Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-08-04 / 1383. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 4. Elmélet és gyakorlat zeti hőssé, már az első világháború idején és most ideje lesz, hogy kipukkantsák a hólyagot. Petain mellett áll Weygand, Laval, Darlan, Maurras, reakciós banda, akik rém nagy gyűlölettel viselkedtek a szervezett munkásság ellen, örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a nácik segítségével a liberálisokat leverjék és a hatalmat maguk kezébe kaparintsák és a nemzetközi fasizmus által prédikált uj rendbe beillesszék a francia tömeget is. Ezek már régen harcoltak minden olyan csoport, vagy egyén ellen, aki a tőkés rendszer, vagy a reakciós banda ellen beszélni, agitálni vagy cselekedni mert. De leginkább azon rózsaszínű egységfront ellen hirdettek végső harcot, mely az utóbbi években reformokat, sőt még radikálisabb ajánlatokat akart keresztülvinni. De azok a reformok egyetlen egy része sem volt olyan mélyreható, mint amilyet az angol nép megszavazott, a nagy iparok, közlekedés, ellátási eszközök, bányák és más természeti kincsek köztulajdonba való átvételét. Most azt jelentik, hogy Blum tanúvallomása szerint, aki miniszterelnök volt a spanyol polgárháború idején, Petain tagja volt annak a francia titkos terror szervezetnek, melyet Guo- gulard néven ismertek és nagyon hasonlított a mi Ku Klux Klánunkhoz és többször megtámadták, sőt 1935-ben sortüzet adtak le a sztrájkoló munkásokra. Ezen tárgyalás, képzeljük el, hogy megtörtént volna Angliában a választások előtt és a Tory pártot, Churchill és Chamberlain bandáját tették volna a vádlottak padjára, hogy azok segítették Mussolinit, Hitlert, Francot hatalomra jutni, hogy a munkásmozgalmat mindenütt letörjék és azután mentek volna a szavazó bódékhoz. És éppen olyan köny- nyü lett volna az angol reakciós Tory bandát is bűnösnek bizonyítani, mint Petaint és társait, sőt még Petain arról is beszélt, hogy Churchillékkel neki volt megegyezése. De azt is tudjuk, hogy az amerikai reakció is szívesen látta és próbálta Petaint védeni, megmenteni. Az ilyen nagymérvű tárgyalás, sok olyan titkot fog nyilvánosságra hozna, amit eddig eltakartak. Petain mellett sok más és más országok reakciósait is elitélik. Az olyan ítéleteket Angliában és itt is meglehet ismételni, nem szólva Belga, Holland, Magyar, Lengyel és más országokban hasonló reakciós bandák árulásairól, a nácikkal való szövetségeiről. Itten Amerikában is teljesen nyilvánvaló ezen banda nyílt működése. Most nagyon is magukra maradnak, mert az angol társaikat elhallgattatta az angol nép. Minden hosszabb tárgyalás nélkül elitélte őket. A háborús bűnösök itt is és minden kapitalista országban megtalálhatók és reméljük még a mi időnkben megkapják méltó büntetésüket. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? (gb.) A háború kitörése után igen sok amerikai ipartelepen megalakították a “labor-management” bizottságokat. Azt hirdették, hogy a háború sikeres vitele megkívánja a munkáltatók és a munkások harmonikus együtt működését, hogy a háború időtartamára az ipari harcokat fel kell függeszteni, amit csak úgy lehet elérni, ha mindkét oldalról engedményeket adnak. Ilyen engedmény volt a szakszervezetek részéről a sztrájk feladása a háború tartamára. A “labor-management” bizottságoknak lett volna a hivatása, hogy az esetleg felmerülő ellentéteket elsimítsa s az elméletben oly szépen megalkotott és behirdetett munka és tőke “érdekközösségét” a gyakorlatban is érvényre juttassa. A legtöbb ipartelepen azonban hamarosan elhaltak az ilyen közös bizottságok, mert kitűnt, hogy a gyakorlat egészen mást mutatott, mint amit számukra a háborús irodákban elméletben szépen összeállítottak. Egyes gyárakban azonban tovább is fennmaradtak az ily bizottságok. A munkáltatók érdekeit szolgáló lapok aztán ezekkel álltak elő, hivatkoztak rájuk, hogy ime, a tőke és a munka között meg lehet teremteni a harmóniát, csak akarat kell hozzá. Ahol az ilyen harmónia hajótörést szenvedett és a munkások elégedetlenkedtek, ott mindjárt az “izgató” vezéreket okolták a munkások megmozdulásáért. A detroiti Packard Motor Car Co. telepein egészen mostanáig megtartották a labor- management bizottságot. Mint más hasonló gyárakat, ezt is elérte a rendelések leszállítása. Ennek következtében sok munkást letettek. De azért ugyanakkor a megmaradt munkásokkal tulóráztattak. A munkások úgy vélték, hogy ha nincs elegendő munka, akkor inkább le kell szállítani a munkaidőt, mintsem elküldjék a munkások jórészét. Közölték is ezt a cég elnökével, George T. Christopher-ral, aki azonban kijelehtette, hogy a munkaidő meghatározása a “management jogkörébe tartozik”, amibe a munkásoknak semmi beleszólásuk nem lehet. Kiíratta tehát a fekete táblákra a túlórázásokat. Viszont a közös bizottság munkástagjai felszólításokat ragasztottak ki, hogy a munkások ne végezzék ezen túlórái munkát. A gyár vezetősége ekkor harmónia ide, harmónia oda, — egyszerűen kitiltotta a gyár területéről a labor-management bizotts á g munkástágjait. A munkások szolidaritása révén a dolog a War Labor Board egyeztetője elé került és bizonyára elintézik majd valahogy. A fontos, amire itt ráakarunk mutatni, hogy az ily labor-management bizottságok csak addik működtek “sikeresen”, AMÍG BEHÓDOLTAK A MUNKÁLTATÓK KÍVÁNSÁGÁNAK. Akkor aztán “sikeres” volt a működésűk, mármint a munkáltató szempontjából. Mert hiába Írják le a papíron ezer meg ezerszer, vagy akár milliószor is, hogy a munkás és a munkáltató érdekek azonosak és hogy az ily érdekeket egy ember, vagy egy bizottság képviselheti. Abban a termelési rendszerben, amelyben a szerszámokkal csak dolgozik a munkás és amit termel nem az övé, hanem a munkáltatóé, minden elmélet dacára is állandó az ellentét, mert a munkáltató minél nagyobb profitot akar a termelésből, ami kisseb- biti a munkások részesedését. 1 NEW YORK, julius — A Daily Worker, az amerikai kommunisták hivatalos lapja hosszabb cikket közöl Earl Browder tollából, akit az utóbbi időben hevesen támadtak ugyancsak ebben a lapban. Körülbelül egy évvel ezelőtt Earl Browder, az amerikai Kommunista Párt titkára és teljhatalmú vezére uj politikai irányt vezetett be. Feloszlatta a párt- szervezetet és átalakította oly propaganda csoporttá, mely az osztályharc helyett inkább a “munka és a tőke harmóniáját” hirdette. Ezt az irányt nemrégiben igen élesen támadta a francia kommunisták egyik vezérembere, Jacques Dulcos, mire az amerikai kommunisták, William Z. Fosterrel élükön, mintha álomból ébredtek volna, hirtelen nekitámadtak Browdernek, elcsapták és a régi irány visszaállítására konvenciót hívták össze, amelyet a hét folyamán tartanak. Browder ennek a konvenciónak akarja feltárni az általa képviselt irányelvet, amiről ugyan nem sokat mond, ellenben élesen támadja az ellenfeleit, akiket Trotzkyistáknak és IWW-istáknak nevez. Browder szerint Foster nem egyéb mint “anarcho-szindika- lista”, akinek politikája hat hónap alatt szétzülleszti az amerikai kommunistákat, akik most “nagy erőt képviselnek a fasizta ellenes táborban”. “Most már boldognak érzi magát Elizabeth Guerley Flynn is”, — irta Browder, — “először életében, mióta az IWW- tól átjött a kommunistákhoz, mert jól tudja, hogy ha az országos bizottság által ajánlott elvi irányt elfogadják, akkor az Amerikai Kommunista Pártban megvalósíthatja mindazt, amit az IWW-ban tanult, ahol azelőtt volt és ahol eddig raktáron tartotta ezen tanokat tartalmazó régi táskáját.” Egy másik mondatban a kommunisták kedvelt kolumn- istájának, Mike Goidnak esik neki, akit anarkistának nevez: ‘Ez az uj határozat örömet okozott Mike Goidnak is, akinek nem kell többé ‘bürokrata elnyomás’ miatt panaszkodnia, mert bohém anarchista lelkének szabad kifejezést engedhet” — irta Browder. A profitot is, meg a munkások érdekeit is egyszerre védeni nem lehet, mint ahogyan ugyanazon ügyvéd nem szolgálhatja egyszerre a felperest is, meg az alperest is. Mindenki csalónak tartaná az olyan ügyvédet, aki ilyesmire vállalkozna. Éppen ilyen csalás, — vagy legjobb esetben is csak önámi- tás az, hogy a labor-management bizottságok képesek úgy a munkáltató, mint a munkások érdekeit szolgálni. Mr. Christopher, a Packard cég elnöke ezt most nyíltan megmutatta. Reméljük, hogy a Packard munkások, meg a többi ipartelepek millió és millió munkásai tanulnak ebből a leckéből. “Soha sem hittem volna”, — fejezi be Browder a cikkét, — '“hogy a Daily Workersben ilyesmit olvassak: ‘Talán az az IWW teória, hogy a tisztviselőket változtatni kell, segíteni fog.’ így ha még nem is fogadták el ezt az elvet, de mindenesetre helytadtak neki.” Másszóval Browder nagyon ellenszenvesnek találja ezt az IWW-ben behozott azon gyakorlatot, hogy a tisztviselőket változtatni kell. Ellenszenves pedig különösen azért, hogy ezt' az IWW szokást a kommunisták mindjárt ő rajta próbálják ki. építő gárda 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Van Nuys .. 9.00 Barcza G., Bridgeport ..... 6.00 Buzay J., Cleveland .........12.00 Detky St., Phila ............... 6.00 Decsi L., Akron ............... 8.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas I., Akron .... 12.00 Fishbein L., New York ....12,00 Fodor J., Cuy. Falls .......12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland .........12.00 Hering P. Buffalo ...........12.00 Károlyi S., Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh ....11.00 Kollár J., Cleveland ....... 9.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City ......12.00 J. Kozsány, Saratoga ......12.00 Lefkovits L., Cleveland ....12,00 Lelkó A., Pittsburgh ....... 8.00 J. LissZy, Phila. ...............10.00 Mogor J., Cleveland ......... 5.00 Munczy J., Cleveland ___ 5.00 Mácsay J., Detroit .......... 6.00 Molnár A., Cleveland ......12.00 Pataky J., Brooklyn .......15.00 A. Patchy, Duarte ........... 5.00 Pika P., Chicago ..............10.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 L. Rost. Phila.................... 6.00 J. Reppman, Detroit ........12.00 M. Stefankó, New York ..12.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 6.00 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ......... 5.00 Visi L, Detroit ........... 12.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 Zára J., Chicago ...............12.00 Browder védekezik
