Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-01-05 / 1405. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. január 5. Az atomok és az iparok Stuart Chese beszéde, amit a “The Challenge of the Atomic Bomb” fórum gyűlésén mon­dott el, nem minden tekintet­ben fedi véleményemet. Különö­sen a végső megoldással nem értek egyet. Nem hiszek abban, hogy a fizikusok, a társadalmi tudósokkal egyetemben hivatot­tak csak az emberiség, a mun­kásosztály ügyét irányítani. Bármily nagyra becsülöm a fi­zikusok és társadalmi tudósok munkálkodását, a tudományos előrehaladás terén, mégis anti­szociálisnak találom, sőt totali­táriusnak azon megoldást, amit Stuart Chase gazdaságtani tu­dós ajánl. Azonban annyira tu­dományos a fejtegetése, hogy szükségesnek tartottam egészé­ben a Bérmunkás olvasói elé tárni. A többit pedig az olvasó­ra bízom — a fordító. Ha az atom békeidőbeni szét- rombolását tesszük szemlélődé­sünk tárgyává, akkor Dr. Ha­rold C. Urey figyelmeztetését, aki maga is segítette széttörni az atomot, nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül: “Ha az atom­bomba veszedelmét el nem Űz­zük a földről, az atom erő bé­keidőbeni alkalmazása nem bir semmi jelentőséggel.” Megelégedetten neve t h e t Thorstein Veblen a sírjában, mert technikusai és tudósai sa­ját maguknak tulajdonítják, hogy az emberiség sorsának in­tézői és bírái legyenek. Már egy nemzedékkel ezelőtt könyvek sorozatában jelölte meg a ré­szünkre az utat, azonban keve­sen figyeltek föl rá. A filozófu­sok is más mezőkben jártak. A megjelölt ut pedig a nautronok özönében érte el tetőfokát, amely minden pillanatban szét- röpitheti ezt a gyászos világot. A tudósok most éreznek éle­tükben először lelkifurdalást és annyira szigorúan, hogy bátor­ságot kaptak a politikusokkal és a generálisokkal fölvenni a vitát. Veblen már álmodozott egy tudósokból álló kormányzó- tanács fölött és ha a politiku­sok nem sietnek, be következ­het. Pedig a politkus urak sem­mit nem tesznek a törvényho­zásban. A társadalmi termelés terén fölhasznált energia, vagyis gé­pekre fölhasznált hajtóerő fok­mérője a civilizációnak. Már most alacsony hajóterővel ren­delkező kulturális élet majd­nem igénybe veszi az összes emberi munkaerőt az élelmisze­rek előállításában. A magas hajtóerővel bíró kulturális be­rendezkedés, mint az Egyesült Államok és a nyugaterópai or­szágok — az utóbbi időben — az emberi munkerőnek több mint felét átengedhette tudo­mányos kutatásokra, tanulás­ra, művészetekre, közszükség­leti iparszolgálatokra. Az atom erő fölszabadíthatja az embe­ri munkaerő 90 százalékát ezen utóbbiak részére, mint tudomá­nyos kutatás, tanulás és a töb­bi. Még 10 százalék emberi munkaerő sem szükséges a földművelés, bányászat és a gyári munka elvégzéséhez. Még a háború előtt egy tu­dósokból álló bizottságot olyan lelki kínok gyötörtek, mi tör­ténjen azokkal, akiket ezen munkálatok nem vesznek igény­be? Most ezen uraknak a leg­nagyobb alkalmuk lesz a lelki gyötrelmekhez! Dr. A. H. Compton látta meg először, hogy hatalmas erőmü- vi központokat kellene létesíte­ni, amivel legtöbb tudós meg is egyezett. Egy észszerűen be­rendezett erőmüvi telep amely­ben magas fűtésű gőzturbiná­kat kellene járatni, csak egy év alatt lehetne munkába állítani. Kezdetben azonban igen költ­séges lenne. Ezen erőforrási egység nem kevesebb, mint 50 tonnát nyomna, ez pedig pazar­lás volna, legalább is a jelen­ben, ahol arról álmodozunk, hogy egy darabka cukorral egy repülőgépet Chicagóból Shang- haiba hajthatnánk. Egy font uránium három dollárba kerül. Körülbelül any- nyiba, mint egy tonna szén. Csakhogy annyi erőt szolgáltat, mintha 1000 tonna szenet éget­nének el a jelen égési folyamat­tal. Ez a legmegfelelőbb hason­lat, amellyel az atomerő leírha­tó. Dr. Compton tiz éven belül sok ilyen központi erőmű tele­peket vár, különösen azon te­rületeken, ahol a hajtóerő most költséges. A gyors iparosítás helyeivé válnak Kina és India. Minden füst és gáz nélkül fog­ják ezen erőmüvi telepeket szolgálatba tartani. Bár a ha­lálsugarakat vigyázva kell kon­trol alatt tartani, de már biz­tonsági készülékek vannak ki­dolgozva Oak Ridge és Hanfor- don. Föl lehet használni az atom­erőt tégla, cement, csérépedé- nyek és üveg gyártáshoz továb­bá a fémek olvasztásához. A California Institute of Techno­logy részére ajánlotta Dr. Lan­ger, hogy a vasat a bányákban kellene megolvasztani. Mások olyan ajánlatokkal jöttek, hogy bizonyos területeken az ország­utak részére a földfelületét lá­vává kellene fölolvasztani, mint ahogy New Mexicoban tették. Csodákat művelhet az uj erőforrás, ha úgyis mint olcsó hőforrás, vagy olcsó erőforrást a mesterséges anyagok mint synthetics és a plastics szolgá­latába állítjuk, amely már is forradalmositotta az iparokat. Gyártási szempontból tekintve a plasztikot megszámlálhatat­lan formákká lehet gyúrni és nem kell rajta formálási, kö- szörüléái és vésési műveletet végrehajtani, mint a természe­tes termékeken, a vason, kövön és a faanyagokon. A plasztik termékek pazar megjelenése nagyban önellátóvá fogja ten­ni majd a gazdaságunkat. Hi­szen a mesterséges gumi, a nylon, a vinyl és az esterst még csak most kezdték el gyártani. A kontrol alatt tartott neut­ront nagyon sokféle orvosi cé­lokra lehet alkalmazni, mint: besugárzást mély rákoknál, élettani folyamatok kutatására az egymást követő atomoknál. Most már az alchimisták álma is teljesülni fog, mert az ele- meg átváltoztatása csak közön­séges dolog. Ha elég szamarak leszünk, akkor átfogjuk változ­tatni az összes ólmokat arany- nyá. Tropikus éghajlat alatt megfelelő hőmérsékletre hoz­hatjuk a városok levegőjét és kényelmessé melegíthetjük az északi sarkon a lakásokat. A talaj elektrifikálása vagy más újítása által megváltoztathat­juk természetét, termését ille­tőleg. Ezen összefoglalásban csak azt adtam, amit rövidesen né- hányan javasoltak, de eléggé mutatja, hogy a szokásos üzle­ti életünket alapjában fölkavar­ja. Erősen érinti a szénbányá­szatot, kevésbé a patroleumot. Várhatjuk minden nap. hogy J. L. Lewis pápai átokkal fogja sujtatni a nuclear (atom mag) fizikusokat. Az acélt és általá­ban a fémipart a feje tetejére állíthatja. Vasút és hajózás a jövedelmének negyven százalé­kát veszítheti el. Ha ráhallga­tunk Alvin Johnsonra, hogy hagyjuk a dolgokat istenre és a Gyárosok Országos Szövetsé­gére, a technológiai munkanél­küliség katasztrofális mérete­ket ölthet. Nincs szükségünk különös éleselméjűségre ahoz, hogy meglássuk azt, ha azon gazda­sági rendszert kívánjuk műkö­désben tartani, ami 1930 előtt volt, az atomerő darabokra fog­ja tépni, mert most már egy közgazdasági robbanó erő bir­tokába is jutottunk, még pedig hatalmas pusztító erővel. Az. Egyesült Államokon kívül egyetlen egy állam sem kíván­ja működésbe tartani háború- előtti gazdasági rendszerét. Megtörténhetik, hogy a többi államok nacionálizálják az atomerőt és elővigyázatos mó­don megpróbálják beilleszteni gazdasági felülépitményünkbe, tekintettel arra, hogy az embe­riség és az ipari berendezkedé­sek fölmondták a szolgálatot, elavulttá váltak Azonban ez na­gyon nagy és bonyolult műve­let lesz. Eltudj ák-e az Egyesült Álla­mok kerülni ezen folyamatot ? Persze Hayek professzor tanít­ványai erősen tiltakozni fog­nak. De hogyan fogják az Egyesült Államok polgárai elvi­selni a nagy rázkodtatást, amit ezen uj erőforrás okoz, anii úgy viszonylik, mint millió az egyhez, anélkül, hogy előre ké­szülnének rá? Vagy gyakorlati utón, milyen eshetősége lenne egy gazdasági téren bomladozó Amerikának arra, hogy fölve­gye a versenyt a többi hatal­makkal, amelyek a neutronok özöneivel szerveznék át gazda­sági életüket. Egyetlen ipari ország sem ál­dozott a háború előtt tudomá­nyos kutatásokra többet, mint jövedelmének egy százalékát Ezen arány most már erősen szökik fölfelé. J. D. Benal sze­rint már elérte a huszszázalé- kot. Nem csak a kutatások ér­tendők, de a nevelés és kikép­zés is, a tudományok minden terén olyan mértékben, amiről eddig álmodni sem mertünk, aminek okvetlen főn kell ma­radni az atom korszakban. A nevelési ügyek első pont­jául melegen ajánlom, hogy most a társadalmi tudósok ré­szére utaljanak ki két billió dollárt, de nagyon sürgősen, hogy majd a laboratóriumok­ban a képzett, társadalmi tudó­sok kellő bátorsággal és fölké­szültséggel mutassák meg az utat, hogy kell élnünk azzal a hihetetlen hatalommal, amit a fizikusok zúdítottak ránk. A Nation” folyóiratból for- | ditotta . . . tudja Pál . . . ELŐFIZETÉST KÜLDTEK okt. 28 — dec. 29-ig: L. Horváth, Phila ........._... 1 Mrs. J. Horváth, Ravenna .. 1 J. Zára, Chicago ................... 3 A. Nagy, Carolina ............... 2 J. Bischoff, Akron ............... 1 F. Kassay, Bridgeport ......... 2 P. Berkes, Hamilton ....... 2 Geo. Shamel, Chicago ......... 2 J. Heck, Detroit .................... 1 P. Pozsgai, Connersville ........ 1 G. Lutzai, Detroit ......„.......... 1 J. Nemes, Canada .................. 1 L. Lakatos, Canada .........„... 1 J. Vanno, Zeigler ................. 1 Hung. Home, Coraopolis ..... 1 G. Pallagi, Newark ........... 1 F. Varga, Martins Ferry ...... 1 S. Weiss, Jackson Heights .. 1 A. L. Szász, Chicago ......... 1 Mary Stefanik, Chicago ....... 2 J. Szilágyi, Cleveland ............. 1 J. Hovantzi, Chicago ............ 1 E. Grossman, Chicago ....... 1 St. Regensburger, Newark 2 G. Lachko, Granite City .... 1 J. Szilágyi, New York ......... 1 N. Gáspár, St. Louis ............. 2 St. Spoyár, Chicago ........... 2 Wm. Munkácsy, Bethlehem 3 A. Kucher, Pittsburgh ......... 3 St. Visi, Detroit ................... 2 Mrs. Anna Mojzer, McMechen 1 Ch. Kotzán, Chicago ........... 1 M. Szabó, Canada ................. 1 Irma Phillips, So Bend ..... 2 G. Scherhaufer, Cleveland .. 1 Helen Horváth, Trenton .... 1 F. Bleier, Bridgeport ....... 1 J. Fodor, Cuyahoga Falls .... 1 A. Molnár, Cleveland ......... 1 B. Spall, Newark .................... 1 J. Sorg, Schenectady ............ 1 B. Farkas, Cleveland ............ 1 P. Kóta, Joffre ......;........... 1 L. Menyhért, Brooklyn ....... 1 L. György, Cleveland ............ 1 J. Gombos, Detroit .............. 1 J. Engli, Cleveland .............. 1 Gross-Krajnik, Trenton ..... 1 K. Pintér, Phila ................. 1 J. Dénes, Detroit ................... 1 Mrs. K. Fehér, Bridgeport ... 1 Mrs. B. Blatt, Phila ............. 1 K. Gazsi, Star City ...............2 St. Szabady, Chicago ........... 1 J. Bényei, Cleveland ............. 1 L. Birtalan, Cleveland ......... 1 P. Molnár, Cleveland _____ 1 J .Takádh, Cleveland ............ 1 A. Sipos, Madison ................. 1 J. Gyurcsek, Thornville ....... 1 J. Buzay, Cleveland ............. 3 Rose Kontz, Cleveland ......... 1 Z. Havas. Brecksville ........... 1 A. Székely, Cleveland ......... 2 P. Dobisz, Newark................. 1 Ch. Kolozsváry, Cleveland ... 1 Jos. Wagner, Reseda ............. 1 A. Kondray. Joffre ............... 1 J. Kollár, Cleveland ............. 1 F. Szabó, Cleveland............ 1 J. Nagy, Terrace ................... l Mrs. J. Pék, Cleveland ...... 1 J. Benkő, Toledo ................... 1 F. Vizer, Brunswick ............. 1 A. Lachkó, E. Saugatuck .... 1 L. Vargo, Martins Ferry ...... 1 P. Matis, Pittsburgh ............ 1 MRS. ROOSEVELT AJÁNDÉKA DURHAM, N.C. — Az itteni szövőgyárak sztrájkoló munká­sainak egy bizottsága gyűjtő- iveket küldött szét, hogy a sztrájkolok gyermekeinek ka­rácsonyi ajándékot vásárolja­nak. Az egyik gyüjtőiven Mrs. Eleanor Roosevelt 10 dollár adománnyal szerepel. Az Egyesült Államok auto­mobil utainak 10 százalékát a városok utcái képezik, amelyek a teljes motor forgalom felét bonyolítják le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom