Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-08 / 1388. szám
1945. szeptember 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal győzzük, ami azonban nem sikerült. A pearl-harbori támadás után ugyan már nem merték hangoztatni a Hitler győzelmére vonatkozó óhajukat, hanem akkor a “nekünk egészen mindegy” alapra helyezkedtek. És mert lapunk nem volt hajlandó helytadni a teljesen nyílt fasizta karakterű és az antiszemitizmust is falazó, durva hazugságokkal telitett írásaiknak, azóta minden aktivitásuk lapunk tönkretételére irányul. És az a sajnálatos, hogy a magyarul nem tudó néhány munkástársnál nyílt fülekre találnak ezek a mozgalmi rombolók. Fischbein munkástárs részletesebben ismerteti, hogyan tették tönkre a new yorki mozgalmat az a pár egyén, akik, midőn átvették a már csaknem három évtized óta fenálló Bérmunkás Otthont, hamarosan bezárták. Most a Bérmunkással szeretnének igy végezni. Kucher munkástárs elitéli a G. E. B.-t, hogy nem szerez kellő információt ezen pár egyén garázdálkodásáról és igy lovat ád alájuk. Hering munkástárs is hasonló módon beszél s a legélesebb szavakat használja a mozgalmi rombolók jellemzésére. Ugyancsak hasonló módon beszélt Lelkó munkástárs is. A konvenció delegátusai nem kívántak ezzel a tárggyal foglalkozni, többen kijelentették, hogy a new yorki rombolók nem érdemlik meg a velük való foglalkozást s ezt a felszólalásokat csak Thompson munkástárs megjegyzése váltotta ki. Ezért Thompson munkástárs szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy ő nem ismeri részletesen a Bérmunkás ellenzőinek munkáját, de úgy véli,, hogy minden ilyen széthúzás veszélyes a mozgalomra és azért tért ki rá. Az értekezlet ezután folytatta a Bérmunkás ügyének a tárgyalását. Geréb munkástárs kijelenti, hogy úgy ő, mint a lap bármelyik Írója nagyon szívesen fogadnak minden kritikát, bármilyen szigorú is legyen az, csak az .igazságon és ne ferdítésen alapuljon. Hering munkástárs azt mondja, hogy ő meg van elégedve a lap jelenlegi irányával és úgy talaja, hogy az olvasók is. Zára munkástárs is azt mondja, hogy ő is meg van elégedve a lappal, de felveti a kérdést, vájjon elégséges-e az, hogy az OLVASÓK meg vannak elégedve a lappal, nem-e arra kellene törekedni, hogy a lap vezesse az olvasókat. Geréb munkástárs elismeri, hogy átalában a végcélért küzdő munkáslapnak arra kell törekedni, hogy az olvasókat vezesse. Azonban a Bérmunkás olvasó táborának igen jelentékeny része a forradalmi ipari unionizmus régi hive és igy az ő megelégedésük azt jelenti, hogy a lap helyes irányban halad. Az ilyen olvasók megelégedése sokat számit. Vegyük csak például magát Zára munkástársat, aki mióta feladta az Írást, maga is csak olvasóvá lett, nos, az ilyen olyasoknak a megelégedése sokat számit. Fischbein munkástárs szerint baj az, hogy a lap irói gyakran ellentmondanak egymásnak. Utal például arra, hogy ő és Kovács munkástárs másképpen látják az oroszokkal kapcsolatos ügyeket. Szintén különböző a vélemény az angol választások értékére vonatkozólag is. Szerinte az európai népek balra tolódásának nincs oly nagy jelentősége, mint az irógárdisták némelyike véli. Majd a legnagyobb elismeréssel adózik a vezércikkekről, de úgy véli, hogy a cikkek befejezésénél meg kellene említeni, hogy szervezkedjenek az IWW-ba. Elismeri ugyan, hogy ez a módszer, amit évekkel ezelőtt mindig szigorúan követtek, a túlzás következtében sokszor gyerekessé lett. Kovács munkástárs azt a kérdést szeretné tisztázni, hogy mit nevezzünk száz százalékos IWW cikknek? Felhozza példának a Munkaközben rovatban a Social Security-ről irt cikket, amelynek az értelme az, hogy a társadalmi biztosítás