Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-27 / 1421. szám

1946. április 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal OLVASÁS KÖZBEN Törvényes fosztogatás (Folytatás a 3-ik oldalról) ség információs levelében ta­láltuk ezt a mondatot: “Az in­fláció voltaképpen a magyar nyomorúság és szegénység kér­dése”. Az infláció viszont azért állt be, mert nem tudnak ipari cikkeket termelni, hanem csak fedezet nélküli bankjegyeket nyomatnak, amikkel nincs mit vásárolni a belföldön, a külföl­dön meg egészen értéktelenek. És ez igy lesz addig, amig az agrár meg az ipari termelés valamennyire helyre nem áll, hogy képesek legyenek valamit adni a magyar piacokra­NEGYEDSZÁZADOS BüN- , ÉRT FIZETNEK Addig a magyar nép szen­vedni fog. De nem azért mert az oroszok büntetik őket, ha­nem most fizetik a büntetést azért, mert 25 éven át olyan némán tűrték a saját szabad­ságuk elrablását. Mert azután már könnyű volt az ország if­júságát az orosz mezőkre kül­deni, hogy ott vesszenek el az emberi agy által kieszelhető legiszonyúbb eszme szolgálatá­ban. És miután már könnyű volt az országnak az a teljes kifosztása is, amit az előbb em­lített követségi információs le­vél igy ir le: A németek a magyar állat- állomány nyolcvan százalé­kát hurcolták magukkal és bár a magyar lovak és szar­vasmarhák jó része még mindig bajor és osztrák is tá­lókba va.n bekötve, ezt a nagy nemzeti értéket volta­képpen jórészben elveszett­nek tekinthetjük, mert az ál­latokat időközben levágják és ezt nehéz ellenőrizni. A németek óriási mennyiség­ben vittek ki * feldolgozott ipari termékeket és félgyárt­mányokat is, ezeknek legna­gyobb részét is már maguk között szétosztották. A ma­gyar vagonok és uszályok hó­napokon keresztül csak ma- • gyár áru tartalékokat és gé­peket vittek Németországba és igy rabolták el a fasizták Magyarország gazdagságá­nak túlnyomó részét. Nagyon tárgyilagosan foglal-1 koztam ezzel a kérdéssel s lát­hatja a californiai munkástárs, hogy nem akarunk mi semmit sem “takargatni’. Szerintünk az bűn lenne. De éppen olyan bűn lenne az is, ha az oroszo­kat vádolnánk olyasmiért, ami­nek nem ők az okozói. Egyébiránt még azt is figye­lembe kell vennünk, hogy nem­csak Magyarország került ilyen kétségbeejtő helyzetbe, hanem a többi európai országok is- így például százezrek éhenhalásá- ról írnak Jugoszláviából is, ho­lott az a “győztes” államok kö­zé tartozik és ott nincsenek oroszok. De ugyanily híreket kapunk például Görögországból is ,ahol pedig nem orosz, ha­nem angol megszálló hadsere­get tartanak. A tény az, hogy a háborúért most fizetnek Európa népei, — a győzők és a legyőzöttek egy­aránt. És talán ez a borzalmas nagy ár, amit most fizetniök kell, meg az a tudat, hogy a jövő háború még költségesebb lesz úgy emberéletben mint va­gyonban, észretériti a világ né­peit és a háborúkat a történe­lem lomtárába helyezik. HUSZONÖT ÉVES házasságuk évfordulója a ca- liforniában élő Rauch György és nejének egybe esett azzal az örvendetes eseménnyel, hogy a hadseregben szolgált Gyuri fi­uk hazakerült. Ebből az alka­lomból egy kis családias össze­jövetel volt április 6-án Rauch munkástársék házánál, ahol a megjelentek együtt örvendez­tek úgy a 25 éves évforduló­nak, mint ifjú Rauch György viszontlátásának. Hogy az ön­tudatos munkások az ilyen al­kalmat sem töltik el komolyabb megnyilvánulás nélkül, bizo­nyítja, hogy a Bérmunkás to­vábbi támogatására 15 dollárt adtak össze. Köszönet az ada­kozóknak­H. A. Az uj angol egészségügyi törvények értelmében 1948-tól kezdve minden angol állampol­gár, — születésétől a haláláig ingyenes orvosi és kórházi Ke­zelésben részesülhet majd­ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vUag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek niyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. __ , .. .. .. . E maradi jelszó helyett :“Tisztesseges napibert, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'” ....... u . . . . A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a berrend- I szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük ■« végi társadalom keretein belül (a.l.) Nagy bűn terheli a mai társadalom mindazon elemeit, akik azt állítják, hogy a mai társadalmi rendszer igazságos. Beletekintve mindazon ténykedésekbe, amelyek ma való­ságban végbemennek, nyíltan megállapíthatjuk, hogy igenis a mai kapitalista rendszert, minden tekintetben rendeletekkel tá­masztják alá. Most, amikor milliók halálhörgése zavarja meg a jómódban élők embertelen fosztogatását, úgy néz ki, mintha a tizenkette­dik órában a humanizmus vett volna rajtuk erőt. Nem, koránt sem! Inkább csak saját rablásra épített rend­szerüket akarják továbbra is megvédeni, a már kitörni készülő vulkántól, ők tudják és ha még eddig tényleg nem fenyegette giazi veszély a vagyon harácsolásra épült társadalmukat, most elérkezett ez az idő! Azok, akik eddig sohasem törődtél az éhezőkkel, mert hi­szen a mai rendszernek alapját képezi az, hogy a népek millióit mindenből kifosszák, mert hiszen a magántulajdon rendszere képezi a vagyon harácsolás alapját. Most egyszerre mi szállotta meg a szívtelen ember fosztogatókat, hogy az éhezők támogatá­sára hívják mindenki figyelmét? Talán megváltoztak! Oh dehogy, koránt sem. De ők tudják, hogy az éhező ember­nek csakugyan nincsen már semmi veszteni valója, mert az éh­ség törvényt bont. És ha az éhezők száma olyan túlnyomó lesz, hogy nem lehet tovább a forrogongó gyűlöletet kordában tarta­ni, elfogja árasztani az egész emberi társadalmat, ami a mai ki­zsákmányolásra épült társadalmi rendszernek végóráját jelente­né. Csak kizárólag ez indította meg a mai társadalom urait, hogy áldozatot hozzanak, de csak látszólag, az éhezők megmentésére- A nagy hangon megkezdődött agitáció hátterében láthatjuk me­gint csak a még nagyobb fokú profit vágyat. Azt mondják ke­resztényi kötelesség az embernek felebarátját segíteni. Nézzük csak meg alapjában eme felebaráti szeretet hátte­rét. Például ma az éttermekben az élelmiszerek adagjait úgy­szólván felére vágták, hogy a felesleget az éhezők részére meg­takarítsák. De hogy hol van a kutya elásva — ezt mindjárt meg­látjuk. Az élelmiszer adagokat ugyan levágták, de a sokkal kis- sebb adagoknak az ára maradt a régi. Egy kis újabb “humanista” profit- A múlt napokban azt je­lentették, hogy az Egyesült Államok gabona álloipánya olyan alacsonyra szállt alá, hogy nem képesek az éhező Európát és Ázsiát ebben a tekintetben kisegíteni. Az volt a szóbeszéd, hogy a farmerok megetették a felesle­ges gabonát az állatokkal. Ezzel kapcsolatban olyan nagy lett a hús hiány, hogy húst úgyszólván csak a fekete piacon lehetett kapni. Hej, ennek a profitra épült társadalmi rendszernek, meny­nyi gazság terheli már fenállását. Most fog kibújni a szög a zsákból. Ugyanis az Egyesült Ál­lamok kormánya 30 centtel többet fog fizetni bushelonként a na­pi árfolyamnál mindenkinek, aki a gabonát egy bizonyos határ­időn belxl befogja szolgáltatni. Már előre tudjuk, hogy lesz elég gabona, ha lesz dupla profit­Természetes a kis farmerok nem fognak részesülni ebből a külön profitból, mert nekik bajosan van felhalmozott gaboná­juk. így néz ki a gyakorlatban a kapitalizmus belseje. Most is mint minden más alkalomkor, csak a profit nagyságától van füg­gővé téve a humanizmusuk. Á nagy jószívűségük mellett termé­szetesén soha egy percre sem arra gondolnak, hogy tényleg az éhező népmilliókat segítsék, hanem csupán a jelen rendszerüket féltik. De nem csak ebben az országban ilyen a helyzet. így van ez mindenhol, ahol még a magántulajdon rendszerére alapozott ka­pitalista redszernek bármilyen formája létezik. Tudatában va­gyunk annak, hogy azokban az országokban, ahol a nyomor a legnagyobb, ottan folyik a fekete piac gyalázatos módon. Szóval, akiknek van miből, azok ott is vehetnek mindent magas árakon. Természetesen a munkás az egész világon mindig csak egyik napról a másikra tengette életét. Most pedig ebben a “humánus” kapitalista rendszerben, pusztuljanak éhen. Ezzel kapcsolatban igen érdekes megjegyezni, hogy éppen Herbert Ho overt jelölték ki a nagyfokú “humanizmus” megvál­tójává, akiről mindenki tudja, hogy a nagy depressziós évek alatt, amikor ö ült az Egyesült Államok elnöki székében, amikor az amerikai népek milliói éhségtől sorvadtak el, az élelmiszer raktárak rogyásig voltak felhalmozva élelmiszerekkel. Amikor tényleg alkalma lett volna saját népén segíteni ,akkor rendőrbo­tokkal és a katonaság igénybevételével igyekezett az éhségláza­dásokat vérbefojtani. Bizony, bizony, ennek hátterében húzódik meg a kapitalista ravaszság — kaptok ennivalót, ti éhezők, de csak úgy, ha megint jó templomjáró nyájak lesztek, kaptok en­nivalót — ha az Egyesült Államok kapitalista rerldszerét fogad­játok el társadalmatoknak alapjául. Azt szokták mondani “a viz- befuló a szalmaszál után is kapkod”. Ugyan ez áll az éhező mil­liókra, nem törődnek azzal kik és milyen feltételek mellett ad­nak nekik enni. Sőt még azzal sem törődnek, hogy mi lappang eme keresztényi “humanizmus” hátterében. Nem tudják, hogy azok nyújtják most feléjük a védelmet, akik tényleges okozói a szenvedéseiknek, hogy továbbra is megvédjék azt a rendszert, amely a törvényes fosztogatáson alapszik. Robert H. Jackson főbíró ki­fogásolta, hogy a nürenbergi tárgyalást a vádlottak antisze­mita beszédek tartására hasz­nálták ki, Glen T- Seaborg "professzor (University of California) sze­rint a közel jövőben a vegyé­szek uj elemeket fognak előál­lítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom