Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-01-12 / 1406. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of Ma'rch 3, 1879

VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND 1946, JAN. 12

NUMBER 1406 SZÁM

A profit áldozatai

A KENTUCKY BÁNYAROBBANÁSNAK 31 BÁNYÁSZ AZ ÁLDOZATA

V- <£*>■' *

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Azzal a bányarobbanással kapcsolatban, amely 31 ember életébe került a Straight Creek Coal kompániának Bell County, Ky. bányatelepén, a new yorki P. M. újság azt állítja, hogy a szerencsétlenségért részben a bányatársaság profitszomja, részben a politikusok alkalmazása*—---------------------------------------a felelős.

Nagyon sokszor halljuk, hogy ez vagy az a bánya a szövetségi kormány közegeinek a felügyelete alatt áll. Ez az állítás azonban bizonyos tekintetben megtévesztő. A szövetségi kormány “Bureau of Mines” hivatala kiküld ugyan szakértőket a bánya felülvizsgálására, de ezek csak mint tanácsadók szerepelnek, mert a kongresszus a bányák tényleges felügyeletét az államok saját ügyének tekinti.

Ennek megfelelőleg a legtöbb olyan államban, ahol bányák vannak, az államnak is meg van a maga bányászati irodája, amely kinevezi a bánya inspektorokat. Ezekre háramlik az, hogy a szövetségi szakértők ajánlatainak érvényt szerezzenek. Azonban az egyedüli Pennsylvania államot kivéve a többiben a bánya inspektorokat a kisebb politikusok közül nevezik ki. Az_ ilyen bánya ins- pektorságból tehát úgynevezett politikai “job”-ot csináltak. Az ilyen inspektorok természetesen nem értenek munkakörükhöz és a legtöbbje arra törekszik, hogy a bányatársulatnál valamilyen maradandó állást kapjon. Azért nem valami szigorúak a vizsgálatoknál.

A P.M. szerint például a Norton, Va. városba való Wilbur Stiles szövetségi inspektor megvizsgálta a most felrobbant bányát a múlt év január havában, majd újból augusztus közepén. A robbanás után kihallgatták Stilest, aki elmondotta, hogy a januári vizsgálatnál számos hibát talált .amelyeket még nem orvosoltak az augusztusi vizsgálatig.

Stiles feljegyzései szerint még augusztusban is hibás volt a bánya szellőztetése, holott arra már januárban felhívta a tulajdonosok figyelmét. A hibás szellőztetés következtében nem lehetett kihajtani az ösz- szes gázt. így valószínű, hogy a karácsonyi szünet alatt nagyon meggyülemlett és midőn a bányászok újból munkába fogtak, robbanás történt.

Ugyancsak emlitést tett ez az inspektor a villany rendszer hibáiról is, amelyet szintén

nem javítottak ki az augusztusi második ispekcióig. Stiles

szerint ez is okozhatta a robbanást, amennyiben a drótokról sok helyen* hiányzott a megfelelő izoláció és a védő “fuse”- ok is hiányoztak. Ugyancsak hiányos volt a szénpor eltávolítása is. A bányászok jól tudják, hogy a gázrobbanás csak akkor veszélyes, ha szénporral telitett a bánya levegője.

A szénport öntözéssel, vagy mészpor hintéssel konrtolálják. A Streight Creek Coal kompánia bányájában egyik metho- dust sem használták. Azonkívül nem vásároltak kézi tűzoltó készülékeket sem, amelyek kisebb tüzeknél igen hatásosak. A bányahivatal számítása szerint ebben a bányában minden 2101 tonna szénre esett egy- egy szerencsétlenség. Más bányákban legalább is 10,000 tonna szén esik egy szerencsétlenségre.

Ezek az adatok mutatják, hogy a bányatársaság profitéhsége, összejátszva a politikusok lelketlenségével újból hozzjárult egy nagyobbszabásu bányaszerencsétlenség felidézéséhez, amelynek 31 ember esett áldozatul. Ezek között 29 családapa volt, akik közel másfélszáz árvát hagytak hátra, akik még az állami segélyt sem kapják, mert Kentucky államban állami kompenzáicót csak azon bányászok kapják, ahol a bányatulajdonosok önként fizetik az ily biztosításért járó összeget. Vagyis a biztosítás nem kötelező.

És mert nem volt kötelező, a Straight Creek Coal Company nem is fizette, mint ahogyan figyelmen kívül hagyta a szövetségi felügyelő tanácsait is. Itt tehát valóban beszélhetünk a PROFIT ÁLDOZATAIRÓL.

HAZAKÜLDIK A «LENGYEL KATONÁKAT

LONDON — Az Angliában rekedt lengyel hadsereget haza- küldik. Havonként 2000 embert szállítanak haza. Nem titok, hogy a reakciós generálisok vezetése alatt álló lengyel hadsereget az angolok az esetleges oroszok elleni háborúra tartották vissza.

Egyesek nem tudják megérteni azt, hogy az Írással nem lehet olyanformán kielégíteni az olvasókat mint pl., az öltö- zéssel. Mindenki olyan ruhát vásárol, ami az Ízlésének megfelelő és rendszerint legtöbben a külső megjelenésüket igyekszenek az uj divathoz alkalmazni. Az irás azonban különböző elgondolás szerinti agyvelők tömegéhez beszél és igy csak az természetes, hogy nem talál mindenkinél olyan megértésre mint ahogyan az iró szeretné. És azután el kell ismerni minden írónak, hogy nem mindig tud olyan precízen Írni, hogy egy bizonyos témát mindenki részére félreérthetetlenül megtudna magyarázni. Különösen akkor, ha nagy dolgokról csak kis, rövid ismertetést kell irm. így aztán megbocsátható, ha bizonyos olvasók mást olvasnak ki egyes cikkekből, sőt ezért elismerést érdemelnek, mert azt bizonyitja, hogy a saját fejeikkel gondolkodnak. Ilyen olvasókra volna szükség az amerikai magyar reakciós lapok tömegében, akkor egész ^ biztos, hogy a népbutitásnak vége szakadna. Akkor nem Írhatnának ilyesmit a Mi Lapunk szent karácsonyi számában:

“ . . . nem kell az orosz vezéreknek különb tudomány, mint amilyet úgy 90 év előtt Marx Károly atyamester már összekotyvasztott.

Úgy halljuk, hogy az orusz uralom alá került területeken a legnagyobb sötétség az, hogy az emberek leikéből ki akarják venni a hitet. Mi marad akkor, kedves székely testvérem neked ? Sohasem voltál gazdag, ma koldus vagy, holnap álattá akarnak varázsolni.”

Lehetnek a papok Marx Károly gazdaságtanainak a legnagyobb ellenségei, de ha azt a tudományt “kotyvasztásnak” nevezik és akik a marxizmust tanulmányozzák azok egyszusz- ra “állatokká varázsoltatnak” akkor miért veszik sértésnek, ha vannak olyanok, akik a papi maszlag követőit papszamaraknak nevezik el. A szamár, csak azért mert az orránál fogva vezetik, még nem éppen a legutolsó tagja az állatvilágnak és van belőle bőven elég. Még azok között is, akik elhiszik, hogy az ilyen reakciós papokkal működve együtt, a magyar népet komolyan segélyezik. A sok téli ruha és pelenka még mind itt van a new yorki raktárakban, sőt a sürgősen összegyűjtött pénzeknek a legnagyobb része

is itt fekszik a pénztárban. Azok, akik kis négyfontos csomagokat egyénileg juttattak el rokonaiknak vagy barátaiknak, többet tettek mint azok, akik egész télen gyűjtötték a ruhát és várták a pelenkát. Igen, segítsük minden erőnkkel a magyar munkástestvéreinket, de még a segítésben se haladjunk azokkal, akik a magyar nép kálváriájának a fő előidézői voltak.

* * *

Fontos eseménynek tartották a múlt héten Truman elnök beszédét. Másnap a legtöbb újság teljes egészében leközölte a félórás rádió beszédet, igy mindenkinek volt alkalma kiböngészni belőle, hogy vájjon mit is akart mondani Truman elnök. Mert egyszerre megveregette a vállukat a tőkéseknek és munkásoknak, hogy ők leültek tanácskozni és legalább keresték az együttműködést. Viszont a képviselő urak, akiket egyaránt választottak meg a tőkések és munkások, makacsul viselkednek és az elnöki ajánlatokat egyáltalán figyelembe se akarják venni. Egyenesen a szavazó polgárokhoz fordult Truman elnök, hogy ők parancsoljanak a képviselő uraknak, mert ő tehetetlen dacára, hogy jócskán fölemelte a fizetésüket. Nevetséges volna az elnök siránkozása, ha nem volna mögötte az a szomorú tény, hogy a milliós számok felé halad a sztrájkoló munkások száma és legtöbben már fölélték a rájuk kényszeritett war bondok összegét és a legnagyobb éhezés és nélkülözés elé néznek a sztrájkolok tömegei. A gyáros urak látva a munkások szervezeti széttagoltságát, kiéheztetéssel számítják rákényszeríteni a munkásokat az általuk megszabott éhbérek elfogadására. A szakszervezeti vezérek eddig még csak említeni sem akarták az általános sztrájk szimpátia fegyverét, bizonyos iparban sztrájkoló munkások támogatására, de annál többet beszélnek arról maguk a sztrájkoló munkások. Valami ilyesmire gondolhatott Truman elnök is, amikor annyit hivatkozott a bekövetkezhető veszélyes helyzetre. Ha a politikai kormány feje elismeri, hogy tehetetlen, ha a kongresszus a füle hegyit sem mozgatja a nép érdekében, hát végre mégis majd csak megértik a néptömegek, hogy csakis a, saját szervezett erejükre számíthatnak harcaikban. Még sokat fogunk találkozni a politikusok