Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-06 / 1431. szám
1946. julius 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal sajtó mindig eltagad vagy eltorzít. Csak ez az egy példa is eléggé mutatja, hogy egy jó munkáslap kiadása milyen nagy munka, amelyhez sok-sok munkástársunk kooperációjára van szükségünk. Ezek között nem utolsó az, hogy nem csak terjesztjük a lapot, de egyben érdeklődünk a munkások között, hogy mi tetszik nekik lapunkban, mit kifogásolnak, stb. Szóval a szerkesztő és az olvasók között szorosabb kapcsot kell teremteni. Nem képezheti vita tárgyát, hogy egy ilyen jó Industrial Worker fontos szerepet vihet a munkásosztály felszabadításának munkájában. Ma már millió és millió munkás látja, hogy a munkásmozgalomban szükség van az Egy Nagy Szervezet koordináló munkájára. A munkások milliói vágynak a gazdasági demokrácia után, amit más uni- onok utján nem érhetnek el. Történelmi múltúnk ezen a téren leőnyt biztosit számunkra. Amire égetően nagy szükségünk van az, hogy az IWW programot egy ilyen jó lap utján a munkások millió elé terjesszük. Azért joggal kérjük és várjuk munkástársainktól, hogy ne elégedjenek meg a lap egyszerű terjesztésével, hanem segitsék azt hirszolgálattal, mindenféle adatokkal, uj érvekkel, versekkel, elbeszélésekkel, kartoonok- kal, — szóval a munkásosztály humorával, tragédiáival. Ily segítséggel a szerkesztő ha nem is alkotja meg az ideális lapot, de abba az irányba fejleszti. Várjuk, hogy mit hoz a postás. V Fred Thompson Nem esik messze alma fájától A BÁNYÁSZOK YAKÁCIÓS FIZETÉSE WASHINGTON — Ben Mo- reell, Federal Coal Administrator úgy döntött, hogy mindazon bányászok, akik május 22-én a bányatársulatok fizető listáján szerepeltek, jogosak az évi 100 dolláros vakációs fizetésre tekintet nélkül arra, hogy sztrájkoltak-e vagy sem. A vakációs fizetést csak azok nem követelhetik, akik véglegesen otthagyták a munkát. A Bérmunkás legügyesebb terjesztője, mondhatnám agitátora, Fodor munkástársnő küldte be az alábbi levélrészletet a lapbizottsághoz: “A napokban Kurovszki munkástársnőt hivtam föl ,akitől uj előfizetők után érdeklődtem. Azzal válaszolt, hogy volna egy előfizetője, a tizennégy éves nevelt lánya, aki a megtakarított 5 dollárját szeretné a Bérmun- kás-ba a legjövedelmezőbb utón befektetni. Ha magyarul tudna olvasni, akkor a Bérmunkást rendelné meg, mert igen szereti hallgatni, ahikor a nevelő szülei fönhangon olvassák. Miután csak angolul tanul az iskolában, igy magyarul nem tud írni és olvasni.” ‘‘Olyanformán oldottuk meg a problémát, hogy Izsányi Irén- ke kívánsága félig teljesüljön: Három dollárt elküld a Bérmunkás drágasági pótlék alapjára, két dolláron pedig megrendeli az Industrial Worker cimü angol nyelvű IWW lapot. Ám végén csattan az ostor: Kurovsz- kiékhoz vendég érkezett Kanadából. Izsányi Irénke a vendégek előtt sem leplezte, hogy ő mennyire szereti hallgatni, ha a Bérmunkást olvassák. így a vendég két évre rendelte meg a Bérmunkást, Irénke befektetése a Bérmunkásra hét dollárra emelkedett. “Ha minden fiatal igy gondolkodna mint Izsányi Irénke, akkor nem kellene félteni a jövőt. Büszke vagyok rád Irénke. Azt hiszem velem együtt nagyon sok Bérmunkás olvasó is.” — fejezi be levelét Fodor munkástársnőnk. Még tizenegy éves sem voltam, amikor egy alacsony ter- memetü, vézna, de nagyon lelkes alig 22 éves fiatalember közölte a már 43 éves apámmal a szocialista eszmék mibenlétét. Városban ez már nem volt föltűnő 1906-ban, de vidéken a szolgabirói rendelet és a brutális csendőrszurony még nem engedte szabad útjára a szocialista eszmék terjesztését. A lelkes 22 éves fiatalember apám barátjává és elvtársává iett, ki fiatalságának hevével ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. t .... . . E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vriag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. , , E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének teklE' maradi jelszó helyett-.“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'" , , .. „ _ , _ A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrendszert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpnsztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom azerkezetét építjük végi társadalom keretein belül. megnyerte édes apám tetszését a Szocialista tanok iránt. Körülbelül negyven éve, hogy kaptam tőle egy újságot ajándékba, amelynek cimfeje mellett a pecsétben ez állt: “Egy fillért, egy embert se a hadsereg számára.” Mondjam-e, hogy a lap neve a rövid életű “Társadalmi Forradalom” volt? Micsoda lelkesedéssel olvastam a különös szavakat! Milyen üdítően hatottak a felvilágosító szavak fiatal gyermek lelkemre, aki borzasztóan untam a felekezeti iskola hittannal agyon nyomorított óráit! (Hetenként kétszer katekizmus és biblia) Mily nagy volt a mulatságom, amikor láttam, hogy ez a lelkes fiatalember szembe mert szállni a mi rémünkkel, nádpálcás hittan órát tanító és az utcán bika- csökkel járkáló pappal, vagy ahogy a hívei nevezték “kanász- pappal”. Milyen gyorsan hire ment a faluban, hogy a vézna fiatal parasztlegény a vitában sarokba szorította a papot, a potrohos katholikus papot, akit máskülönben ámulatba ejtett a fiatalember éles szeme, eleven gondolkodása s különösen nagy humorérzéke, amely vita közben sohasem hagyta el. Egy éven belül 120 tagra emelte föl a földmunkások csoportját a községben, melynek a titkára volt egész addig, mig Amerikába nem jött. Ezt a lelkes szocialista eszméket terjesztő, fiatalembert és szocialista agitátort úgy hívták Izsányi József, aki Irénkének volt az édes apja, akit nagyon fiatalon árván hagyott. Izsányi barátunkra a régi IWW tagok jól emlékeznek. Midőn 1922-ben Amerikába jöttem, sok anekdottát hallottam felőle. Akronban kitűnő szervező munkát végzett az IWW mozgalom részére, amiért is fekete listára tették a gumigyárosok és emiatt elhagyta Akront és Glenfield, N. Y.-ban telepedett le. Amidőn Fodor munkástársnő levelét hallottam olvasni, hogy fölhívta Kurovszki munkástársnőt, Irénke nevelő anyját, aki melesleg Irénke nagynénje, önkéntelenül megelevenedtek előttem a negyven év előtti idők, amidőn Kurovszkiné is Izsányi Rozália volt, akivel szintén a bátyja ismertette meg a szocialista eszméket. Micsoda kuriózum volt ez Kisláng községben, hogy a 14 éves Izsányi Róza szocialista lett! Micsoda lázadást váltott ki a templomjáró vénasszonyok között, hogy a fiatal lány nyütan a szocializmus mellett foglalt állást. Várták, hogy büntetésből elveszti az isten a falut. De ekkor még nem vesztette el. Várniok kellett addig, amig az első világháború és forradalom után a győzedelmes ellenforradalom “ébredő” magyarokká gyúrja át őket, amiért a bosszúálló isten az oroszokkal büntette meg a reakciós nyilas banditáit. Azért az oroszokkal, mert az “ébredő” magyarok leventéi betörtek Oroszországba és majdnem a Volgáig portyáztak, raboltak, dúltak. Szóval olyan leventésdit vittek véghez a szövetséges náci testvéreikkel együtt, hogy kö-kö- vön, orosz-oroszon nem maradt. Azóta Izsányi Róza illetve Kurovszkiné nem szűnt meg a szocializmusért agitálni. Ugy- látszik anyai kötelességei között nem hanyagolta el unoka- hugával szemben sem a szacia- lista nevelés munkáját sem. Derék munkát végeztél Kurovszkiné, Izsányi Róza munkástársnőm ! Példának állítom azon siránkozó szülők elé, akik nehezen tudják megérteni, hogy miképpen kell megtartaniok gyermekeiket a munkásmozga- lam számára. Megszorítom a te kezedet is Irénkém, azon alkalomból, hogy az olvasóink táborához szegődtél, ámbár ha az Industrial Workeren keresztül is. örülök, hogy édesapád nyomába kívánsz haladni, akiben fiatal életem átalakítóját tisztelem, akit mind máig nagyra becsülök, akinek emlékét soha el nem felejtem. . . . tudja Pál . . . MUNKÁS LEVELEK MIRöLf ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldök 3 dollárt a Bérmunkás javára. Nagyon jól tudom, hogy most milyen nagyon drága minden és a mi kedves fegyverünket nekünk kell fentartani, hiszen az tanít, nevel midannyiunkat. Nagyon hiányozna, ha nem lenne, mert a többi lapokból igazán nem sokat tanulhatunk és ha csak azokat olvasnánk, akkor mindig csak az “első osztályban” maradnánk. John Hosszú East Chicago, Ind. Kedves Lefkovits Munkástárs: Mellékelten küldök öt dollárt előfizetésre és a Naptárért az alant jelzett előfizető részére. Egyben tudatom, hogy az illető nagyon dicséri a naptárt. Azt mondja, hogy remekül összeállított munka, nagyon sok szép és tudományos cikk van benne. Frank Nagy munkástárs igen dicséri a naptárt és kíván sok erőt és egészséget a naptár Íróinak, de különösen Geréb munkástársnak, hogy még sok ilyen szép naptárt tudjon előállítani. J. Nagy Terrace, Pa. Tisztelt Munkástársak: Élvezettel olvastuk a new yorki reakciós gyűlésről szóló tudósítást. Jól ismerjük az ott szereplő egyéneket. Volt alkalmunk hallani a legtöbbjüket a pittsburghi összejöveteleken. Legfeljebb csak azt mondhatjuk, hogy most Daragó és Him- ler hiányoztak közülök. A többi azonban mind egyforma, mint a közmondás tartja: egyik kutya . . . A. Kucher Pittsburgh, Pa.
