Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-16 / 1450. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF TJÍE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 öné Year-___________$2.00 Félévre ......................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára __.... 5e Single Copy -------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Amerikai módszer A multhéten lezajlott országos választások nagyszerűen demonstrálták az annyira feldicsért “American Way” név alatt ismert amerikai módszert. Mint ismeretes, a választás nagy republikánus győzelemmel végződött, amennyiben a kongresszus mindkét házában, — úgy a szenátusban mint a képviselőházban, a többség a republikánus párt kezébe került. Ugyancsak republikánusokkal töltötték be a kormányzó hivatalok legtöbbjét is. Az amerikai politikai rendszer lényegét a “két-párt” rendszer alkotja. Az uralkodó osztály két pártot alakit és tart fenn. Ez a két párt jól kiépített “pártgépezet” segélyével válogatja ki a jelölteket és engedi, hogy a szavazók válasszanak közöttük. A nagy politikai pártoknak nincsen tagdijat fizető tagsága, mint másféle szervezeteknek. A pártügyeket a pártgépezet által kijelölt tisztviselők intézik s a párt költségeit a nagytőkések fizetik. Sokszor ugyanaz a gazdag ember, vagy ugyanaz a korporáció jelentékeny összegeket ád mindkét pártnak. Ennélfogva az amerikai uralkodóosztály a választásoknál mindig ezt mondhatta: “A republikánusok győzelmével mi győztünk, a demokraták győzelmével pedig ti veszitetek.” A nagy tömegek életében ezért nem jelentett semmi lényeges változást a kormányzó pártok váltakozása, egészen 1932-ig, amikor Franklin Delano Roosevelt a szervezett munkásságra támaszkodva bizonyos mértékig függetlenitette magát a pártgépezettől és életrehivta a “New Deal” intézkedések egész sorozatát. Roosevelt első megválasztását megelőzőleg azonban a választók időközönként azért változtattak kormányzó pártot, mert megunták, vagy megundorodtak az uralkodó párttól. Pár év múltán aztán észrevették, hogy csöbörből vederbe kerültek és akkor visszatértek az előző párthoz. Az uj pártok alakítása mindig nagy kudarccal végződött, még ha olyan nagynevű vezérek, mint Theodore Roosevelt, vagy Robert LaFollette próbálkoztak is meg vele. A nagyközönségnek annyira bebeszélték, hogy a leghelyesebb parlamenti módszer az “American way”, — a két párt rendszer, — hogy még a két világháború sem volt elég jelentős esemény egy uj, jelentős politikai párt kialakulására. így az amerikai módszert követve, a szavazók most is megunták a demokrata párt malmát és újból a republikánusok felé fordultak. Ez tehát nem uj, hanem csak az “American way” újabb demonstrálása. De az sem uj, hogy a győztes republikánusok hazug módon magyarázzák győzelmüket. Azt állítják, hogy az amerikai nép már megunta a Roosevelt-féle New Deal adminisztrációt és azért választottak republikánus törvényhozókat, noha köztudomású, hogy Truman elnök már feladta a New Dealt. Igaz, hogy amikor Roosevelt halála következtében az elnöki székbe került, isten segítségét kérte ahoz, hogy elődje nyomdokaiban tudjon járni. Lehet, hogy nem kapta meg ezt a segítséget, mert annyi tény, hogy lépésről-lépésre távolodott a Roosevelt politikai irányától, amit azzal mutatott ki legjobban, hogy egymásután küldte el a Roose- vet által kinevezett minisztereket és egyéb tanácsadókat. Truman elnökösködésének rövid ideje alatt teljesen magára haragította a New Deal híveit, akik most a legszigorúbb kritikát mondják róla. Roosevelt híveinek eltávolításával vagy teljesen háttérbe szorításával a New Deal elvek kivonultak a Fehérházból. Korunknak legnagyobb politikai hazugsága, tehát az, amit a republikánusok állítanak, hogy a szavazók már megundorodtak a New Deal-tól és azért buktatták ki a demokratákat. Ez a hazugság is hozzátartozik az amerikai politikai humbughoz. Nem leszünk meglepődve, ha pár év múltán a szavazók hasonló undort mutatnak majd az újra hatalomra kerülő republikánusok iránt és megint a demokraták felé fordulnak. Az uralkodó osztály pedig, mint már mondottuk, mindkét esetben csak nagy győzelmet könyvel el. Franco szerencséje Mialatt a United Nation gyűlésein egyes delegátusok egyre jobban sürgetik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete valami módon távolítsa el a Mussolini és Hitler által nyeregbe ültetett spanyol fasiszta kormányt, Madridból hírek jönnek, hogy Franco vérebei újból több száz embert vetettek börtönbe. A madridi hir szerint újabb, országos méretű “kommunista” összeesküvést fedeztek fel. A felfedezést megelőzőleg azonban bombákat robbantottak fel úgy Madrid, mint Barcelona, Valencia, Zaragoza és Gijon városokban is. Valami csodálatosképpen azonban ezen robbanásoknak egyetlen emberélet sem esett áldozatul és a vagyonban esett kár is csak valami ötezer dollárt teszi ki. Semmi kétség tehát, hogy a bombavetések meséje valamint a kommunista összeesküvés felfedezése is csak Francoék trükkje, ami valami módon összefüggésben áll a United Nation elé vitt indítvánnyal. Ezt az indítványt eredetileg a lengyel delegátus tette meg, de az oroszok és az oroszokkal szimpatizáló országok is támogatják és szorgalmazzák. Anglia ellenben minden áron meg akarja akadályozni, hogy Franco ellen egyenlőre bármit is csináljanak. Francoék természetesen védekezni akarnak a United Nati- ontól eredő minden intézkedés ellen, aminek a legjobb módszere, hogy a delegátusok között barátokat szereznek, akik elejét veszik mindenféle káros beavatkozásnak. Erre még most is a legegyszerűbb és a legmegbízhatóbb módszer a kommunista mumus előrán- cigálása. Mert az angol és az amerikai delegátusok, akiknek döntő szavuk van abban, hogy Franco ellen valamit tegyenek, mindjárt azt kérdezik: “És ha kidobatjuk Francot, ki következik utána?” Francoék erre adták meg a választ az említett bombarobbanásokkal és a hírben jelzett 3-400 ember elfogásával, akik közül valószínűleg számosat ki is végeznek majd, nehogy még kisüljön, hogy nem is kommunisták. Franco és a mögötte álló katholikus egyház el tudta hitetni az angol és az amerikai közvéleménnyel, hogy a Franco uralom után Spanyolországban csak kommunista uralom következhetik. Hiába tagadják ezt a spanyol menekültek s mindazok, akik mint szakértők szerepelhetnek ebben az ügyben. Az amerikai és az angol államférfiak elhiszik ezt az állítást, MERT EL AKARJÁK HINNI. Franco szerencséje tehát abban áll, hogy az angol és amerikai államférfiak sokkal jobban félnek a kommunizmustól, mint ahogyan gyűlölik a fasizmust. Ez tartja Franco fasiszta kormányát olyan sokáig még a tengelyhatalmak teljes összeomlása után is. Védik az amerikai fasisztákat Pár nappal ezelőtt nagy szenzációt okozott O. John Rogge, az igazáságügyi minisztérium egyik ügyészének az a nyilatkozata, hogy a Németországban kézrekerült náci-barát listán sok amerikai is szerepel. Mindjárt meg is nevezett néhány egyént, — John L. Lewist, Burton K. Wheelert, William R. Davist, George T. Egg- lestont s másokat. De még nagyobb lett a szenzáció, amikor Rogg- et pár nappal a nyilatkozata után kidobták az állásából. Az amerikai nép azonban joggal kérdezheti, hogy kik és miért akarják fedezni a náciknak amerikai barátait, akik készen álltak az ötödik kolumna megalakítására? Kiknek az érdekében áll az, hogy ezen emberek továbbra is hirdethessék a fasizmust? Miután Rogge speciális ügyészt elsősorban is Thomas Clark igazságügyminiszter bocsátotta el, igy első sorban is öt terheli a felelőség az amerikai nácik fedezéséért. És ha maga Truman elnök vette védőszárnyai alá az amerikai nácibarátokat, akkor ő és a tanácsadói lesznek felelősek azért, hogy az amerikai fasiszták egyrészről belső viszályokat teremtenek a fajgyűlölet hirdetésével, másrészről pedig segítenek előkészíteni a harmadik világháborút, ami a Truman elnöknek a United Nation megnyitó gyűlésén tartott beszéde szerint nem csak felesleges, de amit minden áron meg kell akadályozni. A háborúra izgató amerikai nácik támogatása azonban nem mutatja azt, hogy az elnök komolyan gondolta, amit abban a beszédben mondott. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk á zászlónkra: “LE A RFR. RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadat*«» szerkezetét építjük >. régi társadalom keretein belő?
