Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-22 / 1390. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 22. Szabadok vagy atomaták legyünk? Irta: PERCY WINNER Nem találom szükségesnek Percy Winner ezen elméleti fejtegetését a cikk elején bírálat alá venni, annál inkább sem, mert lehet, hogy olvasóink maguk fognak hozzászólni, különösen olyan helyeken, ahol sem én, sem az olvasók nem értenek vele egyetA cikk, amely két részben fog megjelenni, különösen érdekes- Érdekesek azok az összehasonlítások, amelyet azon módszerek alkalmazásában lát meg az iró, amit a nácik a mi tőkésrendszerünktől kölcsönöztek. Továbbá lélektani alapon mutatja ki az iró, hogy sok közössége van a nácizmusnak a hanyatló kapzsi kapitalizmussal. Ha tehát olyan részek vannak a cikkben, amellyel nem egyezünk meg, mondjunk becsületes véleményt róla. Szerintem a nácizmus ilyenkénti bírálata egészen uj előttünk, azért is ragaszkodtam, hogy teljes fordításban adjam vissza a cikket, amely a “The New Republic’’ szeptember 3-iki számában jelent meg. (A fordító) XI. Térjünk vissza az öreg Ford T-modelü kocsik gyártásához: Nélküle és azon módszer nélkül ahogy azokat gyártották, a náci állam nem vált volna lehetségessé, mert a nácizmus alatt a németeket az “assembly- line”-on gyártották éppen úgy, mint a Ford kocsikat. Megfelelő kontrollal, helyesen választott standardal és die-okkal, megfelelő intézőséggel; röviden, semmit figyelmen kívül nem hagyó totalitárius berendezkedéssel, nem kevésbé természet feletti és csodálatos, mint a Kaiser “shipyards” (hajógyárak). Valóban kevésbé csodálatos mint a T.V.A. Az amerikai technikai lángész, meg az amerikai üzleti vállalkozás megteremtette a modern gazdasági tömeg tüneményt — a mass productiont, mass market, mass distribu- tiont. Egy ilyen termelési rendszer magával hozza a magasabb életszínvonalat, aminek velejárója a magasabb igényeken mozgó pszichológiai tényező, az ízlés és étvágy. Tömegesen tárgyakat csinálni, a termelőeszközök széleskörű gépesítésével lehet csak elérni. Ahoz, hogy a tömegeket a legjobb dolgokkal, a legszélesebb alapokon lássuk el, szükséges, hogy pszichológiailag is a legmagasabb standardra vigyük. A nácik kitekergették ezen módszer nyakát és összeállították a nekik megfelelő módon. Fölhasználták a gazdasági termelés ezen módszerét politikai célokra (aláhúzás a fordítóé). Tökéletesen standardizálták és mechanizálták a “termelést” (a náci alanyok termelését) nem csak politikailag, de pszichológiailag is, amelyen keresztül elérték céljukat, — ahogy Le Bon és Freund mondotta: “Total psychological mass” total lélektani tömeg. Az amerikai politikai alapon mit is csinálhattak volna a lélektani, politikai tömeggel a to- talitarián államban, Az amerikai ekonomiai tömegtermeléssel már sokkal többet. Miután a nácizmusban nem találunk a mi érzésünk és gondolkozásunkhoz megfelelő hasonlatot, elmulasztottuk meg j egy e z n i, hogy van valami közösség abban, amidőn az ember kinyújtja karját és politikailag náci mód szerint tiszteleg és abban amidőn kinyújtja karját és lecsengeti a “time-kártyáját” a gyárban. Miután amerikai pótlék ez a nácizmusban jobban szemügyre kell vennünk, hogy fölismerjük, mert erősen el van csavarva. Ha aztán közelről megvizsgáljuk a nácik geopolitikáját, fölismerjük benne a mi kontinentalizmusunkat (Észak-Amerikai Egyesült Államok azon politikája, hogy közös gazdasági blokkba akarja hozni az összes amerikai államokat Európával szemben). A “lébensraum”-jukat a mi frontunkkal; a “New Order”- jukat a mi hosszú sorú “new”- val kezdődő szokásos superior amerikanizmusun\kkal — new world, new nation, new justice, new freedom, new area, new deal. A nácik az amerikai ügynökségekben és hirdető irodákban találták meg a propagandájuk alapját. A szabadon árusított dolgokat kontrol alá fogták. Egyedárus jogot vettek ki az eszmék és érzelmekre. Barnum volt az öregapja a nürembergi bohóckodásnak. Dél-California már régtől fogva ismeri, hogy miképpen lehet demagógiával hatalomra szert tenni. A Yale Bowl tradíciójához adva Ber- narr MacFaddent, testgyakorlatozáshoz adva Boy Scoutsa- inkat, megtaláljuk Hitler ju- gend-jeit és a náci atlétákat, — persze eltorzított formában. Trüsztellenes törvényünk dacára mi építettük ki röviden szólva a monopóliumot. Mi lett volna a náci állam, ha egy óriási függőleges tröszt nem az erőszak felé törekedne, amit csak Henry Ford tud megérteni. Már jóval a nácik előtt a németek elég tevékenyek voltak, de ahhoz mégis a náciknak kellett hatalomra jutniok, hogy rangra emeljék a taylorizmust és a Bedeaux systemet. Mulasztást követnék el, ha gazdasági életünk fekete oldalát is be nem mutatnám, melyből szintén kölcsönöztek a nácik. A bootlegerek, labor rac- keteerek, gangszterek, a step- upok, shake-downok, zsebmetszők, mind megtalálták az utat a nácikhoz. Ami alkalmi és hivatalból üldözendő bűn volt nálunk, a náciknál szokássá és elfogadott gyakorlattá vált. Az S.S. emberek, akik kiszabadították Mussolinit és Eisenhower elrablását tervezték, a chicagói Szent-Valentine napi mészárlásból vették technikájukat. Yigilantesek törvénytelentörvényes erőszak szervezetét, a Ku-Klux-Klanok törvényesen működő törvénytelen erőszakos-’ kodásait, kétség nülkül odaa- dóan tanulmányozta a gestapo, az abwer, az S.S. és az S.A. emberei. Gangszterek kínzó módszerei összepasszitva a középkori nürembergi gazságokkal. A nácik összeszedték gonoszságainkat és erényt formáltak belőle; vagy megfordítva, erények - két korruptálták. Bármit, amit átvettek részben alkalmilag, vagy szórványosan egy elválasztott elemévé vált rendszerüknek, amelynek egyetlen célja volt csak, a hatalom. Ahogy Lenin átformálta az orosz muzsikot Szovjet mecha- nikká, Hitler átformálta a német embert náci mechano emberré. Ezen lény — bár éppen nem mondhatnám lénynek — messze van az amerikaitól, amely csak “rasz” egy nagy olvasztó kemencében. Amit a: amerikai tömeg technika “poli- tikalizációja” nyújtott a nácik részére, az egy folyamat volt, amellyel létrehoztak egy olyan alkotmányt, vagyis felülépit ■ ményt, ahol mint juhokat az elem bertelenitett “terméket” kihasználhatták. Azután az egész masszát, hogy mozgásba hozzák, a náci formájú fasiz must kapcsolták be motornak, amellyel aztán vígan elkotyog hattak. Az ekként mozgásba hozott náci államot azután fölhasználhatták csupán támadás és fenyegetés szempontjából amelyben a nyers, primitiv szenvedélyeket — ahol a németek még mindig normális, törvénytisztelő, szokásokat tiszteletben tartó emberek voltak — nem használták még a saját egyéni céljaikra sem, mert ösz- szetörték a nácik a korábbi forrongó fegyelmezettségüket, a szent-ösztönszerü álláspontjukat és viselkedésüket, melyet most már civilizált törvényekkel megtiltottak, vagy morál tréninggel elnyomták. Helyébe a gonosz érzelmeket magasan jutalmazták, ezeket aztán bepréselték a pandora-szelencéjé- be, az egyéni német “öntudat- lanság”-ba. A korábbi fegyelmezettséget újai helyettesítették. A náci ‘mechanoman’ (gép- szerü lény) mint érzelgő primitiv lény, kapott aztán az ősi- törzsfölfogással egyenlő hitet a természet mágikus lelki fölfogását. A nácik észrevették, mint ahogy Roosevelt mondotta volt az oroszokról: “megtanulták, hogy miképpen használják kezeiket”, ami a náci felfogásban igy hangzik: mi nemcsak azt tanultuk meg, hogyan kell használni a gépeket, hanem mint gépies lények a gépekkel testvéri vonalon élni, szóval isteni társává válni a gépeknek. A mind számosabbá I váló mechanizmusokkal mi oly mély atyafiságba jutottunk, melyek mind fontosabb és jelentékenyebb szerepet játszanak életünkben, hogy végre emberi jellemvonásokkal ruházzuk föl őket. Már majdnem el van felejtve Lindbergnek egy nem éppen jelentéktelen kifejezése saját magára és gépére vonatkozóan, ami igazolja ál-" láspontomat amidőn “mi”-vel jelzi magát és gépét. Legfőbb bálványunknak az amerikai életstandarnak is közeli kapcsolata a “mi”, mert kölcsönösen szolgál gép-istenünk és saját magunk részére. Hiába is keresünk pontos történelmi párhuzamot ezen viszonylat összehasonlítására, mert nem találunk. [ ; A kézműves szerszámai mondhatnám annyit jelentett részére mint a kezei, de semmi esetre sem gépek, a modern standard kölcsönös mechanikus fölfogás szerint. A matrózok megszemélyesítik a hajóikat, de az messze van a bombázó gépek, az automobilok, vagy mondjuk egy mosógép megszemélyesítéséhez. Az amerikai érzés egy tömegtermék “assembly-line” tárgyal szemben egy vagy két szezonon keresztül tart és itt már találunk hasonlatot a mechanikai animizmussal. Tehát mi humanizáljuk, sőt bizonyos mértékig istenitjük a gépeket. Az is bizonyos, hogy a nácik tanulmányoztak bennünket éppen olyan szorosan, mint ahogy másokat is tanulmányoztak. Aztán megtalálták a módját, hogyan hasznosítsák azt, amit megfigyeltek. Humanizálták és istenné tették az államot magát és elembertelenitették (dehumanized) és mechanizálták a németeket mechano emberekké (mechanomen). Az amerikai minta kisegítette a nácikat, mert olyan elemeket szolgáltatott részükre, amelyben megtalálták az utat a tömegek fegyelmezéséhez. Röviden: közös nevezőre hozta a számlatot, egy azonos folyamat egyformasága szerint. Az amerikaiakat nem kellett meg- regulázni, vagy lehengerelni. Itt válogathattak a módszerekben ; foglalkozások, könyvek, eszmék, politikák, rádió programok, előítéletek stb.-ekben. Máskülönben még ha az indivi- duálizmus olyan messze megy, hogy lázadoz a standardizáció lan (un-american). A mechani- tön rásütik, hogy amerikaiat- lan (un-american). 9 mechani- zációnak terméke úgy tűnik föl, azonos magával Amerikával; amerikai eszme, amerikai életviszony, amerikai életstandard, se vége ,se hossza a “standard- al’” határozott dolgoknak. Továbbá fölöleli a dolgok szimbo- lizálását s mechanikusan szimbolizálja az érzéseket; rádión és Hollywoodon keresztül, életünk, halálunk, szerelmünk és gyűlöletünk, mind egy mintába esik. A sajtó és más információs és fölvilágosító eszközökön keresztül, a modern élet kérdései és feleletei, remény és félelem, elismerés és elitélés, ezek is mintába tartoznak. William Howard Taft mondta egyszer: a demokráciára nem a népek ösztönszerüsége veszélyes, hanem a tunyasága. A nácik bizonyára tudták ezt. Látták, hogy jó demokraták vagyunk, de azt is látták, hogy egy anyagi mechanizáción és pszichológiai standardizáción álló rendszerben mind a miénk, sokat tanulhatnak az emberi tömegek tunyaságáról és tétlen ellenállásáról. A mi gyönyörű szerencsés és békés földünkön igen erős tendencia volt arra, hogy egy magas színvonalú gazdasági kollektivizmust alapozzunk le, aminek bizonyítéka egyéni politikai szabadságunkon keresztül anyagi jólétünk egyenlősége felé törekvése morális és szellemi utón. Ha emberek tömegei a kannázott élelmet választja a friss helyett, akkor is ha a friss könnyen és azon áron elérhető, miért ne lehetne velük elfogadtatni a gyártott gondolatokat
