Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-01-12 / 1406. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of Ma'rch 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1946, JAN. 12 NUMBER 1406 SZÁM A profit áldozatai A KENTUCKY BÁNYAROBBANÁSNAK 31 BÁNYÁSZ AZ ÁLDOZATA V- <£*>■' * HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Azzal a bányarobbanással kapcsolatban, amely 31 ember életébe került a Straight Creek Coal kompániának Bell County, Ky. bányatelepén, a new yorki P. M. újság azt állítja, hogy a szerencsétlenségért részben a bányatársaság profitszomja, rész­ben a politikusok alkalmazása*—---------------------------------------­a felelős. Nagyon sokszor halljuk, hogy ez vagy az a bánya a szövetsé­gi kormány közegeinek a felü­gyelete alatt áll. Ez az állítás azonban bizonyos tekintetben megtévesztő. A szövetségi kor­mány “Bureau of Mines” hiva­tala kiküld ugyan szakértőket a bánya felülvizsgálására, de ezek csak mint tanácsadók sze­repelnek, mert a kongresszus a bányák tényleges felügyeletét az államok saját ügyének te­kinti. Ennek megfelelőleg a legtöbb olyan államban, ahol bányák vannak, az államnak is meg van a maga bányászati irodá­ja, amely kinevezi a bánya ins­pektorokat. Ezekre háramlik az, hogy a szövetségi szakér­tők ajánlatainak érvényt sze­rezzenek. Azonban az egyedü­li Pennsylvania államot kivéve a többiben a bánya inspektoro­kat a kisebb politikusok közül nevezik ki. Az_ ilyen bánya ins- pektorságból tehát úgyneve­zett politikai “job”-ot csináltak. Az ilyen inspektorok természe­tesen nem értenek munkakö­rükhöz és a legtöbbje arra tö­rekszik, hogy a bányatársulat­nál valamilyen maradandó ál­lást kapjon. Azért nem valami szigorúak a vizsgálatoknál. A P.M. szerint például a Nor­ton, Va. városba való Wilbur Stiles szövetségi inspektor meg­vizsgálta a most felrobbant bá­nyát a múlt év január havában, majd újból augusztus közepén. A robbanás után kihallgatták Stilest, aki elmondotta, hogy a januári vizsgálatnál számos hi­bát talált .amelyeket még nem orvosoltak az augusztusi vizs­gálatig. Stiles feljegyzései szerint még augusztusban is hibás volt a bánya szellőztetése, holott ar­ra már januárban felhívta a tulajdonosok figyelmét. A hi­bás szellőztetés következtében nem lehetett kihajtani az ösz- szes gázt. így valószínű, hogy a karácsonyi szünet alatt na­gyon meggyülemlett és midőn a bányászok újból munkába fogtak, robbanás történt. Ugyancsak emlitést tett ez az inspektor a villany rendszer hibáiról is, amelyet szintén nem javítottak ki az augusztu­si második ispekcióig. Stiles szerint ez is okozhatta a rob­banást, amennyiben a drótok­ról sok helyen* hiányzott a meg­felelő izoláció és a védő “fuse”- ok is hiányoztak. Ugyancsak hiányos volt a szénpor eltávolí­tása is. A bányászok jól tudják, hogy a gázrobbanás csak akkor veszélyes, ha szénporral telitett a bánya levegője. A szénport öntözéssel, vagy mészpor hintéssel konrtolálják. A Streight Creek Coal kompá­nia bányájában egyik metho- dust sem használták. Azonkí­vül nem vásároltak kézi tűzol­tó készülékeket sem, amelyek kisebb tüzeknél igen hatásosak. A bányahivatal számítása sze­rint ebben a bányában minden 2101 tonna szénre esett egy- egy szerencsétlenség. Más bá­nyákban legalább is 10,000 ton­na szén esik egy szerencsétlen­ségre. Ezek az adatok mutatják, hogy a bányatársaság profit­éhsége, összejátszva a politi­kusok lelketlenségével újból hozzjárult egy nagyobbszabásu bányaszerencsétlenség felidézé­séhez, amelynek 31 ember esett áldozatul. Ezek között 29 csa­ládapa volt, akik közel másfél­száz árvát hagytak hátra, akik még az állami segélyt sem kap­ják, mert Kentucky államban állami kompenzáicót csak azon bányászok kapják, ahol a bá­nyatulajdonosok önként fizetik az ily biztosításért járó össze­get. Vagyis a biztosítás nem kötelező. És mert nem volt kötelező, a Straight Creek Coal Com­pany nem is fizette, mint aho­gyan figyelmen kívül hagyta a szövetségi felügyelő tanácsait is. Itt tehát valóban beszélhe­tünk a PROFIT ÁLDOZATAI­RÓL. HAZAKÜLDIK A «LENGYEL KATONÁKAT LONDON — Az Angliában rekedt lengyel hadsereget haza- küldik. Havonként 2000 embert szállítanak haza. Nem titok, hogy a reakciós generálisok ve­zetése alatt álló lengyel hadse­reget az angolok az esetleges oroszok elleni háborúra tartot­ták vissza. Egyesek nem tudják megér­teni azt, hogy az Írással nem lehet olyanformán kielégíteni az olvasókat mint pl., az öltö- zéssel. Mindenki olyan ruhát vásárol, ami az Ízlésének meg­felelő és rendszerint legtöbben a külső megjelenésüket igyek­szenek az uj divathoz alkalmaz­ni. Az irás azonban különböző elgondolás szerinti agyvelők tö­megéhez beszél és igy csak az természetes, hogy nem talál mindenkinél olyan megértésre mint ahogyan az iró szeretné. És azután el kell ismerni min­den írónak, hogy nem mindig tud olyan precízen Írni, hogy egy bizonyos témát mindenki részére félreérthetetlenül meg­tudna magyarázni. Különösen akkor, ha nagy dolgokról csak kis, rövid ismertetést kell irm. így aztán megbocsátható, ha bizonyos olvasók mást olvas­nak ki egyes cikkekből, sőt ez­ért elismerést érdemelnek, mert azt bizonyitja, hogy a saját fe­jeikkel gondolkodnak. Ilyen ol­vasókra volna szükség az ame­rikai magyar reakciós lapok tö­megében, akkor egész ^ biztos, hogy a népbutitásnak vége sza­kadna. Akkor nem Írhatnának ilyesmit a Mi Lapunk szent ka­rácsonyi számában: “ . . . nem kell az orosz ve­zéreknek különb tudomány, mint amilyet úgy 90 év előtt Marx Károly atyamester már összekotyvasztott. Úgy halljuk, hogy az orusz uralom alá került területe­ken a legnagyobb sötétség az, hogy az emberek leikéből ki akarják venni a hitet. Mi marad akkor, kedves székely testvérem neked ? Sohasem voltál gazdag, ma koldus vagy, holnap álattá akarnak varázsolni.” Lehetnek a papok Marx Ká­roly gazdaságtanainak a legna­gyobb ellenségei, de ha azt a tudományt “kotyvasztásnak” nevezik és akik a marxizmust tanulmányozzák azok egyszusz- ra “állatokká varázsoltatnak” akkor miért veszik sértésnek, ha vannak olyanok, akik a papi maszlag követőit papszamarak­nak nevezik el. A szamár, csak azért mert az orránál fogva ve­zetik, még nem éppen a legu­tolsó tagja az állatvilágnak és van belőle bőven elég. Még azok között is, akik elhiszik, hogy az ilyen reakciós papokkal mű­ködve együtt, a magyar népet komolyan segélyezik. A sok téli ruha és pelenka még mind itt van a new yorki raktárakban, sőt a sürgősen összegyűjtött pénzeknek a legnagyobb része is itt fekszik a pénztárban. Azok, akik kis négyfontos cso­magokat egyénileg juttattak el rokonaiknak vagy barátaiknak, többet tettek mint azok, akik egész télen gyűjtötték a ruhát és várták a pelenkát. Igen, se­gítsük minden erőnkkel a ma­gyar munkástestvéreinket, de még a segítésben se haladjunk azokkal, akik a magyar nép kálváriájának a fő előidézői voltak. * * * Fontos eseménynek tartot­ták a múlt héten Truman elnök beszédét. Másnap a legtöbb új­ság teljes egészében leközölte a félórás rádió beszédet, igy mindenkinek volt alkalma ki­böngészni belőle, hogy vájjon mit is akart mondani Truman elnök. Mert egyszerre megve­regette a vállukat a tőkéseknek és munkásoknak, hogy ők le­ültek tanácskozni és legalább keresték az együttműködést. Viszont a képviselő urak, aki­ket egyaránt választottak meg a tőkések és munkások, maka­csul viselkednek és az elnöki ajánlatokat egyáltalán figye­lembe se akarják venni. Egye­nesen a szavazó polgárokhoz fordult Truman elnök, hogy ők parancsoljanak a képviselő uraknak, mert ő tehetetlen da­cára, hogy jócskán fölemelte a fizetésüket. Nevetséges volna az elnök siránkozása, ha nem volna mögötte az a szomorú tény, hogy a milliós számok fe­lé halad a sztrájkoló munkások száma és legtöbben már fölél­ték a rájuk kényszeritett war bondok összegét és a legna­gyobb éhezés és nélkülözés elé néznek a sztrájkolok tömegei. A gyáros urak látva a munká­sok szervezeti széttagoltságát, kiéheztetéssel számítják rá­kényszeríteni a munkásokat az általuk megszabott éhbérek el­fogadására. A szakszervezeti vezérek eddig még csak említe­ni sem akarták az általános sztrájk szimpátia fegyverét, bi­zonyos iparban sztrájkoló mun­kások támogatására, de annál többet beszélnek arról maguk a sztrájkoló munkások. Valami ilyesmire gondolhatott Truman elnök is, amikor annyit hivat­kozott a bekövetkezhető veszé­lyes helyzetre. Ha a politikai kormány feje elismeri, hogy tehetetlen, ha a kongresszus a füle hegyit sem mozgatja a nép érdekében, hát végre mégis majd csak megértik a néptö­megek, hogy csakis a, saját szervezett erejükre számíthat­nak harcaikban. Még sokat fo­gunk találkozni a politikusok

Next

/
Oldalképek
Tartalom