Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-02 / 1448. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 2. A vörös Martinique (Vi.) Az amerikai külügyi hivatal baklövéseinek legfénye- nyesebb eredménye, az a kis- de nagyon fontos francia sziget, mely a Panama csatorna bejáratát védő szigetlánc egyik fontos szeme. Minden újságolvasó visszaemlékszik, hogy a háború alatt az amerikai kormány elismerte a Vichy kormányt és igy védelmet adott ennek a szigetnek és az azt uraló fasisztáknak, akik sziwel lélekkel Darlan és Petain mellett álltak. Most elkésve és csak úgy kerülőleg megemlítik, hogy a sziget lakossága teljesen balra ment és nagy többségben kommunistákat választott, nem csak a helyi ügyek kezelésére, mely mint Franciaország szerves része lett, hanem a francia parlamentbe is két néger kommunista munkást küldött. Martinique, mint minden közép amerikai sziget és a tropikus éghajlati országok nagyrésze, többségben fekete munkások lakóhelye. A tiszta fehér ember csak a lakosság valami 3 százalékát adja. De ezek is ideküldött arisztokraták, hivatalnokok, akik csak a hirtelen meggazdagodás miatt vállalták ottan a hivatalnokoskodást. Ezeknek a háború alatti feje Robert George admirális, vas fegyelemmel nyomta el a ben- szülötteket, akiket éppen úgy utáltak, gyűlöltek, mint a mi kedves déli demokratáink gyűlölik a feketéket. Ugyanez a helyzet a szomszédos szigeteken is, melyeknek a nagy része Angliához tartozik, azonban az amerikai Porto Rico és félig meddig független domi- nician, Haiti, Jamaica és Havanna szigeteken is. Ezek mind ki vannak téve a külföldi tőkések, leginkább a cukor és gyümölcs trusztok kizsákmányolásának és az uralkodó osztály egy maroknyi fehér hajcsár, akik hirtelen akarnak meggazdagodni. Most mint vészjelt adják le a hirek között ezen sziget vörösre fordulását, attól félnek — és méltán — hogy ez átragad a többi szigetekre is és akkor vége lesz a tőkés rendszernek azon a vidéken. Valamint ez átragad a délamerikai gyarmatokra. Francia, Holland, Angol gyarmatok és szigetek halmazai, melyeknek a népessége éppen olyan helyzetben van és olyan összetételű mint Martinique lakossága. És mennyire megijedtek az amerikai tőkések, jajgatva mondják, hogy a martiniquei szociáldemokraták, összes polgári pártokkal geyütt sem kaptak annyi szavazatot, mint a kommunisták. Tehát nem csak rószaszinü, hanem vérvörös lett ez a fontos sziget. Ez csak kezdete lehet a többi hasonló szigetek balra való tolódásának. A nyugati partokon Chile, a keleti részen az amerikai földrésznek még Martinique kezdte meg a szocializmus felé való utat. Remélve, hogy terjedni fog más szigetekre és országokra is. Az angol munkások a lengyel reakciósok ellen AZ ANGOL TRADE UNION CONGRESS DELEGÁTUSAI ÉLESEN TÁMADTÁK AZ ANGLIÁBA TELEPÍTETT LENGYEL REAKCIÓSOKAT. — NÁCI KOOPERÁLÓKNAK MONDJÁK. BRIGHTON, England — Az angol szakszervezetek évi konvencióján, amelyet itt a Trade Union Congress név alatt ismernek, a delegátusok igen élesen támadták az Anders generális vezetése alatt álló lengyel reakciós hadsereget, amelyet Olaszországból áthoztak Angliába és miután nem akarnak visszatérni a jelenlegi Lengyelországba, az#____________________________ angol kormány Angliába telepitette le őket. Egyik delegátus a másik után állt fel és mondott igen szigorú bírálatot a lengyelekről. A delegátusok szerint az Angliába