Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-24 / 1438. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 24. Válaszúton a A történelmi materializmus fölfogása alapján Ítélve meg a helyzetet; a gyapot termelésben beállt változás, teljesen fölfogja forgatni a déli államokban a társadalmi viszonyokat. A következő évtizedben az Egyesült Államok egyik népvándorlása fog végbemenői, hacsak a szövőipar át nem teszi székhelyét, a keleti államokból teljesen délre. Ámbár a déli államok ez esetben sem lesznek mentesek a nagyobb rázkodtatásoktól. A “solid south” amelyen minden politikai próbálkozás megbicsaklott, most az egyszer biztosan befogja adni derekát. A négereket meg lehet lincselni, de az ipari fejlődés kérlelhetetlen törvényét nem. Amint délen szokás mondani, a gyapot termeléshez a tőkéseknek három kellékre van szükségük: Erős hátra, gyönge észre és napszurás elleni jó kitartásra. Ezzel szemben ugyancsak a hármas beosztást követve, osztják be a gyapot termelés évszakát is. A tavasz szakára, amidőn a gyapotot vetik, nyárra amikor “mortgage” (jelzálogkölcsön) lekötik és az őszre, midőn a földön hagyják rothadni, amit még “White Llague”-nek is csúfolnak. Valóban, a mont- gomory-i polgárok Alabamaban addig mentek, hogy emléket állítottak a “boll weevill”-nek, amiért szabályozni segíti a gyapot termelést. A MECHANIKUS GYAPOTSZEDŐGÉP Azonban a kép megváltozik ezután. A mechanikus gyapotszedőgép forradalmat idéz elő a gyapot termelő iparban, amely- lyel megfogja változtatni délnek egész gazdasági berendezkedését olyannyira, hogy az egész Egyesült Államok érezni fogják. Akwor sem túlzók, ha azt irom, hogy az egész világra kihat. Ezideig az Egyesült Államok területén tizenhat déli államban több mint egy millió családot foglalkoztatott a gyapot termelés. A legtöbb farmokon eddig is gépekkel végezték a szántást, vetést, kapálást (ami ez esetben gázégetést jelent) és permetezést, de a szedés a kézi munkára maradt. Ezen a téren a gyapot termelést azon eszközökkel végezték, mint Faraók idejében. A gyapotszedő munkások helyzete sem sokat javult a Faraó idejebeli rabszolgákétól. Órabérük 1 font gyapot árával egyenlő. A gyapotra nézve a háború előtti sovány években öt cent volt a gyapot ára, tehát ugyan ennyi volt a gyapotszedő munkások órabére. Ötven cent naponta, vagy 3 dollár 50 cent hetenként. Igaz a háború alatt felszökött a gyapot ára 22 centre fontonként ez fölemelte a munkások fizetését is 13 dollár 20 centre hetenként, de nem nagyon híztak meg rajta, mert a háborús inflációs árak fölsziv- ták a kereseti többletet. Amellett nem is dolgoztak minden héten. A gyapot szezon sem tart tovább mint száz napig. Akármilyen jó munkaviszonyok közé kerülnek a részes, árendás vagy napszámosok a gyapot ültetvényeken, nem tudnak töbreakciós Dél bet keresni, mint 220 dollárt évente. Ezt pedig a legjobb akarattal sem lehet amerikai élet standarnak nevezni. A KÖLCSÖNÖN FÜGGŐ FÖLDMŰVES Legtöbben, akik a gyapot termelésben vannak foglalkoztatva, sohasem tudnak az adósságból kibontakozni. Ez a gazdasági szorultságuk erkölcsileg egy alsóbb vonalra dobja őket, amelyen megalázva érzik maguk és bebizonyítja XIV. Lajos francia király azon mondását: “hogy a kölcsön annyira szuportolja a földművelést, mint a kötél az akasztott embert.” Bármilyen alacsony bérek mellett dolgoztak a gyapot termelés bérrabszolgái, az amerikai gyapot ipar gazdasági téren alul maradt a világpiacon. Nem bírta ki a versenyt Mexico, Brazília, Egyiptom, India, Kina, Oroszország, Perzsia, Ausztrália és Szíria gyapottermelésével, noha csak egy tizenötödébe került a szedése. A legjobb gyapotszedő sem volt képes 15 fontnál több gyapotot szedni. így aztán a gyapot termelés túlsúlya átbillent a föntnevezett államok egyik-másikába. Természetesen oda, ahol 3 centnél is kevesebbe került tizenöt font gyapotnak a leszedése. Még 1925-ben uralta az amerikai gyapot termelés a világpiacot. Ma már tökéletesen ellenne nála nélkül is. Amilyen mértékben szorult ki az amerikai gyapot a világpiacról, ugyan oly tempóval emelték a vámsorompókat a külföldi gyapot ellen a nemzet honatyái. Természetesen a déliek közül sokan erősen érdekelve a gyapot termelésben. A különbözetet persze az ingek és lepedőnek szükségtelen magas áraiban fizettették meg velük. Tehát a gyapot termelésnek kézzel szedési formája már nem gazdaságos cselekvés többé Amerikában. Eléggé megvilágítja két tény ezen megállapítást: A gyapotot a földön hagyták rothadni. A világ gyapot termelésének több mint felét 1933 előtt az Egyesült Államok szolgáltatták. Azóta, kivéve a háborús éveket, amidőn a külföldi termelés ösz- szezsugorodott, Amerika mindig kevesebb és kevesebbet termelt. Úgy, hogy az amerikai gyapot kivitel értéke az utolsó tizenöt év alatt erősen lemenő vonalat irt le. Hogy is ne, mikor 50-60 százalékkal drágább Amerikában a gyapot, mint külföldön. Úgy segítettek tehát magukon az amerikai ültetvényesek, hogy magas tarifával körül bástyázták magukat, az ültetvényeik termésének pedig nagy részét a földön rothadni hagyták, mig a leszedett gyapot a belföldi piacon busásan visszafizette a termés vesztességeit anélkül, hogy a szedésért fontoként másfél centet kifizettek volna. A GYAPOTSZEDŐ GÉP MEGÉRKEZÉSE Húsz éves kísérletezés eredményeképpen, végre megérkezett részükre a megváltó, az első kereskedelmüeg praktikus gyapotszedő gép. Történelmi jelentőségét a gyapottisztitó géppel (cotton gin) lehet összemérni. Hatvanszor gyorsabban szedi a gyapotot, mint az ember. Ahol az emberi kéz 15 font gyapotot szed óránként, a gyapotszedő gép 900 fontot szed le. Három év után Mississippi államban a kísérletezések azt mutatták, hogy mig a kézzel szedett bál gyapot 32 dollár 14 centbe kerül, addig a géppel szedett bál 5 dollár 83 centbe. Ne felejtsük el, hogy ezen 5 dollár 83 centben benne foglaltatik a gépvétel árának 3750 dolláros jelzálogos kötvénye és évi 250 dolláros karbantartása és kopása is. Úgy, hogy egy középnagyságú ültetvényes farmon a gép egy évszakban teljesen kifizeti magát. Claude Wickard volt földművelésügyi miniszter azt hiszi, hogy ezen géppel Amerika visszanyeri a gyapot termelés terén elvesztett régi pozícióját. A gép mechanikus működése egyszerű. Két forgódobból áll, amelyben fogakkal ellátott nedvesített forgó orsók vannak be- erősitve. Acél lemezek tartják a gyapot bokrot, amig a nedvesített szúrós orsók megfosztják a növényt az érett gyapjas lab- dácskáktól, mig az éretlen hüvelyek kemény sima takarójukkal könnyen átcsúsznak az orsók között anélkül, hogy megsérülnének. Forgó gumi lemezek hordják el az orsóktól a gyapot rostokat és légszivattyúk húzzák be egy elmozdítható kosárba. Ezzel a géppel a gyapot termelés a tökéletes gépesített termeléshez jutott el. Már hosszú éveken keresztül mechanikus vetőgépekkel vetik a gyapotot. Tracktorokkal huzatott lángvetőkkel mentesitik a gyomtól, amik elpusztítják a tűznek kevésbé ellenálló gazt, de aminek a kemény rostu gyapot növényszár kitünően ellenáll. Alacsonyan repülő gépekkel permetezik az élősdiek ellen, csak az aratás nehézségének a megoldása volt hátra. Most az is megtörtént. Egész sereg munkanélkülit fog hagyni maga után azzal, hogy a gyapot termelés tökéletesen mechanizálva lett. A milliós vállalkozó nagytőkések előtt megnyílt az ut a gyapot termeléshez is. Ahogyan a californiai gyümölcs termelők irányítják San Francisco és Los Angeles városok több emeletes hivatali épületeikből a gyümölcs termelést, azon mód fogják irányítani a gyapot termelést. A kis farmert szamarával és negyven akeros földjével együtt kifogják vásárolni a nagytőkések, vagy pedig a kölcsönök fogják agyon nyomni őket és bérmunkásokká válnak a nagy ültetvényeken, amelyeket gyárszerüen alakítanak át, vagy pedig föl- szivják a nagy városok, vagy mást fognak termelni. Ezen nagymérvű átalakulás egyforma bérmunkássá fogja átalakítani fehéret a feketével. Nem marad más részükre, mint meg kell érteniök a kor intő szavát és együttesen szervezkednek iparilag az Egy Nagy Szervezetbe, amellyel átvehetik a termelés fölött az irányítást. Csak ezen utón menekülhetnek meg a munkanélküliség veszedelmétől, az élet bizonytalanságától. Mire vártok bérmunkások, gépek által bizonytalanságba taszított proletárok! . . . tudja Pál . . . HAZAFIAS CSALÓK WASHINGTON — A Mead szenátor által vezetett vizsgáló- bizottsághoz annyi feljelentés érkezett túlságos, vagy egyenesen csaláson alapuló háborús profitharácsolásra vonatkozólag, hogy ez a bizottság a bejen- tett ügyek csak egy kis részét képes felülvizsgálni. Ilyen “zsíros” vizsgálatnak ígérkezik az, amit a War Shipping Board ellen fognak vezetni, miután az 21 billió dollárt költött el s olyan szerződéseket adott, hogy a kontraktorok 955 százalék profitot is kereshettek. Újabb drágasági hullám fenyeget A NATIONAL WAGE STABILIZATION BOARD KÖVETELI AZ ÁRSZABÁLYOZÁST AZ ÉLELMICIKKEKRE, AMELYEK ÚJBÓL EMELKEDNEK. — A RUHANEMŰ IS EMELKEDIK. WASHINGTON — Miután az élelmiszerek árai az utóbbi napokban újból emelkedtek, a National Wage Stabilization Board két tagja, — W. Willard Wirtz és Phillips L. Garman, a board elnöke és alelnöke, — arra kérték az újonnan kinevezett “Decontrol Board”-ot, hogy az élelmiszerek legtöbbjére azonnal tegyék visz- sza az árszabályozást, másképpen lehetetlen lesz megtartani a jelenlegi béreket. Mint ismeretes, az uj árszabályozó törvények értelmében Truman elnök kinevezett egy háromtagú bizottságot, amely a kivánalmaknak megfelelő 1 e g minden árucikkre, — tehát az élelmiszerekre is ráteszi az ár- szabályozást, vagy pedig kivonja a szabályozás alól. Éppen azért nevezik “Decontrol” board- nak. Ez az uj bizottság eddig csak kihallgatásokat tartott, hogy az igy nyert információk alapján intézkedjen. Ugylátszik, hogy olyan helyről kéri és kapja az információkat, amelyek szerint a “profit” nagyon kicsiny és azért eddig számos árucikk árát felemelte. így például felemelte a font kávé nagybani árát 7 centtel. Ez azt jelenti, hogy a vásárló már 10-13 centtel fog többet fizetni a kávé fontjáért a kiskereskedőnél. Ugyancsak felemelték a gyapotáruk árait is. Ennek következtében a “cotton-goods” (gyapot kelmék) 8-12 percenttel lettek drágábbak. Ugyancsak felemelték a bab árát is fontonként egy-két centtel. A kávé árának ily magas emelését a Board azzal indokolta meg, hogy az csak “látszólagos” amennyiben most beszüntették a kávétermelőknek adott “subsidy”^ (segítséget), amit eddig az Egyesült Államok lakói az adó utján fizették. Most eltörülték ezt a támogatást, tehát any- nyival kevesebb lett az adó s igy a “subsidyt” közvetlenül a vásárlásnál fizetik meg.
