáltatók azonban még sem akarják telje­síteni. Megjegyezhetjük azt is, hogy a fizetések a szervezkedés előtt még a mainál is rosszab­bak voltak. Azonban midőn a munkások megkezdték a szer­vezkedést, a gyárosok 10 cent béremelést adtak nekik, mert azt hitték, hogy ezzel az ala­mizsnával elejét vehetik a to­vábbi bérmozgalomnak. A sztrájk kimondása után a munkások száz százalékosan vo­nultak ki és piketvonallal vet­ték körül a gyárat. A piketvona- lat a másféle szervezet munká­sok is tiszteletben tartják és nem lépik át. Ez azt jelenti, hogy a szállító munkások nem szállítanak semmit a gyár ré­szére. Ezzel szemben a szomszé­dos American Stove Company munkásai, akik szintén az IWW szervezethez tartoznak, tömege­sen állnak be a piketvonalba, hogy megmutassák a sztráj.ko- lókkal érzett szolidaritásukat. A piketvonalon való segítsé­gen kívül az American Stove Company munkásai már az anyagi segítség módjairól is tárgyalnak. Ugyancsak foglal­kozni fognak ezzel az ügyel mindazon gyárak munkásai, amelyekben az IWW tagjai dol­goznak, hogy abban az esetben, ha a sztrájk tovább tart, kellő anyagi segítséget kapjanak a sztrájkolok. A sztrájkolok lelkesen vesz­nek részt a piketelésben. Egyik legaktívabb tagjuk, Amos Mor­row munkástárs állítása szerint, ha kell, kitartanának akár há­rom hónapig is. A sztrájk meg­törésére eddig még nem történt komoly kisérlet, mert a munká­sok* egyszerűen kinevették a gyárosok azon üzenetét, hogy ha visszamennek a munkába és elfelejtik az IWWt-, akkor ha­marább elérhetik a béremelést. Ezek a munkások már a saját kárukra tapasztalták, hogy mi különbség van az egyéni, meg a kollektív egyezkedés között. CSILLAGVIZSGÁLÓKRA LESZ SZÜKSÉG PARIS — Az olaszok elképed­ve vették tudomásul, hogy Ang­lia 27 billió dollár kárpótlást kö­vetel Olaszországtól. Az olaszok állítása szerint a teljes olasz nemzeti vagyon csak 26 billió dollárt teszi ki, tehát ha az an­golok elvinnének mindenféle ér­téktárgyat Olaszországból, még a földet is beleértve, még akkor is egy billióval adósak- maradná­nak az olaszok. Az angolok egyes kijelentése­iből arra lehet következtetni, hogy a többi legyőzött országok ellen is hasonló, csak asztronó­miai számokkal kifejezhető kár­térítési követelést állítanak fel. Ennek a célja az, hogy igy ellen­súlyozzák az oroszok követelé­seit. Miután az angolok biztatá­sára a többi országok is hason­ló magas követeléseket fognak beterjeszteni, ajánlatos lenne, hogy az asztonomiai számokban jártas egyéneket rendeljenek ki a békekonferenciához szolgálat­tételre. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ha van olyan hir, amelynek hallatára végig fut a hideg a Magyarok Vasárnapja, az Ame­rikai Magyar Népszava és más hasonló újságok hűséges olvasó­in, úgy bizonyára órák hosszat reszkedtek annak hallatára, hogy állítólag titkos tárgyalá­sok vannak folyamatban Ma­gyarország lecsatlakozását ille­tőleg a Szovjet Unionhoz. En­nél borzalmasabb híradás nem jöhetett az ilyen egyének részé­re és bizonyára megkönnyebül- ten lélegzettek föl, amidőn a Pá- risban időző Gyöngyösi János külügyminiszter sietett megcá­folni azt. Viszont nagyon sokan “nem zörög a falevél, ha nem fuj a szél” közmondásra gondolva a megcáfolást is gyanakodva fo­gadták és még azt a nagy szen­zációt sem fogadták olyan régi magyaros lelkesedéssel, hogy Erdély ügyét újra számítják tárgyalni. Mert tegyük föl, hogy végre mégis csak sikerül Er­délyt vagy legalább egy részét visszacsatolni Magyarország­hoz, mit fog ez érni akkor, ha mégis a kacsa hir, valóra válik és Magyarország a Szovjet Unió szerves része lesz. Nem is cso­da, hogy csak félfüllel hallgat­va egy beszélgetést, mégis egész jól hallottam, “inkább marad­jon Romániának” megállapítást. Ismét egy kényes kérdés ke­rül napirendre, amihez nagyon nehéz lesz hozzászólni, hogy vagy az egyik vagy másik oldal­ról jövő vádaskodás ne érje a hozzászólót. Vannak olyanok, akik pl. bennünket nem is tarta­nak magyaroknak, pedig azok vagyunk, a legjobb magyarok, mert elsősorban munkások va­gyunk. így csak természetes, hogy a magyar nép töbsségének a magyar munkásnépnek a ja­vát akarjuk. És hogy anyanyel­vűnket szeretjük és soha cser­ben nem hagytuk, arra elég bi­zonyíték, hogy itt a messze ide­genben, évtizedek óta magyar­nyelvű újságot írunk. A magyar kultúrának ápolói és bámulói voltunk mindig, habár állandó­an harcoltunk a magyar reak­ció, a grófi, papi földesúri bi­tang rendszer ellen, mellyel a magyar nép millióinak vándor­botot nyomtak a kezébe és uj haza keresésére űzték ki az or­szágból. Annak a hazafias hódításnak azonban soha sem ültünk föl, amivel a magyar reakció mesz- sze idegenben is megkörnyékez­te a hazából kiüldözött fiait, akik pártolói és támogatói let­tek az elnyomó úri rendszernek és akikben továbbra is megtar­tották más nemzetek iránt ér­zett gyűlöletet, amit amikor kí­vánták a háborús gyilkolásig tudták szítani. Az ily úri rend­szernek megdöntése mellett va­gyunk mint jó magyarok és ha a magyar nép képtelen volt ezt végrehajtani, csak örülhetnek annak, hogy az oroszok segítsé­gével legalább részben már ed­dig is végre tudták hajtani. így tehát mi egyáltalán nem bor- zongunk még akkor sem ha igaznak bizonyulna a titkos tár­gyalásokról megcáfolt híreszte­lés. Pedig azt is mindenki tudja rólunk, hogy amilyen barátai vagyunk a Szovjet Uniónak, annyira ellenségei vagyunk a Sztalin-féle diktatúrának is. Ez azonban nem zárja ki testvéries érzelmünket az orosz nép iránt, akik olyan nagy áldozatok árán kitartóan vívják történelmi for­radalmukat. Hogy mennyire vannak mögötte a végcélnak és hogy milyen megvetendő kilen­géseknek és a politikai bürokrá­cia több esetben gyilkos jelensé­geinek voltunk szemtanúi az orosz forradalom alatt és hogy mennyire nevezhetjük imperia- lisztikus törekvésnek Oroszor­szág jelenlegi politikáját, ez még mindig nem változtatja meg azt a tényt, hogy az oro­szok történelmi forradalmat vív­nak. Az is lehetséges, hogy az orosz forradalom lecsúszott ere­deti útjáról, de mi, akik hiszünk és ismerjük a társadalmi fejlő­dést, úgy azt is tudjuk, hogy ez a lecsúszás is csak ideiglenes és föltéve ha csakugyan a nemzeti sovinizmus útvesztőjébe is akar­ják sodorni, a helytelen utakon járó vezéreik, a történelmi ár, őket fogja elsodorni az útból és végeredményben szabad ut lesz a magántulajdon és az államka­pitalizmus végső megsemmisíté­se felé. Lehetnek olvasóink között olyanok, akik azt gondolhatják, hogy szép egy magyar e sorok írója, aki csak úgy egy kis ka­csa hir hallatára, már is oda akarja adni Magyarországot a Szovjet Uniónak. Lehetnek olya­nok is, akik azt gondolják, na ez még nagyobb kommunista lett, mint a Magyar Jövőbe takart “elvtársak” akik kommunista- ságuk takarsára már a reggeli­jüket is a magyar nemzeti szí­nek szerint válasszák ki. A föl- tételezők mindkét oldalon téved­nek és a helyzetet nem látják a saját valóságában ahogyan van. Tegyük föl, hogy szavazás

Next

/
Oldalképek
Tartalom