hozott lengyeleknek óriási többsége soha puskát nem látott, vagy legalább nem a harci fronton. Mindannyian antiszemiták, reakciósok, akik a bolsevikiek elleni háborúra várnak. A lengyelek ellen leginkább el vannak keseredve a skóciaiak, mert a reakciós hadsereg többségét Scotlandban telepítették le. C. E. McKerrow skót delegáelválasztani a szakszervezeti formától. Nem mehetünk most itt részletekbe ennek megmagyarázására, de nem is szükséges, amennyiben megtette Zára János munkástársunk igen érthetően és érdekesen a most készülőben lévő naptárunk részére irt cikkében, amelyre ezúttal is felhívjuk azon olvasóink figyelmét, akiket ez a dolog részletesebben érdekel. tus szerint a lengyelek “még ma is fasiszta módon, arrogánsán viselkednek, tüntetőleg mutogatják a fasiszta szabású egyenruhájukat és a Hitler dekorációikat. De azonkívül még itt, Scotlanban is, megkísérlik a munkásgyülések szétrobbantá- sát.” Elmondott eseteket, amikor csak a rendőrség gyors beavatkozása vette elejét annak, hogy a lengyel fasiszták és az angol katonák között nagyobb- szabásu verekedésekre nem került a sor. A delegátusok természetesen erősen támadták a kormányt a lengyel reakciósoknak adott támogatásért és a vezetőknek csak a legerősebb erőfeszítése akadályozta meg, hogy a kormányt elitélő határozatot hozzanak. A delegátusok állítása szerint Anders seregéből legalább 50,- 000 ember már előzőleg szolgált a náci haderőben. A delegátusok közül többen kihangsúlyozták, hogy a lengyel reakciósok révén a fasizmust beviszik a szakszervezetekbe is. Végre is a Nagy A politikai arénában (a.l.) A közmondás azt tartja, hogy “sok beszédnek sok az alja”. Ez nagyon sok igazságot tartalmaz. Különösen ha halljuk a politikai jelölteket, ha nem is akarattal, de véletlenül, mikor a napilapokat olvassuk vagy a rádiót hallgassuk. El sem kerülhetjük, hogy azt az ocsmány rágalmakat ne olvasnánk vagy hallanánk, amiket azok napirendre hoznak. De hiszen ez mindig igy volt és lesz a politikai berkekben. Mi például már annyira megszoktuk a sok politikai Ígérgetéseket és az azzal járó sárdobálást, csak azon csodálkozunk, hogy annyi sok üres ígéretek után a népek nagy tömegei még mindig hisznek nekik. Amikor hallom a rikácsoló politikusok sokat Ígérő lármáját, mindig a vásári bódék kikiáltói jutnak eszembe. Azok a vásári cirkuszok kikiáltói, akik minden hajmeresztő látványosságot ígérnek és ha az ember tényleg elhiszi és bemegy a vásári bódékba, akkor azt fogja tapasztalni, hogy semmi sem valóság, amit kint nagy hangon Ígértek. A politika csak abban különbözik a fentiektől, hogy csak a beválasztott egyének kerülnek be a bódékba és folyton azt kiabálják belülről a kívül levőknek: csak türelem választó polgárok. Még azért, vagy amazért nem lehetett megvalósítani az ígéreteket. De ha mégis okvetlen megakarjátok kapni, mindazon Ígéreteket a valóságban, akkor válasszatok meg még négy évi terminusra, akkor egészen bizonyosan minden úgy lesz, ahogy azt megígértem. így forog a politikai kereke föl és le. És mivel ebben az országban legtöbb lakosnak van szavazati joga — ha a bőre fehér. Ezzel azután úgy kérkednek, hogy ez az igazi demokrácia. Arról azonban sohasem esik szó, hogy az emberek létfentar- tásának a legnagyobb problémája a gazdasági élettől van függővé téve. Mivel a mai társadalom alapvető tényezői a magánvagyonnal rendelkezők birtokában vannak. Azért a politikai Ígérgetők csak tényleg az üres Ígéretekre alapozzák minden ténykedésüket. A választásoknál nagyon sok visszaélés történik, azért a választások eredménye az uralmon levő gazdaságilag kiváltságos osztály javára dőlnek el. Hiszen akkor sem jelentene sokat a választások eredménye, ha a nincstelen proletárok javára dőlne. Ki hinné, hogy ma például Angolországban tényleges munkás kormány van, amikor minden politikai ténykedésükkel a reakciót olyan hűen szolgálják. Ezt igazolják az úgynevezett “béke” tárgyalások körül is. Minden “munkás” jelzővel ellátott politikusnak és politikai párt hívőnek, határozottan tudni kellene, hogy a világbékéről szó sem lehet addig, amig a magántulajdon rendszerére épült kapitalista rendszer létezni fog. Természetesen a nagyon sokat Ígérő baloldali politikusok is csak addig veszélyesek az uralkodó osztályra, amig nem jutnak politikai vezető szerephez. Azután minden ígéretük végrehajtása csütörtököt mond. Első sorban azért, mert nagyon hamar elfelejtik, hogy mit is Ígértek. Másodszor pedig arra fognak rájönni, hogy a politikai intézmények csak alárendelt osztály intézményei a gazdaságilag uralmon levő osztálynak. Még sohasem akadt a politikusok közül egy sem, aki bevallotta volna azt, hogy tehetetlenek a gazdasági hatalmon levőkkel. Nem teszik ezt azért, mert ezáltal nyíltan utat mutatnának a nincstelen proletariátusnak, hogy semmi keresni valójuk nincs a politikában, ha gazdasági előnyöket akarnak kivívni. Vagy ha ennél még sokkal tovább menve egy igazi társadalmi változást akarnak létrehozni. Az amerikai nép azt hiszi, hogy a legnagyobb szabadságot élvezi. Ugyan meg van az a joga, hogy a szavazó bódékban leadja szavazatát a politikai jelöltekre, ezzel a szavazati jogával azonban még a megélhetési lehetősége egyáltalában biztosítva nincsen. Szóval a polgári jogok mindent biztosítanak, csak a legfontosabb tényezőt, a megélhetés lehetőségét nem. A megélhetés lehetőségéért mindenkinek KELL harcolni. És ehez nagyon hűen ragaszkodik a társadalmat ténylegesen uraló kapitalista osztály. A jelen kimutatás szerit 58 millió munkás van az iparok terén foglalkoztatva. Ha ezt a számot vesszük alapul, akkor ha a munkásosztály tényleg felismerné azt a gazdasági erőt, amely eme 58 millió dolgozóba van elrejtve, szervezett erejénél fogva teljesen tudná az egész társadalmat irányítani. Akkor bizony nem sokat adna többé az Ígérgető politikusokra. Mert egy ilyen tömegnek szervezett erejével nem kellene megint négy évet várni, amig talán egy újabb politikai klikk, még a jelenleginél is többet Ígérne. A munkásosztálynak az egész földtekén nincsen mire várni. A kizsákmányolás rendszere már régen idejét múlta. Csak a mun- kásosztálytálytól függ, hogy mikor fogja már megérteni, hogy a politikai arénába mindig az uralkodó osztály érdekeinek további fenmaradása a főcél. Ne higyjünk tovább az ígérgetők hangzatos frázisába. Ha ki- zsámányolt bérmunkások vagyunk, szervezkedjünk gazdaságilag a bérrendszer megszüntetésére. Tanácsnak meg kellett Ígérni, hogy “semmi körülmények között sem adnak munkát ismert fasiztáknak.” Csak ily Ígérettel és a Nagy Tanács tagjainak erős kérelmére maradt el a kormányt megcenzurázó határozat. A kongresszus egyébiránt megszavazta, hogy az egész országban általánosítani kell a heti 40 órás munkaidőt és az évenkénti kétheti fizetett vakációt.
