Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-20 / 1433. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 JULY 2 NUMBER 1433 SZÁM Emelkedik a drágaság AZ ÁRSZABÁLYOZÁS MEGSZŰNTE ÓTA EGYRE NŐ A DRÁGASÁG. — A LAKBÉREK IGEN MAGASRA SZÖKTEK. — A HÚS ÉS EGYÉB ÉLELMISZEREK ÁRAI IS EMELKEDNEK. WASRINGTON — Az árszE se óta az élethez szükséges áruéi tatnak. Soha az Egyesült Ällamc magasak nem voltak, mint most darált hús fontját 60-70 centért emelték az ételek árait 15-25* százalékkal. De az összes áremelések között legkirívóbb a házbérek felemelése, amit eddig az árszabályozás megakadályozott. Igen sok esetben a lakbéreket a duplájára emelték. Ennek következtében a kilakoltatások száma igen elszaporodott. Amerika nagyobb városaiban manapság megszokott látvány, hogy több- gyermekes családokat az utcára raknak ki a lakásokból, mert nem képesek a nagy lakbéreket megfizetni. Az árszabályozás eltörlése és az azt követő drágaság emelkedése óriási izgalmat keltett országszerte. Különösen a munkásság körében igen nagy az elégedetlenség. A nagy szak-1 szervezetek, de különösen a CIO országos méretű tiltakozásra készül. A közel 800,000 tagot számláló Automobil Workers Union egy vagy két órán át tartó munkabeszüntetést rendelt el, amivel nyomást akar gyakorolni a kongresszusra, hogy újabb árszabályozó törvényeket hozzon. NEM IS LEHETNE ROSSZABB Közben a szenátus elfogatott egy újabb árszabályozó törvényjavaslatot, amely alól azonban annyi kivételt tettek, hogy az mitsem érne a drágaság korlátozására. Az uj javaslat kivonja a szabályozás alól az ösz- szes fontosabb élelmicikkeket, amiért maga Truman elnök is azt mondotta, hogy árszabályozó törvény már “nem is lehetne rosszabb”. Ez természetesen azt jelenti, hogy még ha a kongresszus alsóháza elfogadná is a szenátus javaslatát, az elnök megint meg fogja vétózni. így semmi remény sincs arra, hogy hamarosan hoznak valamilyen hathatós árszabályozó törvényeket. A kongresszus mindkét házában túlsúlyban vannak azok, akik a National Association of Manufacturers (Munkáltatók Országos Szövetsége) utasításait követik és nem hajlandók beleegyezni semmi komolyabb ár- szabályozásba. A fogyasztók sztrájkjáért folyó agitálás is mind nagyobb mérveket ölt. A nagyobb várobályozó törvények megszünteté- kkek árai gyors emelkedést mu- k területen a húsárak még ilyen . Sok helyen a legolcsóbbrendü árulják. A vendéglőkben is felsokban polgári társas egyesületek és munkás unionok küldötteiből bizottságok alakulnak a vásárlók sztrájkjának hirdetésére és az üzletek pikete- lésére. Hogy ez a mozgalom milyen arányúvá fog kifejlődni, ma még nem lehet megjósolni. Annyi azonban tény, hogy minden felzúdulás dacára is az árak egyre emelkednek. MEGVERTÉK AZ ANTISZEMITA SZÓNOKOT LONDON — Londonban a Hyde Park arról nevezetes, hogy ott bárki felállhat a pódiumra és bármilyen természetű politikai beszédet mondhat. A tradicionális szabadszólás jogát azonban a hallgatók nem adták meg a minap egy ilyen szónoknak, aki antiszemita beszédet tartott. Illetőleg csak akart tartani, mert a hallgatók hamarosan megelégelték a zsidóellenes megjegyzéseket, lerántották a szónokot a pódiumról és alaposan elverték. Hogy súlyos sebesülés nélkül menekült, azt csak a rendőrök gyors beavatkozásának köszönheti. A londoni lapok szerint ez volt az első eset, hogy a Hyde Parkban a szónokot nem engedték beszélni. MEGHALT SIDNEY HILLMAN NEW YORK — Sidney Hillman, az Amalgamated Clothing Workers Union elnöke, 59 éves korában, szivbaj következtében hirtelen elhalt. Hillman egyike volt az Egyesült Államok, — sőt az egészé világ legismertebb szakszervezeti vezérei egyikének. A háború alatt egyideig a War Labor Board társelnöke volt. John L. Lewison kívül Hillmannak volt legtöbb köze a CIO megalakításához, amelynek haláláig egyik alelnöke és politikai osztályának az irányitója volt. Szocialistának mondotta magát, ellenezte a kommunistákat, de ugyanakkor hive volt a magántermelési rendszernek is. Legnagyobb érdeme abban áll, hogy üldözte a korrupciót és a munkásmozgalmon belül az úgynevezett “fair” (tisztességes) harcot hirdette. Hogy a politikusra mennyire illő az “úri bitang” elnevezés arról hü képet szolgál May ken- tuckyi képviselő szennyesének kiteregetése. Ez az ur a háború alatt a kongresszus katonai bizottságának volt az elnöke és ezt a tisztséget mint ahogyan most kiderült, minden zsebének bőséges kitömésére használta fel, a kormánytól elgrhftelt pénzekkel. May képviselői pozíciója és az elnöki tisztsége mellett az úgynevezett “kijáró” mellékfoglalkozást folytatta leghűségesebben. Ennek lényege az volt, hogy olyan cégek részére, ahonnan neki a sápot leadták, nagy hadimunkákat járt ki. Egy ilyen cég nem kevesebb mint 78 millió dollárnyi munkát kapott és mivel katonai munkáról volt szó, hát a kormány fizetett ahogyan mondják, mint egy katonatiszt. De nemcsak a munkáért jött be részükre a pénz mintha csak köleskása lett volna, hanem a gyáros urak és a kormány megbízottai között eltöltött minden perc idő a hadiszámlára került rá. Viszont az ilyen úri bitangok nem töltik idejüket csak úgy szárazon, igy láthatunk aztán hadiszámlán hatezer dolláros pálinka költséget. Mi nem tudjuk, hogy valóban megit- ták-e a hatezer dollár értékű pálinkát a hadimunkát tárgyaló úri bitangok, vagy csak beírták a tételt, de ha csak egy kicsi részét fogyasztották el, még akkor is rájuk illik, hogy részeg disznók. May képviselőt most mosdatják Washingtonban, de nagyon gyanúsan néznek ki a mosdatok saját maguk is. Nem lehet tudni, hogy róluk is nem-e hasonló szennyt kéne levakarni. Nem akarjuk azt mondani, hogy a törvényhozó urak igy néznek ki mind egy szálig, de azt hangsúlyozni kivánjuk, látjátok az ilyen alakok alkotják a nép részére a törvényeket! Ezek szabják meg, hogy a munkásnak aki már tiz dolláron fölül keres hetenként “jövedelmi” adót kell fizetni az állam pénztárába. Ezek hozzák meg a sztrájktiltó törvényt, hogy a munkásoknak ne legyen joguk, egy nagyobb darab kenyérért a munkaerejük harci fegyverével sztrájkba lépni. Ezek szavazzák le az árszabályozó törvényt és “diktatúrának” nevezik ha megszabni akarják, hogy a gyárosoknak mennyi hasznot szabad csinálni egy-egy árucikken. Amikor igy fölszinre kerül egy-egy politikai botrány, akkor a többi politikus urak, úgy tündökölnek, mintha ők lennének a nép mentő angyalai, -akik nem engedik a graftereket a nép ellen opreálni. Ilyenkor akarják legjobban bizonyítani, hogy ők mennyire hasznos munkát végeznek a nép érdekében. Mielőt- tünk azonban az ilyen esetek szellőztetése még jobban megerősíti azt a meggyőződésüket, hogy az egész politikai fölül- épitmény korrupt és mindenkor egyéni és kapitalista osztály érdekét képviseli. És ennek a betegségnek nem az az orvossága, hogy más képviselőket teszünk a korruptak helyére, hanem uj éghajlat alá megyünk, ahol az ilyen betegségnek a ba- cillusai nem létezhetnek. Az ilyen uj éghajlat az ipari szervezkedés keretén belül van, mellyel a politikai korrupciót az ipari kormányzattal cseréljük ki. Az ilyen rendszerben egész biztos, hogy nem a graft utján szerzett pálinkától, hanem legfeljebb csak a verejtékes munkától izzadnának a politikus gráf terek. Vannak sokan ismerőseim között olyan munkástársak, akik nagyon helyeslik a Bérmunkás jelenlegi álláspontját más munkás újságok és munkásszervezetek irányában. Viszont vannak olyanok is, akik nem helyeslik, hogy az utóbbi időben nagyon kevés, sőt már azt is mondhatjuk, hogy egyáltalán nem veszekedünk más munkásujságokkal és munkásszervezetekkel. Vannak olyanok akik helyeslik, hogy. a Bérmunkásban ha a Szovjetről Írunk, úgy csakis barátságos hangú legyen. Viszont vannak olyanok akik ezt egyszerűen stalini behódolásnak nevezik. Sőt még olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy még időszakonként sem szeretnek látni egy-egy kritikai cikket az orosz kérdésben. Mint már többször megírtuk, a Bérmunkást nem EGY szerkesztő írja, hanem egy önkéntes írógárda az önkéntes szerkesztővel együtt. Senkisem kap fizetést, legfeljebb csak kritikát, sok esetben a magyar pengőhöz hasonlítható inflációs kritikát. Az ilyen kritikának aztán nem csak a külső formája inflációs, de a belső lényege is. Zsebre vágjuk, de értéke nem sok van. A mi kritikánknál aztán vannak trilliós inflációk, amikor egyik irógárdista a másiknak a fülét ráncigálja a lap hasábjain, ennek még kevesebb az értéke. Bármilyen erős vagy gyenge a kritika, bármilyen HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .
