Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-09 / 1449. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 7. “AHOGY EN LÁTOM” Irta: GERÉB JÓZSEF A fenti címet kölcsönvettem a néhai Haywood Broun, amerikai újságírótól, aki ezt a címet használta a rovat-irodalmat megteremtő hires cikkei felett. Kölcsönvettem, mert ez a cim nagyon kifejezi azt, amit az alábbiakban mondani akarok. A Magyarországról jövő és egymásnak ellentmondó hírek következtében az amerikai magyarság igen különböző fogalmat alkot magának a hazai viszonyokra vonatkozólag. Ha né- hányan összejövünk és Magyar- országra terelődik a beszéd, akkor annyi különböző véleményt hallunk, ahány an résztveszünk a beszélgetésben. Az ily vélemény mindig attól függ, hogy az illető miként gondolkodik, honnan merítette információit, mennyire tudja elemezni a hozzájutott adatokat, stb. Az alábbiakban elmondom, hogy a Magyarországról nyert információim alapján miként képzelem ÉN a magyarországi helyzetet. Itt nagyon fontos az Én kihanguslyozása, mert a vélemény egyénenként változik, röviden leirom a kvalifikációimat. 1) Harminchét évvel ezelőtt hagytam el Magyarországot, tehát tárgyilagosan, minden különösebb szentimentálizmus nélkül tudok foglalkozni a magyar kérdésekkel. Különben is, soha sem voltam “hazafi” s igy tisztánlátásomat a nemzeti sovinizmus nem homályositotta el. 2) Hetenként átnézek legalább féltucat magyarorsági újságot. 3) Átnézem a washingtoni követség hírszolgálatát is, valamint bizonyos kérdésekre vonatkozólag nyilt kérdéseket tettem fel Szegedy-Maszák nagykövetnek, akitől őszinte válaszokat kaptam. 4) Lapunkhoz sok levél érkezik Magyarországból, még a tudósítóink levelein kívül is. 5) Olvasóink is igen sok olyan hazai levelet küldenek be hozzánk, amelyek a közügyekre vonatkozó dolgokat tartalmaznak. Az igy nyert információk alapján a magyarországi helyzetet ÉN ilyenformán látom: 1)-A huszonöt évig tartó Horthy ellenforradalmi uralom előbb megtörte, márpedig megnyerte a magyar nép többségét, vagy legalább is igen jelentékeny részét. Nem lehet letagadni, hogy az állandó ellenforradalmi propaganda jó talajra talált. Nem hihetjük el, hogy Horthy véres uralmát egy elenyésző kisebbség negyedszázadon át fen tudta volna tartani. Az álhazafiság maszlagával nagy tömegeket nyertek meg a kommunista, a bolsevik és zsidóellenes eszméknek, aminek természetes következménye volt, hogy Magyarország lett a Berlin-Ró- ma tengely első támogatója és legtovább tartott ki Hitler mellett. KIT TERHEL A FELELŐSÉG? Nem lehet elvitatni azt sem, hogy a kormányok és a népeik között a felelőség kölcsönös. Minden nép felelős a kormánya cselekedeteiért, valamint a kormányok is azért, hogy mit csinálnak a népeik, különösen nemzetközi viszonylatban. így a magyar nép nem háríthatja el magáról a Horthy kormány által elkövetett gazságokat, nem mondhatja azt, hogy hiszen azokat nem mi, hanem Horthyék csinálták. Egész természetes, hogy a győztes hatalmak, közöttük a Szovjet Union is eszerint ítélnek Magyarország felett. A jelenlegi változás, az úgynevezett “demokratikus újjászületés” természetesen ényhiti a büntetést. De nagyon naivnak kell lenni annak, aki azt hiszi, hogy égy ilyen fordulattal, — bármilyen radikális és őszinte is az, — egyszerre el lehet felejtetni a negyedszázadon át elkövetett gazságokat. 2) Hogy Magyarországon milyen nagy néptömegeket mérgezett el a fasizmus, azt láthatjuk a) a nagyszámú népbirósági Ítéletekből; b) az úgynevezett “igazolásokból”, amelye k n é 1 nagyszábu egyént nem igazoltak valamilyen antidemokratikus működés miatt; c) az úgynevezett “B” listások nagyszámából, akiket ugyancsak népellenes cselekedetek miatt találtak alkalmatlannak a közszolgálatokra, avagy más hivatali tisztségekre és végre; d) a kun- madarasi, miskolci és több hasonló “kilengésekből”, amelyeknél nagy népcsoportok mutatták ki, hogy még ma is készen állnak pogromok rendezésére. Ki hiszi el tehát, hogy ez a demokratikus fordulat őszinte és mélyreható ? Nem vonom kétségbe, hogy a vezetők őszinték, de nagy a válószinüség rá, hogy a nagy tömeg csak azért engedelmeskedik és követi őket, mert most nincs más ut számukra. De eléggé kimutatják, hogy várják az alkalmat a régi rendszer visszaállítására, amelynek lelkileg még mindig hivei nemcsak azok, akiknek speciális gazdasági előnyöket nyújtott az ellenforradalmi uralom, de azok is, akiket szellemileg elmérgeztek. TÁRSADALMI FORRADALOM Hiszem, hogy éveken át tartó nevelő munka változást fog hozni ezen a téren is, de addig ne várják a magyar hazafiak, hogy a győztesek túlságosan szimpatizáljanak velük. Különös szimpátiát a külföld részéről jelenleg csak azoktól kapnak, akik a régi rendszert szeretnék visz- szaállitani, mert abból nekik is hasznuk lenne. A magyar határok megszabásánál ezek voltak a döntő tényezők, amelyeket a pogromok nem hogy gyengítettek, hanem éppen ellenkezőleg, még erősebbitettek is. ' 3) Kétségtelen, hogy Magyar- ország jelenleg mélyreható forradalmi változáson megy át. A f ö 1 d r eform megszüntette a nagybirtokos osztályt, a nagytőke a munkás politikai pártok által dominált szakszervezetek konrólja alá került, a középosztály, amely cselédmódra szolgálta ki a Horthy uralmat, teljesen TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1909 november 3 — A Spokane-i (Wash.) szólásszabadságharc kezdete, mely egyike volt az IWW által vívott szólásszabadsági harcoknak. 1916 november 5 — Az Everett-i (Wash.) mészárlás napja, amikor a lumberbárók bérencei sortüzzel fogadták a szólásszabadsági harc megerősítésére hajókon érkező IWW-itákat. 1918 november 6 — Wilmos német császár lemondott — nem önakaratából. 1917 november 7 — Oroszországban a bolshevikiek átvették az ország kormányzását. Kerenszky elmenekült. 1918 november 8 — Megalakult a “munkások és parasztok” tanácsa Oroszországban. 1935 november 9 — John L. Lewis megalakította a “Committee for Industrial Organization” (CIO) szervezetet, mely később “Congress of Industrial Organization” nevet vette fel és ma is ily néven ismeretes. lecsúszott. Évek kellenek hozzá, amig a munkásosztály felszívja ezt a réteget. Addig azonban politikai és gazdasági befolyásuk hijján a mai rendszerrel elégedetlenkedő, azt erősen ellenző csoportokat szolgáltatnak. Minden társadalmi változás egyeseknek emeli, másoknak rosszabbitja a gazdasági helyzetét. Akiknek Magyarországon jelenleg rosszabb sorsuk van, mint azelőtt, azok az uj rendszer ellenségei és a tőlük eredő információk elitélik a mai uralmat, viszont azok, akiknek javulást okozott, tele vannak dicséretekkel. Mindkét oldalról eredő információt le kell tehát szállítani a valódi értékére. “Azelőtt jó dolgom volt, sportoltam, cselédet tartottam, most meg alig telik ruhára is a fizetésemből”, — olvastam az egyik levélben. így tehát az illető másokkal dolgoztatott s nem tetszik neki, hogy most magának kell dolgoznia. “Ha maroknyi is a földünk, ha tiz körmünkkel dolgozzuk is be, de magunknak dolgozunk” — olvastam egy másik levélben. íme, aki eddig másnak dolgozott, most boldog, mert úgy érzi, hogy uj életet adott neki az, hogy most már magának dolgozhatik. SZEGÉNY ORSZÁG 4) Magyarország soha sem volt “gazdag” ország, ha nem egyesek, hanem a nagy néptömegek gazdasági állapotára gondolunk. A negyedszázados háborús készülődés, majd maga a hosszú háború a munkaerő igen nagy részét háborús felszerelések készítésére foglalta le. Most vegyük még ehez a háború okozta pusztításokat és végre a németek és a nyilasok rablásait, akkor elképzelhetjük, hogy a háború vége Magyarországot milyen kifosztott állapotban találta. A testileg-lelkileg meggyötört emberek naivul azt hitték, hogy a háború befejeztével egyszerre végeszakad nem csak az öldöklésnek, de a nagy szegénységnek, a nélkülözésnek, ruhát- lanságnak és éhínségnek is. Ebben természetesen csalódtak s ennek következtében irritált, feldúlt lelkiállapotban élnek. Valószínű, hogy ennek tudhatok be az úgynevezett “kilengések” is. És ez az állapot tartani fog mindaddig, amig az élethez szükséges javakhoz könnyebben hozzá nem jutnak. A kifosztottságért igen sokan az oroszokat okozzák. Kétségtelen, hogy a megszálló hadsereg eltartása nagy terheket ró az országra. Ugyancsak hátráltatja a felépülést a jóvátétel is, amelyre számos gyárban dolgoznak. Azonban az is tény, hogy az oroszok nagyon jelentékeny segítséget is nyújtanak. A magyar lapokban számos kimutatást látunk arról, hogy az oroszok mennyi nyersanyagot, mezőgazdasági gépeket, trucko- kat, stb. szállítottak már Magyarországra. Ha visszagondolunk arra, hogy a magyarok minden ok nélkül megtámadták Oroszországot s évekig pusztították az orosz javakat és az orosz népet, akkor be kell látnunk, hogy az oroszok nagyon is enyhén büntetnek. Egy, az oroszokat nagyon gyal ázó egyéntől kérdeztem: “Tegyük fel, hogy az oroszok gyilkoltak és pusztítottak volna előbb Magyarországon és most a magyarok (a németekkel) kerültek volna hatalomra, mit tenne ön az oroszokkal?” “Kiirtanám őket mind egy szálig! ” — volt a gyors válasz. AZ OROSZ ATROCITÁSOK Nos, az oroszok nem irtják ki a magyarokat. Sőt ellenkezőleg, azt látjuk a lapokból, hogy már számos orosz katonát legyilkoltak. És az ilyen oroszgyülölők- től halljuk leginkább az orosz atrocitásokról szóló híreket is. Ezeket nagyon nehéz ellenőrizni. Azonban én hajlandó vagyok elhinni, hogy annyi orosz katona között akad olyan is, aki rabol, aki merényletet követ el a nők ellen, stb. De hiszen ezt megtaláljuk minden hadseregben, még az amerikaiban is. Az amerikai katonai hatóság már több ezer ilyen esetben hozott ítéletet, sokszor halálosat. Miért várják tehát, hogy az orosz katona különb legyen a másféle katonánál? De azt is halljuk, hogy az atrocitások legnagyobb részét a megszállás kezdetén követték el. Ne feledjük, hogy az oroszok nem kéjutazásra, hanem verekedni mentek Magyar- szágba s ott előbb mindenkiben csak ellenséget láttak. És végre, ha a magyarok mondhatják azt, hogy az oroszok és általában az emberiség ellen követett bűnöket nem mi követtük el, hanem csak a Horthy által vezetett kisebbség, ne büntessetek tehát minket érte, miért nem alkalmazzák ugyanezt a logikát az orosz hadseregre is? Miért teszik felelőssé az egész hadsereget az egyes egyéni atrocitásokért? 5) Már négy évtizeddel ezelőtt, amikor még Magyarországon diákoskodtam, hallottuk, hogy a magyar társadalom nincsen balanszírozva, vagyis a (Folytatás a 6-ik oldalon)
