Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-08-24 / 1438. szám

1946. augusztus 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI VIGYÁZÓ SZEMEITEKET PARISRA VESSÉTEK mondotta a magyar költő a francia nagy forradalom idején, mert akkor a haladó világ úgy látta, hogy a szabadság napja Párisba kel fel. Ma is nagyon aktuális, hogy a haladás barátai vigyázó sze­meiket Párisra vessék. De most ott nem az emberiség boldogsá­gának, szabadságának a napja kel fel, hanem “békét” csinál­nak, de a béke angyalok többsé­ge inkább saskeselyühöz hason­lít és a béke csinálás ürügye alatt, az emberiség legborzal­masabb háborúját készitik elő. A háború befejeződött, a Hit­leri fortéimét megsemmisítet­ték, na persze nem egészen, mert hisz Kínában éppen úgy áll a harc, mint egy-két évvel ezelőtt. Palesztinában 18 fiatal zsidót ítéltek halálra és hajóra­komány számra viszik a zsidó­kat a koncentrációs táborokba. Magyarországon, lengyel földön, Szlovákiában újra ölik a zsidó­kat. Indiában 90 halott és 600 sebesült dicséri a palesztinai- akkal együtt az angol demokrá­ciát, amely éppen úgy sortüzel, akasztat és koncentrációs tá­borba rak, mint Hitler cseleked­te. sorakoztak fel, de ott látjuk a saját hazájuk ellen uszító ma­gyar mágnásokat, külföldre szö­kött nyilas bitangokat, zsidó nagykapitalistákat, velük szo­ros egységfrontba működnek a lengyel mágnások, a román bo­járok és a többi baloldali orszá­gokból menekült élősdiek min­dent elkövetnek, hogy a vagyo­nukat és a velejáró politikai ha­talmukat visszaszerezzék. Jól tudják ezek a bitang ámí­tok, hogy a nép a földet, a gyá­rat, a hatalmat önként ki nem adja a kezéből, azért uszítanak háborúra, hogy az amerikai, az angol és más “western” oldali országok munkás ifjai menje­nek a vágóhidra megöletni ma­gukat, hogy ez az ingyenélő csürhe banda, újra agyonzabál- hassa magát, hogy a népek újra szolgaságba és nyomorba sü- lyedjenek. Amikor mindenki tisztán lát- miként készitik elő a háborút, akkor szomorúan tapasztaljuk, hogy az érdekeltek, a háborúk áldozatai, a munkásosztály szót­lanul, bambán nézi a jövő bor­zalmainak az előkészítését. Me­gint csak akkor ébred majd fel, amikor már késő. Anyagilag, erkölcsileg megy tönkre a munkásosztály, mert ha ostobán leveri a más orszá­gok munkásságát, a győztes ka­pitalizmus a saját osztály ellen­ségei ellen fordul és meg fog semmisíteni, minden nehéz har­cok által elért jogot, szabadsá­got és életnívót. A munkásosztálynak addig kell a sarkára állnia, amig nem késő és értésére adni az illetékes köröknek, hogy egy kisujjukat sem hajlandók megmozdítani azért, hogy herceg Eszterházy újra fejedelmi jövedelemhez jus­son. Meg kell mondani, hogy min­den ország munkásságának a saját ügye az, hogy milyen kor­mányzatot akar. Intézzék ők el a maguk dolgát a legjobb belá­tásuk szerint, mint ahogy egy­szer a “western” munkásság is megmozdul és kezet nyújt a “szláv” testvéreinek és meg­tanulja tőlük azt, hogy melyik ut vezet a tényleges békéhez és egyenlőségéhez, minden poklok és minden atombomba ellenére is. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról) A béke gyárosok is szépen két táborra oszoltak. Ha megakar­juk tudni, hogy ki hol fog állni a következő háborúban, akkor csak figyelni kell a “béke” kon­ferenciát és látjuk a western és a “szláv” csoportosulást is, mi­után a béke csinálóknál több­ségbe vannak a western-isták, bizony nem lehet a szlávoknak olyan javaslatuk, amelyet a többség elfogadna. A western csoporthoz tartozó Olaszország, amely ugyan köz­társaság, de a pápai áldással kérkedő parlamenti többségnek az első cselekedete volt, hogy a fasisztákat kiengedje a börtö- tönkből, elfelejtik Olaszország­nak Abessziniát, a görög invázi­ót, a Hitler oldalon való aktív közreműködést gazdaságilag és katonailag, az könnyű békét fog kapni, de Románia, Bulgária és Magyarország, amely földet osz­tott, gyárakat és bányákat köz­tulajdonba vesz, amelyek sza­badságot és demokráciát adtak a népeiknek, ahol tényleg ke­mény kézzel irtják a fasizmus csökevényeit, súlyos büntetésre számíthatnak, mert a “szláv” csoportba esnék. Amig a reakciós fasiszta izü görög kormányt dédelgetik, ad­dig a baloldali Jugoszlávia és Lengyelország, minden szövet­séges voltuk dacára is, mostoha gyerekek. Az ilyen módon ké­szült béke nem más, mint felké­szülés a háborúra, amely nem az egyik kapitalista csoport har­ca lesz a másik ellen, hanem tiszta, szabályos osztályháboru lesz és a célja a “Moszkovita pestis” összetörése, illetve a ka­pitalista rendszer visszaállítása azokban az országokban, ame­lyek azt megszüntették, vagy megnyirbálták. A front kialakult Párisban, nem csak az államok képviselői kai délibáb kergetése a jövőben ne ismétlődjék meg. De mivel ezt nem teszi és mivel láttuk a sztrájkok leverését és most lát­juk gyalázatos ténykedésüket a néptömegek ellen, az angol munkáspárt, mint a munkáscé­lok árulója kerül a történelem lapjaira. Na és most tekintsünk át a világ másik tájára Csehszlová­kiába. Mint tudjuk a hitleriz- mus előtt Csehszlovákia mint az uj demokrácia tükre volt a vi­lág előtt. Olyan országokkal kö­rülvéve, mint amilyen Magyar- ország volt Horthyék alatt, Csehországot bátran lehetett demokráciának nevezni. Bizo­nyos jogokat adtak a nemzetisé­geknek és az ipari munkásság pedig olyan előnyöket élvezett, melyekkel versenyképesek vol­tak az úgynevezett nyugati de­mokráciákkal. Akár igaz volt akár nem, az azonban biztos, hogy Csehország nem volt rosz- szabb, mint a körülötte levő töb­bi országok és ami a fő, nem fasiszta diktatúra alatt nyögő ország volt. Ezért több oldalról kedvező elbírálás alá került. Aztán jött Hitlerék háborúja és mint azt is tudjuk, kormá­nyuk nem hódolt be, hanem me­nekült mint a pestis elől, hátra­hagyva a földalatti ellentállást, mellyel nem kis bajt okoztak hitlerék bandájának. Aztán jött a nácizmus leverése s a magyar részek visszacsatolása Csehor­szághoz. És ezt a helyzetet akarjuk ismét egy kissé köze­lebbről megvizsgálni és a mun­kásszempontot rávetni arra a helyzetre, melyet a csehek az angol munkáspárthoz hasonló­an gyalázatos módon akarnak megoldani. Azt is tudjuk, hogy vagy hatszázezer magyart akar­nak kitelepíteni Csehországból, olyanokat is, akiknek elődjeik néhány száz év óta azon a terü­leten laktak. A csehek azzal okolják meg kegyetlen eljárásu­kat, hogy a magyarok többsége náci volt és minden segítséget megadott Hitleréknek velük szemben, igy megbízhatatlanok és ezért egyszerűen kitoloncolni akarják őket. Hasonló módon járnak el a magyarok jelenleg a svábokkal, akiket külön vona­tokkal zsuppolnak ki Magyaror­szágból. Mi öntudatos munkások sem­mi esetre sem akarjuk a nemze­tiségi kérdést máról holnapra megoldani, de a kitoloncolással azonban sémikor sem. Senki sem tehet saját maga arról, hogy valamilyen nemzet fiának született, sőt nagyon sokan nem tehetnek arról sem, ha náci-fa­siszták foglalták el azt a földet, ahol lakóhelyük volt. Születé­sük miatt népek üldözése a ná­cizmus egyik válfaja még akkor is, ha a demokrácia leple alatt is gyakorolják azt. A nemzeti ér­zelem végsőkig való fölkorbá­csolása szintén a nácizmus egy­ik vállfája és csak sajnálni tud­juk, hogy ez is a cseheket any- nyira megfertőzte. Mint a hírek mondják, Prágában ha valaki magyarul merészel beszélni lin- cselésnek teszi ki magát. És mindezt csak azért mond­juk el, mert végtelenül sajnál­juk, hogy ilyen nemzetiségi őrület környezetben, egy másik politikai kormányzat irányit, Csehországban többségbe ke­rült kommunista párt. Nem tud­juk elképzelni, hogy hogyan fa­julhattak el a munkásosztály pártmozgalmai, (melyekben ha­bár nekünk semmi reményünk nem volt) annyira, hogy nemze­tiségi őrület irányítóivá vállnak, a nemzetköziség megváltó esz­méinek a hirdetése helyett. Ha­bár a cseh kommunisták csak nem régen kerültek az irányitó hatalom élére, az igazság ked­véért ezt is megjegyezni kíván­juk, de eddig nem hogy mást mutattak volna a nemzeti kér­désnél, hanem csak a régi gya­lázatos nemzetiségi politikának a hatványozott folytatását. így tehát nem látunk különbséget az angol munkáspárt és a cseh kommunista párt politikai irá­nyítás között. Csak az a meg­győződésünk erősbödik, hogy minél távolabb kerülünk a poli­tikai pártirányzatoktól, annál biztosabban haladunk a mun­kásosztály nemzetközi fölszaba­dulása felé. TUDÓSOK AZ ATOMENERGI­ÁÉRT TRENTON, N. J. — Dr. Al­bert Einstein, világhírű tudós és számos más nagynevű amerikai tudós New Jersey államtól sza­badalomlevelet vettek az “Emer­gency Committee of Atom Sci­entists” korporáció megalakítá­sára. A kérvény értelmében en­nek a korporációnak a célja: 1) Az atomenergiának az emberi­ség hasznára való kifejlesztése. 2) Az atomenergiáról szóló is­meretek terjesztése. 3) Ismerte­tése annak, hogy milyen hatás­sal lesz az atomenergia az Egye­sült Államok népére és általá­ban a társadalomra, hogy az át­lagos polgár intelligensen fog­lalhasson állást, hogy úgy a sa­ját, mint általában az emberiség érdekeit szolgálja. Az uj korporáció profitmen­tes, tisztán csak a tudomány szolgálatában álló egyesület kí­ván lenni. SZTRÁJKOLNAK AZ ARANY- BÁNYÁSZOK IS. JOHANNESBURG, Délafrika — Az angol nyelv egy sajátos kifejezése szerint amidőn az arany után kutató bányász rá­talál az aranyérre, azt mondják, hogy “strike gold”. A délafrikai aranybányákban azonban most 50,000 bányász a szó eredeti ér­telmében sztrájkol, mert az ál­taluk kibányászott aranyból hi­hetetlenül kevés részesedést kaptak. A sztrájkról szóló jelentések szerint az aranybányászok most napi 2 dollár munkabért köve­telnek. Miután eddig csak fél dollárt kaptak naponta, a mun­káltatók hallani sem akarnak a bérek “négyszeres” emeléséről. A sztrájkolok óriási többsége a benszülöttek közé tartozik, akiket minden munkánál ily mó­don zsákmányolnak ki. A bérkövetelésnél azonban fontosabb az, hogy a sztrájko­lok uniont alakítottak és köve­telik szervezeteik elismerését. A bányatársulatok a szokott mó­don terrorral igyekszenek meg­törni a sztrájkot. A sztrájkolok közül sokakat elfogtak, mert “veszélyes” fegyvereket talál­tak náluk. Mindjárt fel is sorol­ták a “veszélyes” fegyvereket, amelyek pálcák, botok és kövek voltak. Johannesburg város benszülött alkalmazottai szintén sztrájkolnak és ugyancsak napi két dollárt követelnek. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom