Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-12-21 / 1455. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. december 21. Küzdelem a megélhetésért SZOCIALISTA INTERNATIONALE (a.l.) Mint minden eddigi háborúból, de különösen a második világháborúból az itteni kapitalizmus milliárdokat harácsolt ösz- sze a “demokrácia” leple alatt. Most ezután, a hatalomtól megit- tasodva, minden ellenzéket igyekszik teljesen maga alá gyúrni. Ezek között az ellenfelek között elsősorban a szervezett munká­sok vannak kiszemelve. Azt mindenkinek tudni kell, hogy a kapi­talista osztály éppen olyan, mint a “telhetetlen papzsák”. ' A háború alatt hatalmas profitot harácsoltak össze és most a háború után, még növelni akarják profit étvágyukat. Természetesen a profitot csak a termelésben résztvevő mun­kásokból akarják kisajtolni. Hogy ezt megtehessék, első sorban a szervezett munkások ellenállását kell meggyengiteni. Erre vonatkozóan már a háború befejezése előtt, hatalmas munkás ellenes agitációt fejtettek ki, úgy a sajtón mint a rádión keresztül. A vörös-mumus annyira napirendre került, hogy az értelme­sebb olvasó közönségből undort váltott már ki. Természetesen a nagyközönség, akik még mindig a maradiság mély álmát alusz- szák, nagyon sok esetben készpénznek veszik a jól megfizetett kapitalista sajtó szándékos hazugságait. De legyen akármilyen nagy a propaganda a szervezett mun­kások ellen, mind ezek dacára azt szokták mondani, hogy “min­denki a saját kárán tanulhat a legtöbbet.” Mert a gyorsan emelkedő szükségleti cikkek mindenek előtt a munkásokat érintik a legjobban, mert nálunk munkásoknál min­dig a pénz a legkevesebb. A szervezett munkások első sorban azok, akik a munkások életszínvonalának emeléséért folytatnak harcot. Ez a harcuk még a természet törvénye értelmében is teljesen jogos, mert a kapita­lista osztály úgyszólván rájuk kényszeríti a harcot. Soha nem a munkások kezdik a tényleges harcot, de amint a kapitalisták ál­landóan emelik a megélhetés lehetőségét, a munkások csak na­gyon lassú tempóban haladnak, hogy valamennyire utolérjék az árdrágítók gyors ügetését. Hogy azután tényleg jogos-e a munkások követelése, ahol ka­pitalizmus létezik, erre vonatkozólag beszéljenek azok a számok, amit maga a kapitalista osztály szolgáltat a részünkre. Az Egyesült Államok iparbárói 1929-ben, amit ők maguk kö­vér esztendőnek neveztek, közel 9 billió tiszta hasznot könyveltek el. Hogy azután a háború mennyire kifizetődött a számukra, az bizonyítja a legjobban, hogy a háborús évek közepén, 1943-ban, minden adólevonás után 11 billió dollárt vágtak zsebre a siránko­zó, szegény kapitalisták. / Természetesen állandóan sírtak és nem voltak megelégedve, azon panaszkodtak, hogy sok az adó, meg a munkások magas fi­zetést húznak. Most azután amikor már a háború befejezést nyert és visszatértek az “aki bírja marja” áldásos réndszerhez, amikor senki nem avatkozhat bele a népet kifosztó rablóhadjáratukba. Már az eddigi évi tiszta profitjuk meghaladja a 15 billió dollárt. Ami a legérdekesebb a dologban, hogy rfiost még jobban sír­nak, mint bármikor a múltban. Teszik ezt elsősorban azért, hogy az átlagos ember ne lázongjon, hogy az élelem napról-napra emel­kedik. Másodszor teszik ezt azért, hogy elhitessék a vásárló kö­zönséggel jó előre, hogy a megélhetési lehetőség azért emelkedik olyan rohamosan, mert a munkások állandóan sztrájkolnak több fizetésért. így azután ezzel azt akarják elérni, hogy a közvélemény a szervezett munkások ellen irányuljon. Amit az amerikai szervezett munkások tesznek, küzdenek az egyszerű megélhetési lehetőségért. Az itteni munkásmozgalom nem szolgálja a munkásosztály célkitűzését az IWW szervezetén kívül. A forradalmi munkásmogalomnak igazi hivatása, felszaba­dítani a munkásosztályt a kizsákmányolás járma alól. Erre kell szervezni a dolgozó tömegeket. Hiszen a kapitalizmus úgy is min­den munkásmozgalmat úgy állít be, mint vörös félelmet. Sőt még az iskolásgyermekek sztrájkját is próbálják elhitetni a közönség­gel, hogy az vörös agitációnak a következménye. Még akkor is,, amikor a legelvakultabb faji gyűlölet játsza benne a főszerepet. Ma az egész világon az a helyzet, hogy azok, akik tényleg munkaerejük folytán előállítják az élet összes javait, azoknak kell a legelkeseredetebb harcot folytatni a megélhetésért. Ezzel kapcsolatban, ha az európai országokat vesszük példá­nak, ahol a gazdasági élet alacsonyabb nívóra sülyedt, de még is, akinek pénze van az vehet mindent. Természetesen a proletáriátus, akik ezen gazdaságilag lerom­lott országokban élnek, vállaikon tartják az egész társadalmi éle­tet. Mind ezek dacára nekik kell legelkeseredettebb harcot folytat­ni a megélhetésért, mert náluk a pénz a legkevesebb. Hogy meddig kell még a munkásoknak küzdelmet folytatni a megélhetésért? az kizárólag csak magától a munkásosztálytól függ. Ha a munkások felismerik, hogy milyen fontos szerepet töl­tenek be az emberi társadalomban, akkor egy percig sem fognak habozni, hanem csatlakoznak a munkásmozgalom azon csoportjá­hoz, amely a munkásosztály minden harcát jogosnak tartja, de nem csak a mindennapi létkérdésért, hanem a bérrendszer végle­ges megszüntetéséért is harcol. LONDON — A moszkvai | Pravda szerkesztőinek egyike, | David Zaslavsky, éles támadást intézett a német Szociáldemok­rata Párt elnöke, Dr. Kurt Schu­macher ellen. Ez a támadó cikk nagy feltűnést keltett azért, mert világot vet arra, hogy mi­ként vélekednek az oroszok a szociáldemokraták által terve­zett uj Internacionáléról. Pár héttel ezelőtt az angol Harold Lasky kezdeményezésé­re a szociáldemokraták London­ban összejöttek annak a megbe­szélésére, hogy milyen eshető­ségek nyílnak egy uj szoeiálista Internacionálé megalakítására. Ezen a gyűlésen több ország szoeiálista pártja képviseltették magukat s noha Dr. Schumac- ker az utolsó pillanatban lemon­dott, mégis úgy tartják, hogy ennek a mozgalomnak ő az egyik legfontosabb oszlopa. Mi-, után Oroszországban nincs szo­cialista párt, de még inkább az­ért, mert az oroszok a szocialis­ta és a kommunista pártokat egyesíteni akarják, az uj szoci­alista internacionáléra való tö­rekvést orosz ellenesnek minősi­tik. A Pravda cikke azt mondja, hogy Németország uj “Führer- re” Dr. Schumacher, aki már a múltban is kooperált a német munkásokra lövető Noskeval. Zaslavsky állítása szerint a né­met szocialista párt azért nőtt meg annyira, mert a nácik tö­megesen léptek be a pártb^ s most Dr. Schumacher mögött sorakoznak fel, aki máris hirde­ti újból, hogy a németeknek nem hagytak elég megélhetési területet. Ugyancsak hive Dr. Schumacher annak is, hogy HOGYAN TALÁLTÁK FEL A MOZGÓKÉPET A mozgókép feltalálására egy fogadás adott okot körülbelül 60 évvel ezelőtt. Leland Stan­ford, California állam kormány- végigpergette a másik kezével s senyistáló tulajdonos volt, foga­dott egyik barátjával, hogy a teljes sebességgel gallopoló ló­nak egy-egy pillanatra egyszer­re mind a négy lába a levegő­ben van. Állításának bizonyítására fel­fogadta Edward Muybridge fényképészt, akinek két havi kí­sérletezés után sikerült Leland leghíresebb lováról, “Engineer”- ről a kívánt bizonyító képet fel­venni. Azonban több száz képet kellett csinálnia, amig a kívánt pozíciót eltalálta. Egy alkalommal Muybridge az egyik kezében tartott nagy­mennyiségű, de azonos nagysá­gú képet, amelyek a lónak kü­lönböző mozdulatait ábrázolták, zója, aki nagy lókedvelő és ver- megíepetve látta, hogy a gyor­san váltakozó képek a ló futá­sát mutatták. Muybridge felfedezése alap­ján hamarosan megcsinálták a gyermekek számára azt az is­mert játékot, amelynél a képe­ket összefoglaló könyvecskét gyorsan végiglapozzuk az úja­inkkal, mire a képen ábrázolt fi­gurák valamilyen mozgást mu­tatnak. Ez a játék adta meg Thomas A. Edisonnak az esz­mét a mozgóképek készítésére. I Ausztria csatlakozzon Németor- I szághoz. Dr. Schumacher, aki London­ban tartózkodott a Pravda cik­kének megjelenése idején, ta­gadta azt, hogy ő a német nácik eszköze lenne. “Én csak demok­rata vagyok” — mondotta, — “de lehet, hogy Moszkvában jobb szemmel néznék, ha való­ban Führer és nem demokrata lennék.” Egyébiránt Schumacher azt mondja, hogy a lengyelek egyenlőre nem képesek benépe­síteni az Oder folyótól keletre eső azon területet, amelyet most megkaptak s ugyanakkor Né­metország nem tudja elhelyezni a környező országokból kitelepí­tett németeket. Ausztriára vo­natkozólag pedig a népek önren­delkezési jogára hivatkozott, amely szerint Ausztria népének kell eldönteni, hogy akar-e Né­metországhoz csatlakozni. MILLIÓ DOLLÁRT KÖVE­TELNEK GARWOOD, N. J. — A szö­vetségi bíróság newarki kerüle­téhez egy millió dollárt kitevő követelést nyújtottak be az In­ternational Mine, Metal and Smelter Workers (CIO) union tagjai, amelyet az Aluminum Company of America nevű cég­től követelnek. A követelés alapjául a Supre­me Court azon legutóbbi dönté­se szolgált, hogy egy cég köte­les megfizetni a munkásoknak azt az időt, amit a munkára va­ló felkészülődéssel a munkahe­lyen eltöltenek. Ezt most a “portal to portai” kifejezéssel jelölik. Miután a Supreme Court dön­tése visszamenő időre is szól, az ALCOA munkások most 550 olyan munkás részére, akiknek speciális öltözetet kell felvenni a munkájuk megkezdése előtt, hat évre visszamenőleg fizetést követelnek azért az időért, amit a speciális ruha felvételével és levetésével töltöttek el és ami­ért eddig fizetést nem kaptak. Ezt a port nagy figyelemmel kiséri a szervezett munkásság, mert ha a Supreme Court a munkások javára dönt, akkor minden iparban időt fognak en­gedni a munkások átöltözködé- sére. Jelenleg csaknem az ösz- szes ipartelepeken az a szokás, hogy a munka kezdését jelző csengetésre a munkásnak ké­szen kell állni a munka azonna­li megkezdésére, tehát jóval előbb kell a műhelybe mennie, ha át akar öltözni. MÁR MEGINT? WASHINGTON — A United States Conciliation Service 24 tagból álló bizottságot nevezett ki a munkások és a munkálta­tók közötti ellentétek elsimítá­sára. Ez a bizottság csak a kele­ti államok “labor-management” ügyeivel fog foglalkozni. A bi­zottság tagjait felerészben a munkáltatók, felerészben pedig a szakszervezetek tisztviselői kö­zül nevezték ki. Ráadásul aztán még hozzájuk adtak négy ügy­védet, akik majd megtanítják őket a munka és tőke testvéri­ségére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom