Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-08 / 1427. szám
1946. junius 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból Adófizetés Budapesten Azt mondja a postás, ejnye- ejnye, uraságod úgy látszik, nem szeret adót fizetni — felszólítást hoztam. Felrémlik előttem a nagy igazság, bajban az államháztartás, óriásiak a kiadások, jelentéktelenek a bevételek, igaza van a derék kézbesítőnek, az adót fizetni kell, nemcsak adós, hanem bűnös is, aki tartozik. Szalutál a postás és megy. Ott maradok az előszobában én és az adófelszólitás. Megnézem. Fizessek be a kerületi adóhivatal pénztárába ezerötven pengő adóhátralókot és hat százalék késedelmi kamatot nyolc napon belül, ellenkező esetben az adóhivatal ingóságaim végrehajtja, lefoglalja, elszállittatja és elárverezted. Rohanok a postás után. — Postás ur, postás ur, jöjjön csak vissza! Mondja, liften jött ön az ötödik emeletre vagy gyalog? PESTI HUMOR óda a textil jegyről Omlanak szivemben Óriási gondhegyek, Ihaj-csuhaj, jönnek Már a textil jegyek. Gondok nem busitják őszbehajló főmet, Csillogó szemekkel Látom a j övömet. Meglesz most már minden, Mire szivem vágyott: Az A-jegyre kapok Tíz deka nadrágot. Ez intézkedésből Roppant haszon árad;. A B-jegyre kapunk Egy harisnya szárat. Kilós fehérneműt Kap a nehéz testi, Grammos kis kombinét A könnyebb pestiBoldogság dagasztja Most már a begyünket, Emeljük meg mélyen A kalap jegyünket! Gergely Miklós Lemondás Nincsen pénzem, se dohányom, Én már rég nem valutázom! Nagyon felkuszott a fára, Nem is tudom, mi az ára? Nekem millijós is jó lenne, Hogyha értékálló lenne . . .! Most még álom ez a vágyam Csőd előttem, csőd utánam! Hová tűnt a “Mein Kampf” Nem való bokréta gyűrött süveg mellé, Nem való a “Harcom” — Ady Endre mellé! De ha nem akadnak a “Mein Kami” nyomára Annak oka az, hogy szeletekre vágva Másra lett használva! (Ludas Matyi) — Liften. — Fizet ön a liftért vagy sem? Még csak az kellene, hogy fizessek, rámenne az egész fizetésem. — Nagyon helyes! Mit gondol mennyibe kerül a lifthasználat a ház lakóinak, amit ön most ingyen igénybevett? — Nem tudom, kérem, de legalább husz-huszonötezer pengőbe. — Úgy van. És most nézze meg ezt az adófelszólitást. Fizessek ezerötven pengőt. Mi a véleménye ? Postásomnak nagyon tetszik az ügy, azt mondja, biztosan viccel az adóhivatal, talán a tisztviselőkisasszony akar látni és igy ingyen küldhet levelet. — Ingyen ? Mit gondol, menynyibe kerül egy ilyen felszólításnak a portóköltsége? — Harmincezer pengő. — Hol itt az ingyen? — Hivatalból díjátalány ózva. — Átalányozva, de nem ingyen! Még megnyugtatom a postást, hogy nőügyeim mindig függetlenek voltak az adóhivataltól és megrázom a kezét, amivel e pillanatig ötvenezer pengős költséggel az ezerötven pengős adófelszólitást kikézbesitet- te. Adópengő van, egyre emelkedik, bolond ember, aki nem fizeti pontosan adóját. Elmentem az adóhivatalba fizetni. Hasra fektettem a felszólítást a hosszú asztalon szöveggel lefelé címzéssel felfelé, most már a felszólítás képviseli az érdekeimet, e pillanatban már sorszámmá változott. Türelmesen, higgadtan, okosan várok, mint ahogy az adóhivatalban szokás- Félóra múlva sorra kerülök, a tisztviselő hangosan mondja a nevemet és utána a számot: ezerötven pengő. Az asztalhoz járulok és megint várok, most már állva és egy kicsit izgatottan: a tisztviselő keresi a könyvben a nevem. Jó érzés ez, dolgos, hasznos adófizető polgár vagyok, van aki törődik velem, nem tűnhetek el nyomtalanul, van aki számontart, ha más nem, ott az a hatalmas adókönyv. Megvan a tétel, a tisztviselő számol. Ezerötven pengő plusz késedelmi kamat (mint a postás: ej- nye-ejnye, uraságod miért nem fizeti pontosan az adót, lám most nem kellene késedelmi kamatot fizetni). Fizessek ezer- száztiz pengőt, azaz adópengőt, összesen negyvenhatezer h a t- százhusz pengőt. A tisztviselő kitűnő munkaerő, a keresés, számolás és az ügyfélnek kijáró lekötelező mosoly összesen hat percig tart nála. Veszi a tollat és blankettát, írni fog. Bemártja a tollat. — Hopp, tessék megállni, ne tessék bemártani a tollat! Meglepetten néz rám. — Miért? — Mert a tinta többe kerül mint az adósság. Egyszerű, nem? I — Jó pofa uraságod — mondja a tisztviselő és bemártja a tollat, kapok egy újabb nyomtatványt a kezembe — és ezzel szíveskedjék a pénztárhoz fáradni. A pénztárhoz nem is kell fáradni, ott van egy ugrásnyira, igazán szó sincs fáradságról, inkább pihenésről. Le lehet ülni és nyugodtan, zavartalanul várhat az ember — stopperórám tanúsága szerint egy óra és tizenkét percet. Ismét a nevem hallom. Fizetek. Precízen vissza sem kell adni, a negyvenhatezerhatszáz- husz pengő helyett negyvenhét- ezer pengőt, a többit adják a szegényeknek. A pénztáros kisimítja a pénzeket és címletenként szortírozva, mint egy jó apa gyermekét a bölcsőbe, úgy teszi a bankókat fiókjába. Még nem mehetek, szíveskedjek még néhány percig türelemmel lenni a tétéi naplózva lesz. A pénztáros mintaszerű gyorsasággal két perc alatt, a napló vezetője másfél perc alatt intézett el. Az adóhivatal tehát kapott 47-000 pengőt. Ezzel szemben küldött egy felszólítást, amelynek a blankettája több mint húszezer pengőbe kerül, a felszólítást kiállíttatta egy tisztviselőjével, aki ezért a tevékenységéért munkabért kap, elhozta egy postás -------liften az ötödik emeletre (villanyárak és áramtakarékosság!) a tételt ismét számfejtették és a pénztárba eltöltött cirka ötnegyedóra után kötelességtudó állampolgá r n a k érezhetem magam. A postás és a négyütemű tisztviselői összesített időtartamát — idevágó szakértői vélemények beható és tüzetes tanulmányozása után tizenöt percre becsülöm. A nyomtatványok ára darabonként húszezer pengő. Az adóhivatal tehát rámfizetett. Furdal a lelkiismeret. Én, aki megvetem azokat, akik elhanyagolják a közzel szembeni kötelezettségeiket, én, aki teljes szívvel átérzem az államháztartás minden nehézségeit, kárt okoztam a kincstárnak, mert adót fizettem. Nagy kárt, a befizetett 45.000 pengővel több százezer pengős kárt. Nem számítva azt a majdnem két órát, amelyet az adóhivatalban töltöttem el és az időt oda-vissza az utón. Minden magyar állampolgár munkaereje és munkaeffektusa nemzeti vagyonTépelődésem során természetesen felvetődött bennem, ha ennyi kárt okozok a kincstárnak azzal, ha adót fizetek, akkor jobb, ha nem fizetek. Viszont, ha nem fizetek, kijön a végrehajtó. Nem egyedül, jön egy altiszttel. Jön és foglal. ír egy jegyzőkönyvet és hátrahagy egy értesítést. Ha erre fizetek, megint kárt okozok a kincstárnak, ha nem fizetek jön a stráf- kocsi, hat munkás elviszi a bútoromat (a szállító munkások ma különösen drágák), a bútorokat raktározzák, árverezik, jegyzőkönyvezik, iktatják, sorszámozzák, nem tudom hány ember cipeli, emeli, Írja, könyveli az én szerencsétlen kis adótartozásomat. Azt hiszem a kincstár még mindig olcsóbban jött ki, hogy fizettem., Soha nem hittem volna, mekkora gondot okoz az embernek egy kis adótartozás. Kelemen István (Magyar Nemzet) EINSTEIN A VILÁGBÉKÉRŐL PRINCETON, N. J. — Albert Einstein világhírű tudós rádión mondott beszédében azt állította, hogy a világbéke megteremtése nem lehetetlen, ha azt valóban akarjuk, azonban a jelenlegi ilyirányu törekvések nem elég komolyak. A világbékét, — mondotta Dr. Einstein, — csak az Egyesült Államok és a Szovjet Unió szövetsége teremtheti meg. De mindkét nagyahatalomnak fel kell adni valamit a szuverénitá- sából- Nem lehet'elitélni a Szovjet Uniont azért, mert gyanakvó. A múltak eseményei jogot adnak a gyanakvásra. Az ily gyanakvást nem szüntetheti meg az, hogy itt a háború befejezte után is 12 millió dollárt költünk fegyverkezésre. Aztán miért kellett a fasizta Argentínát felvenni az Egyesült Nemzetek közé a Szovjet Union ellenzése dacára is? És miért kell állandóan elodázni az ugyancsak fasizta Spanyol kormány elleni intézkedést? Az ily intézkedések nem segítik elő a két nagyhatalom barátságát. Pedig most már mindig arra kellene gondolni, — mondotta Einstein — hogy olyan pusztító fegyverekkel rendelkezünk, melyekkel a föld bármely részében fekvő nagy területeket pusztíthatunk el. Ez ellen csak a világbékével védekezhetünk. IMÁDKOZTAK AZ ESŐÉRT WINDERMERE, England — Ezen vidék lakosai a nyolc hétig tartó szárazság következtében most naponként imádkoznak esőért. Az egyházi hatóságok azzal biztatják őket, hogy ha kitartóan elég soká imádkoznak, egyszer csak vége lesz a szárazságnak. A WASHINGTONI ÁRAK WASHINGTON — A “Republican Food Study Committee” vizsgálatot folytatott, hogy az Office of Price Administration (OPA) mennyiben rögzítette az élelmiszerek árait Washington árait Washington és környékén. A bizottság 73 különböző élelmiszer árait vette figyelembe és úgy találta, hogy azon élelmiszerekért, amiket 1939-ben 10 dollár és 94 centet fizettünk, ma 18 dollár 6 cent és 26 dollár 20 cent közötti összeget kell adnunk aszerint, hogy milyen üzletben vásárolunk. így Washingtonban az élelmiszerek árai 1939 óta 64—147 százalékos emelkedést mutatnak. VISSZAJÖNNEK PALESZTINÁBÓL BÉCS — Több mint 2,000 osztrák zsidó, akik 1938 óta telepedtek le Palesztinában, most vissza akarnak térni Ausztriába, jelenti Oscar Helmer, osztrák belügyminiszter. A hazaki- vánkozók legnagyobb része az intellektuellek sorából kerül ki. Van közöttük sok orvos, mérnök, tanító és technikus, akikre nagy szükség lenne Ausztria u j j á é p itésében, azonban az Egyesültek megszálló tanácsa még nem adta meg a hazautazási engedélyt.
