Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-09-28 / 1443. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1946. szeptember 28. JEGYEZD MEG------------------------Ajánlja: St. Visi.----------------------------­Aki a fehér faj {elsőbbségét hir­deti, a demokráciát tagadja meg Az amerikai liberálisok, ve­zért, célt irányt és befolyást ve­szítettek, most már csak mint lármás, de gyenge ellenzék sze­repet bírják játszani. .Ezt leg­jobban bizonyítja Wallace leg­újabb rohama és elhallgattatá­sa. Amig az amerikai zónákban a kommunistákat és a szocialistá­kat, akik egységet hirdetnek bebörtönzik, lapjaikat elkoboz­zák, az orosz zónában Berlin­ben “open fórumot’’ nyitottak, ahol az orosz generálisok vála­szolnak a hozzájuk adott, sok­szor ellenséges kérdésekre. Több mint három ezer német jelenik meg az ilyen vita előadá­sokon. így mutatják be a de­mokráciát gyakorlatban. Borzasztó dolog történt Ang­liában. A királyi palota minden személyzetét, cselédjét beszer­vezték az unionba. Most meg már az öreg királynő cselédjeit fogják beszervezni. Hát nem szép ez az angol demokrácia, ahol a cseléd és az ur egyfor­mán szervezkedhet — de nem egy unionba. Még szerencsénk, hogy az amerikai külügyi hivatal min­dég és mindenütt a legreakció- sabb, sokszor direkt fasiszta ve­zéreket, királyokat támogat. Ezáltal sokkal könnyebbé teszik a gondolkodó népeknek, munká­soknak a választást. Akik igaz demokráciát akarnak azok nem támogathatják azokat, akiket az angol-amerikai urak támo­gatnak. Már otthon nagyon jól ismerik ezeket az urakat. Az ily j reakcióval való szövetkezés vég- j zi ki a középút híveit is. Nem : adnak nekik középutra való le­hetőséget. C. E. Wilson, a General Mo­tors elnöke, aki hónapokon át szóba sem állt a sztrájkoló mun­kásokkal, most a munkásokat vádolja azért, mert nem készül elegendő automobil. Egyébiránt Wilson ur újabb száz dollár pro- titot akar minden automobil után. Detroitban McCrea, kerületi ügyészt annak idején rajta csíp­ték 10,000 dollár panamázáson. A rablókkal, csalókkal szövetke­zett, amikor ügyész volt, most három évi börtönviselés után szabadon engedték. Ugyan csak hírül hozzák, hogy amig a bör­tönben volt, a celláját irodává alakították és több mint száz­ezer dollár hasznot csinált az üzletein, melyeket onnan bonyo­lított le. Ez a kapitalista igaz­ságszolgáltatás. Fritz Hartman, a gestapo egyik volt főnöke, többszörös gyilkos s háborús bűnös az ame­rikai hadsereg szolgálatában mint zenekar vezető van alkal­mazva, ámbár mostan végre le­tartóztatták. Nem csoda, hogy az amerikai katonák már meg­tanultak a náci zenére táncolni. Az oroszok által megszállott Szászországban a választások­nál az egyesült szocialista-kom­munista párt 300.000 szavazat­tal többet kapott, mint a másik két párt, Keresztény és Liberál demokrata pártok együttvéve. De biztosra vehetjük, hogy az­ért ezt se fogják az angol-ame­rikai urak elfogadni demokrati­kus választásnak, hiszen nem az ő pártfogoltjaik nyertek. Nekik még a monarkista görög válasz­tás is jobban tetszett, igy de- mokratikusabbnak fogják bélye­gezni. David Lynn, a washingtoni szövetségi épületek felügyelőjé­nek jelentése szerint az ország­ház (Capitol) és a környező épületekben körülbelül 2,000,000 patkány tartózkodik. Mr. Lynn nem számította bele a politiku­sokat és a kijárókat. Téves azt hinni, hogy Palesz­tinában az arabok gyilkolják a zsidókat, vagy hogy egymást gyilkolják és az angolok röhög­nek azon. Sőt éppen ellenkező­leg áll a helyzet, az angolok gyilkolják a zsidókat, viszont a zsidók az angolokat és az ara­bok röhögnek rajta. Az amerikai lapok, urak és politikusok, nagyon örvendenek, hogy a szászországi választá­soknál a szocialista-kommunis­ta union csak 64 százalék és nem 90 százalék szavazatott ka­pott, amint azt előre elgondol­ták. Halsey admirálisnak azt a ki­jelentését, amit az amerikai flottának a görög vizekre való kirendelésével kapcsolatban tett, hogy “az amerikai flotta oda- | megy, ahová akar és ahoz sen- j kinek semmi köze’’, az angliai | Daily Worker “hatalom-részeg ; gangszter diplomáciának” ne- 1 vezte. A “Four Freedom” és a kis nemzetek önállósága, melyért éppen Amerika kiabál leghan­gosabban, nem terjed ki a mace­dóniai és az arméniai népre, de más kisebb nemzetekre sem, akik nem akarják Samu bácsit elfogadni gondnoknak. Hogy mennyit ér egy jó ba­rát, ha olyan jól fel van fegyve­rezve, mint például az angol hadsereg Görögországban, a gö­rög és bolgár szavazatok leg­jobban bizonyítják. A bolgár Si­meon királyfi alig kapott egy pár százezer szavazatot. De még is talán szerencsésebb, mint a görögök ideiglenes királya. Az ő sorsát senki sem tudja és bi­zony nagyon szomorú lehet még az. A haszonrendszerrel is úgy vannak annak élvezői, mint a paraszt ember “Ha lúd, hát le­gyen kövér”. Ha jó a haszon­rendszer, akkor mentői több a haszon, annál jobb a rendszer. Mégis vannak Union vezérek is, akik abba az ellentétbe esnek, hogy elismerik a haszonrend­szer létjogosultságát, sőt még helyesnek tartják, de a nagy ha: szón ellen vannak. Ezzel csak fokozzák a zavart a munkások agyvelejében, erősitik a rend­szert és önön magukat nevetsé­gessé teszik. Amerikában is megtörténik, hogy a követett gyakorlat ösz- szeütközik azokkal az elvekkel, amelyekre a nemzetet alapítot­ták. A demokratikus elvek és a gyakorlat közötti szakadékba világítottak be a nemrég meg­tartott előválasztások Georgia és Mississippi államokban. A georgiai szavazók Eugene Tal- madge-ot jelölték kormányzó­nak, aki “a fehér faj felsőbbsé- gét” energikusan hirdeti. Missi­ssippi államban pedig ugyanen­nek az elvnek két más hírhedt, hangoztatój át, Bilbo szenátort és Rankin képviselőt újra jelöl­ték. (Ezekben az államokban, ahol az egy-párt rendszere ural­kodik, a demokrata párti jelölés egyszersmind megválasztást is jelent.) A fehér faj felsőbbrendűségé­nek a hirdetése a déli államok­ban nem uj keletű. A polgárhá­ború befejezése után, a déli ál­lamok kormányzása az újonnan felszabadított négerek és a ke­vés fehér ember kezébe került, akiket nem fosztottak meg a polgárjoguktól a déliek ügyének támogatása miatt. A szavazás­tól megfosztott fehérek fenye­getésekkel és néha erőszakkal tartották távol a négereket a szavazó urnáktól. így keletke­zett a Ku Klux Klan. A szövet­séges kormány ugyanakkor a négerek szabadságjogait igye­kezett elkotmánymódositások- kal biztosítani. Az alkotmány ti­zennegyedik módosítása a nége­reket polgárokká tette, a tizen­ötödik pedig kimondotta, hogy egy államnak sincs joga faj, szin, vagy korábban elszenve­dett rabszolgaság miatt bárkit is korlátozni szavazati jogának gyakorlásában. Hogy a “fehér faj felsőbbren­dűségét visszaállítsák, a déliek különböző utakat és módokat találtak arra, hogy kijátszák ezeket az alkotmánymódosításo­kat. A legravaszabb mód az volt, hogy a szavazást csak azoknak, vagy azok utódainak engedték meg, akik már 1861 előtt is szavaztak, ilyenformán automatikusan kizárták a