Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-08-24 / 1438. szám

1946. augusztus 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal A német szabad szakszervezetek A NEW YORKI P. M. CIMÜ LAP TUDÓSÍTÓJÁNAK JELENTÉ­SE A NÉMET SZABAD SZAKSZERVEZETEK FEJLŐDÉSÉRŐL Hitler Németországban min­denki tagja volt a Deutsche Ar- beits Front (DAF) szervezet­nek. Ott nem voltak zsuriszdik- cionális ellentétek. A “kollektív” egyezkedést is jóelőre elintézték az iparmágnásokkal a náci párt tisztviselői. A DAF rendelke­zett mindazon szabadságokkal, amivel a ragyogóra festett bá­buk birnak. Ugráltak, amikor a munkáltatók úgy akarták és alázatosan meghajoltak, amikor Robert Ley, a főmester, a meg­felelő zsineget rántotta meg. A német munkásokat nagyon gondosan összeállított propa­gandával fűtötték, hogy megelé­gedett legyen, hogy dolgozzon és hogy lelkesedjen Hitlerért. A Gestaponak voltak eszközei ar­ra, — börtönök, koncentrációs táborok és kivégző kamrák, — hogy a demokráciának még az árnyékát is kiölje ebből a szer­vezetből. Ma már mindaz csak a múlté. Ez irányban minden annyira változott, hogy a kompetens megfigyelő szerint Németország jövője az uj, szabad munkás­szervezetektől függ. A munkás­ság sokkal gyorsabban szervez­te meg unionjait, mint a német társadalom bármely más rétege a saját szervezeteit. Sőt mi több, azt is bizonyítják, hogy a német munkásság még mindig képes demokratikus módon, de­mokratikus vezetőket választa­ni. Frankfurtban például az ösz- szes gyárakban 3,600 bizottsági tagot választottak, akik közül csak 10 százalék ellen emeltek kifogást. A felülvizsgálatnál pe­dig csak 3 százalék maradt a “múltja miatt” nem kívánatos elemnek. EGYMÁS ELLEN HARCOLTAK Németországban 1933-ban há­rom nagy munkás gazdasági szervezet volt, amelyeknek nem volt közös programjuk a kriti­kus időkre. Szociálisták, kom­munisták és kathojikusok állan­dóan egymás ellen harcoltak, de azonkívül belső harcok színhe­lyei voltak az egyes munkás fe- derációk is. Ez az egymás elle­ni harc nyitott utat a Hitler tá­madásának is. Ma mind a három szervezet tagjai elismerik, hogy az egy­más elleni harc dobta őket a ná­cik könnyű prédájává. Willi Richter, a jelenlegi union veze­tők egyike például ezt mondot­ta: “Nehéz nekünk más orszá­gok union vezéreinek szemébe nézni, mert a német unionok an­nak idején nem akadályozták meg Hitler uralomra jutását.” A német munkásság szervez­kedése természetesen még nem egyöntetű, sőt nagyon is válto­zó. Igv például amig Berlinben és Bajorországban erősen kon­centrált, addig más helyeken a unionok függetlenek egymástól. Württenbergben például van egy központi szervezetük, a Württenbergische Gewerkchafts Bund, amely támogatja a lokál unionokat és segít a denazifiká- cióban. Azonban a lokál unio­nok nagy autonómiával rendel­♦ keznek. Általában azt mondják, hogy az átmeneti időben szük­ség van a centralizációra. IPARILAG SZERVEZKEDNEK Csaknem az összes szervezke­dés az ipari alapon történik. így a unionok tagjai nemcsak a szakmunkások, hanem az irodai alkalmazottak, a felügyelők és szakmanélküli munkások is, no­ha van néhány union tisztán a “fehér gallérosok” részére is. Az előbb említett württenbergi szervezet nagyon aktív a fiatal union tisztviselők kiképzésében. Mát több helyen megindítot­ták a szakszervezeti közlönyö­ket is. Ilyent adnak ki Frank­furtban, Stuttgartban és más városokban, amig Berlinben már napilapjuk is van. A Freie Deutsche Gewerkschafts Bund (Szabad Német Szakszerveze­tek Szövetsége) keretében igen sok lokal union tartozik, ame­lyek nagymérvű autonómiával rendelkeznek, intézik a saját kollektiv egyezkedésüket, saját pénztáruk van, nevelési progra­mot hajtanak végre, sőt még szakiskolákat is nyitnak. A központi szervezet (FDGB) a különböző aktivitások számá­ra tanácsadóul szolgál s a koo­peratív akciókat készíti elő. De még az ily név alatti központi szervezetek is csak bizonyos te­rületre terjednek ki. Berlin és Frankfurt hasonló nevű FDGB szervezetei között nincs semmi szerves kapcsolat. BIZONYTALAN ÉLET Hogy a munkásszervezetek ennyire is kifejlődtek, csodának kell tartanunk abban az ország­ban, ahol a nép örökös félelem közepette él, ahol az éhség, a járványos betegségek, a rablás, a bizonytalanság az uralkodók. Abban az országban, ahol a fe­kete piac csaknem olyan mére­tű, mint a legális, a munkás éle­te csak khaosz. Berlinben példá­ul fél millió feketéző működik, akiknek egy része milliomos. Viszint a nácik egy része nem akar hasznos munkát végezni s miután ezeknek adagolási kár­tyájuk a legkisebb részt adja, a rabláshoz folyamodnak és a közbiztonságot állandóan veszé­lyeztetik. Sőt ide kell számítani még a spanyol Franco “Kék Di- vizió”-jának a maradványait is, akik törvényellenesen vannak itt és éppen azért még adagolá­si jegyeket sem kaptak. A szakszervezetekbe csak azo­kat veszik fel akik dolgoznak. Ha nem igy tennének, akkor a munkanélküliek szakszervezete lenne a legnagyobb, miután ma­gában Berlinben 800,000-re be­csülik a munkanélküliek számát. Az egységes társadalmi biztosí­tást is megkezdték, amelyre úgy a munkástól, mint a munkaadó­tól lefognak 10 százalékot. A szakszervezetek tagilletéke álta­lában hetenként egy órai kere­set. Ezt a legtöbb helyen a bi­zalmi férfiak szedik be. Az ipartelepeken munkásta­nácsokat alapítanak, munkavi­szonyok és a produkció javítása, I háborús termelvények gyártásá-1 nak megakadályozása és az ál-1 talános denazifikáció. Tekintet­tel arra, hogy a német munkás ilyesmikhez nem szólhatott hoz­zá 12 éven át, az eddigi ered­ményt jelentősnek kell nevez­nünk. CÉLKITŰZÉSEK A szakszervezetek képviselte­tik magukat az úgynevezett munkás bíróságokban is, ame­lyek döntenek az ily kérdések­ben, amelyeknél a szakszerveze­tek képviselői és a munkáltatók nem tudtak döntésre jutni. A' megszálló katonai kormányza­tok itt-ott már visszaadják a szakszervezetek vagyonait, ami­ket Hitlerék elkoboztak. Ezek között legfontosabbak az épüle­tek, mert irodahelyiségek hijján a szervezetek működése nagyon korlátolt. Megtették az előké­születeket a munkásegyetemek és egyéb munkásiskolák megnyi­tására is. A német szakszervezetek cél­kitűzése is igen tágkörü. így például a München unionjai ál­tal kiadott nyilatkozat szerint “ellenzése a magán kapitalista termelési rendszer visszaállítá­sának”. A frankfurti unionok szerint “az individuális tőkés termelési rendszer átformálása szocialista társadalommá”. Min­den szakszervezet követeli, hogy az iparok igazgatásában már most egyenlő részük legyen a munkaadókkal. Ezenkívül minden német szak- szervezet hirdeti a gyors és tel­jes denazifikációt úgy az ipa­rokban, mint az üzleti életben. A szakszervezetek nem haboz­tak abban sem, hogy a munkás­ság részére nem csak a maga­sabb életszínvonalért, hanem a magasabb kulturális és intellek- utális színvonalért is harcba szálljanak. Úgy tartják, hogy a magasabb kultúrájú, jobb élet­viszonyok között élő német munkásság be tud majd illesz­kedni a világ demokratikus né­pei közé. Melton S. Davis Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna bo­rítékban küldje el az előfizeté­sét is. JÓZSEF ATTILÁRÓL LEGENDA ROMBOLÁS József Attila proletárnak szü­letett és a szegénység leg­kiválóbb költője, aki fiatal fér­fikorban maga vetett véget éle­tének. Általános és megérdemelt sőt hivatalos megbecsültetésé- hez csak hálála után jutott. Ez az igazság. Nem igaz azonban, hogy “a legkeserübb proletár­sors jutott osztályrészül” mi­ként a minap egy amerikai ma­gyar lapban olvastuk. Az sem igaz, hogy “többet éhezett mint ahányszor jóllakhatott”. Végül az sem helytálló, hogy a “nyo­mor és szenvedés által tönkre­tett idegei az öngyilkosságba kergették”. Magyarországon a kultúra semmi formában sem volt köz­kincs. Igen kevesen tartották kézben és rosszul sáfárkodtak vele. Legtöbben vagy egészen távol voltak tartva a szellemi fejlődés lehetőségétől vagy dur­va müveletlenségben élve nem kívántak pallérozottak lenni, így hát a költők mindig nyomo­rogtak, akár proletárok voltak, akár nem. A ritka kivétel, aki­nek vagy vagyona, polgári ke­nyérkeresete volt, vagy pedig valaki eltartotta. Gyerekkorában József Attila mint sok proletárgyerek, ugyan részben a maga keresetére volt utalva, de emellett módjában állt középiskolát is, egyetemet is végezni Szegeden, Pesten sőt Párisban is. Mint Petőfi, ő is jól tudott franciául, németül. A mindennapos élettel akkor koccan össze szembeötlően elő­ször, amikor kikerülve az isko­lából állandó kenyérkeresetre kellett volna adnia magát. Erre pedig veleszületett lelki alkatá­nál fogva kezdettől végig telje­sen képtelennek bizonyult. Mint­hogy tanári pályára tanult, ma­gától adódott, hogy iskolai! munkát vállaljon. Képtelen volt azonban rá, hát nem vállalta. Senkinek sem tartozott felelős­séggel ; tehát azzal igazolta ma- J gát saját maga előtt, hogy egy rosszakarója akadályozza meg kinevezését. József Attila mindvégig sza­bad költő maradt. Égnek törő versei egy csapásra ismertté tették mindazok körében akik ilyesmihez értettek. Abból a pár garasból, amit a lapok verseiért fizettek nem tudott jóllakni, de mindvégig voltak emberek, akik többé kevésbbé rendszeresen tá­mogatták. Köztük első helyen Hatvány Lajos és Hatvány Ber­talan. Vágó József közgazda- sági iró beajánlotta egy üzleti vállalathoz, amelynek irodalom- kedvelő vezetője lehetővé akar­ta számára tenni, hogy egy-két órai francia levelezéssel megke­reshesse a megélhetéshez valót. Attila azonban nem vállalt ál­lást, mert, mondotta, nem akar­ja magát lekötni. Megházasodott. Egy csinos és derék munkáslányt vett el, aki szerette, értette, becsülte és gyári munkája mellett szépen ellátta kis háztartásukat. De szegény költőnk sajnálatosan a házas együttélésre is alkalmat­lan volt. Egyik nővére, ki nem­csak jómódú vidéki ügyvédné volt, hanem müveit nő is és fi­vére művészetének lelkes hive, szívesen látta volna férjével együtt állandó vendégül, de nem tudta legfeljebb hetekre magá­hoz édesgetni. Okos és baráti orvosok egy­értelmű utólagos halk megálla­pítása szerint nem csak költői lángelméje született vele, ha­nem gyógyíthatatlan elmebe­tegsége is, amely végig zaklatta életét és kergette korai halálba. Rövid szenvedő életének a gyöngyei egy forradalmi ver­seskönyv, amely a magyar mun­kásé. Ragyogó életmű és tanu- ságtétel a proletárság értéke mellett. Nem szorul rá, hogy hős alkotóját legendákkal cico- mázzák körül. P- P-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom