Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-07-13 / 1432. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1946. julius 13.

Marakodás a koncon

(a.l.) Mindig helyes és időszerű megállapitás, hogy amig a magántulajdon rendszerére épült kapitalista társadalmi rendszer létezni fog, addig világbékéről szó sem lehet. Hiába dicséri önmagát az amerikai kapitalizmus, vagy akármilyen dicshimnuszokat rebesgetnek demokráciájuk felmagasztalására, minden esetben kilóg a lóláb. Vagyis a kapitalista kapzsiság minden cselekedeteiben megnyilvánul.

A fenti állitás alkalmazható az egész világ kapitalista rendszerére. Azt tudjuk, hogy a háborúk sohasem a népek akaratának nyomására jöttek létre, hanem mindig a kapitalizmus gazdasági érdekei voltak az inditó okai. Amint a háború megkezdését a kapitalista érdekek nyomása hozta létre, éppen úgy a béketárgyalásoknál is mindig csak kizárólag a kapitalista érdekek megvédése és annak terjeszkedése képezi a tárgyalások alapját.

A mostani béketárgyalások sokkal érdekesebbek mint minden más lefolyt háborúk utáni ily tárgyalások. Már azért is, mert a béketárgyalásoknál nem csupán a magánkapitalizmus ügynökei vesznek részt, hanem a magánkapitalizmustól teljesen eltérő államszocializmus képviselői is, akiknek gazdasági és politikai ténykedésük egész más lapra tartozik. A háború folyamán nagy nehezen egységet lehetett teremteni a Szovjet Unió és a nyugati “demokráciát” képviselő kapitalista államok között, de nem azért, mert egyik a másik védelmére sietett, hanem csupán azért, mert mindegyiknek külön, külön saját további fenmaradásuk forgott kockán. De mivel, hogy a közös ellenséget, a fasiszta világforradalmat úgy ahogy nagyjából elnémították, most a béketárgyalásoknál ismét a társadalmi rendszer ellentétei kerültek előtérbe és igen hátráltatják, még csak a papiron megkötendő békét is.

A mai béketárgyalások nagyon furcsán folynak. Ha részletesen követjük a tárgyalások menetét, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy a mai béketárgyalás éppen úgy néz ki, mintha például két rablóbanda ugyanazon áldozatokat szemelték volna ki martelékul és az elkövetendő rablás színhelyén találkoznak.

Jelen esetben is nem a közösen levert ellenséget látják valóságban ellenségnek, hanem arra a megállapodásra jutnak, hogy a volt szövetségesek valójában tényleges ellenségek, noha mindegyik fél tartóztatja magát attól, hogy nyilvánosan kijöjjön az igazi színnel.

Valóságban azonban a mai béketárgyalások hátterében sokkal fontosabb társadalmi kérdés húzódik meg, amit az átlagos szemlélő figyelembe sem vesz.

Azt tudjuk, hogy a háború, például a nyugati szövetségesek részéről, amelybe bele kell érteni Angol, Francia és az Egyesült Államokat, valamint a többi kisebb országokat is, kizárólag a magántulajdonra épült kapitalista rendszer további fennmaradásának biztosítására indítottak harcot a nemzeti maszlagokba burkolt fasiszta gazdasági rend ellen, mivel az nem egyezett a régi kapitalizmus gazdasági elméletével, de ugyan akkor éppen olyan ellenszenvvel viseltetett a jelenlegi Szovjet rendszerrel is. Tudva azt, hogy a jelenlegi Szovjet forma — ha ugyan állandóan kommunista mumussal igyekeznek is a tudatlanokat megtéveszteni, — valóságban azonban államszocializmus.

Bárhogy is van a helyzet, de egészen bizonyos, hogy a béketárgyalásoknál sohasem fognak tudni megegyezni. Nem ezért, mivel az amerikai, vagy az angol politikus gyűlöli az oroszt, hanem csupán azért, mert ha lehetséges lenne szeretnék az orosz Szovjetek működését ismét berekeszteni, csupán az orosz határok közé.

Mert annyi egészen bizonyos, hogy amig a jelenlegi orosz Szovjet rendszer nem fog még jó néhány államra is kiterjeszkedni, addig nem fogja veszélyeztetni a magánkapitalizmust.

Ezek azon okok, amelyek hátráltatják a béketárgyalásokat. Amig a közel múltban mindig csak kizárólag a magánapitaliz- must képviselő ügynökök ültek a “béke” asztaloknál, könnyű volt a megegyezés. A győző felek mind egyformán harácsoltak.

Ma azonban nem úgy áll a helyzet. Az angol imperializmus szempontjából sokkal fontosabb, hogy Trieszt, az adriai tenger legfontosabb kikötője, olasz kezekben maradjon, hogy azután továbbra is az angol legyen a tenger ura, úgy az Adrián, mint a Földközi tengeren. Ha azonban Trieszt a jugoszlávok kezére kerül, egészen biztosan szabad kezet nyújt Oroszországnak az Adria tengerhez. Már pedig ilyen nagy előnyöket a magánkapitalizmus nem engedhet meg. Azért láttuk, hogy Trieszt kikötő városért milyen nagy és elkeseredett volt a marakodás.

A nagy “demokrácia” apostolai még azt sem hajlandók ebben a kérdésben megengedni, hogy maga a lakosság, szavazás utján döntse el hovatartozását. Ugylátszik a “demokrácia” értve alatta a kapitalizmus által mesterségesen alátámasztott és az egekig földicsért “demokráciának” határa csak a kapitalizmusnak gazdasági érdek határáráig terjed.

A jelenlegi béketárgyalások sohasem fognak véget érni. Mert amint az IWW elvinyilatkozata nyíltan és érthetően megállapítja: “Nem lehet béke a földön mindaddig, amig éhség és nyomor található az emberek milliói között. Amig az élet javait egy kis csoport tartja kezeiben.”

A koncért való marakodás sohasem egészséges állapot a világbéke érdekében. És nem is lehet béke mindaddig, amig különböző gazdasági érdekek ellentétesek s igy marakodnak a koncon.

ÜZEN A SZERKESZTŐ

J. Gy., Columbus, O. — Munkástárs azt írja, hogy a Magyarországra küldött 11 fontos csomag után a testvérének vámot kellett fizetni. A csomagok küldésének kezdetén ez igy volt. Azonban a vámolást hamarosan abbahagyták és ma már mindannyian kapunk leveleket, amelyekben értesítenek arról, hogy a szeretet-csomagokat hiánytalanul és vámmentesen kézbesítik. Ha az ön testvére mostanában fizetett valamit a csomagért, akkor az algiha volt vám, hanem talán más valami dip Ez annál is inkább feltehető, mert mint ön is jelzi, a testvére csak igen kis összeget fizetett.

Egyébiránt a washingtoni magyar követség már több Ízben nyilatkozott ebben az ügyben és biztosította az amerikai magyarságot, hogy az ilyen csomagok után nem vesznek vámot. Az utóbbi időkben érkező levelek is mind ezt bizonyítják.

J. Sz. Trenton, N. J. — A

“kommunista” szó, ha csak általánosságban használjuk, akkor a kommunista pártok tagjait jelöli, vagyis olyan embereket, akik a kommunista pártok irányításai alapján POLITIKAI UTÓN, POLITIKAI MÓDSZEREKKEL akarják a mai társadalmi rendszert megváltoztatni.

A mi szervezetünk, az Industrial Workers of the World NEM politikai párt, hanem munkások GAZDASÁGI SZERVEZETE, (UNION). Ennek megfelelőleg a társadalmi rendszert is nem politikai módszerekkel, hanem a munkások IPARI HATALMÁVAL akarjuk megváltoztatni.

Ha a végcélt tekintjük, használhatnánk az IPARI KOMMUNISTA elnevezést. Azonban, mint fentebb is mondottuk, “kommunista” alatt csak a politikai kommunistákat értik és ennek tudható be, hogy a forradalmi ipari unionizmus hívei időközönként kijelentik, hogy NEM KOMMUNISTÁK, ami alatt azt értik, hogy NEM POLITIKAI kommunisták.

Maga az ily kijelentés még sem elitélése, sem pedig dicsérete a kommunistáknak vagy a kommunizmusnak, hanem csupán csak a használatba került fogalmak szabatos értelmének tisztázását szolgálja.

Kritikus, New York, N. Y. —

Mi is láttuk azt a három részből álló cikket, amit a New Yorker magazin a jubiláló Molnár Ferencről irt. Semmi okunk sincsen arra, hogy Molnár jubileumával foglalkozzunk. Meglehetősen ismerjük Molnár Ferenc munkáit, — színdarabjait, regényeit és elbeszéléseit egyaránt. Éppen azért tagadjuk az angol cikk írójának azt a többször hangsúlyozott állítását, hogy Molnár Ferenc PROLETÁR iró.

Molnár Ferenc Írásainak semmi köze sincs sem a magyar, sem a világ proletárságához. Úgy véljük, mintha egyszer ő maga is azt mondotta volna, hogy csak mulattatni, szórakoztatni akar s nem célja a társadalmi problémák fejtegetése. És arról már nem tehet, hogy az ily szórakoztató Írásaiból min-1 dig kicsillan a jómódú, szellemi fölényt mutató középosztály di■ csérete, avagy a mágnások, uralkodó uszályhordozók iránti bámulata.

Talán a mindenkori uralkodó osztályok iránti bámulatának tudható be, hogy még a fasizmus vagy a nyilasok atrocitásai ellen sem mert felszólalni még akkor sem, amikor már itt élt Amerikában, a teljes biztonságban. Mi a jókívánságainkat fen- tartjuk azok részére, akik a sorsdöntő időkben bátran kiálltak az emberi szabadságok védelmére.

J. S. Schenectady, N. Y. —

Miután ön 1943-tól mostanáig újból dolgozott, tehát ujqhb összegeket fizetett be a Social Security biztosításra, egészen természetes, hogy ha most visz- szavonul, az újabb befizetések arányában többet fog kapni, mint kapott 1943 előtt. Hogy pontosan mennyi jár most önnek, azt megtudhatja, ha kérdést intéz erre vonatkozólag az országos Social Security irodához, ahol ezt számontartják. Az iroda cime: Office of Social Security, Baltimore, Md.

ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1946 julius 6-ig:

J. Rinyu, Trenton............. 1

S. Yeddy, So. Norwalk ...... 1

F. Szüch, So. Bend _______ 1

J. Deák, Akron ................. 3

E. Sass, Milwaukee ....... 1

J. Gulyás, Pittsburgh ..... 8

P. Sütő, Detroit .................... 1

Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 3

J. Pedery, New York .............1

A. Kucher, Pittsburgh .........10

F. Pécsi, Philadelphia ........... 2

G. Rauch, Altadena............. 1

J. Pataky, Brooklyn............... 3

J. Esztergályos, St. Louis..... 2

A. Székely, Cleveland ........... 1

A. Vassie, Cleveland .......... 1

J. Lengyel, St. Louis _____ 1

St. Kecskés, Ferndale ___ 1

E. Semega, Bridgeport ......... 1

A. Molnár, Cleveland ........... 2

V. Pompor, Sharpsville ....... 1

J. Kollár, Cleveland ............... 1

J. Heck, Detroit __________ 1

St. Soltész, Cleveland ........... 2

B. Tályai, Milmont Park ___ 1

Id. Farkas E.-né, Akron ___ 2

Anton Gross, Trenton _____ 1

A. Lachkó, E. Saugatuck..... 1

J. Engli, Cleveland................. 2

A. Hosszú, Ind. Harbor......... 1

St. Bihary, Newark ........ 1

J. Zára, Chicago _____ 1

Frank Nagy, Terrace _____ 2

J. Horváth, Chicago............... 1

J. Trenkács, Cleveland ......... 1

Eleanor Kohn, Chicago ....... 1

A. Nagy, Cleveland ................ 5

J. Visi, Lincoln Park ............. 2

Fodor J.-né, Cuyahoga Falls 2

J. Geréb, Cleveland ................ 3

M. Odor, Glendale ^.............. 1

J. Policsányi, Elm Grove ..... 2

J. Schneider, Detroit............. 1

Mrs. L. Barta, Cleveland ..... 1

A. Kosár, Wheeling ....... 1

L. Fishbein, New York .......... 3

F. Salamon, Chicago ___ 1

J. Vlad, Chicago .................... 1

J. Wesselle, Chicago .............. 1

J. Szabó, Trenton................... 1

P. Turucz, Newark _______ 1

J. Feczkó, New York __ 2

Jos. Nagy, Terrace................. 1

J. Kish, Brunswick ................. 1

J. Schwindt, N. Canton....... 1

Geo. Deme, Akron ...... 1

L. Decsi, Akron ..... 1

Ignatz Toth, Euclid _______ 1

J. Kanchar, Bay City______ 1

P. Molnár, Los Angeles .......... 6

J. Simitz, Chicago ................. 1