Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-11-23 / 1451. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUfiTRLAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 NOV. 23 NO. 1451 SZÁM A szénbányászok ismét bérharcot indítottak ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A KORMÁNY NEM FOGADTA EL A BÁNYÁSZOK SZERZŐ­DÉSÉNEK FELMONDÁSÁT. — TÖRVÉNYES ELJÁRÁSSAL FENYEGETIK A BÁNYÁSZ UNION VEZETŐIT WASHINGTON — Az amerikai puhaszén bányászok újból nagy bérharc előtt állnak, amely a jelen sorok írása idején úgy néz ki, mintha a munkások gazdasági bérharcán kívül egyben azt is hivatva lesz eldönteni, hogy van-e joguk sztrájkbamenni a bá­nyászoknak azon bányatelepeken, amelyek állami kezelésben van­nak. A puhaszén bányászok eddig azon szerződés alapján dolgoz­tak, amelyet a múlt évben kö­töttek és amelyet a “Krug-Le- wis” szerződésnek is neveznek, miután a kormány nevében J. A. Krug belügyminiszter, a bá­nyászok nevében pedig John L. Lewis, a United Mine Workers Union elnöke Írták alá. Lewis már pár héttel ezelőtt bejelentette, hogy tekintettel a drágaság újabb emelkedésére egyezkedési tárgyalásokat kér uj szerződések megszerkesztésé­re. Krug azonban elutasította ezt a kérést azon megindokolás- lással, hogy a Krug-Lewis szer­ződés azon időtartamra szól, amig a bányák állami kezelés­ben maradnak. Thomas C. Clark igazságügyminiszter is úgy dön­tött, hogy a bányászoknak nin­csen joguk uj szerződés követé­lésére. VITA A SZERZŐDÉS FELETT tokában van s továbbra is nyitva marad. A kormánnyal kötött szerződés érvényben marad, mert nyíltan meg­mondja, hogy ez a szerződés “azon ideig tart, amig a bá­nyák a kormány birtokában maradnak’’. A kormány és az Egyesült Államok népe elvár­ják a bányászoktól, hogy tart­sák tiszteletben ezt a szerző­dést és megszakítás nélkül bányásszák a szenet, amire az egész országnak olyan nagy szüksége van. Kormány körökben állítólag arról tanácskoznak, hogy mi­lyen bírósági eljárást indíthat­nának Lewis ellen abban az esetben, ha a bányászok mégis csak sztrájkba mennek. A Smith-Connally törvény ugyan “bűncselekménynek” bélyegzi a kormány tulajdonában, vagy kezelésében lévő iparokbani Ezzel szemben Lewis azt ál­lítja, hogy minden előző szerző­désben, amit a bányászok a bá­nyatulajdonosokkal »kötöttek, benne volt az a szakasz, amely mindkét félnek jogot ád arra, hogy 20 napi bejelentésre uj egyezkedési tárgyalást kérjen. A Krug-Lewis szerződésben pe­dig benne van, hogy az uj bér­szabályzaton s speciálisan meg­jelölt kedvezményeken kívül át­veszi a régi szerződés összes pontjait. Lewis tehát erre a pontra tá­maszkodva jelentette be, hogy a 20 napi idő lejártával a szerző­dést megszűntnek tekintik. Tud­ván a múltból, hogy a United Mine Workers tagjai mindig ra­gaszkodtak a “no contract, no work” (szerződés nélkül nincs munka) elvhez, most is valószí­nűnek tartják, hogy a kitűzött határnapon nem jelentkeznek munkára. Hogy ennek elejét ve­gyék, Krug belügyminiszter minden bánya lejáratánál kifüg­gesztette ezt a figyelmeztetést: A United Mine Workers összes tagjainak figyelmébe! Ez a bánya a kormány bir­sztrájkot, Lewis azonban nem szóllitotta sztrájkba a bányá­szokat. Egyszerűen arról tudat­ta őket, hogy megszűnt a szer­ződés. A gyakorlat azonban azt mu­tatja, hogy a bányászoknál ez a kijelentés még mindig sztrájkot eredményezett. ÚJABB BÉREMELÉST KÖVETELNEK WASHINGTON — A United Mine Workers szervezethez ha­sonlóan más munkás unionok is újabb béremelés követelésre készülődnek, miután a pár hó­nappal előbb nyert 18 és fél cen­tes általános béremelést a nö­vekvő drágaság felemésztette. A szervezett munkásság figyel­me most a CIO-hoz tartozó acél­munkások szervezete felé irá­nyul amelynek végrehajtó bi­zottsága a hét folyamán gyűlést tart Washingtonban, hogy az újabb bérkövetelés részleteit megbeszéljék. Valószínű, hogy az itt elért megállapodás Útmu­tatóul fog szolgálni az összes szervezett munkásságnak. Byrnes külügyminiszter ur, akiről csak azt tudhatjuk, hogy a jelenben minden idejét az el­jövendő “béke” alapos megfor- másálára fordítja és ennek a munkának nekigyürkőzve a töb­bi külügyminiszterekkel püföli jobbra-balra a “békét” egy kis szünetet tartott a múlt héten. És ebben a szünidőben egy örömteljes beszédet tartott, ab­ból az alkalomból, hogy végre az amerikai külföldi követek fi­zetés emelése valóra válhatott. Mint mondotta a külföldre kül­dött amerikai megbizottaink, ha­bár legképzettebb diplomaták, olyan csekély fizetésekért dol­goztak, hogy rendszerint más jövedelmükből kellett ahhoz pó­tolni. Mert 1855 óta nem kaptak ezek a szegény páriák fizetési javítást, ami ma-holnap már száz esztendeje lesz. Ék ezen idő alatt mindig az 1855-ben meg­szavazott fizetéseket kapták, ami mindössze csak tiz és tizen- hétezerötszáz dollár évi fizetés között váltakozott. Most aztán végre Truman elnök aláírta az uj törvényt és igy a külföldi dip­lomatáink évi fizetése most már 25 ezer dollárig emelkedhet fel. így most már meg van mentve a haza és a diplomata uraink ré­szére már itt van a béke. Nehogy bárki is föltételezze rólunk, hogy talán mi irigyke­dünk a diplomata szakemberek fizetés emelése miatt. Amikor százbilliókra rúg az államház­tartás konyhai költsége, ott már mindegy ha egy-két cseléddel több van alkalmazásban és dol­lárok javítása helyett, ezer dol­lárokkal emelik a fizetésüket. Ami bosszantó a dologban, hogy ezek a nagy demokrata politiku­sok, amikor a saját fizetés eme­lésükről van szó, akkor nagy bankettokon ünnepük azt, mint ami a haladás jelképe. De bi­zony amikor a munkások né­hány dolláros fizetés emeléséről van szó, akkor ők kiabálják a “feszítsd meg”-et legjobban és az állam elleni aknamunkának bélyegzik a munkások nagyobb darab kenyér követelését. Itt van a napokban esedékes újabb bányász sztrájk, a sok ígérgetés és a rafinált tárgya­lások után, a bányászok újból sztrájkra lesznek kénytelenek kimenni, ha a jogos követelésük­nek érvényt akarnak szerezni. Pedig az ő részükre nem is ezre­seket, még csak nem is százaso­kat követelnek, sőt azt is mond­hatjuk, hogy a követeléseik egyenlők a semmivel, ha a nap- ról-napra emelkedő élelmiszer í árakat is tekintetbe vesszük. És amig a diplomata uraink fizetés emelését a kormánykörök és az egész kapitalista bérenc sajtó dicsőíti, addig a bányászok kö­vetelését a legnagyobb inflációs veszélynek minősitik és kor­mány védelmet követelnek. Minden esetre ez a kis jelen­ség is azt mutatja, hogy az or­szág élén levő urak, teljesen be­lekábultak a hatalmi lázba, mig a kapitalista sajtó biztos abban, hogy a néptömegek agyveleje meg van mérgezve a kapitalista uralmi rendszer érdekében. El­lenkező esetben nem csinálhat­nának olyan baklövéseket, hogy ugyanazon újságban, ünnepük a saját részükre a tiz-tizenötezer dollár fizetés javítást, mig a bá­nyászok csekély követelése ellen kézzel-lábbal kapálódznak. Mi­lyen jó, hogy a bányászoknak van egy kis szervezett erejük, melytől úgy rettegnek a kapita­lista urak, hogy győzelmi koc- cintgatásuk közben könnyen el­törhetik a poharakat. És még egy másik győzelmi hang zug végig a kapitalista sajtón, az árszabályozás teljes megszüntetésének a győzelmi hangja. Az OPA a lakbér és cu­kor kontrolon kívül teljesen megszűnt és most jön éppen ar­ról a készülődésről a jelentés, hogy rövidesen a lakbér emelés is törvényes akció lesz. Nagyon sok vita volt arról, hogy vájjon az OPA a nép javát vagy kizá­rólag a tőkések javát szogál- ta-e? A múlt heti tőkés ünnep­lés valahogyan azt bizonyítja, hogy mégis a nép javára billent, mert ellenkező esetben a tőkés urak nem éljeneznének torkuk szakadtából az OPA megszűné­sének. Azt mondják, hogy most van hús bőven, vaj is van elég csak legyen aki megvegye, már az autók is kint vannak a piacon, a hűtőszekrények is kaphatók, a ruha üzletekben is van válasz­ték bőven, csak valahogyan az árak ^ sehogysem pászolnak a munkásság kereseti arányához. Az árszabályozás alól hirtelen a piacra került mosópor, mely ad­dig 23 cent volt, most 35 cent­ért kapható, amit azért az árért is hirtelen elkapkodtak. Aho­gyan egy munkásasszony mond­ta, ez éppen úgy kell, mint a ke­nyér. Azt is gondolhatnánk, hogy talán a szappan gyárosok csak­ugyan csontváz haszonra dol­goznak és igy azért nem volt eddig szappan a piacon. Hát nézzük csak meg az egyik leg­nagyobb szappangyár a Procter­HETI KRÓNIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom