Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-23 / 1451. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUfiTRLAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 NOV. 23 NO. 1451 SZÁM A szénbányászok ismét bérharcot indítottak ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A KORMÁNY NEM FOGADTA EL A BÁNYÁSZOK SZERZŐDÉSÉNEK FELMONDÁSÁT. — TÖRVÉNYES ELJÁRÁSSAL FENYEGETIK A BÁNYÁSZ UNION VEZETŐIT WASHINGTON — Az amerikai puhaszén bányászok újból nagy bérharc előtt állnak, amely a jelen sorok írása idején úgy néz ki, mintha a munkások gazdasági bérharcán kívül egyben azt is hivatva lesz eldönteni, hogy van-e joguk sztrájkbamenni a bányászoknak azon bányatelepeken, amelyek állami kezelésben vannak. A puhaszén bányászok eddig azon szerződés alapján dolgoztak, amelyet a múlt évben kötöttek és amelyet a “Krug-Le- wis” szerződésnek is neveznek, miután a kormány nevében J. A. Krug belügyminiszter, a bányászok nevében pedig John L. Lewis, a United Mine Workers Union elnöke Írták alá. Lewis már pár héttel ezelőtt bejelentette, hogy tekintettel a drágaság újabb emelkedésére egyezkedési tárgyalásokat kér uj szerződések megszerkesztésére. Krug azonban elutasította ezt a kérést azon megindokolás- lással, hogy a Krug-Lewis szerződés azon időtartamra szól, amig a bányák állami kezelésben maradnak. Thomas C. Clark igazságügyminiszter is úgy döntött, hogy a bányászoknak nincsen joguk uj szerződés követélésére. VITA A SZERZŐDÉS FELETT tokában van s továbbra is nyitva marad. A kormánnyal kötött szerződés érvényben marad, mert nyíltan megmondja, hogy ez a szerződés “azon ideig tart, amig a bányák a kormány birtokában maradnak’’. A kormány és az Egyesült Államok népe elvárják a bányászoktól, hogy tartsák tiszteletben ezt a szerződést és megszakítás nélkül bányásszák a szenet, amire az egész országnak olyan nagy szüksége van. Kormány körökben állítólag arról tanácskoznak, hogy milyen bírósági eljárást indíthatnának Lewis ellen abban az esetben, ha a bányászok mégis csak sztrájkba mennek. A Smith-Connally törvény ugyan “bűncselekménynek” bélyegzi a kormány tulajdonában, vagy kezelésében lévő iparokbani Ezzel szemben Lewis azt állítja, hogy minden előző szerződésben, amit a bányászok a bányatulajdonosokkal »kötöttek, benne volt az a szakasz, amely mindkét félnek jogot ád arra, hogy 20 napi bejelentésre uj egyezkedési tárgyalást kérjen. A Krug-Lewis szerződésben pedig benne van, hogy az uj bérszabályzaton s speciálisan megjelölt kedvezményeken kívül átveszi a régi szerződés összes pontjait. Lewis tehát erre a pontra támaszkodva jelentette be, hogy a 20 napi idő lejártával a szerződést megszűntnek tekintik. Tudván a múltból, hogy a United Mine Workers tagjai mindig ragaszkodtak a “no contract, no work” (szerződés nélkül nincs munka) elvhez, most is valószínűnek tartják, hogy a kitűzött határnapon nem jelentkeznek munkára. Hogy ennek elejét vegyék, Krug belügyminiszter minden bánya lejáratánál kifüggesztette ezt a figyelmeztetést: A United Mine Workers összes tagjainak figyelmébe! Ez a bánya a kormány birsztrájkot, Lewis azonban nem szóllitotta sztrájkba a bányászokat. Egyszerűen arról tudatta őket, hogy megszűnt a szerződés. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a bányászoknál ez a kijelentés még mindig sztrájkot eredményezett. ÚJABB BÉREMELÉST KÖVETELNEK WASHINGTON — A United Mine Workers szervezethez hasonlóan más munkás unionok is újabb béremelés követelésre készülődnek, miután a pár hónappal előbb nyert 18 és fél centes általános béremelést a növekvő drágaság felemésztette. A szervezett munkásság figyelme most a CIO-hoz tartozó acélmunkások szervezete felé irányul amelynek végrehajtó bizottsága a hét folyamán gyűlést tart Washingtonban, hogy az újabb bérkövetelés részleteit megbeszéljék. Valószínű, hogy az itt elért megállapodás Útmutatóul fog szolgálni az összes szervezett munkásságnak. Byrnes külügyminiszter ur, akiről csak azt tudhatjuk, hogy a jelenben minden idejét az eljövendő “béke” alapos megfor- másálára fordítja és ennek a munkának nekigyürkőzve a többi külügyminiszterekkel püföli jobbra-balra a “békét” egy kis szünetet tartott a múlt héten. És ebben a szünidőben egy örömteljes beszédet tartott, abból az alkalomból, hogy végre az amerikai külföldi követek fizetés emelése valóra válhatott. Mint mondotta a külföldre küldött amerikai megbizottaink, habár legképzettebb diplomaták, olyan csekély fizetésekért dolgoztak, hogy rendszerint más jövedelmükből kellett ahhoz pótolni. Mert 1855 óta nem kaptak ezek a szegény páriák fizetési javítást, ami ma-holnap már száz esztendeje lesz. Ék ezen idő alatt mindig az 1855-ben megszavazott fizetéseket kapták, ami mindössze csak tiz és tizen- hétezerötszáz dollár évi fizetés között váltakozott. Most aztán végre Truman elnök aláírta az uj törvényt és igy a külföldi diplomatáink évi fizetése most már 25 ezer dollárig emelkedhet fel. így most már meg van mentve a haza és a diplomata uraink részére már itt van a béke. Nehogy bárki is föltételezze rólunk, hogy talán mi irigykedünk a diplomata szakemberek fizetés emelése miatt. Amikor százbilliókra rúg az államháztartás konyhai költsége, ott már mindegy ha egy-két cseléddel több van alkalmazásban és dollárok javítása helyett, ezer dollárokkal emelik a fizetésüket. Ami bosszantó a dologban, hogy ezek a nagy demokrata politikusok, amikor a saját fizetés emelésükről van szó, akkor nagy bankettokon ünnepük azt, mint ami a haladás jelképe. De bizony amikor a munkások néhány dolláros fizetés emeléséről van szó, akkor ők kiabálják a “feszítsd meg”-et legjobban és az állam elleni aknamunkának bélyegzik a munkások nagyobb darab kenyér követelését. Itt van a napokban esedékes újabb bányász sztrájk, a sok ígérgetés és a rafinált tárgyalások után, a bányászok újból sztrájkra lesznek kénytelenek kimenni, ha a jogos követelésüknek érvényt akarnak szerezni. Pedig az ő részükre nem is ezreseket, még csak nem is százasokat követelnek, sőt azt is mondhatjuk, hogy a követeléseik egyenlők a semmivel, ha a nap- ról-napra emelkedő élelmiszer í árakat is tekintetbe vesszük. És amig a diplomata uraink fizetés emelését a kormánykörök és az egész kapitalista bérenc sajtó dicsőíti, addig a bányászok követelését a legnagyobb inflációs veszélynek minősitik és kormány védelmet követelnek. Minden esetre ez a kis jelenség is azt mutatja, hogy az ország élén levő urak, teljesen belekábultak a hatalmi lázba, mig a kapitalista sajtó biztos abban, hogy a néptömegek agyveleje meg van mérgezve a kapitalista uralmi rendszer érdekében. Ellenkező esetben nem csinálhatnának olyan baklövéseket, hogy ugyanazon újságban, ünnepük a saját részükre a tiz-tizenötezer dollár fizetés javítást, mig a bányászok csekély követelése ellen kézzel-lábbal kapálódznak. Milyen jó, hogy a bányászoknak van egy kis szervezett erejük, melytől úgy rettegnek a kapitalista urak, hogy győzelmi koc- cintgatásuk közben könnyen eltörhetik a poharakat. És még egy másik győzelmi hang zug végig a kapitalista sajtón, az árszabályozás teljes megszüntetésének a győzelmi hangja. Az OPA a lakbér és cukor kontrolon kívül teljesen megszűnt és most jön éppen arról a készülődésről a jelentés, hogy rövidesen a lakbér emelés is törvényes akció lesz. Nagyon sok vita volt arról, hogy vájjon az OPA a nép javát vagy kizárólag a tőkések javát szogál- ta-e? A múlt heti tőkés ünneplés valahogyan azt bizonyítja, hogy mégis a nép javára billent, mert ellenkező esetben a tőkés urak nem éljeneznének torkuk szakadtából az OPA megszűnésének. Azt mondják, hogy most van hús bőven, vaj is van elég csak legyen aki megvegye, már az autók is kint vannak a piacon, a hűtőszekrények is kaphatók, a ruha üzletekben is van választék bőven, csak valahogyan az árak ^ sehogysem pászolnak a munkásság kereseti arányához. Az árszabályozás alól hirtelen a piacra került mosópor, mely addig 23 cent volt, most 35 centért kapható, amit azért az árért is hirtelen elkapkodtak. Ahogyan egy munkásasszony mondta, ez éppen úgy kell, mint a kenyér. Azt is gondolhatnánk, hogy talán a szappan gyárosok csakugyan csontváz haszonra dolgoznak és igy azért nem volt eddig szappan a piacon. Hát nézzük csak meg az egyik legnagyobb szappangyár a ProcterHETI KRÓNIKA
