Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-08-04 / 1383. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. augusztus 4. Elmélet és gyakorlat zeti hőssé, már az első világhá­ború idején és most ideje lesz, hogy kipukkantsák a hólyagot. Petain mellett áll Weygand, Laval, Darlan, Maurras, reak­ciós banda, akik rém nagy gyű­lölettel viselkedtek a szervezett munkásság ellen, örömmel ra­gadták meg az alkalmat, hogy a nácik segítségével a liberáli­sokat leverjék és a hatalmat maguk kezébe kaparintsák és a nemzetközi fasizmus által prédikált uj rendbe beillesszék a francia tömeget is. Ezek már régen harcoltak minden olyan csoport, vagy egyén ellen, aki a tőkés rend­szer, vagy a reakciós banda el­len beszélni, agitálni vagy cse­lekedni mert. De leginkább azon rózsaszínű egységfront el­len hirdettek végső harcot, mely az utóbbi években refor­mokat, sőt még radikálisabb ajánlatokat akart keresztülvin­ni. De azok a reformok egyet­len egy része sem volt olyan mélyreható, mint amilyet az angol nép megszavazott, a nagy iparok, közlekedés, ellátá­si eszközök, bányák és más ter­mészeti kincsek köztulajdonba való átvételét. Most azt jelentik, hogy Blum tanúvallomása szerint, aki mi­niszterelnök volt a spanyol pol­gárháború idején, Petain tagja volt annak a francia titkos ter­ror szervezetnek, melyet Guo- gulard néven ismertek és na­gyon hasonlított a mi Ku Klux Klánunkhoz és többször megtá­madták, sőt 1935-ben sortüzet adtak le a sztrájkoló munká­sokra. Ezen tárgyalás, képzel­jük el, hogy megtörtént volna Angliában a választások előtt és a Tory pártot, Churchill és Chamberlain bandáját tették volna a vádlottak padjára, hogy azok segítették Mussoli­nit, Hitlert, Francot hatalomra jutni, hogy a munkásmozgal­mat mindenütt letörjék és az­után mentek volna a szavazó bódékhoz. És éppen olyan köny- nyü lett volna az angol reakci­ós Tory bandát is bűnösnek bi­zonyítani, mint Petaint és tár­sait, sőt még Petain arról is beszélt, hogy Churchillékkel ne­ki volt megegyezése. De azt is tudjuk, hogy az amerikai reak­ció is szívesen látta és próbálta Petaint védeni, megmenteni. Az ilyen nagymérvű tárgya­lás, sok olyan titkot fog nyil­vánosságra hozna, amit eddig eltakartak. Petain mellett sok más és más országok reakció­sait is elitélik. Az olyan ítéle­teket Angliában és itt is meg­lehet ismételni, nem szólva Bel­ga, Holland, Magyar, Lengyel és más országokban hasonló re­akciós bandák árulásairól, a nácikkal való szövetségeiről. Itten Amerikában is teljesen nyilvánvaló ezen banda nyílt működése. Most nagyon is ma­gukra maradnak, mert az angol társaikat elhallgattatta az an­gol nép. Minden hosszabb tár­gyalás nélkül elitélte őket. A háborús bűnösök itt is és minden kapitalista országban megtalálhatók és reméljük még a mi időnkben megkapják mél­tó büntetésüket. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? (gb.) A háború kitörése után igen sok amerikai ipartelepen megalakították a “labor-mana­gement” bizottságokat. Azt hirdették, hogy a háború sike­res vitele megkívánja a mun­káltatók és a munkások har­monikus együtt működését, hogy a háború időtartamára az ipari harcokat fel kell függesz­teni, amit csak úgy lehet elér­ni, ha mindkét oldalról enged­ményeket adnak. Ilyen enged­mény volt a szakszervezetek részéről a sztrájk feladása a háború tartamára. A “labor-management” bi­zottságoknak lett volna a hiva­tása, hogy az esetleg felmerülő ellentéteket elsimítsa s az el­méletben oly szépen megalko­tott és behirdetett munka és tőke “érdekközösségét” a gya­korlatban is érvényre juttassa. A legtöbb ipartelepen azonban hamarosan elhaltak az ilyen közös bizottságok, mert kitűnt, hogy a gyakorlat egészen mást mutatott, mint amit számukra a háborús irodákban elméletben szépen összeállítottak. Egyes gyárakban azonban tovább is fennmaradtak az ily bizottságok. A munkáltatók ér­dekeit szolgáló lapok aztán ezekkel álltak elő, hivatkoztak rájuk, hogy ime, a tőke és a munka között meg lehet terem­teni a harmóniát, csak akarat kell hozzá. Ahol az ilyen har­mónia hajótörést szenvedett és a munkások elégedetlenkedtek, ott mindjárt az “izgató” vezé­reket okolták a munkások meg­mozdulásáért. A detroiti Packard Motor Car Co. telepein egészen mos­tanáig megtartották a labor- management bizottságot. Mint más hasonló gyárakat, ezt is elérte a rendelések leszállítása. Ennek következtében sok mun­kást letettek. De azért ugyan­akkor a megmaradt munkások­kal tulóráztattak. A munká­sok úgy vélték, hogy ha nincs elegendő munka, akkor inkább le kell szállítani a munkaidőt, mintsem elküldjék a munkások jórészét. Közölték is ezt a cég elnöké­vel, George T. Christopher-ral, aki azonban kijelehtette, hogy a munkaidő meghatározása a “management jogkörébe tarto­zik”, amibe a munkásoknak semmi beleszólásuk nem lehet. Kiíratta tehát a fekete táblák­ra a túlórázásokat. Viszont a közös bizottság munkástagjai felszólításokat ragasztottak ki, hogy a munkások ne végezzék ezen túlórái munkát. A gyár vezetősége ekkor harmónia ide, harmónia oda, — egyszerűen kitiltotta a gyár területéről a labor-management bizotts á g munkástágjait. A munkások szolidaritása ré­vén a dolog a War Labor Bo­ard egyeztetője elé került és bizonyára elintézik majd vala­hogy. A fontos, amire itt rá­akarunk mutatni, hogy az ily labor-management bizottságok csak addik működtek “sikere­sen”, AMÍG BEHÓDOLTAK A MUNKÁLTATÓK KÍVÁNSÁ­GÁNAK. Akkor aztán “sike­res” volt a működésűk, már­mint a munkáltató szempontjá­ból. Mert hiába Írják le a papíron ezer meg ezerszer, vagy akár milliószor is, hogy a munkás és a munkáltató érdekek azonosak és hogy az ily érdekeket egy ember, vagy egy bizottság kép­viselheti. Abban a termelési rendszerben, amelyben a szer­számokkal csak dolgozik a munkás és amit termel nem az övé, hanem a munkáltatóé, minden elmélet dacára is állan­dó az ellentét, mert a munkál­tató minél nagyobb profitot akar a termelésből, ami kisseb- biti a munkások részesedését. 1 NEW YORK, julius — A Daily Worker, az amerikai kommunisták hivatalos lapja hosszabb cikket közöl Earl Browder tollából, akit az utób­bi időben hevesen támadtak ugyancsak ebben a lapban. Kö­rülbelül egy évvel ezelőtt Earl Browder, az amerikai Kom­munista Párt titkára és teljha­talmú vezére uj politikai irányt vezetett be. Feloszlatta a párt- szervezetet és átalakította oly propaganda csoporttá, mely az osztályharc helyett inkább a “munka és a tőke harmóniá­ját” hirdette. Ezt az irányt nemrégiben igen élesen támad­ta a francia kommunisták egyik vezérembere, Jacques Dulcos, mire az amerikai kommunis­ták, William Z. Fosterrel élü­kön, mintha álomból ébredtek volna, hirtelen nekitámadtak Browdernek, elcsapták és a ré­gi irány visszaállítására kon­venciót hívták össze, amelyet a hét folyamán tartanak. Browder ennek a konvenció­nak akarja feltárni az általa képviselt irányelvet, amiről ugyan nem sokat mond, ellen­ben élesen támadja az ellenfe­leit, akiket Trotzkyistáknak és IWW-istáknak nevez. Browder szerint Foster nem egyéb mint “anarcho-szindika- lista”, akinek politikája hat hó­nap alatt szétzülleszti az ame­rikai kommunistákat, akik most “nagy erőt képviselnek a fasizta ellenes táborban”. “Most már boldognak érzi magát Elizabeth Guerley Flynn is”, — irta Browder, — “elő­ször életében, mióta az IWW- tól átjött a kommunistákhoz, mert jól tudja, hogy ha az or­szágos bizottság által ajánlott elvi irányt elfogadják, akkor az Amerikai Kommunista Párt­ban megvalósíthatja mindazt, amit az IWW-ban tanult, ahol azelőtt volt és ahol eddig rak­táron tartotta ezen tanokat tartalmazó régi táskáját.” Egy másik mondatban a kommunisták kedvelt kolumn- istájának, Mike Goidnak esik neki, akit anarkistának nevez: ‘Ez az uj határozat örömet okozott Mike Goidnak is, aki­nek nem kell többé ‘bürokrata elnyomás’ miatt panaszkodnia, mert bohém anarchista lelké­nek szabad kifejezést enged­het” — irta Browder. A profitot is, meg a munká­sok érdekeit is egyszerre véde­ni nem lehet, mint ahogyan ugyanazon ügyvéd nem szolgál­hatja egyszerre a felperest is, meg az alperest is. Mindenki csalónak tartaná az olyan ügy­védet, aki ilyesmire vállalkoz­na. Éppen ilyen csalás, — vagy legjobb esetben is csak önámi- tás az, hogy a labor-manage­ment bizottságok képesek úgy a munkáltató, mint a munká­sok érdekeit szolgálni. Mr. Christopher, a Packard cég elnöke ezt most nyíltan megmutatta. Reméljük, hogy a Packard munkások, meg a töb­bi ipartelepek millió és millió munkásai tanulnak ebből a lec­kéből. “Soha sem hittem volna”, — fejezi be Browder a cikkét, — '“hogy a Daily Workersben ilyesmit olvassak: ‘Talán az az IWW teória, hogy a tisztvi­selőket változtatni kell, segíte­ni fog.’ így ha még nem is fo­gadták el ezt az elvet, de min­denesetre helytadtak neki.” Másszóval Browder nagyon ellenszenvesnek találja ezt az IWW-ben behozott azon gya­korlatot, hogy a tisztviselőket változtatni kell. Ellenszenves pedig különösen azért, hogy ezt' az IWW szokást a kommun­isták mindjárt ő rajta próbál­ják ki. építő gárda 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Van Nuys .. 9.00 Barcza G., Bridgeport ..... 6.00 Buzay J., Cleveland .........12.00 Detky St., Phila ............... 6.00 Decsi L., Akron ............... 8.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas I., Akron .... 12.00 Fishbein L., New York ....12,00 Fodor J., Cuy. Falls .......12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland .........12.00 Hering P. Buffalo ...........12.00 Károlyi S., Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh ....11.00 Kollár J., Cleveland ....... 9.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City ......12.00 J. Kozsány, Saratoga ......12.00 Lefkovits L., Cleveland ....12,00 Lelkó A., Pittsburgh ....... 8.00 J. LissZy, Phila. ...............10.00 Mogor J., Cleveland ......... 5.00 Munczy J., Cleveland ___ 5.00 Mácsay J., Detroit .......... 6.00 Molnár A., Cleveland ......12.00 Pataky J., Brooklyn .......15.00 A. Patchy, Duarte ........... 5.00 Pika P., Chicago ..............10.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 L. Rost. Phila.................... 6.00 J. Reppman, Detroit ........12.00 M. Stefankó, New York ..12.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 6.00 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ......... 5.00 Visi L, Detroit ........... 12.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 Zára J., Chicago ...............12.00 Browder védekezik

Next

/
Oldalképek
Tartalom