Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-12-28 / 1456. szám

Bilbo szenátor szennyes üzletei CSALT, LÓPOTT A NÉGERFALÓ SZENÁTOR. — BORZAL­MAS KORRUPCIÓ A MISSISSIPPI POLITIKAI KÖRÖKBEN. HOLT EMBERRE HIVATKOZNAK WASHINGTON — A Theodo­re G. Bilbo, Mississippi állam demokrata szenátorának válasz­tási kampányát vizsgáló szená­tusi bizottság újabb és újabb szennyes üzletnek jut a nyomá­ra. Számos tanú vallomásából kitűnt, hogy Bilbo hadirendelé­seket járt ki, melyekért a cont- raktorok nagy összegekbe kerü­lő ellenszolgálatokat nyújtottak neki. Az egyik ilyen háborús kont- raktortól egy fényűző Cadilac automobilt kapott, a másik 68,- 000 dollárba kerülő tavat ása- tott a szenátor ur 3,600 holdas birtokán, a harmadik 30-40,000 dollárt adott neki, hogy abból kifizessék az ellenjelölt számlá­it, aki a hiveit “eladta” Bilbo- nak. Egy másik esetben a val­lásos Bilbó lelkész-lakot Ígért az egyházának és erre össze is gyűjtött 28,000 dollárt, de csak pár száz dollár előleget adott a házhelyre, a pénz többi részét felhasználta saját céljaira. Kiderült az is, hogy Abe Shusman,. egy new-orleansi ke­reskedő hazudott az adóbeval­lásnál, amiért a szövetségi kor­mány pörbe fogta és 80,000 dol­lárt követelt rajta. Shusman ek­kor Bilbohoz fordult segítség­ért, aki 3000 dollárért beleavat­kozott az ügybe és azt ajánlot­ta a hatóságnak, hogy egyezze­nek ki felibe a csaló kereskedő­vel. John R. Junkin vállalkozó fél­millió dolláros hadimunkát ka­pott Bilbo közbenjárására, ami­ért 1,194 dollárt kitevő építési munkát végzett a szenátornak. M. Tt. Reed, aki 33 millió dollárt kitevő hadirendelést kapott re­pülőgépek építésére, — 1,790 dollár értékű festést végeztetett Bilbo részére, majd előbb 3,500 dollárt, később pedig 518 dol­lárt adott neki. Egy másik kontraktor, Michael T. Morris­sey 48,000 dollárral fizette meg Bilbo jóakaratát. A TITKÁR UR Bilbo az ilyen piszkos üzleteit Edward P. Terry nevű titkárán keresztül intézte. Amikor a sze­nátusi bizottság maga elé idéz­te ezt a titkárt, az illető nem akart tanúvallomást tenni, azt állitván, hogy halálos veszede­lemnek teszi ki nem csak ma­gát, hanem a családját is. A bi­zottság azonban ennek dacára is maga elé rendelte Terryt, aki­nek piszkos üzelmeiről már volt tudomása a bizottság tagjainak. Terry előbb mindenféle ha­zugságokkal akarta félrevezet­ni a bizottságot. Többek között azt mondotta, hogy szovjet ba­rátok bizonyos Simon Lieber- man new yorki kereskedő révén 15 ezer dollárt adtak neki, hogy fordítsa Bilbo megbuktatására. Miután azonban ez nem sikerült, a pénzt 1946 jun. 16-án vissza­adta Libermannak. Simon Liberman orosz szár­mazású amerikai polgár volt, aki noha jó viszonyban állt a szovjet körökkel, a Terry állítá­sa mégis nyilvánvaló hazugság amennyiben Liberman még ez év januárjában elhalt és igy Terry nem adhatta neki vissza a 15 ezer dollárt júliusban. A bizottság hamis eskü vétségét emelte Bilbo bűntársa ellen. Egyébiránt kitűnt a vizsgá­latnál az is, hogy a déli államok­ban az előválasztások jelöltjei “eladják” a rájuk eső szavaza­tokat abban az esetben, ha nin­csen abszolút többségük, mert akkor a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között újabb elővá­lasztást ejtenek meg úgy, hogy a rendes választásra már csak egy jelöltje legyen a pártnak. A vesztes ellenjelöltek azon a cí­men, hogy ennyit vagy annyit költöttek az előválasztásra, azt az összeget visszakapják, ha a híveiknek ap összeget kifizető jelöltet ajánlják. Valójában ez a szavazatoknak a “szállítását” jelenti s kijátszása a szavazatok vásárlását tiltó törvényeknek. ISTENEK ALKONYA BEYROUT, Lebanon, — Da­mascus (Syria) városban fela­kasztották Salman El Mourchid- ot, aki istennek nevezte ki ön­magát és legalább 30,00 imádó­ra akadt. Mourchid, aki máskü­lönben teljesen tanulatlan pász­tor ember volt, nem sokat törő­dött imádóinak lelkivilágával, hanem a rájuk gyakorolt nagy befolyását arra használta fel, hogy javaikból kifossza őket. Végre már olyan hatalmasnak tartotta magát, hogy híveinek élén fegyverrel állt ellen a ha­tósági közegeknek, de elfogták s hosszas tárgyalás után kötél­általi halálra Ítélték, amit vég­re is hajtottak rajta, dacára az állítólagos “isteni hatalmának”. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Véget ért a UN konferencia, a delegátusok az albizottsági ta­gok kivételével hazatértek a ka­rácsonyi béke ünnepére. Hogy milyen is legyen az a végleges béke, persze ebben nincs még teljes megegyezés és a UN még mindig úgy néz ki, mint a há­ború alatt a legtöbb üzlet, meg volt a szép cégtábla, de áru nem volt bennük. A UN pedig csak egyetlen árucikk kezelésével foglalkozik és ez a BÉKE. Épp ezért nagyon is érthetetlen, hogy olyasvalamit, amire min­den nemzetnek és minden em­bernek szüksége van, oly hosz- szu tanácskozás után is képte­lenek voltak egységesen a piac­ra vinni, hogy mindenki által könnyen elérhető legyen. Senkisem gondolta volta azt, hogy ha már a UN ténylegesen működésben marad, üyen hosz- szu ideig fognak szószátyárkod- ni azon, hogy milyen békét ad­janak a világnak. Nem is csoda, hogy az egyik újságíró megje­gyezte, hogy bizonyos tanácsko­zásuk inkább egy kisebb egyle­ti .kupaktanács tárgyalásához hasonlítható, ahol gyakori ese­mény félbeszakítani a gyűlést és bejelenteni, hogy az egyik vezetőségi tagnak éppen ma van a születésnapja. Ekkor az­tán megkezdődik a jó kívánsá­gok elmondása a vezető tag ré­szére, közben pedig elfelejtik, hogy miről is akartak tárgyal­ni. De eljön a gyűlési záróra és mindannyian a legjobb hangu­latban hazasétálnak és a követ­kező gyűlésen megismétlődik ugyanaz. A békének ilyen vajudásos megteremtésénél, arra kell gon­doljunk, hogy mennyire jobb is volna, ha a háború megindítása fölött tanácskoznának ennyit, akkor talán ellehetett volna há­rítani harminc millió ember ok nélküli kiirtását. Azaz nem ép­pen oknélküli elpusztítását, mert az okozója a mai kapita­lista társadalmi rendszer, mely­nek gazdasági berendezkedése egyik alap pillére a háborúknak. A UN intézményével lehetséges, hogy talán egy ideig, sőt talán az is lehetséges, hogy hosszabb ideig nem lesz háború, de hogy a jelekből a jövőre következtet­ni lehet, béke sem lesz. Hiszen a jelen pillanatban is, még min­dig dörögnek az ágyuk, nézzük csak Kínát vagy Indiát és több más területeket, ahol még a UN tanácskozási idejére sem hagy­ták félbe az embergyilkolást. Most azonban mást sem hal­lunk, csak a karácsonyi szent igét, “legyen béke és szeretet a földön minden jószándéku em­ber részére” megszólalnak az összes templomok harangjai és az emberek ajkáról egymás iránti jókívánságok hangzanak el. Szinte hihetetlen, hogy eny- nyi szeretettel áthatott emberi­ség, máról holnapra mint a fe­nevad áll ki a síkra és ugyan­azon szent ige nevében, ember­társa legyilkolásáért jutalom­ban részesül. Nem hihetjük, ha Krisztus valóban föltámadna, alkalmat adna arra, hogy meg­átalkodott rendszerek támoga­tói és védelmezői, az ő nevében és hozzá való fohászkodással vérbe és lángba borítsák a vilá­got és úgy irtsák az emberisé­get, mintha csak isteni paran­csot követnének. A legtöbb karácsonyi prédiká­ció oda összpontosul, v hogy az­ért szenved az embersiég, mert nem tér meg őszintén a vallás­ban, amivel aztán az igazi em­berszeretet valóra válna és nem volna többé háború. Mi lenne a világgal, ha az egész világ a hi­tetlen tamások módjára, elru­gaszkodna a vallástól? Ez a kedvenc kérdése azoknak, akik még mindig hiszik, hogy a val­lás menti meg az emberiséget. Ha azonban összeírnák Krisztus születése óta történt minden há­borút és azoknak legkegyetle­nebb módon legyilkolt emberek mülióit és millióit, akkor na­gyon mélyen kellene gondolkod­nunk azon, hogy vájjon Krisz­tus nem-e hiába született. Gon­dolkodni kéne azon, hogy nem-e sokkal jobb volna, egyszer már megpróbálni és teljesen eltérni a vallási igéktől, hiszen ennél véresebb történelmi múltja nem lehetett volna az emberiségnek. Igen, egyszerűen a vallási téren, egy általános sztrájkot prokla- málni és őszintén megtérni a vallási hivés ellen, aminek múlt­ja, csak szenvedés nélkülözés és embertársát gyilkoló háborúk láncolata. Hogy miért beszélünk igy ép­pen Karácsony szent ünnepének az idején, hát csak azért, mert mi igazán hiszünk az embersze­retet ünnepében. Mi nem tanács­kozunk azon, mint most is a je­len pillanatban ülésező Atomic Control Board, hogy hogyan le­hetne, a kirsztusi igék ellenére, kenyér helyett, még csak nem is követ, hanem atombombát dobni a védtelen emberekre, csak azért, mert bizonyos fel­Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 BUNG ARI AN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1946. DEC. 28 NO. 1456 SZÄM HETI KRÓNIKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom