Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-16 / 1415. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. március 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUN GAR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c > - 1 11 ■ 11 1 ■ 1 — Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. T ■ ........................-■■■ i mm I li ♦ ■■■.■.. ■ ll 'I Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE »Btt» 42 Spellman kardinális A Rómából visszatért Francis Spellman kardinálist nagy ünnepséggel fogadták székhelyén, New Yorkban, dacára annak, hogy az utóbbi hónapokban minden kétséget kizárólag ő állt a világreakció élén. Spellmant régi barátság fűzi a római pápához. A háborút megelőzőleg, amikor XII. Pius még csak vatikáni államtitkár volt, Spellmannal együtt segítette letörni a spanyol nép szabadságharcát és igy nem csoda, hogy a pápa most a többi uj bíborosokat felülmúló megtiszteltetésben részesítette. Mint a hírek hozták, saját bíboros süvegét ajándékozta az uj kardinálisnak, ami állítólag rendkívül nagy kitüntetést jelent. A hipokrata amerikai sajtó természetesen nagy dolgot csinált ebből a kitüntetésből. Úgy tüntették fel, mintha ennek a faszta érzelmű főpapnak a vele egyhuron pendülő pápa általi kitüntetése minden amerikaira dicsőséget és boldogságot jelentene, amire mindannyian büszkék lehetünk. Semmi kétség, a katholikus egyház elérkezettnek látta az időt, hogy a gyors egymásutáni két nagy világháború csapásai alatt bénultan vonagló emberiség felett megerősítse úgy erkölcsi, mint világi hatalmát, amely jelen századunk első évtizedében már meglehetősen leapadt. Most a Szovjet hatalom terjeszkedése az egyházak befolyását újabb veszéllyel fenyegeti. Ennek ellensúlyozására a pápa militáns taktikát vett fel. Éhez természetesen nem csak megfelelően reakciós, hanem egyben tevékeny, harcias segítő társakra van szüksége. A most kinevezett 32 uj kardinális csaknem mindegyike ilyen, de még ezek között is vezetőszerepe volt Spellman new yorki érseknek. Ezért érte a megkülönböztetett megtiszteltetés. Talán a magyarországi Mindszenthy hercegprímást kivéve az összes kardinálisok között Spellman a legreakciósabb, de egyben a legmilitánsabb is. Noha jól tudta, hogy nemcsak Anglia és Franciaország kormányai, de az amerikai kormány is ellenzi a Franco uralmát, mégis beleegyezett, hogy a biborosi koronázás után Madridba megy és Franco vendége lesz. Csupán a hirtelen közbejött politikai események változtatták meg ezt a tervét és igy csak három órán át volt Madridba, ahol állítólag nem is beszélt Francoval, csak a külügyminiszterével. De még igy is eléggé kimutatta, hogy mennyire támogatja Franco gyilkos uralmát s kész püspöki áldását adni a spanyol bestiákra. Dacára annak, hogy fasizta nézeteit egyáltalán nem titkolja, mégis New Yorkban nagy ünnepséget csináltak a hazatértéből. A városi tanácsban csupán két kommunista tanácsosnak, Benjamin J. Davis és Peter V. Cacchione brooklyni councilmaneknek volt elég bátorságuk, hogy az ünnepeltetés ellen szavazzanak, amiért valóban elismerést érdemelnek. Davis councilman kijelentette, hogy a városi tanács Spellman üdvözlésével félredobta az állam és az egyházak szétválasztásáról szóló demokratikus elvet. Az amerikai tradíciókkal ellenkezik, hogy bármely egyháznak a képviselőjét is bármely szövetségi, állami vagy városi hatóság üdvözölje. A két kommunista tanácsos tiltakozását azonban figyelmen kívül hagyták és alázatos kézcsókra siettek még a zsidó tanácsosok is, akiknek Európában maradt családjait csaknem teljesen kiirtották Spellman kardinális fegyvertársai, a fasizták, a nácik, ébredők, vagy fallangisták, — aszerint, hogy melyik országban milyen nevet vettek fel a vérebek. _____ Ismeretes dolog, hogy a nagy fizikai vagy lelki csapás megingatja az emberek tisztánlátó és gondolkodó képességét. A papság szinte vadászik az ilyen emberekre. Az abnormális állapotban lévő embereket könnyű befolyásolni, hiszen a nagybeteg kétség- beesetten kapkodik még a szalmaszálhoz is. És ami áll az egyénre, áll az egész emberiségre. Az egyházak, — élükön a katholikus egyházzal, — a nagy csapás alatt még mindig kábultan heverő emberiséget újból a babona befolyása alá akarják terelni. És mint mindig, úgy most is, a babona nem csak a szellemi félrevezetésre szolgál, de egyben a néptömegek gazdasági kizsákmányolásának is jó eszköze. Ez magyarázza meg, hogy a kizsákmányolás minden árnyalatának képviselői miért siettek üdvözölni a babona és reakció militáns képviselőjét, Spellman kardinálist. Politikai tisztségek Hogy a gyakorlat nem mindenkor fejezi ki azt az elméletet, aminek megvalósítására szánták, most igen világosan láthattuk Henry A. Wallace kereskedelmi miniszter esetében. Mint ismeretes, Wallace volt alelnököt, jelenleg kereskedelmi minisztert, úgy szerepeltetik, mint a “common man” — vagyis az átlag ember érdekeinek élharcosát, őt tartják Franklin D. Roosevelt liberális elvei örökösének. Wallace a legbátrabb szószólója a 60 millió munkaalkalomnak és rövidebb munkaidőre járó magasabb fizetéseknek. Mint keresdelemi miniszternek »igen sok beleszólása van a munkaalkalmak megteremtéséhez. Természetesen neki is, mint minden más miniszternek, alsóbbrangu tisztviselőkre, segítőkre van szüksége, akik a főnök által kiadott elvek alapján végrehajtják a tényleges munkát, — az elméletet a gyakorlatba viszik. Wallacenek egyik ilyen asszisztense Albert J. Browning háborús generális, aki azelőtt azonban a Montgomery Ward cég tisztviselője volt. Valószínűleg régi főnökétől, a hírhedt munkásfaló Averytől nyerte gazdaságtani nézeteit, mert most egyszerre csak azzal állt elő, hogy a 60 millió munkaalkalom megteremtését a nagy fizetésekre vetett adók teszik lehetetlenné. “Az adó annyira magas a nagy üzletembereken”, — mondotta Browning, aki nem régen még maga is ilyen nagyfizetésü üzletember volt, — “hogy inkább abbahagyják a munkát, lemenjek Floridába napfürdőzni”. íme, amíg Wallace a “common man” munkabé ezóta ,Ouu melésében látja a munkaalkalmat, mert a nagytömegek vásárló képessége emeli a fogyasztást és tartja forgásban az iparok kerekeit; addig az ezen elvi irány megvalósítására kinevezett asz- szisztens a gazdagok megadóztatásában látja az akadályt, noha a százezer dolláros fizetések mitsem emelik a közfogyasztást. íme igy néz ki az a miniszteri hivatal, ahol a tisztviselőket nem tudásuk vagy meggyőződéseik szerint, hanem politikai nyomásra alkalmazzák. A bérmozgalmak tanulságai Az Egyesült Államok termelési mezején végigvonuló nagy sztrájkhullámok mutatják, hogy Amerika munkássága elérte a nagykorúságát. Mert legalább is ezt kell mondanunk arról a munkáscsoportról, amelyiknek 85 százaléka hajlandó áldozatokat kívánó harcba menni követeléseinek támogatására, a másik 15 százalék pedig nem kapható sztrájktörésre. Ezzel az amerikai munkásmozgalom határozottan rekordtörő magas színvonalat ért el. A National Labor Relation Board által elrendelt sztrájk szavazások mutatták ki valójában az amerikai munkások harcikészségét, meghazudtolva azokat, akik azt hirdették, hogy ezeket a nagyszabású bérmozgalmakat csak , néhány “radikális” munkásvezér rendeli el ,akik orruknál fogva vezetik a munkásokat, akiket nem a munkások érdekei vezetnek, hanem csak zavarokat akarnak felidézni. Az a tény, hogy ezen sztrájkokban, amelyek úgy a közvetlenül érdekelt munkások számával, mint geográfiái területre nézve messze felülmúltak minden előző bérmozgalmakat, nem tudtak sztrájktörőket szerezni, mutatja az amerikai munkások intelligenciájának és erkölcsi felfogásának magas pontra való emelkedését. Azonban mindez nem jelenti, hogy most már az amerikai munkásmozgalom eljutott a teljes érettségéhez. Még mindig igen nagy a szervezetlen munkások száma. Igaz, hogy milliókra rúg az unionisták száma, de ugyanakkor az anionok száma is igen nagy. Még világosabban szólva, az union mozgalom nagyon szét van darabolva. Ez a szétdarabolás gyengíti az erőnket akkor, midőn a háború utáni rekonstrukció azonos problémák elé állít mandannyiunkat. Láttuk, hogy a sztrájkhullám elérte az olaj, az acél, az automobil, a villanygépeket készítő, az üveg, a telefon és még számos más ipar munkásait, akik egymástól teljesen függetlenül, külön-külön vették fel a harcot az EGYSÉGESEN SZERVEZETT MUNKÁLTATÓKKAL, akik milliókat áldoznak a sztrájkok megtörésére, sőt akiknek még Uncle Sam is segítségükre sietett azzal az adórendszerrel, amely billiókat adott nekik a sztrájkok által ért veszteségeik helyrepótlására. Ezzel szemben a munkás unionok között az általános szolidaritást és szimpátiát leszámítva nincs semmi közösség, Nem-e világos, hogy mennyivel hatásosabban lehetne vívni az ily bérharcokat, ha az unionok együttesen, tervszerűen irányítanák azokat? A háborúban egészen természetes volt, hogy a szövetségesek hadvezetősége együttesen tervezte és irányította a hadműveleteket. Képzeljük el, meddig tartott volna ez a háború, ha a szövetségesek mindegyike a többiekre való tekintet nélkül küldte volna csapatait a hadiszintérre? Közismert tény, hogy a hadviselő felek teljes kooperációjával lehet a háborút a legrövidebb idő alatt és a legkisebb áldozatok révén megnyerni. Nos, ez a tény fokozottabb mértékben érvényes a munkások és a munkáltatók közötti harcra is. Noha a szervezett munkások száma már igen nagy, de azért ha magát az amerikai munkás- osztályt nézzük, akkor mégis azt kell mondanunk, hogy szervezetlen, mert az egyes szervezeti egységek között hiányzik az ösz- szekötő kapocs, hiányzik a harmonikus összmüködés. Ezért mondjuk, hogy az amerikai munkásosztály, MINT OSZTÁLY még nem szervezett. De a jelenlegi jelek azt mutatják, hogy ezt a hiányt pótolni fogja. Erre céloztunk, amikor azt mondottuk, hogy az amerikai munkásság elérte nagykorúságát, elért ahoz a ponthoz, amikor osztálytudatra ébredése esedékes. És furcsa bár, de tény, hogy ha egyszer ez a munkásosztály
