Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-06 / 1431. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. julius 6. Egyről-Másról :ÉLMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1918 junius 30 — Eugene V. Debs-t, az amerikai munkás- mozgalom egyik legjelesebb úttörőjét letartóztatták háború ellenes beszédéért. 1869 junius 1 — Táncsics Mihály kiadta az “Arany Trombita” cimü lapot, melynek alcime “A Munkások Újságja” volt. 1922 julius 1 — 400,000 vasúti műhely munkás beszüntette a munkát az amerikai vasúti műhelyekben tiltakozásul a bérlevágás ellen. 1921 julius 2 — Az Egyesült Államok és Németország kormányai aláirták a békeszerződést. 1776 julius 4 — President John Hancock aláírásával szentesítette az Egyesült Államok “Függetlenségi Nyilatkozatát”. 1894 julius 4 -— President Grover Cleveland kirendelte a szövetségi katonaságot Chicagóba a sztrájkoló vasúti munkások harcának letörésére, John Altgeld, Illinois állam kormányzója tiltakozása ellenére. 1934 julius 5 — A san franciscoi “véres csütörtök”, amikor fegyveres bérencek megtámadták a sztrájkoló rakparti munkásokat. 1935 julius 6 — Morus Tamást az “Utópia” szerzőjét lefejezték. 1892 julius 6 — Véres összeütközés a “Pinkerton” fegyveres bérencek és a homesteadi sztrájkoló acéltelepi munkások között, melynek 12 sztrájkoló esett áldozatul. 1892 julius 6 — Alexander Berkman, fiatal anarchista értesülve a homesteadi vérengzésről, hogy azt megbosszulja merényletet követett el Henry C. Frick acélmágnás éllen, aki felbérelte a pinkertonokat. Frick sérülése nem volt halálos, mert abból felépült. Berkmant 22 évre Ítélték el, amelyből 15 évet ült. VAGYON ÖSSZPONTOSULÁS A kapitalista fejlődésnek természetes folyamata, hogy az iparok feletti kontrol, mind kevesebb kézbe összpontosuljon. Ez a folyamat az utóbbi évtizedekben mindig gyorsabb tempót vett fel, azonban a háborús évek alatt annyira meghatványozódott, hogy a szenátus “small business” bizottsága harang félreveréssel figyelmezteti az országot, hogy ha ennek gátat nem vetnek, a kis üzletek hamar a múlt emlékei lesznek, különösen az árugyártási iparban. A bizottság jelentése szerint a “vagyon összpontosulás” már a háború előtt is magas fokot ért el, a háború alatt azonban oly előnyöket nyertek a nagy vállalatok és a békés termelésre való átrendezésből sokkal erősebben kerülnek ki, mint remélni merték volna. Ezen állításaikat a következő számadatokkal támasztják alá: 1. A hatvanhárom nagy árugyártási korporáció ma nagyobb befektető tőkével rendelkezik, mint az összes vállalatok ezen ágban 1939-ben. Eben hatalmas dolgozó tőkével ezen vállalatok képesek megvásárolni 71,700 kisebb vállalatot, amely 94 százalékát reprezentálja az összes vállalatoknak az Egyesült Államokban. 2. A nagy vállalatok a háború alatt (kormány pénzen) felépült telepekből sokkal nagyobb részhez jutnak, mint a kis vállalatok — “tekintet nélkül arra, hogy a gazdasági viszonyok jók vagy rosszak lesznek”. így módjukban lesz az áru termelést telmi egyformán imádkozunk. Soha sem vontuk kétségbe az egyháznak azt a jogát, hogy imádkozzanak a bűnös lelkekért és ennél a pontnál kerül aztán bele ez a kis esemény a magyar ügybe. Az amerikai magyar papok, vagy hogy egész határozott legyen az állításunk, az egyik bridgeporti katholikus templomban gyászmise - volt Bárdossy László lelki üdvéért, akit a magyar nép ezreinek a legyilkolá- sa miatt bűnösnek találtak és kivégezték. Még igy sem volna különbség a két esemény között, ha a papok elmondanák imáikat és a többit hagynák az égi megváltóra. A bridgeporti misén azonban az “ártatlanül” fölakasztott Bárdossy lelki üdvéért imádkoztak és az ítélkező népbiróság lelki bűneire pedig isten csapását kérték. Bridgeporton persze nem vonult ki a tömeg tüntetni a mise után, mint Budapesten Mindszenthy kardinális lelket üdvözítő prédikációja után. Mondhatja aztán valaki, hogy a két esemény még sem teljes kiegészítője egymásnak, meyt az olasz pap egyszerűen beismerte, hogy 500 líráért mondta a misét, ellenben Bárdossy miséjéért nem fizetett senki sem. Ez lehetséges, hogy igy van és amit nem tudunk azt nem is akarjuk állítani, mert a bridge- j porti pap nem jelentette ki nyilvánosan, hogy hány dollárt kol- lektált be a Bárdossy misénél. Ami a két ügynek teljes kiegészítője, hogy a katholikus papság még a haláluk után is, a határozottan ismert és bebizonyított fasiszta banditák mellett áll. Ezek a tények, ezeket letagadni nem lehet, csak a papi maszlaggal takarni és ámítani lehet. És sajnos a néptömegek még mindig bedülnek az ámításnak és amikor az egyik pap olasz lírával mosakszik, a másik pedig magyar hazafisággal, a cél mindkettőnél egy és ugyanaz, a tömegek félrevezetése és papi járszallagon tartása, az uralkodó osztály érdekében. így válik az olasz ügy, a magyar ügyek szerves részévé. ^ jesen dominálni az általuk kontrolált termelés túlsúlyánál fogva. 3. A nagy vállalatok elsőbbséget nyernek a háborús évek technikai felfedezéseinek kisajátításánál, mert a kísérletezések és felfedezések a nagy vállalatok laboratóriumaiban folytak és ezen vállalatok kapták a legtöbb uj patentot. Ha a nagy vállalatok szabad választási joga érvényesül a kormány által épített telepek felett — mondja a jelentés — az öt nagy bank érdekeltség — a Morgan, Rockefeller, Mellon s a clevelandi csoport — által kontrolált termelés egyenlő lesz az 1939 évi összes termelőképesség ötven százalékával. A fenti adatokat a már feloszlatott “Small War Plant Corp.” megbízásából John M. Blair, Harrison F.' Houghton és Mathew Rose gazdasági szakértők trejesztették a szenátus bizottsága elé és megoldásnak ajánlják, hogy a szövetségi kormány szigorúan alkalmazza az anti-trust törvényeket a nagy korporációk ellen és több támogatást nyújtsanak a kisebb vállalatoknak. Előttünk, akik a forradalmi Ipari Unionizmus hirdetői vagyunk és ezen aktivitásunkban gyakran felmerül a termelés eszközei feletti kontrol rohamos összpontosulásának ténye, nem újak ezen adatok. És hogy mégis idézzük azokat, annak az oka, hogy bizonyítsuk ezzel is, hogy nem tévedünk és nem légből kapott állítás az, amit az IWW megalakitói már 41 évvel «ezelőtt az Elvinyilatkozatba foglaltak, mely szerint : :“Ugy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosítása a szakszervezeteket képtelenné teszik, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet . . .” Természetesen a fenti gazdaságii szakértők ajánlata ezen folyamattal szemben éppen csak olyan eredményes lehet, mintha valaki a tenger vizét kanállal próbálná kimeríteni. A termelési eszközök feletti kontrol össz- pontosulása a fejlődés természetes következménye és nem lehet antitrust törvényekkel sem megállítani, sem lehetetlenné tenni. Ennek minden körülmények között be kell következni, , akár mennyire, fáj is az úgynevezett kis üzleteknek. Ennek egyedüli orvossága, ha a munkásosztály megszervezi a termelő erejét a Forradalmi Egy Nagy Szervezetbe és átveszi a termelés és szétosztás irányítását a köz javára. RUGGED INDIVIDUALIZMUS ÉS KOOPERÁCIÓ Akik a magántulajdon rendszert áldásosnak tartják, gyakran hivatkoznak arra, hogy “Amerikát a rugged individualizmus” tette naggyá, ami any- nyit jelent, hogy ki-ki a maga érdekeit tartja szemelőtt tekintet nélkül a más, vagy a köz érdekeire. Ami nekem jó, azt keresztül viszem, még akkor is, ha másoknak kárt okozok azzal. Ezen rugged individalizmus alapján védelmezik a sztráj törő jogát is, akinek eszerint joga van odamenni dolgozni, ahol mások beszüntették a munkát, még akkor is, ha száz, vagy ezreknek árt azzal. A rugged individualizmus ellentéte a ko-operációnak és talán megfelelt a primitiv termelési renszerben, azonban ma, amikor a termelés gépezete annyira komplikált és egymásra utalt, hogy a legkisebb természetű zavar egy helyen kihatással van az egész ország termelésére, semmi esetre sem lehet üdvös. Ma már oly korszakban élünk, amelyben csakis a kooperációval lehet eredményesen termelni, harcolni, vagy bármily téren érvényesülni. A kapitalizmus már régen feladta a rugged individualizmust a gyakorlatban és ha az elméletet mégis fentartják az csak azért van, hogy ezzel eltudják bo- londitani azokat, akiket kizsákmányolnak. Ez az elmélkedés úgy került felszínre, hogy a napokban olvastam, hogy Oklahomában egy farmernek volt 250 acre földje bevetve búzával és zabbal, amely már érett volt az aratásra. De a farmernek a felesége súlyosan megbetegedett és el kellett szállítani a városba a kórházba, ami természetesen megakadályozta a farmert, hogy a termést learassa. Már úgy nézett ki, hogy az egész évi munkája elrothad a mezőn, mikor a szomszéd farmerek hírét vették a szerencsétlenségnek és összejöttek, hogy megbeszéljék, hogy mit tehetnének a bajba került szomszéd érdekében. Az értekezésnek az eredménye az lett, hogy más nap ismét összejöttek a szomszédok, de nem üresen, hanem egyik-másik com- bine-nal, mások truckokkal és hozzáfogtak a termést learatni. Ilyen összmunkálkodással HAT óra alatt learatták, kicsépelték és a magot el is szállították a piacra, ami legjobb körülmények között is pár hetet vett volna igénybe a farmernek, ha ő maga végezte volna a munkát. Ez az eset talán ideát adhatna a farmereknek, hogy mennyi időt és energiát takaríthatnának meg, ha ahelyett, hogy mindegyik maga túrja a földjét, igy ko-operációval végeznék a munkát. Külön-külön sokan nem képesek beszerezni a modern gépeket, amelyek pár óra alatt elvégeznék a munkát, ami egyébként heteket vesz igénybe, de igy ko-operativ alapon betudnák szerezni és értékes segítséget nyerhetnének a gazdálkodáshoz. És ha ezek a kis farmerek — akik jelentékeny százalékát alkotják az ország népességének — megbarátkoznának az összmunkálkodás gondolatával, kevesebb ellensége lenne^ a munkásság azon törekvésének, hogy ne csak az országhatárokon belül, hanem azokon kívül, az egész világon megteremtsék a ko-operativ rendszert — az Ipari Demokráciát. Az Office of Price Administration a szén tonnájának árát 91 centtel emelte, hivatkozva a bányászok béreinek emelésére. Az állami tulajdont képező Canadian National Railways az utóbbi öt év alatt 112,502,601 dollár tiszta hasznot hajtott.
