Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-12 / 1445. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. október 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..................$2.00 Cne Year ............. $2.00 Félévre ........................... 100 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. országi olajat a Rockefellerek, a Sinclairek, Pew és más hasonló érdekeltségek akarják, akkor kinevetnék őket. De ha azt mondják, hogy a szóbanforgó országok olajának megtagadása elvágja Anglia “életvonalát’’, vagy nem férhet össze “Amerika” szuverénitá- sával, akkor már rá lehet huzni a nemzeti sovinizmus mázát és hadba lehet szólítani az ország népét. Ezért csak szárnyszegett próbálgatás a békegalamb jelenlegi röpködése. És nem is szállhat a magasba addig, amig a népek, de különösen a világ munkássága elhiszi, hogy a “nemzetek” és az uralkodó osztályok azonos fogalmak. A nürenbergi Ítélet Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, . Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. _________________ ____________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «8M2 Szárnyszegett békegalamb Henry A. Wallace volt kereskedelmi miniszter azon bátor fellépésének, amellyel a háború veszélyére rámutatott, csak most bontakozik ki az eredménye teljes méreteiben. Mert dacára annak az éles támadásnak és gúnynak, amiben az amerikai sajtó Walla- cet részesítette, mégis ma már nyilvánvaló, hogy az egyesitett angol-amerikai külpolitika, amelyre Wallace rámutatott, sokkal közelebb vitt bennünket az újabb, minden eddiginél borzalmasabb világháborúhoz, mintsem sejtettük. Most, — különösen a Stalin nyilatkozata óta, amelyben kijelentette, hogy nincs szükség a háborúra, — újra békegalamb röp- dösi körül a külügyi hivatalokat, habár egy kicsit szárnytörötten is. A béke iránti hódolatban Stalint követték az angolok, majd pedig az amerikai külügyminiszter, James F. Bymes is. És éppen Byrnesnek a nyilatkozata árulta el, hogy a háborús gondolat milyen erősen befészkelte magát az angol-amerikai külügyi vezetők agyába. Byrnes többek között ezeket mondotta: “A nehézségek abban állnak, hogy noha egyetlen nemzet sem akar háborút, de mindazonáltal olyan politikát folytat, amely a háborúhoz vezet. Egyes nemzetek néha olyan politikai vagy gazdasági előnyöket akarnak, amiket nem kaphatnak meg háború nélkül”. Byrnes és társai természetesen azt állítják, hogy az oroszok akarnak olyan politikai és gazdasági előnyöket, amikért érdemes háborúba menni. Érdemes, de kiknek? Hiszen az úgynevezett csatlós államok mindegyikében a jelenlegi kormányokkal kötik a szóbanforgó gazdasági előnyöket biztositó szerződéseket. Igaz, hogy Byrnesék erre azt mondják, hogy az ily kormányok csak a szovjet uralom bábjai, akik azt tesznek, amit Moszkva parancsol. De mégis, ha nem ezen csatlós népek, hanem az angol és amerikai kormányok ellenzik, hogy azon gazdasági előnyök az oroszoknak jussanak, méghozzá úgy ellenzik, hogy háborúba is képesek azokért menni, akkor világos, hogy UGYANAZON GAZDASÁGI ELŐNYÖKET AZ ANGOLOK MEG AZ AMERIKAIAK IS AKARJÁK. Másszóval az amerikaiakra, de különösen az angolokra még erősebben áll Byrnesnek az a megállapítása, hogy “olyan gazdasági előnyöket akarnak, amiket nem kaphatnak meg háború nélkül”. És mint láttuk, az angolok egyáltalában nem haboznak a fegyverek használatától. Semmi kétség, hogy a békekötést megelőző nagy feszültséget az okozza, hogy az oroszok befolyása alá jutott területeken az angol-amerikai tőke nem mozoghat olyan szabadon, mint azelőtt. Nem zárják ki ugyan teljesen, de a profitlehetőséget nagymértékben korlátozzák. Márpedig ez életbevágóan fontos kérdés Anglia uralkodó osztályára. Anglia “előkelői”, akiket méltán lehet az élősdiek sorában említeni, még ma is az “évjáradékokból” élnek. Az ilyen évjáradékokat valamilyen üzletben való részesedés után nyerik. Az ily üzletek legtöbbje nem Angliában van, hanem szétszórtan a világ minden részében, ahová az angol tőke az angol zászló (és az angol hadiflotta) védelme alatt befészkelte magát. Az orosz befolyás terjedése az ily évjáradékokat veszélyezteti. Az amerikai tőkét jóidéig lefoglalta a nyugatra való terjeszkedés. Az első világháború óta azonban az angol tőkével karöltve terjeszkedik mindenfelé. Az acél és az olaj kapitalizmus már teljesen nemzetközi, nem ismer határokat. Azért láthatjuk, hogy Anglia Labor Party kormánya és a legnagyobb kapitalista államnak, Amerikának a kormánya egyöntetű külpolitikát folytatnak. És azért látjuk, hogy Angliában kormányok jönnek, kormányok mennek, de külpolitikájuk változatlanul megmarad az évjáradékok védelmére. Nincsen egészen igaza Byrnesnek abban, hogy “egyes nemzetek” néha olyan politikai és gazdasági előnyöket akarnak, amiket nem kaphatnak meg háború nélkül, mert nem a nemzetek, legalább nem a NÉPEK akarják az ily előnyöket, hanem csak azon uralkodó osztályok, amelyeknek úgy az előnyökből, mint magából a háborúkból nagy hasznuk van. Byrnes és társai ma is azt a régi cselfogást használják, hogy az uralkodó osztályt “nemzetnek” teszik meg. Mert ha kimondanák nyíltan, hogy az irániai, vagy a magyarA több mint egy évig tartó nürenbergi pör, ahol a német háborús bűnösöket vonták felelőségre, végre befejeződött. Mint ismeretes, a 21 vádlott közül hármat felmentettek, egy 10 évet kapott, egy másik 15 évet, kettő 20 évet, 3 életfogytiglani börtönt és 12-őt kötéláltali halálra ítélték. Ugyancsak akasztásra ítélték Martin Bormannt is, akit azonban még előbb el kell fogniok. Mi is megegyezünk az oroszokkal abban, hogy a vádlottak közül egyik sem volt olyan ártatlan, hogy szabadon kellett volna engedni. De eltekintve ettől, ez a tárgyalás már majdnem nevetségessé vált. Először is túlságosan elhúzták, alkalmat adtak a vádlottaknak és ügyvédeiknek, hogy náci propagandának használják fel a bírósági eljárást. De azonkívül felmentették még a Wermacht vezérkarát is s nem Ítélték el a militarizmust, sőt éppen ellenkezőleg, azt mondották, hogy a vádlottak “becstelenséget hoztak a fegyverviselés tisztségére”. Másszóval a tárgyalás mellékterméke az, hogy jogi alapot teremtett bizonyos fajtájú tömeggyilkolásnak. Mert a háborúk, — különösen a modern háborúk nem egyebek tömegyil- kolásnál. A nürenbergi Ítéletből azt vesszük ki, hogy a háborúskodás bizonyos módszerét elítélték. De hogy milyen módszerek esnek ítélet alá, azt a gyakorlat szerint mindig a GYŐZŐ HATÁROZZA MEG. így a nürenbergi tárgyalás csak azt szögezi le, hogy aki elveszti a háborút, afelett ítélkeznek a győztesek. Ez azonban igy van a civilizáció hajnala óta és ezért nem volt érdemes egész éven át tartó bírósági tárgyalást folytatni. ÜZEN A SZERKESZTŐ: Többeknek — A Department of Labor számítása szerint körülbelül 60 millió emberre terjed ki a “Social Security Act”, vagy helyesebben mondva a “Federal Old-Age and Survivors Insurance”, amelynek értelmében a biztosítottak bizonyos mennyiségű nyugdíjra jogosultak, ha elérik a 65 évet. Azonban, hogy ki mennyit kap, azt az egyes individuális kérdezőknek mi nem tudjuk megmondani, mert az attól függ, hogy meddig dolgozott, mennyit keresett és hogy milyenek a családi körülményei? Mert a szóbanforgó törvény értelmében, aki hosszabb ideig dolgozott s magasabb összegeket keresett, annak a biztosítására is többet vontak le és a biztosítást is a befizetett összeg arányában kapja bizonyos minimum és maximális határok között. De azonkívül függ a családi viszonyaiktól is, mert akinek a felesége is elérte a 65 évet, vagy akinek kiskorú gyermekei vannak, azok részére is kap bizonyos összeget. így egészen természetes, hogy nem adhatunk érdemleges választ annak, aki azt kérdezi, hogy miután most már elérte a 65-ik életévet, mennyit fog kapni havonta, ha nyugdíjba megy? Noha a számítások bizonyos mértékig komplikáltak, mégis mindenki kiszámíthatja, hogy mire jogosult, ha figyelmesen elolvassa a Bérmunkás 1947-es Naptárában megjelenő terjedelmes cikkünket, ami részletes adatokat nyújt ebben a kérdésben. Ez a dolog különben is any- nyira fontos minden munkásra, hogy ezúton is felhívjuk olvasóink figyelmét a készülő Naptárunk ezen értékes cikkére. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett .-“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A Rí-R. RENDSZERREL.'” A munkásosztály történelmi hivatása, fcogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadat«»» szerkezetét építjük u régi társadalom keretem belnL
