Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-30 / 1452. szám
1946. november 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal óriási külömbséget. Akkor bizony nem adhattak volna egyszerű munkásemberek olyan ebédeket, mint itt, vagy a Székely munkástársék ünneplésénél felszolgáltak. Az akkori 10- 12 dolláros hetikeresetből dehogy is tellett volna ilyesmire. És azért a rövid keresetért hej, de hosszú órákat kellett dolgozni; heti 60, 65 vagy annál is több órát. SZERVEZETT ERŐVEL Csak maga az egyetlen dolog, hogy a munkaidőt igy le tudtuk szorítani, kimondhatatlan nagy vívmány, mert a munkásember csak az igy nyert szabadidőben élvezheti az élet nyújtotta örömöket. Másrészről pedig azért sem ünnepelhettük volna őket igy a munkásmozgalomban való tevékenykedésükért, mert másnap már a munkáltatók feketelistájára kerültek volna, ami az amúgy is szükes kereset teljes megszűnését jelentette akkor. így kétségtelen, hogy az amerikai munkásság megbecsülése nagy emelkedést mutatnak. Az a munkáscsoport, melynek életszínvonala az utóbbi években nem emelkedett arányosan a többiekével, valóban csak magát okolhatja, mert nem éltek a szervezkedés szabadságával, nem hallgattak a szervezett munkások hivó szavára s igy saját tudatlanságukra fizetnek rá. Oh, koránt sem akarom azt mondani, hogy az elért eredmények már teljesen kielégitőek s hogy tovább már semmi követelni valónk sincs: most már minden maradhat igy, ahogy van. Azonban ezzel is úgy vagyunk, mint az a két ember, aki a napi munka után teljesen azonos ételt kap. Az egyik megelégedéssel, esetleg talán hálálko- dással fogadja, hogy olyan KITŰNŐ ételt kapott azért a kis munkáért, amit végzett. A másik ellenben dühös, szitkozódik, hogy a napi nehéz és fáradtságos munkájáért csak ilyen vacak vacsorát adnak neki. És nagyon jól tudjuk, hogy ha történetesen másnap, vagy harmadnap jobb ételt kapnak, azt nem a megelégedett, hanem az elégedetlenkedő, a követelődző munkás vívta ki, noha meglehet, hogy ugyanakkor büntetésül a munkáltató elkergette a munkából. így vagyunk a társadalmi fejlődéssel is. A munkásosztály helyzete is folytonosan javult és javul még ma is. De ezt a javulást nem a mindennel megelégedett, a templombajáró, mindenért hálálkodó embereknek köszönhetjük, hanem azon elégedetlenkedő, lázongó, követelő forradalmi érzésű munkásoknak, akik olyan mozgalmakban tömörültek, mint a mi szervezetünk, az Industrial Workers of the World, amely mindig a munkásmozgalom szélső balszárnyát alkotta. A NÉVTELEN HŐSÖK Ennek, a munkásosztály részére mindig többet és jobbat követelő szervezetnek a magyar- ajkú tagjai lapunk, a BÉRMUNKÁS köré csoportosultak. Ez a lap már 34 év óta hirdeti a forradalmi ipari unionizmus eszméjét a magyarajku munkások között és ösztökéli őket, hogy gazdasági erejük felhasználásával javítsanak helyzetű^ kön. A Bérmunkás joggal követelhet magának elismerést az eddig elért eredményekért, mert jelentős szerepet játszott azok kivívásában. Viszont a Bérmunkást csak úgy tarthattunk fenn ily hosszú éveken át dacára a depresszióknak is, hogy akadtak olyan munkástársak és munkástársnők, mint Székelyék, Lefkovits- ék, meg sokan mások, akik évtizedek során át kitartóan segítették úgy anyagiakban, mint munkájukkal. Ezek az IGAZI NÉVTELEN HŐSÖK! Ezek tették lehetővé a munkásmozgalom szélső baloldali ágának, a mindig többet és többet követelő mozgalmaknak a működését és fenmaradását. Ezért mondjuk mi olyan bátran és büszkén, hogy az olyan emberek, mint Lefkovitsék, nem csak a mi kis mozgalmunknak tettek nagy szolgálatot, hanem az EGÉSZ" MUNKÁOSZTÁLY- NAK. És ezért vesszük őket körül ily nagy szeretettel, mert egyben az ő személyeikben, rajtuk keresztül ünnepeljük azt a sok száz és ezer, hozzájuk hasonló, saját egyéniségüket háttérben tartó, a munkásosztályért állandóan önfeláldozó munkát végző névtelen hősöket is. A háború alatt hallottuk, hogy egyes katonáknak érdemjeleket adtak bizonyos rendkívüli teljesítményekért. A mi háborúnk az OSZTÁLYHARC, a munkásosztály harca, még nem ért véget. Folyik és folyni fog mindaddig, amig a munkásság birtokába veheti a termelés eszközeit, hogy végetvessen a kizsákmányolásnak. A Bérmunkás fentartói ennek a harcnak a katonái. És ezen katonák között a Lefkovits házaspár valóban rendkívüli teljesítményeket végzett, amit mi, osztálytudatos társai, csak egy virágcsokorral, meg az elismeréssel, szeretetünk és jókívánságaink medáliájával jutalmazunk. ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre Birtalan L., Cleveland ..... 1.00 Buzay J., Cleveland ......... 1.00 Farkas J., Akron ............. 1.00 Feczkó J., New York ....... 2.00 Fodor J., Cuy. Falls ......... 2.00 Geréb J., Cleveland ........... 1.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Hering P., Buffalo __ 4.00 Kollár J., Cleveland........... 2.00 Kucher A., Pittsburgh .... 3.00 Kovách E., Cleveland....... 2.00 Lelkó A„ Pittsburgh ....... 3.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 2.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Mácsai J., Detroit ............. 1.00 Mplnár A., Cleveland ...... 1.00 Mbgor J., Cleveland ......... 1.00 Munczi J., Cleveland ....... 2.00 Pika P., Chicago............... 1.00 Páll L., Ambridge ........... 6.00 Székely A., Cleveland .. __1.00 Szigeti E., New York ...... 2.00 Vizi J., Akron .......... 2.00 Zára J., Chicago ............... 1.00 Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? A tudatlanság és a rosszakarat (a.l.) Szinte érdekessé válik ha valaki ténylegesen tüzetes figyelője a napi eseményeknek. Ezzel kapcsolatban természetesen azokat is figyelemmel kell kisérni, akik beszámolnak a napi eseményekről, mert amint szokás-mondás, hogy “ahány ház annyi szokás.” Éppen igy vagyunk a napi események különböző terjesztőivel szemben is. Annyit előre is megállapíthatunk, hogy mindannyinak a nézete és megállapítása, a változó időjáráshoz hasonlít. Természetesen, mivel kapitalista társadalmi rendszerben élünk, azért a legtöbb nyomtatvány, meg a rádió jelentések jól megfizetett propagandát folytatnak a kapitalizmus részére. Ezzel is úgy vagyunk, mint azon közmondással, hogy “minden cigány a maga lovát dicséri”. De, hogy azután ezek a dicséretek hogyan felelnek meg a valóságnak, az már egészen más lapra tartozik. Például az itteni egyik legnagyobb iparvállalat, a General Motors Co. évente több mint 5 millió dollárt költ csak propaganda hirdetésekre, amelynek csupán az a célja, hogy a munkásokat visszatartsa a szervezkedéstől és más oldalról önmagát magasztalja. A gyárosok szövetsége, amelynek több mint 20 ezer tagja van ebben az országban és a gyáripar 80 százalékát kontrolálják, általánosan ismert nem csak a munkásmozgalom ellenes cselekedeteikről, hanem teljesen befolyásolják a törvényhozó testületeket is. Igazat csak tévedésből mondanak vagy tesznek. Természetesen az állandó propagandájuk nagy befolyással vannak a tudatlanokra. Azután vannak az úgyszólván rosszakaratú firkászok, akik csengő aranyakért mindenre képesek. Ezeknek a 'csoportjához tartoznak Á. kapitalista lapok munkatársai. Ezzel kapcsolatban ha álldandóan olvassuk például valamelyik lap külföldi tudósítójának írásait, akkor csupán az elfogult rosszakaratot állapíthatjuk meg. Például Keith Wheeler a “Times” tudósítója, aki az utóbbi időben Jugoszláviából küldte a tudósításait, igy számol be: Jugoszláviában borzasztó a helyzet a külföldi laptudósitók részére. Vonatok csak ritkán járnak, autót csak nagy nehezen lehet kapni. Azok is, amelyek még szaladnak, olyan rossz állapotban vannak, hogy az ember csak félve veszi igénybe. Megjegyzésül a tudósítás végére odabiggyeszti, hogy “itten kommunista uralom van. És ha a kommunizmus csak ilyen állapotokat teremt, akkor ő csak a kapitalista rendszert választja.” Arról egy szóval sem emlékezik meg, hogy Szerbiát a Kará- gyorgyevicsék uralták, az ország többi része felett pedig a Habsburgok voltak az urak hosszú századokon keresztül. Három nappal később Mr. Wheeler ugyan csak Jugoszláviából ezeket írja, ugyan azon lapban: “Minden teketória nélkül, teljes szabadsággal jártam be Jugoszláviának legnagyobb részét. Amit ottan a németek véghezvittek, az valami rettenetes. A hidakat mind fölrobbantották. A vasúti kocsikat és mozdonyokat, amit nem tudtak elhurcolni fölrobbantották. Mindent ami csak értékes volt elhurcoltak. Most azután, ha az ember utazni akar, gyalog, vagy ökrösszekéren lehet.” De persze nem teszi hozzá, hogy ilyen a nácizmus. Ilyen és ezekhez hasonló tudósításokból csak azt állapíthatjuk meg, hogy az üyen tudósításoknak rosszakaratuknál csak tudatlanságuk nagyobb. Vannak azután rádió rikácsolok, akik egyszerre mindjárt jövendő mondók is. Ilyenektől és ezekhez hasonlóktól kapja az amerikai közönség az útmutatást és szellemi táplálékot. Gondolom, hogy az itteni rádió közönség nagyrésze, ha nem is állandóan, de bizonyára már néhányszor hallhatta egy Gabriel Heather névre hallgató kiabálót. Egy esti újság olvasása közben felfigyeltem a zugó rádióra, amikor a fentnevezett nagy hangon olyan örömmámorban tudatta a rádió hallgatókkal, hogy “ez az ország történelmének legjobb korához érkezett el, mert a prosperitás olyan nagy magaslatot fog elérni, amilyen még soha sem volt. Lesz mindenből elég. Mindenki dolgozhat. Az árak a verseny folytán nagyon lefognak szállni.” Gondoltam magamban, hogy ez sem tanult még meg annyit, hogy ha a munkások a termelt javaknak csak 18 százalékát kapják bér fejében, akkor vájjon miből fogják tudni a sok árucikket mind visszavásárolni. Amint már fentebb megemlítettem, hogy ezek a jóslók mind az időjáráshoz hasonlíthatók, mert ugyanis néhány napra a nagy fellendülés jóslása után ugyan az a rádió rikácsoló egészen más véleményen volt. Ez ütötte meg a fülemet: “Rossz időknek nézünk elébe. A munkások nagyrésze a drágaság következtében már a néhány megtakarított dollárjaikat elköltötték a szívtelen árdrágítók még mindig rohamosan emelik az élelmiszerek árat. Hát kérem ilyen és ezekhez hasonló tudósításokat olvasnak az emberek újságokban és hallgatnak a rádión. Azután azoknak, akik minden ezekhez hasonló híreknek bedőlnek, bizony nem lehet nagy tudásuk a társadalmi téren. De mivel a kapitalista osztály és annak megfizetett kolomposai tudják, hogy milyen az átlagos emberek értelmi képessége, azért tömhetik meg ellentétes maszlagokkal.
