Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-16 / 1415. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. március 16. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1917 márc. 10 — A petrográdi munkások általános sztrájkot proklamáltak, mely kezdete volt a czári rendszer összeomlásának. 1917 márc. 11 — A forradalom egész Oroszországon végig söpört. ........... 1912 márc 12 — Az IWW által irányított Lawrence-i szovo- gyári sztrájk győzelmes befejezése. 1881 márc. 13 — II. Sándor orosz czár bombamerénylet áldóZettel lßtt 1848 márc. 15 — A Magyar Szabadságharc kitörése. 1917 márc. 15 — A U.S. Supreme Court törvényesnek nyilvánította a 8 órás munkanapot, amely “Adamson Act” néven is- iriGretGs. 1933 márc 15 — Hitler Adolf német kancellár feloszlatta a szociálista, szindikalista és kommunista szervezeteket és pártokat, melyek lapjait betiltatta és vagyonaikat elkoboztatta. 1899 márc. 16 — Lake City (La.) szólásszabadságharc kezdete. VÁLASZÚTON Pár napon belül összeül az Industrial Workers of the World Egyetemes Konvenciója, mely nemcsak időszerű, hanem nagyon szükségszerű is. Ezen Konvencióra rendkívül fontos feladat hárul. A megalakulási Konvenció kivételével, talán ez lesz a legfontosabb az IWW történetében, mert ennek a konvenicónak lesz a hivatasa kidolgozni a tervezetet, megtisztítani az utat az akadályoktól és a szervezetet a fejlődés útjára terelni a modern idők kívánalmainak megfelelően. Vannak közöttünk, akik e sorok olvasásakor összeráncolt homlokkal kérdik, hogy vájjon mi baja lehet e sorok írójának az IWW-val? Talán eltért a 41 évvel ezelőtt lefektetett alapszabályoktól? Vagy nem képviselte híven a forradalmi Ipari Unionizmus elvi alapját? Avagy megtagadta teljesíteni történelmi hivatását? Nem! Ezt nem állítom. Azonban a gyakorlat azt bizonyítja, hogy valahol baj van; valami akadályozza a szervezet fejlődését és a konvenciónak meg kell találni a bajt és azt, vagy azokat elhárítani a fejlődés utjából. Elvitathatatlan az, hogy az mos részvényeseinek álláspontja annyit jelent, hogy halálra ítélték a néhány százezer munkást. Mert élelem nélkül nem élhet senkisem, már pedig élelmiszert csak pénzért lehet beszerezni, viszont a pénzt csak munkabér formájában adják ki a munkásoknak. Mondhatjuk aztán azt is, hogy nem kell annyira túlzásba menni, hogy halálra Ítélésnek nevezzük a General Motors állásfoglalását, elég ha csak a kiéheztetés jelszóval illetjük. Azonban a General Motors urai nagyon szeretnek a törvény paragrafusokra hivatkozni ,már pedig a ki- éheztetésnek nem mindig az éhbérért való munka az eredménye, hanem az éhezéstől beállt betegségek, amelyek persze csak évek múlva mutatkoznak az elhalálozás formájában. De viszont a biró sem aszerint ítéli el a tolvajokat, hogy mit és mennyit loptak, hanem azon az alapon, hogy loptak. Nem okvetlen akarjuk, a General Motors zsíros tulajdonosait a tolvajokhoz hasonlítani, mert nekik a lopáshoz amúgy is törvényes jogaik vannak, cáak megjegyezhi kívántuk, hogy az IWW nem érte el fejlődésének azt a magaslatát .amelyet a történelem megjelölt számára; amely a multbani tevékenysége révén méltán megillette volna és amely nélkül nem töltheti be azt a szerepet a munkásmozgalomban, amelyet megjelöltek számára megalapítói. Mert az IWW történelmi hivatása nemcsak elméletben hirdeti a forradalmi Ipari Unionizmust, hanem a bérmunkások milliós tömegeit megszervezni a termelés szinterén ezen elmélet alapján és ezáltal építeni az uj társadalom szerkezetét a réginek keretein belül. Tagadhatatlan az, hogy az IWW-nak egészen uj csapást kellett vágni a munkásmozgalom ugarán és minden lépést verejtékkel és sokszor vérrel kellett meglocsolni. Előtörésé- ben nem csak a munkáltató osztály minden erejével kellett szembenézni, hanem a “munkás” politikai pártok csatlósaival és a szakszervezeti basák mindenre kapható hadával is fel kellett venni a harcot, hogy az uj elméletet: a forradalmi Ipari Unionizmus elméletét a munkásság milliós tömegeivel megismertesse és ennek alapján ezen tömegeket megszervezze. éheztetésnek az elhalálozáshoz nagyon sok köze van. És ha már a törvényes kereteknél tartunk és azt is tudjuk, hogy a munkásoknak 30 napi lehülé- si idő kell mielőtt sztrájkba léphetnek, ugyanaz a törvény kellene legyen arra is, ha a munkások már 30 napig sztrájkoltak és a gyáros urak, nem hajlandók a követelésüket megadni, akkor egy olyan kisebbfajta általános sztrájkra is legyen “törvényes” joguk a munkásoknak. Ha a CIO ahelyett, hogy a leveskonyhákat állandósítja, mondjuk úgy 5-6 millió munkás részéről általános sztrájkot proklamált volna, amihez még másik néhány millió munkás is csatlakoznék, a General Motors munkások 109 napos sztrájkja egész biztos, hogy a 31-ik napon véeet ért volna, még pedig a sztrájkoló munkások teljes győzelmével. Már épp ideje volna, ha a munkások olyan harcias szervezetet építenének föl, ahol “egynek sérelme valamennyi sérelmét jelenti” jelszóval lépnének harcba. Ilyen szervezet az I.W. W. Ezen nehéz feladatnak a legnehezebb része e század első negyedében folyt le és minden ellentállás és akadály dacara oly rohamos fejlődést ért el az IWW, hogy a végcél megvalósulása sokunk szerint már a láthatáron volt. Azonban a második negyed kezdetén ezen gyors fejlődés mindig lassúbb és lassúbb volt ugyannyira, hogy most a század derekán, már alig észlelhető. Lehet ennek okául felhozni az üldözést, lehet a politikusok és szakszervezeti basák gáncsoskodását, azonban én szerintem a harc cs ! támadások még egyetlen szer- ! vezetnél sem okozta!; stagnálást, tehát annál kevésbé az IWW-nál. A bajt tehát máshol kell keresni. Ennek szerintem egyik legfőbb oka a szervezet adminisztrációjának túlságos ÖSSZPON- TOSIÍTÁSA, mely szerint az Egyetemes Központ intézi az összes csoportok és Ipari Szervezetek adminisztrációját. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az Egyetemes Titkár-pénztáros diktátori hatalmat tart a kezében, mert ilyet egyik sem gyakorolt, de ez a rendszer megszüntette a csoportok függetlenségét és csak mint a kerületek, vagy városok funkcio- nárusai szerepeltek a csoportok. Káros volt a konvenciókon való képviseltetési rendszer is, melyszerint az egyetemes konvenciókra küldött delegátusokat nem a csoportok választották saját körükből, hanem az Ipari Szervezetekhez tartozó csoportok együttesen választottak küldötteket .aminek következtében az Egyetemes Konvenciók annyira összezsugorodtak, hogy nehézségekbe ütközött a különböző bizottságok megválasztása a delegátusok kis számának következtében. Ez a rendszer teljesen kiölte az érdeklődést a csoportokból a konvenciók iránt, amelyek pedig fontos tényezők egy munkásszervezetben. Bár a tagság egy rendkívüli határozattal a közelmúltban úgy intézkedett, hogy a jelen konvenció a csoportok képviseltetése alapján ül össze, azonban oda kell hatni, hogy ezen rendszer a jövőben állandósuljon. Ilyen és*más a fejlődést gátló szabályokat feltétlen meg kell változtatni a jelen Konvenciónak, de revidiálni kell a világeseményekkel szemben tanúsított hivatalos felfogást és álláspontot is. Bár gazdasági szervezet vagyunk és hivatásunk a munkásokat szervezni a termelés szinterén, azonban a termelés szinterén kívül is történnek események, melyek elől nem zárkózhatunk el. Foglalkoznunk kell — mint szervezetnek — minden olyan társadalmi eseménnyel, amely a munkásokat foglalkozt a t j a, akár közvetlen, akár pedig közvetve és akár közvetlen körünkben, vagy a föld bármely részén történik az. Ezek elől való elzárkózás, a munkásság nagy tömegeitől való elszigeteltségünket eredményezi és i teret átengedjük azoknak, akik az események mikéntjét az uralkodó osztály szemszögéből magyarázzák s félrevezetik azokat, akikre nekünk feltétlen szükségünk van. Az IWW-nak, mint forradalmi Ipari Szervezetnek fontos történelmi hivatása van, amit csak úgy lesz képes végrehajtani, ha a bérmunkások nagy CHICAGÓIAK FIGYELMÉBE! Az Industrial Workers of the World 25-iki Egyetemes Konvenciójára jövő delegátusok tiszteletére a chicagói csoport vasárnap, március 17-én, a 333 West North alatti Blue Hall harmadik emeleti helyiségében délután 2 órai kezdettel ISMERKEDŐ TÁRSAS EBÉDET RENDEZ A forradalmi unionizmus Chicago és környékén lakó híveinek alkalma nyílik itt megismerkedni az IWW azon legaktívabb tagjaival, akik az ország minden részéből összejönnek, hogy ezen szervezet jövőbeni irányát megszabják. Az ebédet a fiatalság részére este 10 óráig tartó tánc követi. Mindenkit szívesen lát a Rendezőség. tömegeit megnyeri a cél érdekében. Az utóbbi évtized a munkásszervezeteknek eddig soha nem tapasztalt lehetőséget nyújtott a fejlődésre, amely lehetőséget az IWW nem használt ki. Nem igaz az, hogy ez a lehetőség egyik szervezetnek kedvezőbb volt, mint a másiknek, hanem a valóság az, hogy amig más szervezetek kihasználták azt, addig az IWW elmulasztotta azt kihasználni. Nem várhatunk arra, hogy majd ha a munkások megunják a más szervezetek baklövéseit, hozzánk fognak jönni, nekünk kell a munkás tömegekhez menni és megnyerni őket, hogy hozzánk jöjjenek. Nem mint egyének egyénhez, hanem mint szervezet a tömeghöz. Ha nem ezt tesszük elveszünk az ismeretlenség homályába. A munkáltató osztály csak az erőt ismeri el, erőt pedig csak szervezett tömeg tud produkálni. őszinte, szívből jövő szavak ezek, melyeket most a tizenkettedik órában el kellett mondanom. A válaszúihoz értünk és határoznunk kell, hogy a fejlődés felé vezető utat választjuk-e, vagy pedig a másikat, amely a megsemmisülés felé vezet. NAGY TÜNTETÉS VOLT BUDAPESTEN LONDON — A moszkvai rádió leadása szerint, nagy tüntetés volt Budapesten. Körülbelül 300,000 ember özönlötte az utcákat és követelték, hogy a magyar kormány végre őszintén lásson hozzá a közhivataloknak a reakciós elemektől való kitisztításához. Ugyancsak követelték, hogy a kormány folytassa tovább a földosztást. KÉSZÜLNEK A HÁBORÚRA? WASHINGTON — Az Egyesült Államok és Anglia haderejének vezérkari főnökei napokon át tartó titkos tanácskozásokat tartottak éppen úgy, mint a háború alatt tették. Anglia állítólag állandósítani akarja az ily közös tanácskozásokat, ami automatikusan maga után vonja a két hatalom haderejének szövetségét.
