Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-07 / 1379. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. julius 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 une Year ........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ' __________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «^>42 A Christian-American veresége (gb.) Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága, a U.S. Supreme Court, alkotmányellenesnek nyilvánította Florida állam munkásellenes törvényeit. A Bérmunkás hasábjain sokszor ismertettük már, hogy a déli államokban a reakciós munkáltatók által támogatott “Chris- tian-Americans” nevű csoport olyan állami törvények érdekében fejtett ki propagandát, amelyekkel teljesen érvénytelenekké tehetnék a munkások szervezkedési szabadságát biztositó Wagner törvényeket. A most alkotmányellenesnek nyilvánított floridai törvények például börtönbüntetés terhe alatt megkövetelték, hogy union agent, vagy más union tisztviselők csak úgy szervezhetik a munkásokat, ha arra engedélyt (licenset) kapnak az államtól. Ez a látszólag ártatlan törvény teljesen lehetetlenné tette volna a munkások szervezkedését, mert a törvény többi pontjai értelmében ilyen engedélyt csak az kaphat, aki legalább is 10 éve már polgára az Egyesült Államoknak, soha semmiféle büntetést nem kapott és végre AKIT AZ ERRE A CÉLRA KINEVEZETT COMMISSIONER ERKÖLCSÖS JELLEMŰNEK TART. Más szóval az ilyen license-t csak annak adták volna, akinek éppen akarták. Azt is megírtuk, hogy a Christian-American bandának főfészke Texas állam. Onnan indultak ki és már eddig 16 államban sikerült nekik a floridai törvényekhez hasonló munkásellenes törvényeket hozatni, melyeik a localis viszonyok szerint változnak ugyan, de a lényegük mindig az, hogy a Wagner törvényeket érvénytelenekké tegyék. A Supreme Court a floridai döntést egy speciális, úgynevezett próba-esetből kifolyólag hozta. Egy union szervező, akit az összes szervezetek támogattak, bejelentette, hogy szervezi a munkásokat engedély nélkül és követetelte maga ellen a floridai törvényes eljárást. így került bíróság elé az ügy. Az alsófoku bíróság a floridai törvények értelmében marasztaló Ítéletet hozott a szervező ellen, amelyet most a Supreme Court megsemmisített. A Supreme Court ezen döntés indokolásában kimondotta, hogy a National Labor Relation törvények nemcsak a szervezkedés szabadságát biztosítják, hanem tisztán kimondják, hogy a MUNKÁSOK SZABADON VÁLASZTHATJÁK AZOKAT, AKIKKEL MAGUKAT A KOLLEKTIV EGYEZKEDÉSEKNÉL KÉPVISELTETNI AKARJÁK. Nyilvánvaló, hogy a floridai törvények elütnék a munkásokat ezen, joguktól. ' Noha a Supreme Courtnak ez a végzése egyenlőre hatástalanná teszi a déli államokban hozott munkásellenes törvények jelentékeny részét, mégis láthatjuk, hogy a munkáltató osztály milyen mértékben tartja kezében az állami törvényhozó testületeket. Semmi kétség, ezen vereség után más módszerekkel fognak előjönni, hogy a munkások szervezkedési jogát letörjék. A magát Christian-American néven nevező reakciós kis csoport abból él, hogy munkásellenes intézkedéseket eszeljen ki és érvényesítsen, ha lehet. A nagymérvű propagandából láthatjuk, hogy ez ma éppen úgy mint volt a múltban is, igen jó üzlet. És mert jó üzlet, amelyből az érdekelt pár egyén nagy összegeket szerez, ezt a kereseti forrást nem adják fel egy supreme-courti döntésre, hanem uj meg uj trükökkel fognak előállni. Olyan trükökkel, amelyek esetleg nem is kerülnek a Supreme Court elé. Azért a Christian-Americans, meg a hozzájuk hasonló mindenféle férgek ellen a leghathatósabb védekezés a NAGY, ERŐS, HARCIAS UNIONOK KIÉPÍTÉSE. A San Francisco Charter (gb.) Hatvan napon át tartó tárgyalás, vitatkozás és fon- dorkodás után végre megszületett az annyira behirdetett “United Nations Organization”, (Egyesült Nemzetek Szervezete), melynek alapszabályait, vagy alkotmányát, — a San Francisco Chartert — oly ünnepélyességgel és ceremóniák között Írták ala, mintha az a pillanat az emberiség történelmében valami nagy forduló pontot jelentene. Ma, amikor már elhangzottak a nagy konferencia bevárásánál Iégberöpitett frázisok és amikor nyugodtan olvashatjuk át a Charter szövegét, megállapíthatjuk, hogy valóban igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy a san franciscoi konferencia csak egy lépés volt a béke biztosítása felé. Legfeljebb még csak azt tehetjük hozzá, hogy egy igen kis lépés. Ennek az uj szervezetnek a lényege áz, hogy a chartert aláíró 50 nemzet képviselői az “Assembly” név alá foglalt tanácsban tárgyalni fogják azon ügyeket, amelyeket all tagú szükebb bizottság a “Security Council” eléjük utal. Az intézkedés joga valóban ezen szükebb körű bizottság kezében összpontosul. Ebben a bizottságban az öt nagyhatalom, — Egyesült Államok, Anglia, a Szovjet Unió, Kína és Franciaország delegátusai nemcsak állandó helyet kaptak, hanem egyben vétó joguk is van, vagyis jogukban áll megakadályozni minden olyan ügy tárgyalását, ami az érdekeiket sérti. A lobbi hat tagot a 45 állam váltakozva jelöli be. Ezeknek azonban nincs vétó joguk. így tehát ha a sok frázist félredobjuk, akkor megmarad az a meztelen igazság, hogy a jelenlegi megállapodás szerint csak azokat a háborúkat akadályozzák meg, amelyeket az öt nagy hatalom közül egyik sem akar. De ha meggondoljuk, hogy a jelen világháború befejezése után az öt nagyhatalmon kívül a többi országok nem kezdhetnek számottevő háborút, akkor láthatjuk, hogy az Egyesült Nemzetek, Szervezete által hatvan napon át kieszelt béke biztosítási terv csak “nesze semmi, fogd meg jól.” Sőt még tovább is mehetünk a tüzetes vizsgálatban. Valójában nem is öt ,hanem csak három olyán ország maradt, amely világháborút kezdeni, vagy mások által inditatni tudna. Ez a három állam az Egyesült Államok, a Szovjet Union és Anglia. A világ többi államai mind ezen három nagyhatalom valamelyikének az árnyékába húzódnak. Noha a jövőbe való jövendölés nagyon kockázatos, annyit azonban mégis mondhatunk, hogy az Anglia és Amerika közötti háborúra semmi jelek sem mutatnak. Lehet, hogy évtizedek alatt változnak a viszonyok, de egyenlőre az angol-száz népek közötti háborútól nem kell tartani. így most már a béke biztosításának a kérdése egészen leegyszerűsítve igy hangzik: Vájjon a san franciscoi charter képes lesz-e békét biztosítani a Szovjet Unióval és az Egyesült Államok meg a vele esetleg szövetkezett Anglia között? Bármilyen figyelemmel is olvassuk el a chartert, nem látunk errevonatkozólag semmi határozott intézkedést. Tény az, hogy felállítanak egy világbiróságot s más mindenféle bizottságokat, azonban azoknak a határozatai csak addig érvényesek, amíg az említett nagyhatalmak mindegyike aláveti magát a döntésnek. De mihelyt akár Amerika, vagy i Szovjet Union érdekei a háborút előnyösebbnek tartják a bírósági döntések elfogadásánál, akkor a San Francisco Charter i- csak olyan “papir-rongy” lesz, mint számos más hasonló okmány, amelyeket a múltban szintén nagy örömrivalgások közepette Írtak alá. Természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy az Oroszország elleni harmadik világháború már biztosan bekövetkezik a közeljövőben, hiszen mondottuk, hogy jóslással nem foglalkozunk, noha rámutathatnánk, hogy a Szovjetek elleni háborút milyen nagy erők sürgetik. Azonban azt határozottan állítjuk, hogy a San Franciscoi Konferencia semmi lényeges határozatot nem hozott a HÁBORÚ OKAINAK ELIMINÁLÁSÁRA. És mert meghagyták a háború igazi okait, a magántulajdon jogán alapuló termelési rendszert amely PROFITOT jelent egyesek számára. Ezek követelik a háborút mindaddig, amig ez a rendszer fenáll. így a San Francisco Charter, mint egyszer már mondottuk éppen csak a legközelebbi háborúig biztosítja a békét. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály közöté semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az "let összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakser vezetőket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segiienek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