nége­reket mindaddig, amig a Legfel­sőbb Bíróság kimondotta, hogy ez a gyakorlat az alkotmányba ütközik. Egy másik módszer volt — amely részben még ma is ér­vényben van — hogy az elővá- lasztásokbani részvételt csak a fehéreknek engedték meg. A Legfelsőbb Bíróság azonban az idén kimondotta, hogy a nége­reknek is joguk van a georgiai előválasztásokban résztvenni. Ennek az lett a következménye, hogy 128,000 néger regisztrált az idén, ami a georgiai választók egykilenced része. Mississippi államban is volt néhány szines- bőrü, akik ez alkalommal elő­ször élhettek szavazati joguk­kal, bár a fenyegetések és meg­félemlítések most sem hiányoz­tak. A texasi négerekre nézve már két évvel ezelőtt mondotta ki a Bíróság, hogy nem zárha­tók ki a szavazásból. így hát lassanként lefaragjuk a demok­ratikus gyakorlat elé emelt aka­dályokat. A harmadik módszer, amely a vagyontalan négereket — és szegény fehéreket is — meg­akadályozta a szavazásban, a fejadó. Még hét déli államban szednek fejadót: egy-két dollárt évente, amit mindenkinek meg kell fizetnie, ha szavazni akar. Tízmillióra becsülik azoknak a számát, akik soha sem szavaz­hattak, mert nem volt erre a célra elegendő készpénzük. Ge­orgia, amely államban sokáig állott fenn a fejadó, nemrégi- ban eltörölte ezt az antidemok­ratikus intézményt. Ha ezeket a korlátozásokat is­merjük, nem csodálkozhatunk azon, hogy kevés ember vesz részt a választásokon az ilyen államokban, ahol sok néger la­kik. Georgiának pl. 3,123,723 la­kosa volt az 1940-es népszámlá­lás idején. Ezek között 1,084,- j 927 volt néger. Az 1940-es el­nökválasztáson mindössze 311,- 566 ember adta le szavazatát. Mississippi államban 2,183,796 lélek van, akik közül 1,074,578 a néger. Az elnökjelöltekre csak 175,625-en szavaztak. Ha ezzel szemben az északi ál­lamok választási adatait vizs­gáljuk meg, azt látjuk, hogy pl. Minnesotában, amelynek 1940- ben 2,792,300 lakosa volt (csak 9,928 négerrel) 1,240,000 ember vett részt a választáson. A progresszív elemek azon­ban mindinkább szóhoz jutnak a délen is. A georgiai előválasztá­sokon Eugene Talmadge-ra ke­vesebb szavazat esett, mint az ellenj elöltjére, hogy a választás mégis őt ültette nyeregbe, ezért van, mert Georgiában megyei választói rendszer van. A legsű­rűbben lakott megyék 6 szava­zatot képviselnek, a közepesek 4-et és a megmaradt 121 megye 2-2 szavazatot képvisel. Ilyen­formán lehetségessé válik, hogy pl. 4 falusi megye, összesen pél­dául csak 20,000 lakossal, lesza­vazhassa a 400,000 lakosú vá­rost, amely csak 6 szavazattal bir. Mississippiben is kevesebb szavazatot kaptak Bilbo és Ran­kin, mint azelőtt. A progresszivek ezért nem adják fel a reményt a délen sem, bár tudatában vannak, hogy nem könnyű a feladatuk. Az a törekvésük, hogy legyőzzék az előítéleteket, mindenkinek a tá­mogatását kiérdemli, aki akár a délen, akár az északon elitéli az igazságtalan megkülönböztetést és elfogultságot, akár zsidókkal, akár katholikusokkal, vagy ide­gen származású polgárokkal szemben. Minden amerikainak kötelessége, hogy elősegítse a demokráciának a gyakorlatban való érvényesülését. Common Council LETARTÓZTATTAK A HOR- VÄT ÉRSEKET BELGRAD — A jugoszláv kormány letartóztatta Aloysius Stepinac horvát érseket, akit hazaellenes cselekedetekkel vá­dolnak. A vád szerint Stepinac kormányellenes lázitó beszéde­ket tartott a templomban. A há­ború alatt pedig kooperált az Utashi fasiszta csoporttal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom