Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-20 / 1433. szám
1946. julius 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból Osztálybiróság A fegyverszüneti egyezményben a legyőzött Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy megbünteti a háborús bűnösöket. Amikor a szövetséges hatalmak az őrizetükben levő háborús főbünösöket egymásután adták át a magyar hatóságoknak, megkezdődhetett az a nagy történelmi persorozat, amely egyrészt tisztázza e politikai kalandorok cselekedeteit és azok indítékait, másrészt a fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettségnek megfelelően kimondja rájuk a megérdemelt büntetést. Demokratizálódásunk alapvető feltétele, hogy végképpen és gyökeresen leszámoljunk a bűnös múlttal és nem vitás, hogy a demokratikus külföld aszerint Ítéli meg bün- b^natunk őszinteségét és komoly antifasiszta magatartásunkat, amilyen mértékben és amilyen eréllyel mi Ítélkezünk az elmúlt bűnös rendszer politikai vezetői felett. A népbirósági eljárás menetét és eddigi eredményeit több oldalról bírálták. Jogosan kifogásolták az eljárás hosszadalmasságát és a gyakori enyhe ítéleteket. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy e bírálat nem volt alaptalan, viszont azt is meg kell jegyezni, hogy az elmúlt hetekben több háborús főbünösön végrehajtott halálos ítélet megváltoztatta a széles néprétegekben a nébirósági eljárás enyheségéről és álhumanitásáról elterjedt véleményeket. ÚRI URIBÉKEKE De ne fejeltsük el, hogy a magyar társadalomban nemcsak olyan bírálat hangzik el, amely a népbirósági eljárás enyheségére vonatkozik, hanem olyan is, amely a sajnálat hangját üti meg a horthyista és szálasista úri pribékek sorsa fölött. Negyedszázad fasiszta fertőzése mélyen beivódott a magyar úri társadalomba, amelynek egyre nyíltabban és szemérmetleneb- bül jelentkező támadásai megmutatkoznak abban is, hogy Bárdossy-mitosszal kísérleteztek s ha nem is nyíltan, de suttogva adták tovább felháborodásukat a demokrácia ama “szörnyűsége” fölött, hogy nem csak többszázszoros nyilas pártszolgálatosoknak és szadista keretlegényeknek, hanem nadrá- gos, előneves, doktorált “uriem- berek”-nek is a Markó-utcai fogház C-alaku kisudvarán golyóval vagy kötéllel fejeződik be hitvány életük. E suttogó reakció hajlamos arra, hogy a demokrácia népbiróságának jogszerű és igazságos ítéleteit azonosítsa az előző rendszer Justiz- mordjával. E hamis hit szétosz- latására talán nem lesz érdektelen röviden rámutatni: mi a különbség a nép mai nyílt Ítélkezése és a fasizta rendszer úgynevezett osztálybiróságai- nak sötét eljárásai között. Feladatunk roppant^ könnyű, hiszen nem kell más példát emi és Népbiróság litenünk, mint mondjuk a Hort- hy-rendszer leghitványabb politikai bírói gyilkosságát, Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzését, vagy a Szálasi-rendszer katonai bíróságainak aljas gyilkosságait. Kiss János és társai meg Bajcsy-Zsilinszky Endre felakasztását. Ma már tudjuk (elsősorban Domonkos József legfelsőbb államügyész most megjelent s a kérdést minden részletében feltáró tanulmányából: “Kivételes hatalom és rög- tönbiráskodás a Horthy-uralom alatt), hogy milyen példátlanul jogtalan bírói Ítélet hangzott el Sallai és Fürst perében. BÜNTELENEKET GYILKOLTAK Hideg, számitó politikai maffia tette el láb alól a Horthy- rendszer ellenségeit. Hatályát vesztett törvény alapján rendelték el a rögtönbiráskodást, hogy végezzenek Saljaival és Fürsttel, az ügyészség és Töre- ky elfogadta a törvénytelen rendeletet, sorozatosan megszegték még e rendelet parancsait is, halálra ítélték és törvényes kötelesség ellenére még kegyelemre sem ajánlották őket s a külföld felháborodása és tiltakozása ellenére juttatták bitófára e két kommunistát, akinek semmi más bűne nem volt, minthogy olyan eszméket hirdettek, amelyek nekik nem tetszettek. A Horthy-rendszer bíráskodása igazi osztálybiráskodás volt: hamis, képmutató, jogtalan, kegyetlen, cinikus, amelynek minden eszköz jó volt, hogy őrizze és fenntartsa az úri osztály uralmát a feltörekvő népi rétegek ostroma ellen. Ha kellett — mint a Sallai—Furst- eset bizonyítja — jogtalan statáriumot alkalmazott, ha kellett, más eszközöket (Hetényi- ék egész kopófalkája szimatolt a baloldali megmozdulások feltalálásán), — de mindenképpen népellenesen és osztályérdekből cselekedett. Már csak ennek az iskolának magasabb osztályát járták Szá- lasiék, akik a nyilvánosság teljes kizárásával megrendezett hamis bírósági eljáráson Ítélték halálra Kiss Jánost és társait, meg Bajcsy-Zsilinszky Endrét és húzták bitóra őket. Ki tudja megmondani: hogyan folytak le ezek a bírói tárgyalások, hogyan védekeztek a vádlottak? A nép elé nem mertek menni e gyilkosságokkal, amelyek hasonlatosak voltak a banditák éjszaka leple alatt végrehajtott merényleteihez. NYÍLT bíráskodás Ezzel szemben a népbirósá- gok valóban a nép bíróságai. Nem ártatlan embereket állítanak itélőszékei elé, hanem olyanokat, akiket országos bűn, a nemzetárulás bűne terhel. Nem egyszerűen ideológiai bűnösök ezek, hanem olyanok, akik aktív részesei voltak az ország- pusztitó politizálásának, akiki nek működése eredményeképpen egy ország omlott majdnem feltámaszthatatlanul a sírjába. Nem hamis paragrafusok csürés-csavarásával kerülnek a bíróság elé, hanem a nép képviselőiből alkotott nemzetgyűlés hozta törvény alapján. Nem az egyik vagy másik osztályt védi ez a törvény, hanem a megsértett népi érdekeket az. egész ország egyetemesen megsértett jogát. Nem zárt ajtók mögött, komor palástba öltözött bírák hirdetik ki az ítéletet, hanem ország-világ előtt folytatják le a tárgyalást a népből jött bírák. A nyomozási eljárás alatt a vádlottak nem kényszerből fenyegetésre és ütlegelésre, hanem a maguk elhatározásából vallhatnak vagy tagadhatnak. Rendelkezésükre állnak védők és mentő tanuk. Feltárhatják bizonyítékaikat és elmondhatják érveiket. Órákon át védekezhetnek az utolsó szó jogán és bünügyük tárgyalása teljesen nyilvános. Nemcsak a jelenlevők, hanem a sajtó és a rádió utján az ország, sőt az egész világ ellenőrzésével folytatódik le minden egyes per. Az osztálybiróságok az uralkodó úri osztály érdekeit védték, a népbiróságok a nép, vagyis az egész dolgozó magyarság, az egész ország érdekeit védik. Nem a bosszú vezeti Ítéleteikben — mint azokat, — hanem a jogos önvédelem a nép ellenségeivel szemben. Az előző rendszerben úgy értelmezték Justi- cia szemkötő kendőjét; arra való, hogy ne lássa meg tőle a nép igazságát. Ha ez igy volt, akkor ma nekünk olyan Justicia kell, aki leveszi szeméről a kendőt, bátran szembe néz a valósággal és megvédi a nép igazságát. NEMES GYÖRGY (Népbirósági Közlöny) NYOMJÁK A TÍZFORINTOST Amint értesülünk, a tízforintos bankjegyeket már nyomják. Augusztus 1-ig a százforintos is elkészül. Ezek lesznek azok a bankjegyek, amelyek először kerülnek forgalomba. Természetesen a váltópénz is augusztus 1-re elkészül. NÉPBIRÓSÁG ELŐTT A KIVÉGZETT SALLAI ÉS FÜRST BÍRÁI A népbiróság Horváth-taná- csa nagy érdeklődés közepette kezdte tárgyalni Sallai Imre és Fürst Sándor törvénytelenül kivégzett szocialisták ellen halálos ítéletet hozó egykori statári- ális bíróság tagjainak bünperét. Krayzell Miklós, Méhes Ignác, Paulay Gyula, Pálfi Elek, Zsit- vay Tibor és S*échy István a vádlottak. (Töreky, a világszerte megdöbbenést keltő Ítélet fő- bünöse, még osztrák területen bujkál.) HARMINCÉVES CSATORNÁZÁSI TERV A földművelésügyi minisztériumban Takács Ferenc államtitkár vezetésével értekezlet volt a vízügyek legfontosabb kérdéseinek megbeszélésére. Az államtitkár előadta, hogy Magyarország egyik legnagyobb problémája a vízügy. Hallosi Ferenc, a minisztérium vízügyi műszaki főosztályának főnöke ismertette a folyószabályozás, az ármentesités, a viziutak, az öntözés, a talajjavítások, a vizi- erők stb. kérdéseit és az országra váró feladatokat ezen a téren. Körvonalazta az erről készített 30 éves programot. Szabó Imre mérnök a vízügyi társulatok államosítását javasolta és az összes vízépítési hivatal egységes vízépítési hivatallá való összeolvasztását. MÁGNÁSOK ÉS SZERETET- CSOMAGOK A rendőrség két grófnőt, egy dzsentriasszonyt elfogott, mert a külföldről érkezett szeretet- adományból tejport feketézőknek adtak el. A baj az volt, hogy a külföldi szeretetadományok szétosztását nem az egyetlen hatalmas, kellő ellenőrzéssel megszervezett, céltudatosan kiépített és betanított szervezetre, a főváros szociálpolitikai ügyosztályára bízták, hanem plébániákra, egyházközségekre, társadalmi egyesületekre, grófokra és régi reakciós nagyságokra. Az eredmény egyelőre három gróf letartóztatása, továbbme- nően pedig: a svéd szeretetado- mányokat ezentúl nem a plébániák, hanem a kerületi elöljáróságok népgondozó hivatalainak előadói javaslatára osztják ki. AKI A VÉRVÁD-MESÉT KITALÁLTA . . . Néhány héttel ezelőtt röppent fel először a vérvád, a “gyermekekből készített virsli” buta és gonosz meséje, amelynek hatása alatt a felizgatott tömeg az Illatos utón véresre vert két munkást. A politikai rendőrség nyomozása során megállapította, hogy az illatosuti lincselés felbujtója Hankesz József 68 éves cipész, az internálásból nemrég szabadult kisnyilas. Hankesz elindította a lavinát, amely Kunmadarasig vezetett — vájjon milyen elbánásban részesítik ? ÚJRA FELÉPÍTIK A HIRES HORTOBÁGYI CSÁRDÁT Lassanként visszatér az élet a Hortobágyra is. A messzi földön hires-nevezetes hortobágyi csárda uj ráépül. A közel 200 esztendős csárdaépület a háborús zivatar alatt tönkrement. Most magas állványok kerítik körül, szorgalmasan dolgoznak a kőművesek, hogy mielőbb elkészüljön és újra átadhassák a rendeltetésének. A csárda azonban most nem a szőlőnedvre szomjuhozók céljait fogja szolgálni, hanem jóvátételi átadóállomás lesz belőle. A csárda körül mindenfelé még ott hevernek a háború maradványai. Itt egy autórom, amott egy tank maradványa, a természet azonban nem törődik a romokkal, a hordalékkal, a fü kiserken a földből, a fák lombosodnak és a verőfény csak úgy elárasztja a pusztát, mint annak előtte. A pusztai élet újraéledését jelenti az is, hogy festőművészek járják már a pusztát és a környékbeli tanyákat. Kolompoló gulyák, vágtató ménesek nem teszik még mozgalmassá a pusztai életet, de ennek is el kell jönnie. '
