Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-05 / 1444. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. október 5. ki beszámoló gyűlésről, melyen Gyetvay János volt az előadó, aki most jött vissza magyarországi körútjáról. Ezen a gyűlésen Gyetvay még mozgóképekkel is bemutatta a magyar nép borzalmas nyomorát és nélkülözését és tapasztalataival megerősítette mindazt, amit már eddig is tudtunk és hallottunk a hazai levelekből. Ami azonban visszataszító és ízléstelen volt, hogy előadva a magyar nép borzalmas nyomorát, a saját lapjuk a Magyar Jövő javára indítottak gyűjtést, mely több időt tartott, mint maga az előadás. Száz dollárnál kezdték meg az adakozók fölhajtását és mentek lefelé a dolláros adakozók zsebéig. A világért sem akarnám azt, hogy bárki is félreértsen, nem akarom elvitatni a Magyar Jövő azon jogát, hogy gyűjtést indítson a saját pénztára javára. De bemutatni a filmen a kiéhezett magyar proletárokat, oda- vetiteni a nézők elé a satnya gyerekeket és aztán a Magyar Jövő részére száz dollárokat kérni, ez sehogysem fér bele abba a munkásmozgalmi morál keretébe, melytől a horthy-nyilas erkölcsi nivó mérföldes távolságban áll. Nem változtat ezen még az sem, ha százezerszer is fogják kijelenteni, hogy az amerikai nyilasok százezer dolláros propagandáját csakis ilyen gyűjtési propagandával lehet ellensúlyozni. Ha a Magyar Jövőnek lehet és szabad propagandára gyűjteni a magyar nép nyomorát ismertető gyűléseken, akkor ugyanilyen jogon gyűjthétik a százezer dollárokat a Magyar Szövetség Horthy legényei is. Vagy csak nem akarják azt bizonyítani, hogy Gyetvait csakis azért küldték haza, hogy vissza- jövet legyen mivel kiállni az amerikai magyarok elé pénz- gyűjtésre, a saját kasszába? Vagy talán ezért erőlködnek most hazamenni a Magyar Szövetség vezérei is, hogy visszajö- vet meg legyen a kellő attrakció a száz dollároknál kezdődő áldozatok horogra kerítésére? Mindezek olyan kérdések és kritikai megjegyzések, amelyekről jó lenne egy kicsit komolyan gondolkodni a Magyar Jövő vezetőinek, hogy végre már tiszta alapokra helyezkedjen az amerikai magyar munkásmozgalom és amikor a gyűjtési visszaélésekre hívjuk föl az amerikai magyarság figyelmét, ne legyen annak egyik része olyan elvtársi kilengés, mely úgy néz ki, mintha csak ikertestvére volna az amerikai Horthy legények gyűjtésének. És nem tétovázunk egy pillanatra sem kijelenteni, hogy az erkölcsi züllöttség legmélyebb fokán állóknak tartjuk azokat, akik a magyar nép nyomorából más célokra gyűjtési tőkét akarnak kovácsolni. Csak örülnénk annak, ha a Magyar Jövő bebizonyítani tudná, hogy tévedés volna ezekkel egy táborba sorolni őket. Az argentiniai kormány megnyitotta az ország kapuit bizonyos mennyiségű “magasabb- rendü” bevándorló előtt. Erre Santiago Peralta, a bevándorlási igazgató, meghívta a különböző országokban bujdosó kvizlin- j geket és fasiszta meg náci me-! nekülteket. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1885 szeptember 30 — A“Knights of Labor” bérharca a Wa- bashi vasúttársaság ellen a munkások teljes győzelmével befejeződött. 1809 október 1 — Robert Fulton a gőzgép feltalálója elkészült az első gőzhajóval. 1910 október 1 — A Los Angeles “Times” épületében bomba robbant fel, melynek elhelyezésével a McNamara testvéreket vádolták és ítélték el. 1833 október 2 — Elkészült az első vasútvonal az Egyesült Államokban. 1929 október 2 — Marion-ban (N.C.) öt sztrájkoló szövőmunkást gyilkoltak le a munkáltatók bérencei a szövőgyári sztrájkokkal kapcsolatban. 1934 október 2 — Az American Stove Co. clevelandi tekpén a munkások beszüntették a munkát emberségesebb mur.kaviszonyok és bérek kivivására. 1900 október 4 — Megalakult a “Western Federation of Miners” ércbányász szervezet, mely elvégezte az előmunkálatokat az IWW megalakításához. 1932 október 4 — A Cle Elum-i (Wash.) vizerőgát építő munkások bérharca a munkások győzelmével befejeződött. 1945 október 4 — A Grayhound autobus vonalon alkalmazott munkások beszüntették a munkát hét államban, mely október 23- án a munkások győzelmével fejeződött be. AMIKOR A PROFITHARÁCSOLÖK SZTRÁJKOLNAK Azt hiszem szükségtelen bizonyítékokat felsorakoztatni annak igazolására, hogy az élet fentartásához szükséges cikkekből nagy hiány van. Különösen a három főkellék — lakás, ruházat és élelmiszerek — terén tapasztalunk nagy hiányt, melyre semmi más mentséget nem lehet felhozni, mint a munkáltató osztály profitéhségét. Bár e három kellék mindenike fontos, de ideiglenesen az első kettőt valahogy nélkülözni tudjuk, a harmadikat azonban nem. Ha szükséges, a lakásba összeszorulunk, hogy többnek jusson hely; ruhát nem veszünk minden nap és ha újat nem kapunk, előszedjük a régieket, kijavítva még elhorjuk, de az élelmiszert semmiképpen sem tudjuk nélkülözni és az utóbbi hetekben ezen a téren már gazságnak nevezhető akció van folyamatba ellenünk. Ha bármily természeti csapás okozná az élelmiszer hiányt, még elnézéssel kellene lennünk, de nyilvánvaló, hogy ilyesmi nem játszik közre, hanem az kizárólag mesterkélt — mondvacsinált — amely felső parancsra következett be, másszóval a munkáltatók és az üzletvilág irányitói sztrájkot proklamál- tak a fogyasztók gyomra ellen. Amint visszaemlékezünk, ez a sztrájk már az árszabályozási törvény utolsó heteiben — május és júniusban — is folyamatban volt és sikerrel, mert az illetékesek oly nyomást gyakoroltak a kongresszusra, hogy az uj árszabályozási törvény j a vaslat, amelynek julius 1-én kellett volna törvényerőre emelkedni, oly csapnivaló volt, hogy az elnök azt megvétózta és igy az árszabályozási törvény automatikusan megszűnt junius 30-án. Julius elseje és azt köpető napokban valamennyien a zsebünkön tapasztaltuk, hogy a profitolók sztrájkja sikeres volt, mert minden élelmiszer, de különösen a húsáruk árai rohamosan emelkedtek, nem ritka esetben a duplájára. így máról-holnapra a mészárszékek megteltek hús félékkel és mindenki vásárolhatott, amit és amennyit akart — ha volt mivel. Bár az üzleti világ irányitói nagyon kardoskodtak, hogy ha megszűnik az árszabályozás, akkor nem lesz aránytalan áremelkedés — és a képviselő urak el is hitték — azonban két hét leforgása alatt ők is belátták azt, hogy a profitolók nem tartották be ígéreteiket és uj árszabályozási törvényt csináltak. A hus- félékra vonatkozó árszabályozás szeptember 7-én lépett ismét életbe, igy szeptember 6-ig minden mészárszékben volt elegendő hús, hetedikére azonban eltűnt azokból minden és azóta sem tért vissza. Nyilvánvaló, hogy egy nap alatt nem következik be ily hiány, hanem az történt, hogy a nagy vágóhidak attól a naptól kezdve, amikor az árszabályozás ismét életbe lépett, visszatartottak minden húst. A már feldolgozott húsokat a fagyasztókba zárták s embereiket szét- küldték az állattenyésztőkhöz, hogy ne szállítsanak állatokat a vágóhidra, mert ott nem veszik át azokat és a szállítási költség is a tenyésztőket fogja terhelni. Hasonló a helyzet a ruha és más szükségleti cikkeket gyártó iparokban. A gyárak teljes üzemmel — sőt számos helyen túlórákat — dolgoznak, de a kész áruk nem kerülnek az elárusító üzletekbe, hanem a raktárakba és ha azok megtelnek uj raktárakat bérelnek, hogy a felgyülemlett árukat eltudják helyezni arra az időre, amikor magasabb árakat kapnak majd azokért. Nem más ez, mint a profitha- rácsolók sztrájkja a még több profitért. És a kongresszus, amely oly éktelen dühvei rontott neki a munkásszervezeteknek, amikor a munkások nagyobb darab kenyérért harcoltak és harcolnak; a kitartott sajtó, amely annyira hullatta a krokodil könnyeket, amikor a vágóhidakon és más ipartelepeken alkalmazott munkások beszüntették a munkát, a bíróságok, amelyek oly nagy igyekezettel adták ki a tiltóparancsokat a munkások ellen, most hallgatnak, mint a dinnye a fűben. Most nem siránkoznak a “semleges közönség” miatt, akik “ártatlan áldozatai a munkások hatalomvágyának”. Ilyen sztrájk, amely a legszükségesebb élelmiszertől fosztja meg a lakosság túlnyomó százalékát, ez nem bűn, ez erény. A PITTSBURGHI SZTRÁJK AZ BŰN Ebben az “áldott demokratikus országban,” ahol mindenki “egyenlő joggal” rendelkezik, amig annak a bizonyos “egyenlő jognak” a gyakorlása nem érinti az uralkodó osztály profitját, lehet beszélni, írni, imádkozni, vagy káromkodni, már mint, kinek hogy tetszik, de mikor cselekvésről van szó, amely a profit érdekeibe vág, rögtön megszűnik az egyenlőség. A fent vázolt sztrájk, amely az ország hasznos lakosságának direkt a gyomra és zsebe ellen irányul, de a profitharácsolók javát szolgálja, egy rossz szót sem vált ki a hangadóktól. Mit törődnek ők azzal, hogy a munkásnépnek nincs lakása, ruhája és élelmiszere? Akiknek a hangja hallható volna e kérdésben, azok nem nélkülözik azokat és úgy vélekednek, hogy akinek nincs, dögöljön meg. Elvégre mégis csak a profit a fontos és ez a sztrájk a profitolók érdekeit szolgálja, tehát az ellen nem lehet apellálni. Más azonban a pittsburghi villamos telepek alkalmazottainak a sztrájkja, melynek következtében megálltak a közúti villamosok, számos ipartelep villany nélkül nem maradhatott üzemben, bankoknak, üzleti vállalatoknak be kellett zárni, mert nem volt villany, szóval érzékenyen belevágott a profit érdekeibe, ott már gyors cselekvésre volt szükség. A Duquesne Light Co. — amely villany árammal látja el Pittsburgh és környékét — munkásai már hosszabb idő óta kísérleteznek sérelmeiket orvosolni, azonban a villany tár saság megközelithetetlennek mutatkozott. A munkások, akik egy független szervezethez tartoznak, már két előző esetben is megszavazták a munkabeszüntetést, de az utolsó pillanatban megváltoztatták határozatukat, de most a harmadszori kísérletnél beváltották Ígéreteiket. A Smith-Connoly törvény értelmében 30 nappal előbb bejelentették, hogy ha szeptember 23-ig nem teljesiti a vállalat követeléseiket, bármily hátrányos lesz is a város és vidéke lakosságára, beszüntetik a munkát. Mivel már két ízben sikerült a sztrájkot leszerelni, a villanytársaság úgy vélekedett, hogy most is találnak valami módot arra és azt meg is lelték egy bírói tiltóparancs formájában, melyet az Allegheny County Common Pleas Court bírája — Harry H. Rowland és két biró társa — adott ki a villanytársaság kérelmére. A tiltóparancsot (injunction) azzal indokolták meg, hogy mivel a szóbanforgó munkások közszolgálati vállalat alkalmazottai és munkabeszüntetésüknek súlyos következményei lehetnek, a törvény névé-
