Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-25 / 1386. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 AUG. 25 NUMBER 1386 SZÁM A japán nép elvesztette a hábo­rút, de a Mikado nem Mi lesz Francoval? SPANYOLORSZÁGBAN IGEN FESZÜLT A HELYZET — MÁR MENEKÜLNEK A GAZDAGOK — PORTUGÁLIA A SORON. (f.) Végre valóra vált millió és millió emberi érzéssel ren­delkező néptömeg egyetlen vá­gya, hogy az a rettenetes em­bergyilkolás véget érjen. A Mi­kado és a Szövetséges nemze­tek képviselői behódoltak egy­másnak és Hirohito kérelmére és ígéretére elsősorban az ame­rikai haderők beszüntették a háborús támadást. A hírek szerint bizonyos helyeken a harc tovább folyik és hol a ja­pánok lőnek rá az amerikai re­pülőkre, hol az amerikaiak lö­völdöznek a japánokra. Úgy­szintén Mandzsúriában, ahol több mint egymillió japán ka­tona áll szemben ugyanolyan számú, vagy még több orosz és kínai hadsereggel, még mindig tart a háború. De fővonások­ban a háború befejezést nyert és az apró csatározások csak tévedéseknek minősíthetők és bátran nekifoghat mindki az ünneplésnek. Truman elnök ezen ajánlatát elfogadták az amerikai néptö­megek 'és bármennyire dörög­tek tovább az ágyuk, az ünnep­lés és a dinom-dánom oly mé- reteketben folyt, hogy talán ahoz hasonlót még senkisem látott. New Yorktól San Fran- ciscoig minden városban és minden kis faluban úgyszólván őrjöngött a nép. A new yorki Times Squaren két millió to­rok ordítozott egyszerre és úgy nézett ki, mintha teljesen megbolondult emberek közé ke­rültünk volna. Csak ilyenkor lehet igazán látni, hogy milyen egy furcsa nyakatekert világot élünk. A nép örömében majd meg bolondul, hogy a háború véget ért, hát akkor miért nem lép akcióba még a háború előtt a háború megakadályozására. Egész biztos, hogyha ezt a né­pet, amely ilyen őrjöngő han­gulatban ünnepli a háború vé­gét, ha előbb megkérdeznék egész biztos, hogy a háború el­len foglalna állást. De a népet nem kérdezik meg seholsem és a háborúkat a nép .zsírján élősködő bitan­gok mesterségesen készítik elő. Ebben a háborúban ezt tették elsősorban Mussoliniék és Hit- lerék, Franco barátjukkal kar­öltve, amikor árja fasizta el­méletükkel világhódító útra indultak. Ebben a gyilkolási műveletben főtársuk volt Hiro­hito és bandája, akik mint is­teni hatalom terjeszkedtek rá a japán nép nyakára, hogy azt a kis zsírt, amit még bennük hagyott a külföldi imperializ­mus, ők szívják ki belőlük. A japán nép kizsákmányolói Hi­rohito családi magzatok és raj­tuk kívül négy-öt család, akik­nek a kezében van minden ter­mészeti és ipari erő, ők a min­denek fölötti élet és halál urai. Persze a nemzetközi tőke lát­hatatlan szálai befutnak az amerikai Wall Streetre és nem éppen megvetendő az amerikai tőkés érdekeltség a japán ipa­ri befektetésekben. Nem akarjuk azt állítani, hogy talán ennek védelmére hagyják ott Hirohitot, de azt biztosan tudjuk, hogy valami­lyen belső titokzatos erők van­nak működésben és ennek tud­ható be, hogy Hirohitot aki semmivel sem kisebb bűnös mint Hitler vagy Mussolini, ott hagyják mert csak kizárólag a Szövetségesek szolgála tára hagyták ott Hirohitot a japán nép sakkban tartására. Ugyan­ezen megokolással Hitlert is otthagyhatták volna, hisz sem a tőkés osztálynak, valamint a német nép letartásában, jobb szolgájuk soha sem lehetett volna. Nem lehetetlen, hogy a japán császár cirógatásának láttára Hitler is előbujik vala­honnan és megígéri, hogy ő is jó fiú lesz ezután. De akárhogyan is, a háború mégis véget ért és az ilyen bi- csaklások egyrészt jó, hogy megtörténnek, mert tisztán mutatják azt, hogy a sokat hangoztatott demokratikus jel­szavak egyenlők a semmivel. A tőkésosztály a saját előnyét és gazdasági érdekét nézi és ez az egyetlen “demokratikus” érték­mérő, melybe ha kell még a Mikado is belefér. Az ünneplé­sek már-már kezdenek lecsilla­podni és a két-három, sőt sok­helyen négy napig tartó ünnep­lés után, most már mehetné­nek vissza dolgozni a tömegek WASHINGTON, aug.: — Amig Angliában a Churchill kormány volt uralmon, Franco generális számíthatott arra, hogy a hatalmát névleg átru­házza a kiskorú királyi cseme­tére, valójában azonban mégis ő fog továbbra is a hatalmon maradni Spanyolországban, de Churchill bukása alaposan ket­tészakította Franco ezirányu számításait. Ma már nyilvánvaló, hogy az uj angol kormány semmiféle tá­mogatást sem fog adni Fanco- nak, mint tette Churchill, sőt azon esetben, ha a spanyolok képesek volnának valamilyen demokratikus kormányt alakí­tani, Anglia lenne az első azon államok között, amelyek az uj kormányt elismernék. Spanyol- országból jövő utazók azonban azt állítják, hogy a hosszas pol­gárháború, továbbá Franco vér­bosszúja ’annyira kimerítette a spanyol népet, hogy egyenlőre minden megmozdulásra képte­len. A madridi kormány által kontrolált rádió leadása szerint “Spanyolország uj kormány­formája csak a királyság le­a munkapadhoz. De csak me­hetnének, ha sok helyen az ün­nepi hangulatot nem rontotta volna, egy egy sürgöny, vagy a helyi rádió bejelentés, hogy ez vagy az a gyár további ér­tesítésig lezárt. így kezdődik a kijózanodás, mely remélhető­leg nem a régi formák alapján fog kibontakozni, hanem a mai fejlett ipari forradalmi helyzet­hez mérten a munkástömegek értelmes kijózanodása az ipari szervezkedéshez fog vezetni, mellyel megoldást nyernek az érthetetlen gyilkos háborúk megakadályozása, valamint az uj, szabad társadalmi élet épí­tése is. Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 2-án, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban, 11213 Buckeye Roadon levő Ifjú­sági teremben. Minden közlekedési akadály dacára hisszük, hogy a ma­gyar nyelvű ipari unionisták most is megtalálják a módját, hogy szeptember 2-án Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmun­kásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. hét”. Ezzel szemben egy másik spanyol nyelvű leadás, amely “Független Spanyolországnak” nevezte magát, azt hangoztat­ta, hogy a spanyol népnek meg kell tisztítani az országot a je­len kormányzattól. Az amerika­iak állítólag megállapították, hogy ez a leadás a Szovjet Unionból jön. Hogy Spanyolországban még­is forró tűz van a szunnyadó láva alatt, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a spa­nyol és a portugál kikötőket elhagyó, Délamerikába menő hajósok menekültet visznek magukkal. Ezek a menekülők azonban már nem kormány el­lenes, antifasizták, hanem gaz­dag spanyolok és portugálok, akik sietnek menekülni addig, amig az ut nyitva van számuk­ra. Az utasok névsorában olyan nevek találhatók, mint például Casa Calderon bárónő, vagy Marquis de la Puebla da­rámon, akik azt mondják, hogy mennek olyan délamerikai or­szágba, amelyik hajlandó befo­gadni őket. Az előkelőség menekülése ar­ra enged következtetni, hogy mégis csak valamilyen gyöke­res változásra számítanak Spa­nyolországban. Ugyanilyen a helyzet Portugáliában is. Por­tugália névleg ugyan alkotmá­nyos köztársaság, valójában azonban parancsállam Dr. Sa­lazar diktátorsága alatt. Tarta­nak ugyan választásokat, de csak egy politikai pártot en­gednek meg és igy csak annak a jelöltjeire lehet szavazni. A háború alatt a portugál kor­mány a tengelyhatalmakkal szimpatizált, de el kellett nyel­nie a mérgét, amikor az ango­lok a fontos stratégiai fevésü Azores szigeteket elfoglalták. Az utóbbi napokban az orosz rádión erősen ostorozzák a Sa­lazar kprmányt. Mussolini, Hit­ler és Franco* cinkosainak ne­vezik Salazart és különösen azt a vádat említik sokszor, hogy a spanyol köztársaság elleni támadást Gil Robles Portugá­liában szervezte meg a portu­gál kormány tudtával és segít­ségével. Ez a vád igaz is, amennyiben Francoék első csapatait Elvas Lagos és Tavira portugál váro­sokban állították össze. Egyéb­iránt a Szovjet rádió támadá­sát úgy értelemezik, mint uta­sítást a Franco és Salazart el­lenző pártoknak a megmozdu- Ilásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom