Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-25 / 1425. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 MAY 25 NUMBER 1425 SZÁM Károlyi Mihály Magyarországon A washingtoni magyar követség sajtó osztályának jelentése szerint Károlyi Mihály, az 1918-as Magyar Népköztársaság elnöke, 27 évig tartó száműzetés után visszatért Magyarországra. Ez a tudósítás Károlyi ünnepies fogadtatásáról igy számol be: A határtól Budapestig valóságos diadalut volt Károlyi Mihály útja. Budapest közelében a főpolgármester és számos követség üdvözölte a hazatérő államférfiut. A szónoklatokra adott válaszbeszédében Károlyi a lelkek újjáépítésének szükségességét hangoztatta, mert enélkül minden rekonstrukció meddő maradhatna. Az ünneplés a Károlyi-palotában folytatódott. E palotát, amelyet annakidején minden más tulajdonával együtt elkoboztak, a főpolgármester a nemzet hálájának jeléül és egyben jóvátételként adta át Károlyinak, aki azonban kijelentette, hogy a birtoklási jogot nem veszi igénybe, hanem az épületet közcélokra adományozza. A történelmi igazságszolgáltatás Károlyival szemben még életében megadta azt a nagy elismerést, ami más hasonló nagy embereknek csak haláluk után jutott ki. Károlyi méltán ki is érdemelte ezt az elismerést, mert a magyar nép újjászületésének legfőbb feltétele, a földreform, az ő nevéhez fűződik. Mert amig mások csak beszéltek, vagy álmodoztak a magyar parasztot elnyomó, végletekig kizsákmányoló feudális birtokrendszer megszüntetéséről ,addig ő a saját birtokain meg is valósította és ezzel megszerezte magának a minden őszinte emberből csodálatot és tiszteletet kiváltó FÖLDOSZTÓ KÁROLYI nevet. Mint a fenti kijelentésből látjuk, nem akar a jól kiérdemelt babérain nyugodni. Dolgozni fog a “magyar lelkek újjáépítésén” amire, — mint a Magyarországból jövő hírek mutatják, — valóban igen nagy szükség van- Semmi kétség, hogy Károlyi a “lelkek újjáépítése” alatt a demokráciára való nevelést érti. Ehhez a munkájához éppen olyan sikert kívánunk, mint a földosztáshoz, mert mindkettő a magyar dolgozók millióinak az érdekeit szolgálja. A Munkás Betegsegélyző Szövetség konvencióján — A BÉRMUNKÁS KIKÜLDÖTTJÉNEK TUDÓSÍTÁSA — I -------Föladatommá tették, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség Pittsburghban tartott konvencióján történteket a Bérmunkás részére megírjam, örömmel fogadtam el ezen megbízást annál is inkább, mivelhogy a Munkás Betegsegélyző konvenció küldöttei túlnyomó részben azon munkásemberek közül valók, akik a munkásmozgalmi frakciók egyik vagy másik ágához tartoznak, vagy velük éreznek és lapjaikat, irodalmukat olvassák. Egyszóval a munkásmozgalom haladását ápolják. A konvencióra egy kissé később érkeztem és igy csak a delegátusok hozzászólásaiból tudtam meg az elnöki és titkár- pénztárnoki jelentést. Jóleső érzéssel töltöttek el a fölszóla- lások ,amidőn azon szerencsétlen múltban hozott határozatot ostorozták ,amely a “nemzetközi” szót elválasztottta a “munkásmozgalom” szótól és amelynek részben tulajdonítják a visszaesést is. Szinte egymásután jelentkeztek a fölszólaló delegátusok és követelték a munkásmozgalommal a kapcsolat megteremtését, amelyet a sajtó asztalnál ülő polgári uj- ságtudósitók gúnyos meg jegy-, zésekkel fogadtak ,de áhítattal hallgatták a később szóhoz jutott papi sallanggal fölcifrázott más betegsegélyző egyesületek küldötteit. Grosz Henrik központi elnök is azon nézetének adott kifejezést, hogy hive a kapcsolat mégteremtésének. Soha nem volt annak ellene. Nem saját személyén múlott ,hogy a nemzetközi munkásmozgalmi szó kikerült az alapszabályokból, hanem azon sajnálatos munkásmozgalmi belső harcokból, amely többször sok kárt okozott a szövetségnek. Ugyanilyen irányú volt Hirsh Lipót válasza is azon delegátusok fölszólalásaira, akik a központi tisztviselőket okolták a sajnálatos megtörténtekért. Úgymond: hive a munkásmozgalmi kapcsolatok fölvételének, csak nem szeretné ha meghatá(Folytatás a 8-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Amennyi sok beszéd hallatszik az amerikai magyarok között a Magyar Segélyakció támogatására, ugyanannyi vitatkozást hallunk, hogy vájjon ér- demes-e, a Segélyakció bármelyik frakcióján keresztül a magyar népet támogatni. Mi mindjárt kezdetben állást foglaltunk ebben a kérdésben és megírtuk, hogy az álkommunisták és a volt Horthy legények ölelkezése, leginkább csak a zavarosban halászásra lesz alkalmas, azok részéről, akik ilyen működésben kiválóan ismert alakok az amerikai magyarok előtt. Megírtuk, hogy igyekezzen mindenki közvetlenül az egyéni segítés utján hozzátartozói és általában a magyar nép segítésére sietni. Hogy ebben a formában milyen gyönyörűen végzi embertársi hivatását az amerikai magyarság, arról nincsen fizetett hivatalnoki kimutatás, de annál többet bizonyító fölhalmozott csomagok vannak, minden oly postahivitalban mely magyar negyedben van. Hogy mennyit tesz ki eddig az amerikai magyarok egyéni segítsége, azt csak úgy tudnánk valóban értékelni, ha lehetséges volna melléje tenni a két téglával veregető egyleti vezérek, papok és álkommunisták eddigi gyűjtését és átküldött támogatását. Mert ők aztán kiabálják, hogy “kétszer ad aki gyorsan ad”, “mentsük meg a magyar árvákat”. Csaknem egy év leforgása alatt az árvákat támogatni akaró magyarok, 719 magyar árva jelképes örökbe fogadására, több mint 18 ezer dollárt küldtek be a Segély Akció pénztárába. Most aztán jelentik, hogy a sürgősen kért támogatás,^ még mindig itt van a pénztárban mivel a hivatalos átküldést még nem sikerült elintézni. Voltak olyan magyar egyletek, ahol a múlt évben rendkívüli gyűlést hívtak egybe a magyar árvák segítésére, a megszavazott pénzt «azonnal kiutalták. Vegyék most tudomásul a sürgősen intézkedő jó- szivü magyarok, hogy a pénzüket itt tartják már innen-on- nan egy egész év óta, amiről meggyőződhetnek a Segély Akció áprilisi pénztári jelentéséből. Tény az, hogy a több mint 30 ezer árvából a 719 megmentése nem olyan szám, amire olyan büszkén hivatkozni érdemes volna, de amikor a Segély Akció még ennek a csekély számnak a segítésére is tehetetlennek bizonyult, az amerikai magyarok kérdezzék hát saját maguktól, hogy érdemes e a Segély Akció szájhősködő vezéreit nyeregben tartani. Mi tudjuk azt, hogy a segélyzés- sel nem lehet fölszabadítani a magyar népet, de megmenteni lehet arra, hogy életben maradjon és megerősödve saját maga legyen a jövőjének a kovácsa. E sorok írója tudatosan esik abba a szörnyű bűnbe, hogy eltérve az osztályharctól torka szakadtából kiabálja az illetékes fórumok felé ADJATOK LEGALÁBB 50 MILLIÓS KÖLCSÖNT MAGY AROR- SZÁGNAK. A magyar nép kimentése az inflációs örvényből csakis igy volna lehetséges és ez volna a számottevő segítség amivel Magyarország újjáépítését azonnal megkezdeni lehetséges volna. Ameddig a magyar urak itt Amerikában a magyar árvák pénzén segélyesdit játszanak, jó volna ha az amerikai magyarság komoly része akcióba lépne, a magyar nép igazi támogatására. * * * A nagy szakszervezetek konvenciói a közelmúltban lezajlottak és azt láttuk ,hogy mindegyik szakszervezet számottevő tagsági gyarapodást mutat. Ez egyszersmint azt is bizonyítja, hogy a szakszervezetek megerősödtek. Sokan azt gondolhatják, hogy az IWW- isták súlyos tévedésben voltak amikor már 40 évvel ezelőtt a szakszervezetek csődjéről beszéltek. Ha a jelentésekre tekintünk és úgy vesszük ahogyan az van, akkor valóban igy is van. Ha azonban a társadalmi fejlődés folyamatát bíráljuk, akkor elsősorban azt tudjuk, hogy nem lehet abban az időt az évszámokkal megszabni. Ha még annyi tagot is sorakoztatnak be a szakszervezetekbe, még akkor is csődben vannak a szakszervezetek, mert csődjüknek nem a taglétszám a fokmérője, hanem az ipari fejlődés. A mai atom korszakban pedig nem igen kell kutatni bizonyítékot találni az ipari fejlődés bizonyítására. A szak- szervezetek taglétszámi fejlődése éppen úgy nem jelent határozott erőt, mint ahogyan nem jelent dönthetetlen erőt a vagyonfölhalmozás a kapitalizmus oldalán. És ugyanilyen értelemben aztán megállapíthatjuk, hogy például az IWW-nál a taglétszámi kicsiség nem gyengeséget jelent az ipari szervezkedés frontján, mert az ipari szervezkedési erő, magával az ipari fejlődéssel törtet előre. Másszóval szakszervezet H E TI KRÓNIKA
