Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-07 / 1440. szám
1946. szeptember 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal A DUNA (Vi.) Európa egyik legnagyobb, leghosszabb és legfontosabb folyója, amely hat országnak az életvonala, mely a modern technikai eszközök fel- használásával nem csak a közlekedés legfontosabb eszköze, hanem még sok millió lóerő villany fejlesztésére is felhasználható volna. A Duna, nem csak a magyar, de más népeknek is életfontos kérdés, a Dunavölgy kérdése. Ez. lenne a legerősebb lánc, mely okos használattal összekötné, gazdasági egységgé és mindenben bővelkedővé tehetné a dunavölgyi népeket. De mivel ez igy áll, mivel ezen “életvonal nem csak erőt, hanem uralkodást, kontrolt is jelent, igy most legelkeseredet- tebb harc folyik miatta. Azt akarják a, nemzetközi bankárok, a Wall Street köré csoportosult nagytőkések, hogy ők uralhassák a Dunát és igy belekontár- kodhatnak a dunavölgyi népek életébe is. Nagyon fáj az angol-amerikai tőkés csoportoknak az, hogy a Duna nem nyugatnak, nem az angol-amerikai tőkés kontrol felé folyik és nem oda szállitja az árucikkeket, hanem keletnek, az orosz szocialista gazdasági rendszer felé tömöríti a kereskedelmet. Amig a Duna forrását, a kis hajózhatatlan részét az amerikaiak uralják, az alsó részét, amely már tengeri hajók részére is könnyen használhatóvá tehető, mindjobban kiveszik az angol-amerikai tőkések kezeiből. Ez a fontos ‘életvonal” elsősorban is a partján elterülő országokat. kellene hogy érintse, minden más ezen területen kívül eső ország, vagy gazdasági érdekeltség csak mint kizsákmányoló akar oda betolakodni. Azt már annál is inkább megláthatjuk, hogy az angol-amerikai pénzérdekeltségek a Dunát nemzetközivé, % közös prédává akarják tenni anélkül, hogy a partjain végighúzódó hat országot meg is kérdeznék. Hogy ezen fontos ütőérre rátehessék a kezeiket, az angol-amerikai hajók részére akarják megnyitni. Ez a felületes vizsgálónak nagyon ártatlannak látszik és mindazok akik a tőkés osztály hatalmát megerősíteni akarják nagyon is pártolják ezt a javaslatot. De akik tudják, hogy mit jelent alapjában véve az ilyen nemzetközösitett életvonal, azok tudják azt is, hogy a Balkánt és Magyarországot tennék meg puskaporos hordónak, melyet akkor tudnának felrobbantani, amikor az angol-amerikai pénzérdekeltségek akarják. Hogy ezt elérjék, máris rém nagy károkat tettek a dunamen- ti országoknak, melyek közül kettő szövetségesük volt az elmúlt világháborúban. Ha a magyar hajókat, bárkákat vissza is tartja Amerika, mivel azt ellenséges országot kezelik, de Jugoszlávia szövetséges volt és mégis visszatartják hajóit csak azért, hogy ezen életvonal kihasználását megakadályozzák. Nem adják vissza Jugoszláviának sem a nácik által elrabolt hajókat, mely a nácik leverése után amerikai kézbe kerültek és most ott rozsdásodnak Ausztriában. Pedig az említett hat országnak egész gazdasági élete van megbénítva, úgy hogy a folyó fenekéről kiemelt hajókat javítják meg és az oroszok által odavitt hajók, tutajok segítségével bonyolítják le a forgalmat, amely szükséges, hogy az éhező, nyomorgó népek szenvedésein enyhítsenek. A Duna olyan mint egy húr, amely a népek jajkiáltásait adja vissza és a hangja attól függ, hogy ki játszik rajta. A dunavölgyi népeknek érdeke, hogy ne jajkiáltásokat, hanem örömdalokat zengjen ezen húr. Nekik és csakis nekik lehet és szabad afelett határozni, hogy rajtuk kívül beengednek-e más valakit, vagy kit engednek be a duna- völgybe. Ha a betolakodott és csak is a pénzéhség, a haszon céljából külföldi tőkések fogják ezt az életvonalat kontrolálni, akkor vele együtt kontrolálják a dunamenti országok vérkeringését is és biztos, hogy nem összhangot, hanem siralmas hangokat fognak kicsalni. A Duna arra is alkalmas, hogy mint Horthyék is külföldi tőkével kiépítsék és ha kell hullákat úsztassanak le «rajta a Fekete tengerbe. Ezért kapaszkodnak úgy a dunavölgyért a tőkések és a Horthy csatlósok. GAZDASÁGI ELŐNYÖK A dunavölgyi népek a bővizű folyó erejének kihasználásával, több millió lóerő villanyerőt is tudnak nyerni. Valamint ilyen müvek, gátak felállításával a tengereket járó hajók részére egészen Bécsig hajózhatóvá tehetnék a Dunát. Úgy magyar, mint más országokban, például a jugoszlávia és romániai határnál levő “Vaskapunál”, valamint a váci kanyarulatnál és még több helyen, hatalmas gátakat, villanyfejlesztő telepeket tudnának a Dunán felállítani. A hajózás részére is mélyíteni, kevésbé gyorsaságúvá tenni a folyót, mivel az igy feállitott gátak segítségével az árvizeknek is legnagyobb részét kikerülhetnék. A viz folyását szabályozhatnák, egész évre egyforma mennyiségűvé tehetnék. Egy iparilag, gazdaságilag kifejlett területet teremthetnének Európa szivében. De éppen ettől félnek az angol-amerikai tökösek legjobban. Ha a Dunát ilyen hatalmas ipari telepek láncolatává varázsolnák át, mely az egész balkán körzetet összekötné és magasabb gazdasági jólétbe emelné, akkor az angol-amerikai tőkéseknek befellegezne az európai népek feletti uralomnak. Ők jól tudják és minden gondolkodó ember tudja, hogy az éhes népeket éppen úgy, mint az éhes kutyát, sokkal könnyebb egymásra uszítani, mint a megelégedett és jól lakott népeket. És a Duna melletti népek nagy mértékben emelhetnék gazdasági jólétüket, ha pssze működnek és nem en- gedig meg a külföldi kizsákmá- nyoloknak, hogy hasznot csináljanak belőle, hanem a saját népük érdekében építenék ki a Dunát. Nézzük csak meg, hogy mi lenne a várható eredmény, ha ezt a folyót kinyitják az angolamerikai pénzérdekeltségeknek, hogy hajóikat, ügynökeiket és későbben azokat megvédő hajórajt és katonaságot beküldhes- sék a dunavölgybe, amint azt elküldték Kínába, Egyiptomba, Indiába és sok más területre. E sorok írója dolgozott a tengeri hajókon, minden tengeri kikötő egyszersmint a mindenféle nemzetek találkozó helye, ahol éppen úgy lehet a nemzetköziség érzéseit terjeszteni, amint az érdekelteknek kémkedni, vagy harcokat kezdeni. Mi lenne az eredménye, ha egyszer Budapesten, Bécsben vagy Belgrádiban az angol-amerikai hajósok közül vereskedés közben egynéhányat meggyilkolnának ? Megint ultimátum, újabb fenyegetés, újabb lealázkodás, vagy újabb háború. Pedig ha a dunavölgyét nemzetközivé teszik, akkor minden falut, minden várost megnyitnak a nagytőkések ügynökei részére, akik között sok magyar horogkeresztest, nácit, fasisztát visszaküldenének Magyarországra meg a többi országokba, hogy az angol-amerikai tőkéseknek nem tetsző kormányokat megbuktassák, krízisek láncolata elé állítsák. Újabb Danzing puskaporos hordókat állítanának fel a dunamenti városokban. Mert ne feledjük el, ahová a Mindenki emlékszik még arra, hogy John L. Lewis-nak sikerült a bányamunkások részére biztosítási alapot kieszközölnie. De ez gz intézmény nem uj keletű, bár a szénvállalatok a tárgyalások folyamán igyekeztek úgy feltüntetni a dolgot, mintha ez a követelés forradalmi újítás volna. A Survey Graphic legutolsó számában Beulah Amidőn felsorolja a tényeket. Ezek szerint a bányaiparban már 1920 óta áll fenn ilyen alap Nagybritánniában, az Egyesült Államokban pedig körülbelül másfélmillió munkás részesedik már bizonyos idő óta hasonló biztosítási alapokon, amelyeket az iparvállalatok finanszíroznak ugyan, de a munkásszervezetek kezelnek. Amerikában ilyen biztosítási alapokkal rendelkeznek az: International Ladies Garment Workers Union, Amalgamated Clothing Workers of America, New York Hotel Trades Council, Textile Workers Union, United Electrical, Radio and Machine Workers of America, Upholsterers International Union of America. Az Amalgamated Clothing Workers férfiszabó munkásai voltak az elsők, akik a vállalkozók hozzáj árulásából teremtették meg az alapot tagjaik biztosításához. Az életbiztosító és be- tegsegélyző alap a munkanélküliségi biztosítási alapból fejlődött ki, amelyet ez a unió Chicagóban, Rochesterben és New Yorkban tartott fenn. A biztosítást 1939-ben alapozták meg és 1943-ban kezdték az első biztosítási összegeket folyósítani. Az életbiztosítási összeg 500 dollárra rúg, amelyet bármilyen okból bekövetkezett halál esetén fizetnek ki a kedvezményedollár és az angol font bevonul, odaküldik az angol-amerikai katonákat, hajórajokat is, azokat megvédeni. Persze legtöbb esetben a felbérelt ügynökök személyes védelme és a magántulajdon szentségének a megvédése címén szoktak ilyen helyekre hadialakulatokkal bevonulni. De nagy előkészítéssel felépitik a beavatkozást megvédő eseményeket úgy, hogy a saját népükkel tudják követethetni a bea- vatokzást, amint mostan Jugoszláviával szembe is tették. Éppen a kikötő városokban szabadon járó-kelő tengerhatalmi országok, leginkább Anglia, igy építette ki a világbirodalmat. Mindég fedezett fel területeket, ahová az angol polgárok és vagyon megvédésére a hadsereget beküldhette. Erre legjobb példa volt a hatalmas Kina, ahol ezek a nemzetközi bankárok, birodalmi országok, rendes hadsereget tartottak a polgáraik és vagyonuk védelmére. Most Görög, Irán, Arábia, India, Kina stb. vannak ugyancsak ilyen helyzetben. A Duna sorsa fölött a dunavölgyi népek határozzanak, azoknak az érdekük, hogy ne újabb harcokra, hanem a jólét megvalósítására, a nemzetek szorosabbra való összekapcsolására használják fel a természet eme nagyszerű ajándékát a hatalmas Dunát, zetteknek. Baleseti és betegse- gélyző járulékokat évenként 13 héten át fizetnek minden tagnak, aki arra jogosult. 1945. decemberétől kezdve azonban a vállalkozók még további 3 százalékot fizetnek be az alapra, amelyből nyugdijat fizetnek minden elaggott munkásnak is, a szövetségi társadalmi biztosítás kiegészítésére. Az alapot kizárólag a munkás-, szervezetek vezetői kezelik. A vállalkozók csak a tanácsadói bizottságban szerepelnek, amely bizottságnak azonban vétó joga van az alapok befektetési módjának megállapításánál. Külön biztositó intézet kezeli az egész intézményt. Az International Ladies Garments Union 200,000 tagja élvez életbiztosítást a vállalkozókkal kötött kollektiv szerződés értelmében. A vállalkozók járuléka 1—7 százalék a fizetések után, az ipar különböző ágainak megfelelően. A helyi szervezetek kezelik a pénzeket és nem különálló biztositó intézet. Másféle megállapodás az, melyet a Textile Workers Union, a United Electrical, Radio and Machine Workers, az Industrial Union of Marine and Shipbuilding Workers és az Upholsterers Union kötöttek a várakozókkal. Ezek szerint a vállalkozó köteles munkásait élet és betegse- gélyző biztosítással ellátni, valamely már fennáló biztositó társulatnál. Itt a munkások kikötötték, hogy ellenőrizhessék a biztositó intézet ügykezelését. Ugyanakkor ,amikor a bányamunkások követelték a biztosítás bevezetését, megjelent a lapokban annak a biztositó alapnak az első évi jelentése, ame(Folytatás a 8-ik oldalon) Munkásszervezetek és biztosítás
