Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-26 / 1447. szám
4 oldal B É R M U N K Á S 1946. október 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Egyes szám ára ........ 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ________ $2.00 Six Months _________ 1.00 Single Copy ________.... 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az igazi főbünös A nürenbergi ítélet végrehajtásával a világtörténelem legnagyobb drámájának egyik felvonása ért véget és a 11 főbünös holttestének eltüntetésével jelezni akarták, hogy a függöny legördült, de egy kis szünet után, következik az újabb felvonás. Ez újabb felvonás alatt nem értjük az úgynevezett “kisebb” náci bűnösök megbüntetését, amit már jóval előbb megkezdték és még jóidéig folytatni is fognak, hanem értjük azt az újabb katasztrófát, ami okvetlenül bekövetkezik, ha a jelenlegi készülődést tovább is oly eréllyel folytatják, mint teszik a jelenben. Magát a nürenbergi ítéletet is az jellemzi legjobban, hogy nem mondották ki tisztán, miért is Ítélték el a vádlottakat. Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a pör lefolytatására felfogadott többszáz ügyvéd nem állított fel vádpontokat s a több mint egy évig tartó tárgyalás folyamán nem bizonyították a vádlottak bűnösségét, hanem csak azt, hogy a bűn VALÓDI LÉNYEGÉT GONDOSAN TAKARTAK. A gondos ügyvédi furfanggal szerkesztett vádirat szerint a 11 vádlott életével fizetett azért, mert 1) vétettek a béke ellen, agresszív háborút kezdtek; 2) vétettek az emberiség ellen, mert a háborút nem a nemzetközi egyezség szerint, hanem embertelen módon folytatták; 3) köz és magánvagyont raboltak; 4) rabszolga munkára vitték az emberek millióit. Azonban láthatjuk, hogy ezen bűntények jórészét maguk a győztesek is gyakorolják. És hiába mondották ki, hogy a háború megindítása halálos bűn, mégis sok ezer, sőt százezer ember áll készen még ma is annak elkövetésére, dacára a nürenbergi Ítéletnek. A vagyon lefoglalásból is nem rablás, hanem “üzlet” lett a győztesek kezeiben. És végre a rabszolgamunka is attól függ, hogy miként értelmezzük. Az angol és belga gyarmatokon nem büntetik halállal a rabszolgamunkát, hanem csak valamilyen törvényes formát adnak neki. ' A jogi képzettséggel nem biró, de máskülönben józan gondolkodású ember szerint a nácik azzal követték el azt a borzalmas nagy bűnt, amit még a felakasztással sem lehetett leróni, hogy a teljesen védtelen, magukat már a nácik kénye-kedvére megadó embercsoportokat a legborzalmasabb kegyetlenségek Meszelésével pusztítottak el. Tudjuk, hogy az emberben még mindig élnek az őskori, állati elődeiktől örökölt bestiális kegyetlen érzelmek. A civilizációnak azonban éppen az a lényege, hogy az ilyen állati érzelmek felett uralkdoni tudjunk, hogy azokat elnyomjuk és helyébe az “emberi” érzelmeket helyezzük. A nácik — s általában a fasizmus hívei, — az emberi érzések elnyomására törekedtek és tudatosan hívták életre a sok száz vagy ezer évvel ezelőtti kegyetlen állati érzelme- líGt És mindezt a HAZAFISÄG NEVÉBEN TETTÉK. Streicher, Ribbentrop, Kaltenbrunner, Jodi Is Sauckel a hazát éltetve léptek az akasztófa alá. Ugyanígy tettek számosán a kisebb nevű háborús bűnösök közül is, akiket más bíróságok ítéletei alapján végeztek M. És ugyancsak azzal védekeznek csak nem az összes háborús bűnösök, hogy amit tettek, — bármilyen szörnyű bestiálitás volt is a tettük, a haza érdekében tették, a hazát akarták szolgálni vele. Semmi kétségünk sincs tehát, hogy az igazi FŐBÜNÖS a nürenbergi perben is a HAZAFISÄG volt. Az a hazafiság, amelyet még ma is mindenütt csak a legnagyobb dicséretekkel halmoznak el, noha nyilvánvaló, hogy a nevében már régóta a legnagyobb gaztetteket követik el. Vannak a náci bűnösök között sokan, akik nem őszinte hazafiak, hanem csak csalók. A hazafiságot csak cégérnek használták, amivel takarhatták saját vétkes üzelmeiket. Azonban az is bizonyos, hogy vannak ezen borzalmas eszme követői között is számosán, aldket úgy elhódított a hazafiság álnok eszméje, hogy őszinte követői a fasiszta pestisnek is. A hazafiság éppen úgy, mint a vallás, túlélte rendeltetését, ma már egyik sem egyeztethető össze konmk tudományos felfogásával. A természettudományi ismeretek gyarapodása babonává sülyesztette a természetfeletti erőkben való hitet; a közlekedési eszközök fejlődése pedig az egész földgolyóból egyetlen gazdasági egységet csinált, amelynek nemzeti államokra való feldarabolása már csak ártalmas lehet. Mert amig hajdanában a hazafiság eszméje az egymástól elszigetelt politikai, gazdasági vagy kulturális egységek védelmét táplálta a külső támadások ellen, addig most már csak az egymás elpusztítására törekszik. A hazafias eszme, — más néven a nemzeti sovinizmus, — kedvezően szolgálta a tőkés termelési rendszert, mert alkalmat adott a tőkének egyrészről a belföldi befektetésekre, másrészről pedig a külföldi profithajtó elhelyezésekre. A tőkés termelési rendszer most forduló ponthoz jutott. A belső befektetéseket mindenfelé korlátozzák, igy az angol és az amerikai tőkések, — világ kapitalizmus vezetői, — fokozottabb érdeklődést mutatnak a külföldi befektetések iránt. Ez azonban csak akkor profithozó, ha az érdekelt országokban olyan “hazafias” kormány van uralmon, amely biztosítani tudja a külföldi tőkét és annak busás kamatait. Ez az oka annak, hogy a nemzeti sovinizmust, a HAZAFISÁGOT nem Ítélték el Nürenbergben, holott nyilvánvaló, hogy annak kiirtása nélkül újból meg újból meg fogják ismételni azon bűntényeket, amikért a náci bestiákat bitóra húzták. Kiátkozták Titot RÓMA — A Vatikán Pius pápa rendeletére Mátkozta Titot, valamint mindazokat, akik bármilyen részt is vettek Aloysius Ste- pinac horvát kardinális elítélésében, akit a nácikat segítő Ustashi szervezettel való kooperálás bűne miatt 16 évi fegyházra Ítéltek. A Vatikán nyilatkozata szerint automatikusan “exkommuni- káció” alá esnek mindazok, “akik közvetve vagy közvetlenül segítséget nyújtanak ahoz, hogy egy püspököt a világi bíróság elé állítsanak; aM a kezét fel meri emelni egy püspök ellen, hogy letartóztassa; aki segédkezik abban, hogy a polgári bíróság hatalmát a püspökre is kiterjesszék.” Ebből a nyilatkozatból azt látjuk, hogy a katholikus egyház még mindig a bünhetetlenség jogát követeli főpapjai részére, mint amilyet élveztek a középkorban. Ezen kiváltságos jog alapján a főpapok büntetés nélkül követhették el a legborzalmasabb gaztetteket is, a pogári bíróságoknak nem vol thatalmuk felettük. A jugoszláv kormány nem respektálja ezen idejétmulta jogokat, elfogatja és bíróság elé állítja a mai rend ellen izgató papokat, még ha a püspök, érsek vagy kardinális címeket fitogtatják is. Természetesen ez a Mközösités, vagy kiátkozás mit sem jelent a vallási babonákban nem hívők részére, akik egyáltalán nem vágyakoznak a papok által kitalált menyországba menni, hanem már itt a földön szeretnének igazi menyországot csinálni. Talán Lincolnak is van köze hozzá A vezérek erőszakos felépítésének és a talpnyaló újságírónak eklatáns példáját szolgáltatta a United Mine Workers szervezethez tartozó “District 50” által kiadott “United Construction Workers News” hetilap legutóbbi száma, amelyben megírják, hogy az egyik építő vállalattal kötött szerződés értelmében a munkások dupla bért kapnak február 12-én, ha esetleg dolgoznak azon a napon. A szerződés ez a pontja semmi különöset sem mond, amennyiben február 12-ike Lincoln Abraham születésnapja, törvényes ünnepnap az egész Egyesült Államokban és igy csaknem mindenki dupla fizetést kap, ha történetesen dolgoznia kell ezen a napon. A fenti lap, amelynek szerkesztője bizonyára Mzelegni akar John L. Lewisnak, a United Mine Workers union elnökének, igy számol be erről a dologról: HUNTINGTON, W. Va. — Szervezetünk a Reich Huntington Iron Works céggel oly szerződést kötött, amely azt a különleges előnyt biztosítja a munkásoknak, hogy ha február 12-én, John L. Lewis születésnapján dolgoznak, akkor dupla fizetést kapnak. Szegény kis firkász, ugyan mi jutalmat kapott ezért az émelyítő talpnyalásért?! Biztosított évi fizetés A háború befejezte óta az amerikai nagy szakszervezetek erős agitációt fejtenek ki, hogy a munkáltatók biztosítsanak bizonyos minimális évi fizetést a munkásoknak. A munkáltatók egyesülete, a National Association of Manufacturers (NAM) eddig a legvehemensebben ellenezte ezt a tervet. Azt állították, hogy a béreknek ily biztosítása teljesen tönkretenné az iparokat, amennyiben egyetlen munkáltató sem látja előre, hogy milyen rendelései lesznek és hogy miként szállíthatja a rendeléseket. Most azonban ugylátszik, hogy valami fordulat történt ebben a dologban. Legalább is erre enged következtetni a NAM elnökének, Ira Moshernek Palm Spring (California) városban mondott beszéde, amit az “Industrial Relation Conference” előtt tartott. Mosher most már kivihetőnek mondotta a tervet, de csak abban az esetben, HA A KORMÁNY GARANTÁLJA A MUNKÁLTATÓK MINIMÁLIS PROFITJÁT. Ugylátszik, hogy a kutyaszövetség tagjai ráeszméltek, hogy a garantált évi bér stabilizálja az az iparokat. De egyben igen jó csalétket találtak benne a munkásság megfékezésésre is, mert mint Mosher is mondotta: “Az iparok (értsd, a munkáltatók), a kormány és a munkások (labor) szoros kooperációja megoldhatja ezt a problémát, mert garantált béreket csak akkor lehet állandósítani, ha az üzlet is állandóan profithajtó.” A baj azonban az, hogy az állandó profit, — garantált vagy sem, bizonyos idő múltán depressziót eredményez, amikor aztán
