Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-01 / 1387. szám
x otda! BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 1. Munkanélküliség (Vi.) Ez a rémséges nyava-1 lya, mely a tőkés rendszernek a legnagyobb betegsége, de amely szinte olyan következménye, mint tulságban fogyasztott alkohol fogyasztása utáni fejfájás. Ez is leginkább a háborús mámor, vagy egy pár -nagyon fokozott ipari termelés eredménye, amikor milliókat dobálnak az utcákra, mert sokat termeltek. így minden háborús iparban, ahol mindenki agyondicsérte őket, hogy sokat termeltek és a tulajdonosoknak a pénzes zsákjait megtöltötték háborús hasznokkal ,most milliós számokban bocsájtják őket el és dobják vissza az állam terhére, melyet egyenlőre csak a munkanélküli segély formájában intéznek el. Detroit vidékén, melyet az ultra hazafiak a demokrácia fegyvertárának neveztek el, de amely vidéken a tömegtermelés legnagyobb mértékben meg volt szervezve még béke időkben is, most a munkanélküli hadsereg felülmúlja a depresz- szió alatti legmagasabb számot. Ugyanis 1933-ban, Detro- itban 260,000-re becsülték a munkanélküliek számát, ma eléri lassan a háromszázezret. És csak egy nap alatt 40,000-en álltak a sorokban, hogy a munkanélküli segélyért folyamodjanak. Az egész országban, de leginkább Detroit ' vidékén, és a nyugati tenger partokon, ahol majdnem kizárólag háborús iparok vannak; melyeket az ár iparok vannak, ezeket az utóbbi években építették ki most tömegesen bocsájtják el az embereket és legalább 6-8 hónapig nem igen lesz kilátás munkát kapni. Ez a jutalma a munkásságnak, amiért olyan hűségesen tömte, gyarapította a nagytőkések pénzes zsákját. Mert ha legtöbb gyárat teljesen le is zárnak egy évre, a gyárosok akkor is biztosítva vannak, mert olyan óriási hasznot csináltak a háborús években és abból tartottak vissza erre a célra hatalmas összegeket. így azoknak nem nagyon sürgős, hogy megkezdjék a békebeli termelést, mivel úgy sem sokkal több hasznot tudnak zseb- revágni. UJ NAPILAP A Szociáldemokrata Párt nagymultu reggeli lapja, a Népszava mellett délutáni lapot indított Világosság címmel. Az eleven kitünően szerkesztett újság főszerkesztője dr. Révész Mihály, felelős szerkesztője Gergely István. Az amerikaiak vesztesége az első világháborúban, holtak, sebesültek és fogságbaesettek együttesen 364,800 embert tett ki. Clevelandi olvasóinkat és Munkástársainkat, akik az- országos értekezlet küldöttjei részére egy vagy két éjjelre ágyat tudnak adni, kérjük jelentsék ezt Lefkovits munkástársnak. A BÉRMUNKÁS IRODÁJA, 8618 Buckeye Road, szombaton egész nap nyitva lesz. TÁRCA VÁNDORUTON Irta: Kaczander József A múlt század nyolcvanas éveiben a munkás életéhez éppen úgy hozzátartozott a vándorlás, mint munkájához a szerszám. Inaséveim hosszú ideje alatt — öreg országúti csavargóktól — nagyon sokat hallottam az országút gyönyörűségeiről. És ezek az országúti csavargók olyan mesterien tudták megszinezni vig és szomorú élményeiket. Lelkemben mélyen belevésődött a rután szép, kalandos változatosság kellemetessége és gyerekésszel az volt minden vágyam, hogy én is élvezhessem az országút fölszálló porát, izzadtan, fáradtan leheverhessek valamely országút mentét beárnyékoló százados fa alá és hogy a hajnali harmatban moshassam a hűvös éjjeltől kicserepesedett képemet. Azok közé az ábrándoslelkű inasgyerekek közé tartoztam, akik azt hitték, hogy az országúti csavargás életcél és pillanatra sem tudtam volna megválni a belém rögzített gondolattól, hogy egész életemet az országúton töltöm el. Egynéhány hírhedt ország- utcsavargó lett a mintaképem. Az öreg Péczely, a nagy glob- trotter, aki a nyarat Európán gázolta át, a tél rettenetes hidege elől Afrika vagy Ázsia forró égöve alá menekült, végigkoldulva a fehér meg a színes embereket. Aztán a púpos, mindig korhely Sturm Gyuri, akinek lelkében az alkohol volt a főszempont, de kisérő szelleme a szabadságot nyújtó országút pora. A tavasz első napsugara valósággal kiszívta őt a műhelyből és holtrészegen tá- molygott végig, tavaszról-ta- vaszra, a hosszú üllői-uton, vissza se nézve késő őszig. A poétalelkü, finom, cérnaszál- hangu Aranyossy, akinek a kis pintlijén és a mindent befogadó agyán, meg az érzékenységig lágy szivén kívül, soha nem volt semmi egyebe és akinek roncsolt tüdejébe az országút nyári nap melege adott frisseMUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Igen tisztelt Szerkesztő ur: Valakitől megkaptam a Bérmunkás junius 30-i számát, amelyet jól esett elolvasnom és a figyelmemet különösen megragadta a “Munkaközben” rovat, amelyben (gb) ur oly tiszta képet nyújt az, isten fogalmáról mindazoknak, akik szellemi istenekbe vetik bizalmukat s még mindig a boldogtalanság keresztje alatt roskadoznak. Szántanak, vetnek, aratnak, — de kenyerük nincsen: bányákban dolgoznak, de nincsen szenük; erdőket irtanak, de nincsen tüzelőjük, cipőket készítenek, de nincsen lábbeliök; házakat építenek és nincs hely, hová fejüket letudnák hajtani. És mindezekre csak azt mondják, hogy mindez az isten rendelése, az Ur adta, az Ur elvette, áldott legyen az Urnák a szent neve. És jaj annak, aki az eszét meri használni! Aki nem hisz a vallásos babonában, arra rámondják, hogy “vak”. Persze ezt is az istennel bizonyítják, mert szerintük igy szólt az Ur: “Kicsoda olyan vak, mint az én szolgám, akit én szeretek és kicsoda olyan siket, mint az én szolgám ,akit én kedvelek, akinek szeme van, de nem lát, füle van, de nem hall!” így ijesztgetik azokat, akik az eszüket merik használni. Peter Stupar Rahway, N.J. Tisztelt Lekovits Munkástárs: Itt küldöm az előfizetésemet és mint ahogyan Ígértem, igyekezni fogok valamit tenni a lap terjesztésére is. Én a lappal meg vagyok elégedve. Akármilyen felületesen is gondolkoznak a munkások, azt el kell ismernünk, hogy az oroszok * segítségével Európában nagyon előretolták a történelmet. Nem mondhatjuk ugyan azt, hogy az IWW kívánságai és végcélja teljesültek, de azt el kell ismernünk, hogy olyan állapotokat teremtettek, amelyekben meg van az eshetőség az uj társadalmi rendszer felépítésére. Vannak azonban olyanok, akik az eddigi eredménnyel nincsennek megelégedve. Ezeknek a figyelmét szeretném felhívni az épülő házra, amely milyen rosszul néz ki, amig csak készülőben van? Azonban amikor a hozzáértő emberek be- végzik, kicsinosítják, milyen szép épület lesz belőle. Ez áll az uj társadalmi rendszerre is, amelynek építésére és befejezésére most a munkásmillióknak megadatott az alkalom. Sőt meg van ez az alkalom itt, a nagy munkásszervezetekben is, amelyek ugyan csapnivalónk, mint pl. az AFL vagy a CIO, de azért az egyes lokálokban a gyűléseken mindenkinek van alkalma felszólalni és még ha esetleg áldozatja is lenne az ilyen felszólalásnak, amit mondott, azt már nem lehet a hallgatók agyából kivenni. A. Réfy Lodi, N.J. séget, hogy a beálló zord telet valamely újság korrektorszobá- jában töltse el fuldokló köhögésben. Meg a többi ifjú, öreg vaga- bund, aki mindannyia különféle változatokban, más-más szempontból imádta az országutat. Amikorra én megértem az országúti csavargásra, akkorra már belőlem is kisajtolt a jóakaró mester palotája szögletére való anyagot. Az önállóváte- vés cifra ceremóniája után első héten, kemény öt pengő forintot nyomott a markomba azzal az atyai utasítással, hogy abból egy héten át meg kell élnem. És én nem tudtam megélni belőle. És föllázadtam az éhbér ellen és kidobott. És mentem. Ki a világba. A többi va- babundok közé. Az álmodozó senkik nyomába léptem. Az anyám meg a testvéreim sírtak, mikor elindultam és óvtak minden veszedelemtől. Az apám nem könnyezett. Kemény lelke volt annak a férfinak. A megpróbáltatás megedzette és olyan férfiassá tette a külsejét, mintha örökösen harcolt volna. Pedig csak életharca volt. Amolyan proletáréletharc. Ez tette olyan markánssá, szigorú férfiassá a külsejét. Mikor megindultam az életvásárra, azt mondta: — Sohase hazudj! ... Ne csald meg a társaidat! . . . Ez volt az utravaló. A tarisznyámba zártam. A tarisznyám az agyam meg a szivem volt. Mélyen belevéstem, amit mondott. Olyan mélyen, hogy a társaim meg az élet nagyon sokszor megcsufolt miafta. Az emberek neveletlenek. Nem szeretik a goromba őszinteséget. A hazugság, a nagyotmondás, az önérdek még kiirthatatlan- nak látszik. A tudatlan, gőgös fráter még mindig magasabban áll az elnyomott, megkorbácsolt proletár szemében, mint az ő sorából kiváló öntudatos, bátor szókimondó proletár. A tömeg kiskorúsága még mindig követeli a cifra demagóg, de üresfejü urfélét, akinek nem a tudás fegyvere, hanem az, hogy ő nem a tömegből került a proletárok fölé. (Folytatjuk) "Szervezés** — "Nevelés" — "Felszabadulas" ^ 1 yf Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ^