jó dolog, csak az a baj, hogy nem kapunk eleget belőle, vagyis nem elég magas. Száz százalékban egyetért ezzel az állítással, valószínű, hogy a Bérmunkás olvasóinak ,sőt esetleg az IWW tagságának igen nagy tömege igy gondolkodik. Azonban szerinte ez ellenkezik az IWW hivatalos felfogásával, mert az IWW nem akar semmiféle reformot, hanem a termelési rendszer teljes megváltoztatását. Az IWW felfogása szerint a reformok csak meghosszabbítják a mai termelési rendszer életét. Ez csak egy azon kérdések közül, amelyek miatt ellentétekbe kerülhetünk. Pika munkástárs szerint baj az, hogy az irógárdisták néme-' lyike nagyon gyorsan kész az ítéletre, a vélemény mondásra, mielőtt elegendő információt kapna arról, amit tolla alá vesz. Visi munkástárs az Európából jövő bizonytalan hírszolgálatnak tulajdonítja be az ellentmondások egy részét. Szerinte tekintetbe kell vennünk azt is, hogy cikkeinket a napi robot után Írjuk s igy természetes, hogy időközönként az felületes. “Még soha sem írtam olyan cikket” — mondotta — “amellyel teljesen meg, lettem volna elégedve. Éppen azért nem veszem rossznéven, ha a szerkesztő munkástárs a hibákra figyelmeztet, sőt még azt sem ,ha egyes cikkeim a papírkosárba kerülnek.” Az európai balra tolódást nagyon fontosnak tartja s azt értékelnünk kell. Engli munkástárs szerint a Bérmunkás irói nagyon elfogultak voltak Oroszországgal szemben, az utóbbi időben ugyan javulás állt be, de úgy látja, hogy Fischbein munkástárs még mindig nagyon elfogult ebben a kérdésben. Vizi munkástárs szerint különbséget kell tennünk az oroszok és Stalin között. Amig az orosz nép, és Oroszország fejlődését szívből kívánja, úgy tartja, hogy annak Stalin most akadályát képezi. Gőgös munkástárs Akronból, mint olyan olvasó szólal fel, aki szintén meg van elégedve a lappal. Igazat ád Kovácsnak abban, hogy ilyen lapban foglalkozni kell a világügyekkel és a speciális magyar ügyekkel is, ami érinti a magyarságot. Az akroni sztrájkról közölt helyi tudósításunkra megjegyzi, hogy a tudósitó, noha jóhiszemüleg, túlságosan optimista képet festett az akroni munkások forradalmi hangulatáról. ő nyomát sem látta az ilyen hangulatnak s úgy véli, még az ilyen tudósításokban is igyekezni kell hü képet adni a tényleges viszonyokról. Geréb munkástárs zárszavában örömének ad kifejezést annak, hogy a lap szellemi tartalma felett ilyen nívós vitát folytattak a delegátusok. Inti az irógárdisákat, hogy ne hamar- kodják el Ítéleteiket, de azonkívül a saját véleményeiket ne úgy mutassák be, mintha azok a mozgalom hivatalos döntéseinek visszatükröződései volnának. örömmel látja, hogy a gárdisták nem veszik zokon, ha tévedéseikre figyelmezt e ti k őket. Nem tartja célravezetőnek az, hogy csak úgy odabiggyesszük minden cikk alá, akár kívánja meg, akár nem, hogy “szervezkedj az IWW-ba, mert ez csak egyenlő volna a politikai jelöltek ily felhívásaival: “Vote for me! Vote for me!” Ehelyett a cikk tartalmának kell kiváltani az olvasóból a megkívánt érzést vagy gondolatot. Ebben rejlik az irás- müvészet és ennek elérésére kell törekednünk mindannyiunknak. Kovács munkástárs kételkedéseire megjegyzi Geréb munkástárs, hogy az IWW-nak semmiféle hivatalos határozata nincs, amely elítélné a társadalmi biztostást. Sőt azt látjuk, hogy a szervezet minden egyes tagja felveszi, ha arra kerül a sor és mindegyik csak azért panaszkodik, hogy nem elég magas. Az IWW megalapítói előtt az a szempont lebegett, hogy olyan gazdasági szervezetet adjanak a munkásoknak, mely- lyel a mindennapi előnyökért is sikeresebben harcolhatnak. A társadalmi biztosítás az ilyen mindennapi előnyök egy részét képezi s egy percig sem állhatna fel az a szervezet, amely azt hirdetné, hogy -a munkanélküliekről és az elaggodtakról nem akar gondoskodni. Kovács munkástársat félrevezeti az a tény, hogy egyes munkástársak, — néha jóhiszemüleg, néha elfogultságból, máskor tudatlanság következtében maguknak vindikálnak ilyen állításokat, mint például az, hogy nekünk nem kellenek mindennapi előnyök és ezeket nem mint a saját véleményüket, hanem mint á szervezet hivatalos véleményét tüntetik fel. Minden ilyen kérdésben csak az IWW egyetemes konvenciói adhatnak hivatalos állásfoglalást. A nívós vita után az értekezlet a következő határozatot mondta ki egyhangú szavazással: Az országos értekezlet helyesléssel veszi tudomásul a Bérmunkás által az elmúlt évben követett elvi irányt. Tekintettel Európa népeinek bal- ratolódására és azonkívül az amerikai munkásoknak is mind nagyobbmérvü tudatos megmozdulásaira, lapunkban nagyobb sulvt kell fektetnünk az építő kritikára. A napi eseményeket a forradalmi unionzmus szempontjából a tantás, a nevelés hangján ismertessük, mert csak igy érhetünk el nagyobb tömegeket. Elhatározta az értekezlet a naptárnak 1946-ra való kiadását. A szerkesztéssel újból Geréb munkástársat bízta meg. Ugyancsak elhatározta az értekezlet, hogy a közelgő Egyetemes Konvención a lapbizottság képviseltesse magát. Ezután az értekezlet jegyzőkönyvileg köszönetét mondott az írógárda tagjainak és a lapbizottságnak .amelynek megadta a felmentést. Az értekezlet a következő évre az alábbi tisztviselőket választotta meg: Tit- kár-pénztárnok Lefkovits Lajos, szerkesztő Geréb József, a lapbizottság tagjai: Kollár József, Vizi József, Farkas Imre, Engli Gyula, Mogor József, Molnár Antal, Buzay János, Szilágyi J., Koncz Rose, Molnár Antalné. Az értekezlet köszönetét mondott a clevelandi munkástársnőknek a nagyszerű étkezésért, amelynek elismeréséért a Bérmunkás alaphoz $109.60 centet adott össze. Lefkovits munkástárs bejelenti,, hogy Detky munkástársnő Philadelphiából egy szép női kézitáskát küldött értékestés- re. Kéri a delegátusokat, hogy a jegyekből vigyenek magukkal néhányat haza. Miután a tárgy kimerült, Pika munkástárs lelkes szavak keretében bezárta az értekezletet. Kollár József Vizi József jegyzők. ENYHÜLT A KÍNAI HELYZET (Folytatás az 1-ső oldalról) elfogadására. De, hogy milyen nagy változást, javulást jelent a kínai nép részére, újból meg kell minden pont mai viszonyát tárgyalni. Mely a felsőbb osztály önkényuralmát jelentette eddig. Példuál az első pont. A kommunisták által kontrolált és a japánok által kiürített területeken a helyi hatóságot a nép választotta, amig most ezeket a koumintang párt kinevezése folytán akarják helyettesíteni. 2. A délen működő vörös hadseregnek Chiang megtiltotta, hogy a japánok ellen vonuljanak, azokat lefegyverezzék, sőt azokat körülfogták és kiirtással fenyegetik, ha nem fogadnak szót Chiangnak. 3. Chiang olyan födesurakat és bankárokat jelölt ki a japánok által kiürített területek igazgatására, akik a japánokat is hűségesen szolgálták. És a japánok által felfegyverzett kínai csapatokat most a vörösök ellen igyekeznek felhasználni. 4. Chiang területén az adók legnagyobb részét a munkássággal igyekeznek megfizettetni és a nagymérvű korrupció miatt rémséges nagy adók vannak. 5. Eddig minden párt a Ko- umintangon kívül törvénytelenek voltak és üldözték, akár csak náci vagy fasizta országokban. És erre a célra volt Chiangnak a politikai titkos rendőrsége. Csak ezen dolgok ismerete után bírjuk megérteni azt a lanyha 6 pontos követelést, amit a kommunisták állítottak föl. És remélve, hogy elfogadják, mert ezzel kikerülhetik a polgárháborút és megnyitják az utat a fejlődés részére.
