Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-09-08 / 1388. szám

1945. szeptember 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI SZENT ISTVÁNTÓL AZ ATOMBOMBÁIG A magyar klerikális szélső reakció ismét nagyon élénk lett. Megint erősen reménykedik ab­ban, hogy az egész világon új­ra uralomra jut a' maradiság, a bigottság, az “istentől való” korlátlan kapitalista rend és még az irmagját is kiirtják mindannak ami haladás, radi- kálizmus, szabadság, emberi egyenlőség. Nem azt nem hiszi ez a hit­vány társaság, hogy az embe­riség önként megy vissza a kö­zépkorba, önként veszi a nya­kába az elkergetett urait, sőt azt sem hiszi, hogy Amerika, Anglia népét vágóhidra lehet­ne küldeni azért, hogy élősdi királyok, nagytőkések, csaló politikusok újra uralomra ke­rüljenek, de itt az uj szörny, az atombomba! Csak pár tucat repülőgép és bármely “istentől elrugaszkodott” népet városai­val együtt el lehet pusztítani. Sok sok reményük dőlt dugá­ba ezeknek a jó uraknak, az a hitleri álom ,amely a szövetsé­gesek összemarakodásába bí­zott. A világ túlélte Hitlert, igy a magyar reakció is túlélte a lengyel kérdés megoldását, az angol választásokat, a pots­dami értekezlet után szárnytö­rötten vergődtek és miután a makkal álmodásuk nem vált valóra, Amerika-Anglia nem indult neki a Szovjeteknek, sőt a Szovjet hadatüzent Japánnak, még szorosabbá tette a szövet­séget. Mit tehettek a Magyarok Vasárnapja hec-káplánjai és a sameszuk, nem mást mint Zá­kány plébános ur a “vörösök” által uralt Magyarországot Szent István figyelmébe aján­lotta. Felhívta, hogy a szent jobbal csapjon szét a bolseviki- ek között és állítsa vissza az ezeréves nagy Magyarországot, királyával és papjaival földes­uraival együtt. De Győrfi tisztelendő atyánk vagy Szent Istvánba nem bí­zott, vagy hogy a Zákány szak­társának a zavaros szóvirága­it nem érti meg az öreg szent, tekintve hogy olvasni se tu­dott, hát ő “miért menjek a lábhoz, ha a fejhez mehetnek” elv alapján az egész Magyaror­szágot, szőröstől-bőröstől fel­ajánlotta a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarország véd- szentjének és mint tulajdonost felkérte ,hogy * teremtsen ren­det a portáján. Nem zavarta a főurat az sem, hogy ebben a felajánlásba már megelőzték csekély ezer éve ,amikor is a Zákány kollegájának a patró- nusa ajánlotta fel a szent szűz­nek a hazánkat, előzőleg azon­ban kiirtotta Koppányékat, kik ragaszkodtak a maguk külön magyar istenükhöz. No de ebbe a megbízatásokba mi belenyugodtunk volna, egy csepp kifogásunk sem lett vol­na az ellen, ha a fenti szentek avatkoztak volna bele Magyar- ország belügyeibe. Ettől nem féltettük volna, hogy a magyar parasztságnak szétosztott föld visszakerül a genry kezeibe, mi elfogadtuk őket mint legfelsőbb irányítókat, de az Isten-gyár üzemvezetői maguk nem hittek a szentek hatásos beavatkozá­sába és most a bolgár tiltako­zás után Bevin és Byrnes urak­nak nagy kegyesen, az isteni szeretet nevében az ur eme, jaj de méltatlan szolgái azt ajánl­ják, högy az “atombombával a kézbe” semmisítse meg Anglia és Amerika a “pánszláv bolse- vizmust”. Éhes disznó makkal álmodik és az oltárt gyűlölet­re, gyilkosságra felhasználó pa­pok és cselédeik is makkal ál­modnak, kifejezik a meggyőző­désüket, hogy Churchill erre hajlandó is volna, de hála a jó istennek és összes szentjeinek, meg az angol munkásságnak, erre Mr. Churchillnek nem sok alkalma lesz. De elég volt a tréfából, amit ezek a Kuklák mondanak azt nem csak a magyaroknak mondják, római irányítás alatt ezt suttogják, ordítják a világ minden nyelvén, a minden val- lásu ^>apok és Íródeákjaik. Vál­tozást akarnak Amerika veze­tésében, de változást akarnak ezzel előidézni az egész világon. Egy amerikai Churchill, az an­golokkal együttesen a háborús hatalmukkal, amely ma a ke­zükben van, felhasználva az atombombát, visszatudnák lök­ni az emberiséget a középkor­ba, olyan rabszolgaságba, mely­hez képes a hitleri elgondolás csak majális volt. Ezt a csaholást nem lehet el­intézni azzal, hogy nem hallat­szik a mennyországba, ha oda nem is, de eljut a híveiknek a fülébe és megfertőzi a gondol­kodásukat. Ezt a lélekromboló munkát tétlenül nézni bűn vol­na a munkásság ellen. Fel kell világosítani a munkás tömege­ket mindenütt, a papi maszlag lapok helyett a haladást hirde­tő munkáslapokat kell a kezük­be juttatni, magyar vonalon a Bérmunkást. Ma a háborús túl­órázás megszűnésével, nagyon sokszor a teljes munkanélküli­ség által felszabadult időnket arra kell felhasználnunk, hogy ezt a nagyszerű munkát elvé­gezzük. Bérmunkást eljuttatni minden magyar munkás aszta­lára! Ezzel gátat emelünk a reakció atombombás tervei el­len. A papok, akik halálosan gyű­lölik a konkurens vallás papja­it, kiktől és a hívőiktől is elvi­tassák még a mennyei jussu­kat is, mert más perselybe dob­ják az adományaikat. Mihelyt az uralmuk veszélyben van, együtt látjuk a reakciós kato­likus, református, zsidó, stb. stb. papokat és válvetve védik az uralmi rendszerüket, csak mi különböző platformon álló öntudatos munkások nem látjuk meg a fenyegető veszélyt és ahelyett, hogy összefogva tá­madnánk rá a közös ellenségre, csak félkézzel harcolunk, a má­sik kezünkkel egymás torkát szorongatjuk, vagy ami talán még rosszabb, az ellenségeink­kel egységfrontozunk. Nem elvfeladást prédikálok, nem azt hirdetem, hogy adják fel a különböző csoportok a meggyőződésüket, szervezetei­két, de amíg erre módom van, amíg azt bírom, szüntelenül rá­fogok mutatni a közös veszély­re, amellyel szemben csak a munkásosztály egységes össze­fogása tud szembeszállni. A reakció elleni félszivvel és félkézzel való harc már ránk szabadította Hitlert, Mussoli­nit, Horthyt, Francot stb., ma a veszély sokkal nagyobb és közvetlenebb, a nagytőke ké­szen van a támadsára, hogy szétrombolja a szervezeteinket, lett légyen az IWW, CIO vagy akár AFL és nekünk, kik ma­gunkat joggal nevezzük élhar­cosoknak, minden támadás ese­tén a végsőkig kell harcolnunk, ha bármelyik union ellen is tör­ténik az. Az egész világra kiterjedő reakciós összefogás ellen a munkásosztály közös frontját kell szembeállítani, magyar, amerikai és nemzetközi mére­tekben is. Már az úgynevezett maradi szervezetek is kezdik látni a nemzetközi összefogás szüksé­gességét, nekünk ahol ez fel­merül mindenütt amellett kell harcolnunk, még ha az nem is felel meg száz százalékban a mi elgondolásunknak. Az atombomba csak addig jelent rettenetes veszélyt, amig az egy nemzet kezében van, mert ezáltal felkelti a többi né­pek bizalmatlanságát és az épí­tő munka helyett arra kénysze­ríti őket, hogy időt, pénzt ál­dozzanak a titok megtalálására és hatásosabb felhasználására. Az atombomba titka és mo- nopolizálása Amerikával szem­ben bizalmatlanságot, gyűlöle­tet támaszt, akadálya a nem­zetek közötti megértésnek, amely ellen csak egy mód van, felfedni a titkot, szigorú nem­zetközi felügyelet alá helyezni az atomenergia termelését és azt a rombolás helyett az épí­tés szolgálatába kell állítani. Az első megdöbbenés után, mind nagyobb és nagyobb tö­megek, tudósok .katonák, mun­kások látják, hogy az atom­bomba feltalálása milyen ször­nyű lehetőségeket nyújt és mindinkább erősödik az az óhaj, hogy annak a háborús cé­lokra való felhasználását és egy nemzet monopóliumát meg kell akadályozni. Ha ez a moz­galom megerősödik és győze­lemre jut, akkor a Kuklák, Zá­kányok, Róbert Oszkárok a maguk ügyét újra csak Szent Istvánra, vagy‘a boldogságos szűzre lesznek kénytelenek bíz­ni, vagy a régi egyházi szokás szerint, alkalmazkodni az uj vi­szonyokhoz és menteni azt, amit még megmenthetnek. len ami haladás, szabadság, veszélyezteti a nagytőkével szö­vetkezett papság uralmát. Magyar Amerikában ma a leghangosabbak a papi lapok. Ezek vezetnek az uszításban. A Mi Lapunk tucatnyi papi szerkesztője Chernitzkyvel az élen, a Magyarok Vasárnapjá­ban Kukla, Győrfi, Galambos, Eördögh, Zákány papok végzik az uszítást. A Magyar Egyház, független református papi lap, a papi utasítás szerint készí­tett Jó Pásztor, valósággal ön- tik a gyűlöletet magűkból, igy mi, akik a reakció, az elnyo­matás ellen küzdünk évtizedek óta, akár tetszik, akár nem, kénytelenek vagyunk állandóan csuhát porolni, legyen az reve­renda, vagy kaftán. A fent irt Zadravecz magyar- ország tábori püspöke volt, aki miatt Chernitzky atya nagyon meg van botránkozva, mert a budapesti Népszava pőrére vet- köztett ő atyaságát, holott ez a Zadravecz Chernitzky szerint egy szentéletü, hazáját szerető pap. Mindig gyanús ha valakit Chernitzky tata szentéletünek mond és ez áll ennek a jó ma­gyar nevű szentéletü Zadra- vecznek az esetében is. Horthy- val együtt indult el mint egy­szerű barát, tábori pap. Sze­gedről az ellenforradalmi hor­dával kelt útra. Ez a szentéle­tü pap, aki nagyon ritkán volt józan állapotban, szervezte a fehér terrort Dunántúl, ő uszí­tott a zsidók, radikálisok kiir­tására, az ő uszítása alapján szervezték meg a siófoki .ké­sőbb az alföldi tömeggyilkossá­gokat, de hogy nem feledkezett meg a papi hivatásáról sem, azt az is igazolja, hogy a dunamen- ti parasztok és munkások ki­végzésénél nem mint hóhér, hanem mint gyóntató pap sze­repelt. A fehér terror intézményesí­tése után jutalmul kapta a tá- boru püspöki rangot. Azután a gazdag zsidókkal nagyon jóba lett, jó pénzért kitüntetéseket, jó üzleteket közvetített, hogy végül azután aktiv tagja le­gyen egy pénzhamisító bandá­nak, akik “hazafias“ célokra óriási mennyiségű francia fran­kot hamisítottak. ült is egy ideig, de Horthy hamarosan megkegyelmezett neki is és a cimboráinak is. Ugy-e milyen jól illik neki a püspöki talár és Chernitzky pártfogása. Remélem, hogy a magyar Népbiróság szintén a pártfogásába veszi a reveren- dás pénzhamisítót. UJ BANKJEGY ZADRAVECZ A Bérmunkás nem direkt vallás ellenes újság. Mi nem háborgatjuk senki vallását, ha valaki úgy érzi, hogy neki a mennyei üdvösség elnyerésére szervezkedni kell, hogy töme­ges imával, jóhangu vezetők­kel kell a jóságos istentől ki­kényszeríteni a jóságot, hát le­gyen az ő hitük szerint. Hogy mi mégis annyit va­gyunk kénytelenek foglalkozni a papokkal és nem a vallással, az azért van, mert a papok most a mennyei ügyek helyett, a nagyon is földi dolgokba avatkoznak bele, a legvadabb uszításokat végzik minden el­A Magyar Nemzeti Bank jú­lius 16-án megkezdi az uj, 1945 julius 15-iki kelettel ellátott ezerpengős bánj egy eknek a ki- bocsájtását. A sorsolásban 30 dollárt nyert G. Kuhn, Cleveland az 5273 számú jeggyel; 20 dollárt Jós. Fehér, Bridgeport a 22374 jeggyel; 10 dollárt L. Birtalan, Cleveland az 18871. jeggyel és P. Becsi, Philadelphia a 22519. jeggyel, öt dollárokat nyertek: A. Szász, Chicago, J. Mirus, Akron, L. Lefkovits, Cleveland, F. Koos, Terre Haute, F. Ta­kács, Pittsburgh és P. Bécsi, Philadelphia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom