Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-09-07 / 1440. szám

1946. szeptember 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hurokra került fehér banditák fejeztek ki és amely segélyével a Szovjet Union negyedszázad alatt pótolta évszázadok mulasz­tásait az ipari fejlődés terén. Ezzel a rendszerrel képesek vol­tak a termelést annyira fokoz­ni, hogy megállíthatták & sok­kal fejlettebb Németország ka­tonai hatalmának előretörését, mert jól tudjuk, hogy a máso­dik világháború már nem any- nyira katonai, mint inkább ipari mérkőzés volt. Az orosz termelési rendszer részleteiről már kevesebbet tu­dunk dacára a sok szemtanú le­írásainak. Tény az, hogy az ily szemtanuk legtöbbje már az Oroszországba való utazás előtt megírja a könyvét és a látoga­tásnak a célja csak az, hogy az illető mint nagyobb autoritás szerepeljen. Minket, ipari unio- nistákat például az ilyen kérdé­sek érdekelnek elsősorban: Ki veszi fel és ki küldi el az orosz gyárakban a munkásokat? Ki szabja meg a fizetéseket és a munkaviszonyokat? Ki szabja meg, hogy mennyit kell termel­ni ? Kik és hogyan orvosolják az egyes munkások sérelmeit? Mi­lyen szerepük van a unionoknak a munkaviszonyok megszabásá­ban? Kik és hogyan választják a union tisztviselőit? BÜROKRÁCIÁT NEVELT A Szovjet Union által kiadott hivatalos és félhivatalos Írások­ból megtudtuk, hogy a termelés irányítása Oroszországban‘nem került a munkásság kezébe, ha­nem az intellektuelek soraiból alakult uj, bürokrata osztályé­ba. Tudomásunk szerint viszont ezt a bürokrata osztályt telje­sen a hierarchia alapon működő kommunista párt uralja. így szerintünk a Szovjet Union még messze van az IPARI DEMOK­RÁCIÁTÓL. Erre viszont azt a választ kaptuk, hogy az orosz munkásság túlságosan el volt maradva arra, hogy az iparok irányítását közvetlen a kezeibe lehetett volna helyezni. De az a tény, hogy a Szovjet rendszer kiközösítette a magán­tőke profitlehetőségét, maga el­len ingerelte a világ minden ré­szében lakó haszonélvezőket, akik nem csak a világ egyhato- dán estek el a kizsákmányolás lehetőségétől, de akiket megré­mít az a gondolat, hogy a szov­jet rendszer mindikább nagyobb és nagyobb területre terjed ki. Ezek és bérenceik olyan gyalá- zó hadjáratot indítottak a Szov­jet ellen, aminőhöz hasonlót a világtörténelem még nem muta­tott. És azt látjuk, ezt a propa­gandát sokszor kritika nélkül fogadják, nagyítják és továbbít­ják olyanok is, akik csalódott­nak érzik magukat, mert a Szovjet Union fejlődésében nem követte az általuk előre elkép­zelt “ideális” utat. De tekintet nélkül arra, hogy a Szovjet Union mennyire köze­lítette meg az ipari demokráci­át, letagadhatatlan tény, hogy a világ szemében a szovjet rend­szer képezi a szocializmus gya­korlati kifejezését. Ennek meg­felelőig az ellene felsorakozott tábor magában egyesíti a mun­kásosztály legádázabb ellensége­it. Az oroszok mellett és elle­nük felsorakozók közötti kü­lönbség nagyon éles. Jogos, vagy nem jogos ez a felsorako- zás, az nem fontos, mert nem (változtat azon a tényen, hogy a világ a Szovjet. Uniont a nem­zetközi munkásmozgalom része­sének veszi. Mi, a Bérmunkás irói és a lap­bizottságának tagjai számol­tunk ezzel a ténnyel és habár a jogos kritika jogáról nem mon­dottunk le, de a reakció által a közhiedelembe dobott “bolsevik mumussal” való ijesztgetést nemcsak visszautasítjuk, hanem kellő módon leleplezzük. Ezt kí­vánja a munkásegységnek az a szemelőtt tartása, amiről már előbb szóltunk. Különösen szük­ség van erre a leleplezésre most, amikor a Szovjet szféra kiterje­dése folytán a “vörösfalás” új­ult erővel folyik az egész vilá­gon. AZ EGYHÁZAK A reakció táborát nagyon megerősítette a katholikus egy­ház nyílt szintvallása. A Szovjet befolyás által uralt területeken a katholikus egyház elvesztette rablott földbirtokainak nagy részét, amelyért a Szovjet Uni­ont okolja és annak megfelelő­ig valóságos keresztes hadjá­ratot hirdet a Szovjet Union el­len. De nem szabad elfelejte­nünk, hogy ugyanaz a reakció egyben munkásellenes is a saját országaikban. És vegyük még hozzá, hogy a Szovjet rendszer­rel együtthaladó felvilágosító nevelés egyformán veszélyezteti az összes bóditó vallásokat, az­ért az egyházak csaknem min­den kivétel nélkül részesei en­nek az egész világra kiterjedő “bolsevik ellenes” propagandá­nak. Oly méretű ez a propagan­da, hogy gyakran még munkás­lapok is bedülnek neki és csat­lakoznak az emberiség legreak- ciósabb táborához. Ennek meg­felelőig az egyházak aknamun­káját is ismertetni igyekeztünk lapunkban. Az is tény, hogy az emberek­be évszázadokon át belenevelt nemzeti sovinizmus még a val­lási bigottságnál is jobban elva- kitja őket. Az emberiség legna­gyobb átka a hazafiság mezzébe bujtatott sovinizmus, amelynek segélyével mindenkor egymás­nak uszíthatják a munkásokat. A nemzeti sovinizmus uralja a Párisi Békekonferenciát is és egy szóval sem említik a népek kooperációját, amely a békéhez vezethetne. A nemzeti soviniz­mus elleni harcot tartjuk a munkásmozgalom egyik legfon­tosabb problémájának. Az itt elmondott irányelveket szemelőtt tartva ismertettük ol­vasóinkkal a világ eseményeit, segítettük leleplezni a reakció megnyilvánulásának minden fá­zisát és neveltük olvasóinkat az ipari demokrácia megismerésé­re és annak megalkotására. Geréb József A BENVÁNDORLÁS A Department of Justice je­lentése szerint ez év első hat hónapjában 21,130 emigrált ér­kezett az Egyesült Államokba. A quotán kívüliek száma 61,796 volt, amely magában foglalja a látogatókat is. A múlt évben 38,119 quota emigrált érkezett az országba. MOSZKVA — A szovjet kato­nai bíróság megkezdte a Mand­zsúriában elfogott orosz fehér gárdisták, volt cári tisztek és el­lenforradalmárok bűnügyének a tárgyalását. A vádlottak között legismertebb Gregori Semenov generális, aki 1920-ban Kolcak generális, aki 1920-ban Kolcsak nak bukása után ő lett az ellen- forradalmi fehérgárdisták feje. A bíróság előtt vétkesnek mondotta magát és készséggel mondotta el, hogy miként szer­vezett 50,000 főnyi hadsereget a japánok financiális segítségé­vel és hogy miként pusztított el számos falut Trans-Baikalban és miként lövette agyon azokat, akiket a bolshevikiekkel való ro- konszenvvel gyanúsítottak. El­mondotta továbbá azt is, hogy még a Kerensky kormány ide­jén, 1917-ben, amikor Leninék már erőhöz jutottak Petrograd- ban (Leningrad), a hadügymi­nisztérium miként szőtt össze­esküvést Lenin és társainak a legyilkolására, amit azonban nem tudtak keresztülvinni. AZ UTOLSÓ TÖMEGGYIL­KOS FEHÉRGÁRDISTÁK Egy harminc éves titkos bol- seviki ellenes összeesküvés rész­leteiről számolt be zsúfolt terem előtt az őszbeborult magasran- gu volt cári tiszt, aki távol kele­ten Japán segítségével _szándé­kozott visszaszerezni a bolsevi- kiek kezéből a hatalmat, akit közönségesen az utolsó huszon­öt év alatt Oroszország-szerte úgy ismertek, mint “Szibéria no­tórius fehér banditája.” Gregori Szemenov generális volt cári tiszt, kozák ellenforra­dalmi vezér, saj át bevallása sze­rint Lenin élete ellen is terve­zett összeesküvést. A tárgyaláson, ahol vele hét másik tiszttársa vádolva van, részleteiben fedte föl, hogyan vezette a fegyveres küzdelmet a Szovjet Union ellen. A tárgya­lást a katonai főiskola legfelső bírósága tartja. A hét vádlott egyike Ulcstonszky, cári herceg. TÖMEGGYILKOSSÁGOKRÓL SZÁMOL BE Vaszily V. Lirics vezérezre­des, a tárgyalás elnöke, aki az 1936 évi moszkvai tárgyalást is vezette, érzéktelenül hallgatta amint kormányának főellensége sikamlósán vallja be a tömeg­gyilkosságokat, a nagy pénzado­mányokat a japánoktól és a kémkedések titkos részleteit tá­volt keleten. Közel három évtizede várta az orosz kormány az alkalmat, hogy hurokra kerüljön az az ember, aki Kolcsak admirális helyét vette át, halála után. Mint a szibériai fehérgárdisták vezére, Kolcsak volt az, aki ve­zérőrnaggyá avatta. Amidőn Kolcsak elesett Szemenov lett a lagmagasabb rangú tiszt a fe­hérgárdisták élén. Elmondotta a törvényszék előtt a volt kozák vezér, hogy a japánok beleegyeztek, ha az összeesküvés sikerül, ő legyen a báb-kormány feje az országnak, Szibériát is beleértve. KARDDAL A SZTRÁJKO­LOK ELLEN Elmondta a bozontos fejű, ko­pott bajuszu tuskó emberke az első találkozását a bolsevikiek- kel, ami még az első világhábo­rú előtt történt, amidőn mint kozáktiszt vezette a lovasságot a sztrájkoló munkások- ellen, akikből sokat saját kardjával vágott le. Elmondta továbbá még, mi­közben "Kolcsak a bolsevikiekkel verekedett, a japánok nyolc hadosztályt terveztek küldeni Szibérián keresztül egészen az Uraiig. A japán diplomáciai ki­küldött mondotta el neki annak idején, akinek Kató volt a neve. Azt is elmondta Szemanov, hogy a japánok észak Sakhalint is annektálni akarták. Csatlós állam fölállítása volt a céljuk, amely egész Szibériát magába foglalta volna. Megkérdezte Szemanovot az ügyész, hogy miután hadseregét szétverték, beszüntette-e a küz­delmet a Szovjet Union ellen? TOVÁBB FOLYTATTA A KÜZDELMET “Semmi esetre” — válaszolta Szemanov — “volt kilátásom, hogy fölujitsam a küzdelmet a Szovjet ellen.” Kilátásai — mondotta Sze­manov — a japánok segítése volt. Kezébe vette Mandzsúriában 1934-ben egy fehérgárdista köz­pont megszervezését, az emig­ránsok ügyeinek intézésére és a Szovjet ellenes munkák további folytatására, úgy mint kémke­désre is. Mandzsúriában fogta el Sze­manov és társait a vörös hadse­reg, miközben a japánokat ki­verte onnan. Teljesen szószerint adom az “Internationale News Service” jelentését, annál is inkább, mert kevés komentár fér hozzá azok részére, akik még nem felejtet­ték el Kolcsak admirális és Sze­menov kozák vezér tömeges mé­szárlásait, amit a főbandita ve- zár most a tárgyaláson “sikam­lósán” beszél el. Megszoktuk már a kegyetlen­ségek leírását. Különösen Hitler uralma bővelkedett cifrább és kegyetlenebb gaztettekkel, még­is megemlítek egyet a sok kö­zül, amelyet egyik munkás és sorstársaim élt végig Oroszor­szágban és beszélte el, aki velem együtt küzdött a magyar vörös hadseregben. AZ AKASZTÓFA ÁRNYÉKÁBAN Rajtaütöttek Kolcsakék egy bányász városkán. Miközben a város népét ölték, néhány vörös zászlóalj sietett a város fölsza­badítására. Kolcsakék nem mer­ték fölvenni a harcot a vörösök­kel, hanem nagyszámú foglya­ikkal visszahúzódtak a főhadi­szállásukra, amely messze az erdő mélyén feküdt. Maga a főhadiszállás egy tisz­táson állt, hatalmas tátongó nyitott tömegsírokkal szegélyez­ve, amit a már benne rothadó áldozatok ástak meg, amely fö­lött ott ékeskedtek az akasztó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom