Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-08-08 / 1435. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 3. Emberdisznók között amerikai magyarokra, templom­járó hívőkre, akikkel ha Ma­gyarország felől beszédbe keve­redek, azzal kezdik, hogy “Ma­gyarországon megint zsidó ura­lom van”. Eddig hittem azon elmélet­ben, hogy az embernek és a ma­jomnak egy közös őse lehetett, de ezután rendületlenül hiszem azt, hogy disznó volt az ember őse, különösen amióta Páncél János bácsi falkáját megszégye­nítették turáni véreim. Ugyanis Páncél János bácsi kitűnő kanászember hírében ál­lott. Hitt abban, ha összekötö­zött kutyát hangos brrr-regés közben a disznócsorda közé dob a disznók azt széttépik, a mű­veletet még néhányszor megis­métli, azután már akár össze­kötözött disznót is dobhat ber­regés közben közébük, biztosan szét fogják tépni. Szerinte ez a művelet nagyon fölizgatja a disznókat és ezzel mentesiti őket a kolerától. Persze azt sohasem láttam, hogy kanász Páncél bá­tyám disznót dobott volna a disznók közé, de láttam, hogyan uszították a kanász papok az emberdisznókat a védtelen zsi­dókra és az emberi formát ma­gukra öltött disznók tultettek Páncél János bátyám csordá­ján, mert hat millió zsidót kon- coltak föl. TURÁNI VÉREIM Még ma sem tanácsos a zsi­dóknak a turáni véreim közé menni. Legalább is a magyaror­szági lapok zsidóüldözésekről számolnak be. Otthon ugylát- szik nem verték még ki a faj­talan disznók fogait. Pedig mind a harminckettőt ki kellene ver­ni, hogy észretérjenek. A papjaik nem csak odahaza, de itt is nyíltan izgatnak a zsi­dók ellen. Ahogy én látom a szép szó keveset használ turáni véreim észretéritésére. Annyi­ra elállatiasodtak, hogy újból az ázsiai pusztákon érzik magu­kat. A papjaik pedig egy szikrá- nyit sem szégyenük, sőt báto­rítják őket, állati ösztöneik sza­badjára eresztésében. Odahaza ma nem hivatalosan folyik a zsidók üldözése, hanem hivatali elnézések mellett. Az­zal akarják a hivatali egyénisé­gek megnyerni a magyar pa­rasztság szimpátiáját, hogy el­nézőek vele szemben. Nem sokat törődnék én a másfajta elnézé­sekkel, de amikor az agyongyö­tört megmaradt kevés zsidóság életére megy az elnézés, akkor szeretnék szétütni nem csak tu­ráni véreim között, hanem a hi­vatalnokai között is. Előre is érzem a gorombaság vádját a föntr sorokért, de mentségemül szolgáljon, hogy magam is paraszt vagyok, aki tulonnan megsokaltam egy sze­rencsétlen nép szenvedését és úgy találom, hogy a szép szó már nem használ. . . . tudja Pál . . . JEGYEZD MEG ■ Ajánlja: St. Visi­Midőn 1919 augusztusában szegény 56 éves anyám végig-: bőgte az urasági kastélyból át-! vedlett községház udvarát a ré­szeg horthytisztek által Siófok­ra hurcolt apámért, a tanácste­remben összegyűlt reakciós pa­rasztok között akadt mégis olyan, aki az “isten szerelmére” kérte a nyakas hosszúbajuszu énekes Szabó Györgyöt, hogy Írja alá azt a papirost, amelyet anyámnak adtak, hogy mentse ki vele Bibó kezéből apámat, ha tudja. Igaz, az évenkinti nagyhéti passió játékoknál Jézus szere­pét betöltő és a körmenetekben Jézust hordozó hosszúba juszu énekes Szabó György vonako­dott aláírni a papir-rongyot, amelynek Bibó előtt nem volt annyi értéke, mint azon tenyész agarainak, amelyeket nyomban tarkón lövetett, ha a szalag hosszán nem érte utói a nyulat, de Szabó György ezt nem tud­hatta, tehát nem is ezért nem irta alá, hanem csupán azért, mert “hiszen ő nem tud apámra semmi rosszat, de nem egy el­ven van vele”. Szóval a többiek sem tudták, mert akkor Nagy István a “Tekints be a Pistá­hoz” csárda csapiárosa, nem “isten szerelmezte” volna a hosszú bajuszut, hogy legyen már elég a bosszuállásból. Vagy nem elég még a két halál? A két ártatlan ember vére? Akik közül egyikre azt a naiv vádat fogták, hogy ha a kommün au­gusztus 20-ikára meg nem bu­kik, a listára tett 30 paraszt ré­szére Takács István önműködő akasztófát csinált volna. Réger- nek meg csupán azért kellett meghalnia, mert felesége piros szoknyájából szerintük — zászlót csinált. Vérbefagyva ta­lálták meg őket a lepsényi ut mellett a kukoricásban. Ekkor még volt lelkifurdalás, vagy bárminek is nevezzük a vértől való irtózást. Ekkor még voltak emberparasztok, akik mint horkanó ló megdöbbentek társaik hullájától, Takács Ist­ván és Réger Ferenc kislángi munkásemberek hullájától és aláírták a fölmentést tartalma­zó nem tudom micsodát, amely­re a Jézust cipelő hosszú baju­szu énekes Szabó azt felelte: “Tegnap annak írtam alá, ma meg ennek Írjak alá?” Ekkor tudódott ki, hogy halálos ítéle­tet írtak alá nyolc ember részé­re, akik közé szökésben levő jómagam is tartoztam. HORTH YM AGY ARJAI Mondom, ekkor még csak a Jézust nyaláboló hosszú bajusz­ból hiányzott a keresztényi ér­zés. Rajta kívül alig akadt egy maroknyi paraszt, akik szé­gyennek ne tartották volna a bőrös-zsidó Winmer Béla meg­riffel s a tanácskozás után kije­lentették, hogy “nem látják, mi­szerint a szövetségi törvényeket megsértették volna.” A szövetségi törvények a Bili of Right értelmében mindenki részére biztosítják a szabadsá­got s a törvényes bíráskodást. Ezzel’ a négy ártatlanul kivég­zett emberrel elhantolják ezen szabadságjogokat. verését és kifosztását. Azon ma- ! roknyi elvetemült csőcseléknek ! is a keresztény-zsidó kupec Kö- vesi (Móric) náci volt a vezére. Ez és társai, akiket nem aka­rok itt fölsorolni, voltak Horthy ébredő magyarjai, akik segít­ségével 26 éven át csinált törté­nelmet Siófok és Orgoványtól Auswitz és Voronyezsig Vitéz Horthy Miklós. Amidőn 1919 után Horthy Miklós a dögkeselyűket megszé­gyenítő uralma szárnyait bonto­gatta, hamarosan hátamögött találjuk a gyorsan kereszté­nyekké vedlett zsidó nagytőké­seket is. Nem fájt nekik, hogy Horthy keresztény kurzusa avatta diszparasztokká azokat a zsidóverő elemeket, akik kö­zött találjuk a Kő vési (Móric) Nácikat is. Ezen elemek fékte­lenségével kezdődött el, Pro- hászka és Zadravecekkel az élén az ébredő magyarok keresztény kurzusa, amely 26 éven át meg­feszített erővel gyúrta keresz­ténnyé mindazokat, akik vagy a kereszténységükkel hasonlottak meg, vagy belefáradtak keresz­ténységükbe. Miután a pálmajori intéző jó­voltából szegény hitehagyott apám Siófokról megszabadult, nyugalma megvásárlása fejé­ben a papok újból keresztényt csináltak belőle. (Tizenegy éven keresztül felekezet nélküli volt, vagyis nem tartozott egyik fe- lekezethez sem, tehát nem fizet­te a párbért, amit 1919 szep­temberében mind behajtották rajta.) Amikor 1922-ben Horthy jó­voltából elhagytam az országot, már dühöngött a keresztény ta­nítás. Farkas Antal már azt Ír­ja “Ergerbergejében”, hogy az uj hírek állandóan összetévesz­tik az olvasót a birsalmával, ami nem is csoda ott, ahol annyira sietős volt az uj hit fölvétele, mint az “ébredő” magyarok le­vente képző Magyarországában. KURZUS LECKE Azóta fölnőtt egy nemzedék Magyarországon. Most aztán közvetlen tapasztalatokat sze­reztünk az uj nemzedék keresz­tény kultúrájáról és erkölcsei­ről. A kurzus tanítása eredmé­nyeképpen, a Kövesi (Móric) Náci zsidó verő bandái óriási módon megszaporodtak. Ezután már csak Szálasi hiányzott, hogy a kurzusban kiképzett ke­resztény csőcselék vizsgát te­gyen elméleti oktatása gyakor­lati kiviteléről. Az eredményt jól ismerjük. Auswitz és a többi halálgyárak. Ma már a hullahegyek láttán se döbben meg a magyar pa­raszt a vértől. Most már még Nagy Istvánok sem akadnak, akik megdöbbenve kérték bosz- szuálló társaikat, hogy “embe­rek az isten szerelmére legyen már elég a vérből.” Nehezen bir megszabadulni a gyáva nép, a keresztény kurzus tanításának hatása alól. A papoknak sem elég még a hat millió zsidó vé­re, mert még mindig napiren­den tartja a reakciós papisajtó az antiszemitizmust. A hívek pedig tanúságot tesznek róla, hogy a papi izgatás elérte cél­ját, mert lépten nyomon akadok La Guardia, az UNRRA ve­zérigazgatója beszüntette a kí­naiak részére a segély szállítást. Az ok, melyet mi régen tudtunk és megírtunk, hogy a “Free En- terprize” hívei, Chiang emberei, ellopják és a fekete piacon el­adják ezeket a segélyeket. Chi­ang és társai nem hisznek ab­ban, hogy a gyors meggazdago­dás alkalmat elmulasszák. Akár csak az amerikai tőkések, az in­flációval is bebizonyítják. General Marshallnak sem si­került békét teremteni az ame­rikai fegyverek és ajándékok segítségével. így Truman elnök most egy papot nevezett ki oda nagykövetnek Leighton Stuart személyében. így ha sem az ajándékok, sem az amerikai fegyverek e téren nem sikere­sek, mi azt hisszuk a papbácsi sem fog tudni békét teremteni olyat, melyet az amerikai tőké­seknek megfelelne. így nem a tőkéseket, nem az amerikai mu­níciót és fegyvereket, hanem az istent fogják érte okolni. Mert minden pap az állítja magáról, hogy ő az isten szolgája. Egyiptomban is nagy bajok vannak. Ezt most úgy akarják megoldani, hogy összefogdos- sák a kommunistákat, akik ezen nagy bajokra rámutattak. Itten nem az a baj, hogy nagy drága­ság van, hanem az, hogy ezek az unionisták magasabb munkabé­reket követelnek. Ugyan mennyi munkás tudja, hogy évente 40—50 napot dol­goznak a kormánynak ingyen? Ennyit tesz ki amit kereseti adóban évente lefognak. Senator McKeller Tennessee- ből megjavult. Eddig a T.V.-nek legnagyobb ellensége volt, most meg felcsapott annak legna­gyobb szószólójává. De kutyá­ból azért nem lesz szalonna. Ez mind azért történt, mert mos­tan megint választások lesznek és a nép, nagyon megszerette a TVA-t és annak előnyeit. Ez a McKeller, mindég a nagytőke ol­dalán volt és lesz, csak válasz­táskor veregeti meg a választó népség vállait. A mexicoi nép nem felejtett, amit legjobban az bizonyít, hogy a mostani választásoknál, az amerikai barátsággal vádolt Padilla nagyon is hátramaradt a versenyben. Mert nagyon jó barátságban van az amerikai urakkal. Burton K. Wheeler is lema­radt, dacára, hogy kedves ba­rátja és elvtársa Truman elnök ur is melegen ajánlotta. Monta­na népe tudja, hogy Wheeler nem jobb mint a barátjai, akik között, Truman mellett nagyon sok naci-fasizta is található. Most még a legégetőbb kér­dés, hogy mit csináljanak a né­metekkel, de leginkább a német iparral, mely most tétlenül he­ver és nem csak Herr Goehring- nek, de az amerikai tőkéseknek sem hajtja a hasznot. De azért nem adhatják át az oroszoknak, akik nem veszik tekintetbe a tu­lajdon jogot, vagy haszon lehe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom