Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-13 / 1419. szám

1946. április 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból A vörös hadsereg Budapestért Zamercev tábornok, Buda­pest orosz várospanacsnoka megbeszélésre hívta össze Bu­dapest közegészségügyi irányí­tóit. A több óráig tartó össze­jövetelen a városparancsnok tájékoztatást kért a főváros egészségügyi helyzetéről és részletesen megvitatta a ma­gyar orvosokkal a járványve­szély megelőzésére, illetve le­küzdésére alkalmas intézkedé­seket. — A tavasz kezdetén va­gyunk, — mondotta Zamercev tábornok — az emberek fizika­ilag legyengültek, sok volt az exumálás, minden előfeltétel megvan tehát a járványok el­terjedésére. A kórházaknak fel kell készülniük erre az eshető­ségre. Mi minden szükséges támogatást és segítséget meg­adunk a magyar orvosoknak. Dr. Bakáts Tibor tisztifőor­vos helyettes vázolta a város- parancsnok előtt az ország és a főváros egészségügyi helyze­tét. Kifejtette, hogy Észak- Magyarországon lokális kiüté­ses tífuszjárvány van. Az el­múlt héten 93 megbetegedés fordult elő. A vidéki helyzettel összehasonlítva a budapesti ki­elégítő. A gyüj tőfogházban 26 eset volt, a Markó fogházban két megbetegedés fordult elő, de mindkét helyen sikerült a járványt elszigetelni. A fővá­ros polgári lakossága között ja­nuárban csak egy és február­ban mindössze két kiütéses tí­fusz eset volt. A Székesfőváro­si Fertőtlenítő Intézet napi 3000 ember fertőtlenítését ké­pes elvégezni. A központi inté­zeten kívül három állandó, be­épített állomás és 8—10 mozgó fertőtlenitőgép áll rendelkezés­re. Budapesten 1000 járvány­ágy közül 600 ágy szabadon van. A városparancsnok ezután az utcák pályaudvarok tisztántar­tásáról, a piacok, éttermek egészségügyi ellenőrzéséről, a fürdők és iskolák felől kérde­zősködött. Dr. Bakáts válaszában elmon­dotta, hogy az utcákon rend­szeres szeméttakaritás folyik, ellenben a pályaudvarok tiszta­sága a nagy forgalom és a vo­natok többnapos vesztegelése miatt sok kívánnivalót hagy hátra. A budapesti fürdők tel­jes kapacitásban üzemben van­nak. Sok fürdő van, de olyan drágák, hogy az emberek nagy­része nem tudja megfizetni. Most intézkedés történt, hogy a szegények ingyen fürdő je­gyet kapjanak. A budapesti is­kolákban 100 iskolaorvos mű­ködik. Ezenkívül 23 anya és csecsemővédőintézet van a fő­városban. A nemibeteggondo- zók a lakosság 1 százalékát ke­zelik, de a tényleges^ nemibe­tegek száma 5 százalék. A rá­szorulók ingyenkezelést és még gyógyszert is kapnak. A népjóléti minisztérium ré­széről dr. Pesta László Buda­pest közegészségügyi főfelü­gyelője a pestkörnyéki egész­ségügyi helyzetet ismertette. Itt rosszabb a helyzet, mint Budapesten, — mondotta — mert nincsenek megfelelő szá­mú kórházi ágyak. Zamercev várospanacsnok er­re azonnal kijelentette, hogy az i újpesti és pestszentlőrinci kór­házakat a Vörös Hadsereg ki­üríti és visszaadja a magyar hatóságoknak. Az orosz parancsnokság ré­széről Kuzminszky orvosezre­des és Golugov orvosőrnagy szóltak hozzá a felvetett prob­lémákhoz. — Mi egy egész éven át dol­goztunk önökkel, — mondottta Golugov őrnagy — a mainál sokkal rosszabb körülmények között. A magyar orvosok és a Vörös Hadsereg együttműködé­sének köszönhető a fertőző be­tegségek kis száma. Zamercev tábornok záró sza­vaiban felszólította az egybe- gyült orvosokat, hogy támogas­sák őt munkájában és tegye­nek meg mindent a tavaszi jár­ványveszély leküzdésére. Le­gyen tisztaság a városban! Ké­szítsenek elő és tartalékoljanak kórházi ágyakat. Ellenőrizzék a piacokat, éttermeket. Vizs­gálják át a fürdőket és tegyék lehetővé, hogy ne csak a feke­tézők, hanem a munkásság is fürödhessen. Orosz részről min­den támogatást, segítséget meg fognak kapni. A két pestkör­nyéki kórházon kívül több bu­dapesti kórházat is kiürítenek a polgári lakosság számára. A tavaly 40 orosz kórház helyett ezután csak 5 hadikórházat fog a Vörös Hadsereg igénybe ven­ni. Ezenkívül fertőtlenitő anya­gokat és injekciós tűket adnak a magyaroknak. Dr. Vadas Sára miniszteri tanácsos meleg hangon oroszul köszönte meg Zamercev tábor­nok megértő támogatását. Az orosz katonák mimiattunk vé- reztek és sebesültek meg — mondotta — természetes, hogy azt itteni kórházak egy részét le kellett foglalni a gyógyítá­sukra. — Nálunk, a szovjet rend­szerben az orvos egyformán tö­rődik minden emberrel, — bú­csúzott a magyar orvosoktól az orosz városparancsnok. — Ne­kem mindegy, hogy orosz vagy magyar, csak teljesítse köteles­ségét. Azt akarom, hogy ne le­gyen járvány vagy betegség a városban. Mágori Varga Erzsébet (Uj Szó) TISZTOGATÁS A BUDAPES­TI VÁROSHÁZÁN Az államapparátusnak a re­akciós elemektől való megtisz­títása során — első lépésként — kedden elbocsátottak a fő­várostól, a tanitézetekből és a fővárosi üzemekből mindazon tisztviselőket, akiket az igazo­lási ejárás során feddésnél sú­lyosabb minősítéssel igazoltak. Az elbocsátás 2882 fővárosi al­kalmazottat érint. Köztük van két tanácsnok, tiz főjegyző és húsz tanács jegyző. Borsod vármegyében átépí­tik a cigányokat. Az uj elhe­lyezés során Szendrőlád hatá­KI VOLT NAGYOBB? Nem tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb, az-e, aki Siófokon keztyüs kézzel akasztgatott? Az-e ,aki Orgoványnál bolsevista vérben gázolt, vagy az ,aki Pesten tengelyt Berlin s Róma közt kovácsolt? Az aki a német ármányt Kassán égi jelnek nézte s ámok fővel belevitte országát a harci vészbe? Ki Újvidék szinejavát telepité temetőbe, vagy az, aki Ukrajnában lelt “tengeri” kikötőre ? Mit tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb, az-e aki a németeknek megnyitá az ország kaput? Az-e, aki a zsidókat vagonszámra exportálta s az igy szerzett valutákat kimentette külországba ? Az-e, aki hidat rombolt s dögvészt hozott Pest-Budára, vagy aki a sajtót ennen szakállára lenyiszálta ? Az-e, aki nemzetünknek vala félre-vezetője s egy szál ingben hagyott minket hogy elegünk lett belőle. , Nem tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb, csak azt tudom, hogy mellettük a gengszterek is angyalok! Kondor László TRANSZFORMÁCIÓ “Nem vész el a természetben semmi sem” Kételkedtem ebben — de ma elhi­szem! Veszem tehát ezen tételt alapul: Semmi sem vész el — csupán átala­kul. Jegenyefán azt károgja a holló: Citromból lett borkő-sav és nagyon jó! Préselt gipszből (mivel ugyanaz a szin) Lett belőle ezerédes sacharin. Péppé őrölt szóját — minek tagad­jam — Viszontlátjuk disznókolbász alakban, Sárgult őszi falevél a viharba' Lehullott ... és lett belőle szivarka. Lisztünket sem nyelte el az enyészet Korpa gyanqnt használjuk az egészet És a jegyes kenyér — mert igy ren­delik •— Átalakult s kapunk érte tengerit. Tölgyfát, melyet a favágó ma irtott, Holnap elfogyasztjuk mint fasirtot És a nád, mely vadon nőtt a berek­ben, Újjá születik a bécsi szeletben. Itt a reakció — még a mételyes, Elnyelte az enyészet? . . . Még kéte- lyes! S hogyha oda dobjuk őket salakul, Végleg elvesz-e? Vagy átalakul?! Pártos Jenő (Ludas Matyi) rában akkora területet biztosí­tanak számukra, hogy egy-egy cigánycsalád 100—100 négyzet- méter parcellához jut. Az átte­lepítést az tette indokolttá, hogy a cigánytelepek különféle járványok melegágyai. Dr. Szentirmay Imre nyugal­mazott tanár, aki a nyilas párt­ban sorozatos előadásokat tar­tott és a nyilas iskoláztatás ve­zetője volt; tevékenységével se­gítséget nyújtott a nyilasok­nak a hatalom megtartásához — mindössze nyolchónapi bőr- j tönbüntetést kapott. A HERCEGPRÍMÁS sem KIVÉTEL A Hubert és Sigmond acél és fémárugyár munkássága fel­iratot intézett a miniszterel­nökhöz és tiltakozott a herceg­prímás napi politikába való ál­datlan működése miatt. A fel­iratot aláíró munkások kijelen- aik, hogy a hercegprímás visz- szasirja a múltat. Fölhívják a kormány figyelmét, hogy a re­akciósokat megrendszabályoz- za és a törvények erejének ér­vényt szerezzen. Ez alól a her­cegprímás személye sem lehet kivétel. IPARI TANFOLYAMOK HADIÖZVEGYEK RÉSZÉRE A népjóléti minisztérium a hadiözvegyek részére fehérne­mű és felsőruhavarró ipari tan­folyamokat rendez. Az első ilyen tanfolyam Budapesten nyilik meg. Tartama három hó­nap, a jó munkaeredményüek részére hat hónap, a kiváló tel­jesítményűek részére pedig egy év. A tanfolyamok telje­sen díjtalanok. Az érdekeltek jelentkezzenek a népjóléti mi­nisztérium hadigondozási főosz­tályán. NEM FELEJTÜNK Palikát reggel elküldtem ha­za a lakásunkra és délután 3 óráig nem jött haza, nem tud­juk, mi van vele. Nagyon ké­rem, legyen olyan szives, nézze meg, ott van-e a lakásban a gyermek, vagy mi van vele. Ezeket mondta Somogyi Béla 1920 február egyik napján. Ugyanis Somogyiék lakását egyszerűen megszállta Bagi si­ófoki százados, több tiszttársá­val. Beszállásolták magukat Somogyiék lakásába és ott'fog- tak mindent. Élelmiszert, ruha­neműt, annyira, hogy egy de­ka lisztet vagy zsírt, de még egy fogkefét sem vihetett ma­gával a család. — Elmegyek, megnézem, mi van a Palikával — mond­tam Somogyi Bélának és átsi­ettem a Budán levő lakásukba. Csengetésemre egy tisztilegény nyitott ajtót. — Nem jött ide ma délelőtt egy kisfiucska? — kérdeztem. — Gyüj jön be — mondta a legény. Beléptem az előszobá­ba, az ebédlőajtóban egy bri- cseszes tiszt jelent meg, akinél a legény jelentkezett: — Százados ur, alássan je­lentem, ez a civil keresi a gyer­meket. Megszólalt Bagi: — Somogyinak megüzentem, hogy aki ebbe a lakásba bete­szi a lábát, az innét el nem szabadul. Ennyit mondott Bagi és intett a legénynek, hogy kisér­jen be a belső szobába. Az el­ső szobában két kártyázó tiszt ült az asztalnál. Engem a má­sodik szobába kisért a legény, ott találtam a 10 éves Somo­gyi Palikát, magába roskadva ült a széken. — Mi van veled, Palika, mi­ért nem jöttél haza? — Azért, mert nem enged­tek. Azt mondták, majd csaK jön értem valaki és akkor azzal együtt este átvisznek a Hadik­ba. Hadik! Rémlett fel előttem a hires laktanya. Mindannyian tudtuk, akkor 1919 telén és 1920 elején, hogy a Hadikba

Next

/
Oldalképek
Tartalom