Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-02-09 / 1410. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF TnE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of Maich 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1946, FEB. 9 NUMBER 1410 SZÁM ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . TILDY ZOLTÁNT VÁLASZTOTTÁK MEG A HARMADIK MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK. — RÁKOSI MÁTYÁS AZ IDEIGLENES MINISZTERELNÖK. BUDAPEST — A Magyar Nemzetgyűlés február elsején végetvetett az ezeréves magyar királyságnak, amikor kimondotta, hogy Magyarország a jövőben köztársaság lesz. Tildy Zoltán miniszterelnököt, a Kisgazda Párt vezérét választották meg az uj köztársaság elnöki tisztségére négy évi időtartamra. A megüresedett miniszterelnöki állást egyenlőre Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes tölti be. A köztársasági elnök jogköre nagyon korlátolt. Az uj alkotmány értelmében nem üzenhet háborút s nincs “vétó” joga a törvények hozásánál. De azonkívül az országgyűlést is csak a miniszteri tanács hozzájárulásával oszlathatja fel. Azonban a halálos ítéleteknél az elnök kezébe tették a végső kegyelmi jogot. Tildy elnök a választást megköszönő beszédében kijelentette, hogy Magyarország évszázadok óta most jutott először politikai szabadsághoz. Fogadalmat tett annak megőrzésére, Ígéretet tett a munkásjogok kiterjesztésére és arra, hogy a földreform eredményeit meg fogják őrizni. A miniszterelnöki tisztséget a Kisgazda Párt tagjai sorából fogják betölteni és valószínűleg Balogh István katholikus plébános, vagy Sulyok Dezső képviselő fogják elnyerni ezt a tisztséget. Magyarország Szent István uralkodása óta, — leszámítva a rövid életű 1848-49-es függetlenségi harc idejét és az 1918-19-es Népköztársaság o t Károlyi és Garbai elnöksége alatt, mindig királyság volt. A Horthy uralmat királytalan királyságnak nevezték. Tildy beiktató beszédét úgy az amerikai, mint az angol követek, valamint Klementin Y. Voroshilov, szovjet marsall is végighallgatták. AZ ANGOL SZTRÁJK- TÖRVÉNY LONDON — A Labor Government törvényjavasla tot vitt a parlament elé, amelynek célja megsemmisítése azon törvénynek, amely eltiltja Angliában az általános sztrájkot. Ezt a törvényt az 1926-os általános sztrájk után hozták 1927- ben. A Labor Party tagjai mindig ellenezték ezt a törvényt, amelyet az akkor uralmon levő konzervatív párt erőszakolt keresztül. Ugyancsak ezzel a javaslattal kapcsolatban azt a törvényt is megakarják semmisíteni, amely az állami alkalmazottakat eltiltjja attól, hogy szakszervezetekhez csatlakozzanak. A BÁNYÁSZOK AZ AFofL SZERVEZETBEN MIAMI, Fia. — Az American Federaton of Labor végrehajtó bizottsága, amely most tartja itt évi gyűlését, újra visszafogadta a United Mine Workers szervezetet, amely 1934-ben kivált az anyaszervezetből és John L. Lewis vezetése alatt egyike volt a Congress of Industrial Organization (CIO) megalakitóinak. Lewis azonban meghasonlott a CIO vezetőségével is, nem tudta úgy uralni ezt az uj szervezetet, mint remélte, ennélfogva kiemelte onnan is a bányászokat és két évi tárgyalás után most megint' visszavitte az AFL-be. Az egyezség szerint az AFL vezetősége teljesítette Lewis minden követelését, többek között azt is, hogy a nagytanácsban mint egyik alelnök helyet kapjon. Miután az AFL-ből mostanában kizárták a több mint fél millió taggal rendelkező International Association of Machinists szervezetet, mert az a carpenterekkel folytatott ju- risdikcionális veszekedés miatt már egy éve nem fizetett fejadót, annak elnöke, Harvey Brown, automatikusan elvesztette az AFL végrehajtó bizottságában a helyét, amit most Lewis foglalt el. Az American Federation of Labor igy taglétszámban most nem sokat nyert, mert a bányászok és a masiniszták szervezete körülbelül egyforma nagyságú. Viszont a bányászok visszatérésével az anyaszervezet újabb jurisdikcionális harcokat idézett fel, mert Lewisék a hírhedt “District 50” név alatt mindenféle munkásokat szerveztek. Az egyezség értelmében egy bizottság fog dönteni, hogy a “District 50” csoporttal mit csináljanak. De ugyancsak el kell dönteni azt, hogy mi lesz azzal a körülbelül 35,000 főt számláló bányász szervezettel, amit az AFL alakított Lewisék kivonulása után. Ez a szervezet most a “Progressive Miners of America” név alatt AFL charter alapján működik. A Horthy rendszert górcső-, sen védelmező Amerikai Magyar Szövetség a múlt napokban egy fölhívást tett közé, melyben arra utalt, hogy milyen boldogok az amerikai magyarok, hogy a szabad Amerika földjére, kerültek. Ezt a kijelentést több oldalról korrigálni kellene, mi azonban megelégedtünk volna azzal, ha hozzá tették volna, hogy “boldogok azok az amerikai magyarok, akik nem olvassák az Amerikai Magyar Szövetséget támogató, rózsasándor és sobri- jóska nívóján álló amerikai magyar sajtó termékeket”. Talán úgy néz ki, hogy nagyon sokat foglalkozunk lapunk hasábjain, ezekkel az úrhatnám fráterekkel. De az utcaseprőnek is úgy néz ki, hogy sokat seper, pedig éppen megfordítva van, sok a szemét. Amennyire dicsérő hozsannákat zengtek Horthy és társai kormányzatának a magyar sajtó férgek, annyira igyekeznek a mostani magyar kormányzatot befeketetiteni és úgyszólván az amerikai magyarokkal siratják vssza a náci és fasizta terror uralmat. Persze nem egészen nyíltan, mert az mégis rosszul nézne ki és az égető kamrák bűze még alig oszlott szét. Ezért aztán egyesek mint nagy demokratáknak felcsapva bújnak elő és végzik tovább a régi fasizta mérgezéseiket. Ezek közé tartozik Eckhardt Tibor, a magyar numerus clausus zsidótörvény krematórium felé irányuló “reformátora” aki a washingtoni Georgetown egyetemen politikai előadás sorozatot kezdett az egyetemi ifjúság és általában az érdeklődők informálására. Tessék elképzelni, a Horthy rendszer zászlóvivős atyamesterét, mint a demokratikus politikai irányvonal apostolát, még hozzá az egyetemi szószéken. És mondja még valkai azt, hogy Amerika nem a lehetőségek hazája! Mellesleg megjegyezve aztán jó tudni azt is, hogy Kerekes Tibor az Amerikai Magyar Szövetség titkára, szintén mint a demokrácia professzora tanit a Georgetown egyetemen, aki állitóag mint titkár és mint a Segélybizottsági végrehajtó tag, az egész amerikai magyarság nevében állított ki erkölcsi bizonyítványt Eckhardt Tibor részére, így aztán teljesen érthetetlen a Magyar Jövő nagyhangú tiltakozása Eckhardt ellen. Ha nekik jó a Horthyt védelmező Kerekes Tiborokkal egy asztalnál ülni és a magyar segélyezésről beszélni, akkor mennyivel inkább illő, hogy Kerekes a legjobb kebelbarátjával Eck- hardtal egy szószéken tanítson. Hogy is mondják, “akik korpa közé keverednek, megeszik a disznók.” Az elvtársak által agyonmagasztalt egységfrontot, jóízűen zabáiják Eckhradt- Kerekesék, még pedig az egyetemi szószékben. * * * Azt lehet mondani az összes amerikai magyar újságok első oldalán most állandóan ott láthatjuk a nagy fekete betűs felírást: SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! Alatta aztán apró betűkkel Írják, hogy ki kell venni részünket a magyar nép segítéséből. Ha aztán belenézünk ezeknek az újságoknak a belsejébe, akkor aztán tisztán láthatjuk, hogy a nagybetűs segítségért kiabálás a régi rendszer visszaállítására történik. Különösen három újságnál tapasztalhatjuk ezt, mintha csak egy és ugyanazon szerkesztőjük volna. Névszerint, a Magyarok Vasárnapja, a Jó Pásztor és a Mi Lapunk azok az újságok, melyekre pontosan rámondhatjuk a “három jómadár” nevet. Azt tudjuk, hogy az egyiknek a szerkesztő munkatársa hosz- szabb időt töltött a bolondok házában, amire azt állítja, hogy tévedésből vitték oda, de viszont a másik két szerkesztő írásaival összehasonlítva, nem tudjuk megállapítani, hogy mikor csináltak tévedést, amikor egyet a bolondok házába vittek közülök, vagy amikor a másik kettőt kinthagyták. Mert pl. a Magyarok Vasárnapjában arról Írnak két hasábos cikket, hogy Horthy Miklós hogyan mentette meg a zsidókat, a szociáldemokratákat, sőt a radikálisokat azáltal, hogy Hitlerékhez csatlakozott. Ha ezt nem tette volna, előbb jött volna Szálasi és már rég kiirtották volna mindet. Azt aztán nem írják, mert az agyalá- gyulásban szenvedők maguk is elfelejtették, Somogyi és Bacsóék a Dunába fojtását, Sallay és Fürst és sok más bitóra húzását és hasonló aktusokat a nagy mentési műveletnél. És aztán honnét tudják pontosan ■a bolondok házát kiszolgált szerkesztők, hogy mi történt volna. Ott van a csehek esete, ők nem adták meg magukat szőröstől bőröstől Hitleréknek, letaposták őket és mégis aránylag kevesebb veszteséggel, jobb helyzetbe kerültek, mint a papok által annyit hangoztatott, (Folytatás a 8-ik oldalon) MAGYARORSZAG KÖZTÁRSASÁG LETT HETI KRÓNIKA
