Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-13 / 1432. szám
1946. julius 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------nagy technikai tudással biró ember nyugodt, megelégedett, biztosított és boldog életet teremtsen magának az egész föld felszinén. TALÁLKOZÓ Mi, clevelandiak már nélkülöztük a cuyahogai Fodor család együttesét, hát megbeszéltük, hogy ha julius 4-én Fodo- réknak nincs más elfoglaltságuk az ők házuktáján töltjük el a napot. Levelünkre Fodor munkástársnőtől a legszivélye- sebb meghivást kaptuk, annál is inkább, mert Fodor munkástárs az ottani Silver Lake és a közeli vizekből már kihalászta az összes halakat és két hétre Kanadába ment a halak után. A családi találkozót a mi mindég agilis Fodor munkástársnőnk nem hagyta a clevelandiak privilégiumának. Telefonját ezúttal a Bérmunkás barátainak Akron és környékén való meghívására használta, úgy hogy egész utcasor kocsi jelezte, hogy Fodoréknál a Bérmunkás hívei és barátai találkozót tartanak. Az akroni Munkástársak a nehézségek dacára, hűsítőket is szereztek és azon voltak, hogy a kellemes összejövetelt hasznosítsák a Bérmunkás alap részére is. Fodor Irénke egy kézimunkát sorsolt ki, 10 dollár eredménnyel. Fodor munkás- tárnő kávét, ice creamet, szolgált fel, Kurovszki Róza munkástársnő egy kosár frissen szakított salátát hozott, amik $6.50-et eredményeztek. A Bérmunkás fentartási alapja e találkozón 50.00 erősödött. Köszönet érte mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Tudósitő. BOLGÁR ELEK ÜDVÖZLETÉT KÜLDI Már egyszer említettük lapunkban, hogy Bolgár Elek, aki három és fél évtizeddel ezelőtt a Bérmunkás elődjének, a “Népakarat”-nak volt szerkesztője visszament Budapestre ahol a helyettes külügyminiszteri tisztséget tölti be. Bolgár munkástárstól most meleghangú levelet kaptunk, amelyben üdvözletét küldi ösz- szes amerikai barátainak s egyben ígéretet tesz arra, hogy a közel jövőben újból megszólal lapunk hasábjain. Nem kell külön kihangsúlyoznunk, hogy Bolgár Elek régi barátai és tisztelői, valamint a Bérmunkás összes olvasói osztatlan örömmel fogadják ezt az értesítést. BÉKÉRE VAGY HÁBORÚRA KÉSZÜLŐDNEK? A négy nagyhatalomnak Pá- risban tanácskozó külügyminiszterei végre eljutottak odáig, hogy e hó végére megszabhatták az általános béketárgyalások megkezdését. Az eddigi tanácskozások csak bevezetésül szolgáltak az általános, nagy béketárgyaláshoz. Ennek a párisi béketárgyalásnak az állandó béke megteremtése lenne a hivatása. Azonban ha figyelembe vesszük a napi eseményeket és az egész világra kiterjedő nagy elégedetlenséget, akkor joggal kérdezhetjük, hogy azon a párisi tárgyaláson valóban az állandó békének az alapjait fogják-e lerakni, avagy a pusztításaiban, borzalmaiban minden eddigit felülmúló újabb világháborúra készülnek-e fel ? Azt nem nehéz megjósolni, hogy az uj békével, — bármilyen is lesz az, a felek legtöbbje nem lesz megelégedve. Miután a háború igazi okait nem szüntették meg, most újból előtérbe nyomult a geográfiái területek feletti marakodás. Az ilyesmit mindig a túlzó sovinizmus szemüvegén nézik s ilyenkor megszűnik minden érvelés, kihal a józan gondolkodás utolsó szikrája is. TRIESZT PROBLÉMÁJA Nézzünk csak párat is az ily “real estate” problémákból. Itt van például Trieszt város kérdése. Az olaszok azt mondják, hogy soha nem fognak aláírni oly békét, amely Triesztet Ju- goszlviának adja. Viszont a ju- goszlávok háborúval fenyegetőznek Triesztért. A megrökönyödött külügyminiszterek aztán salamoni ítélettel úgy döntöttek, hogy Triesztet nem adják se Olaszországnak, se Jugoszláviának, hanem egyenlőre függetlenítik. Az eredmény: ezen végzéssel egyik fél sincs megelégedve. Ugyanez az eset áll Erdélyre is. Itt sem volt még és nem is lesz olyan bölcs Salamon, aki úgy a magyarokat, mint a románokat ki tudná elégíteni addig, amig a mai termelési rendszer által fütött nemzeti sovinizmusnak teret engednek. Ugyanez áll a lengyel-cseh ellentétekre. Hasonló dolgokat találunk Görögországban, Albániában, Franciaországban, Bulgáriában, st. Hasonló listát lehetne felsorolni Ázsiából is. Minden ilyen területi kérdésekben a vesztes elégedetlen lesz és kiles eset a bányáknál, hanem általában minden iparban hasonló képet nyerünk. Az acél, az olaj, a villamossági, az élelmezési, az automobil stb. iparokban, hogy az áremelések legrosszabb esetben a dupláját teszik ki a béremelésnek, de gyakori, hogy a háromszorosát, mint a bányáknál. Tehát nem a munkabér emelése szorítja fel az áruk árait, hanem a kizsákmányolok telhetetlen profitéhsége, amelyben határt nem ismernek. bontja a revízió zászlaját, amire ráírja a “vissza, vissza, mindent vissza” jelszót. Mint a Szovjet Union esetéből láthatjuk, a nemzetiségi probléma megoldásának elengedhetetlen feltétele a magántermelési rendszer feladása. Miután a Szovjet Union kívül ezt más országok még nem tették meg, igy nem annyira a békére, mint inkább az újabb világháborúra készülnek. Semmit kétség, hogy az amerikai atombomba kísérlet is ezt a célt szolgálta. Hiszen a támadó hatalmak is éppen igy csinálták a második világháború előtt. Természetesen nem az atombombával dicsekedtek, — ami még akkor csak a jövő titka volt, —- de Mussolini nagyon mutogatta a “bajonet erdőit”, Hitler pedig szinte kihívóan kérkedett a “wermacht” hatalmával. FEGYVERKEZÉSI VERSENY Mi lehet a következménye a bikini atombomba kísérletnek ? Hiszen azt már úgyis tudták az érdekeltek, hogy az atombomba szörnyű pusztításra képes. Minek kell ezt újból meg újból demonstrálni? Talán más államokat akarnak megfélemlíteni vele? Csakhogy jelen esetben már csak egyetlen egy olyan nagyhatalom maradt, amelynek az ilyen célzás szólhat, ha mindjárt nem is neveznék meg egészen pontosan. Azonban az amerikai militaristák nem alakoskodnak, hanem nyíltan megmondják, hogy ez a nagy készülődés a Szovjet Union ellen irányul, mint ahogyan nem is irányulhat más állam ellen. De akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a Szovjet Union is lázasan fegyverkezik, keresi az atombomba titkait. Sőt lehet az is, hogy már van is ily bombájuk. De van, vagy nincs, a jelenlegi körülmények közepette olyan fegyverkezési verseny indul meg, amilyet még eddig nem látott a világ. És az már történelmi igazság, hogy még minden ilyen nagy fegyveres versengés összecsapással végződött. KOMOLYAN KELL VENNI Amig pár hónappal ezelőtt még mosolyoghattunk azok felett, akik a harmadik világháború rémét említeni merték, ma már egész komolyan kell venni őket dacára annak, hogy a közeljövőben már megkezdik a béketárgyalásokat. Ma már mind tisztábban láthatjuk, hogy a határvonalak ide-oda tolásával nem lehet békét teremteni, hanem éppen ellenkezőleg, csak az uj háborúk magjait vetjük el. A béke megteremtésének egyetlen módja a háború okainak a megszüntetése. Ez pedig a magántermelési rendszer, amely ápolja a nemzeti sovinizmust, a népek közötti egyenetlenséget, a fajgyűlöletet és az emberiség minden más olyan megnyilvánulásait, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a A HÁBORÚ HASZONÉLVEZŐI WASHINGTON------A Mead szenátor által vezetett bizottság újabb és újabb eseteket dérit ki, amelyekben profitéhes kapzsi egyének a hazafiságukat hangoztatva kihasználták a háború nyújtotta kedvező alkalmat hallatlan nagy vagyonok szerzésére. A bizottság elé idézett Paul English generális, aki a War Department beszerzési irodájának a főnöke volt, azt mondotta, hogy a munícióra és minden más felszerelésre olyan nagy volt a szükség, hogy sem az ajánlatot tevő cégeket, sem pedig az árakat nem tudták gondosan átvizsgálni, mert az ilyen vizsgálatok hosszabb időt vettek volna igénybe. így történt aztán, hogy egyesek nemlétező cégek nevében tettek árajánlatokat. így például két testvér Chicagóból, Henry és Murray Garson “Erie Basin Metal Products” név alatt töltényekre adtak be ajánlatot és kaptak is 3,240,000 dollárra szóló rendelést, noha az íróasztalon kívül semmi más felszereléssel sem rendelkeztek. Midőn a rendelést megkapták maguknak és még két másik társuknak azonnal kiutaltak évi 150,000 dollár fizetést. A töltény gyártást pedig kiadták albérletbe. Vagyis csupán a közvetítésért 600,000 dollárt számítottak maguknak, de azonkívül a töltényeken is megkapták a busás profitot. A Mead bizottság ehez hasonló dolgok összeírásával akarja bizonyítani, hogy milyen nagy hasznot hajtott a háború a hadiszállítóknak. Lombardo Toledano, a délamerikai munkásszövetség elnöke azt ajánlja, hogy a világ szállító munkásai bojkottálják Franco Spanyolországát. IGAZUK VOLT AZ OROSZOKNAK NÜRENBERG — A német háborús bűnösök perében folyó tárgyaláson Marke Markov, so- fiai egyetemi tanár, meglepő vallomást tett. Markov profesz- szor elmondotta, hogy 1941-ben a németek elkészítettek egy jegyzőkönyvet, amelyben azt állították, hogy a Katyn erdőben talált 11,000 megölt lengyel tisztet az oroszok végezték ki és őt halálos fenyegetéssel arra kényszeritették, hogy írja alá azt a jegyzőkönyvet, noha nagyon jól tudta, hogy a lengyel tiszteket a nácik gyilkolták le. Mint ismeretes, a Londonba menekült lengyel kormány készpénznek vette a náci hazugságot s fentartotta az oroszok elleni vádat dacára annak, hogy azt a Szovjet katonai hatóság náci hazugságnak minősítette. A volt lengyel kormány ily viselkedése okozta a sokáig húzódó lengyel-szovjet ellentétet. A BABONA LOVAGJAI CHICAGO — A Central Conference of American Rabbies”, — az amerikai reformed zsidó rabinusok konvenciója, melyen körülbelül 440-en vettek részt, mély áhítattal hallgatta a clevelandi Abbe Hillel Silver rabbinusnak azt a kijelentését, hogy “a tudomány most a valláshoz fordul útmutatásért”. A népámitásban a rabbinusok, az orthodoxok éppen úgy mint a neológok egyformán a népbu- titó babona lovagjai, akárcsak a katholikus meg a református, vagy akármilyen más vallásu papok is. A tudomány célja az adatokon alapuló igazság felderítése és nem “a hiten” alapuló babona terjesztése, mint ahogyan a mindenféle vallásul rabbinusok óhajtják.
