Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-12-08 / 1401. szám

1945. december 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal got. Szinte észrevehető sietsé­get és mély fontosságot árul el arcuk, mivel tudatában van­nak, hogy ők hozták létre a ret­tenetes fegyvert és ők a “fele­lősek” érte. Úgy gondolják, hogy az egész világ közös ellen­őrzése alá kellene tenni ezen fegyvert. Kik ezek a felelőségteljes emberek ? Legtöbb közülök már a kez­det óta a vállalatnál dolgoztak, a “Metalurgical Projection, (kohászat) ahol Dr. Fermi ve­zetésével korlátozott mennyi­ségben az első kísérletezés folyt a grafittal. A legtöbb ridgei lakos nem tudta, de a tudósok tisztában voltak, hogy ezen folyamat után, mit müvei a vállalat és mi lesz belőle az utolsó munkafolyamatnál. Dol­goztak erősen, nem törődve sa­ját életük veszélyeztetésével. Ezek is az első vonal katonái voltak csak úgy, mint azok, akik a harctéren voltak. Ami­dőn Dr. Fermi a chicagói egye­tem kerítése mögött megkezd­te az első grafit rakást — idéz­te emlékeit egy fiatal tudós — többen a tudósok közül vízcsö­vekkel állták körül, hogy kiolt­sák a tüzet, ha netán a kapcso­latos robbanási hatás fölött el­veszítik a kontrolt. Fohászkod­tam erősen és biztattam ma­gamban a reményt, hogy hát­ha nem robbanik föl ég magas­ságig — és ne is robbanjon — mert ezek a fiatal emberek csak hitvány vízcsövekkel vol­tak fölkészülve ellene. Amidőn a vállalatnak egyré- szét 1942-ben áthurcolták Oak Ridge-re, a tudósok is vele- mentek. Többen közülök a clin- toni laboratóriumba mentek a plutonium további buvárlata végett és ott a G.I. tudósokkal vállvetve megkezdték Hitler el­len a lázas versenyt a bomba létrehozásában. Körösztül vánszorogtak a te­lep vörös-agyagos sarán, gyak­ran 16 órát töltve a laboratóri­umban és amidőn hazamentek, csak bámulták hangtalanul asz- szonyaikat. Nem mondhattak nekik semmit. Sem azt, hogy közel állnak hozzá, sem azt, hogy sikertelen, csak hallgat­tak. A feleségeik pedig megta­nulták, hogy semmit se kér­dezzenek, se jót, se rosszat. “Tehát addig játszottuk a kí­nai csekkért — mondta egy tu­dós — mig beleuntunk.” “Egyszer ebédután lustál­kodva, semmitevésemben lánc­kapcsolatos robbanási hatáso­kat rajzoltam a papirra, miköz­ben feleségem oda jött hozzám ahol ültem. Semmit nem szólt. Megszoktuk már, hogy nem be­széltünk. Csak nézte a papirt, amelyre rajzoltam céltalanul. És amidőn rám nézett a szeme­iben csupa kérdőjelként álltak a szavak: Mit csinálsz? Ekkor tértem magamhoz, hogy mit is csinálok. Nyomban elhasitot- tam a papirt és a kandalló tü- zébe dobtam, azután aludni tértünk.” Egy huszonkilenc éves tudós, Dr. Harrison Brown, aki Johns Hopkins-ból jött a telepre és fiatal korára már kiemelkedő tudós, aki szintén tagja a szer­vezetnek, mondotta el a nehéz és majdnem kibírhatatlan na­pokat. “Szilveszter estéjén 1943-ban I végre elértük célunkat, egy egész milligram plutoniomot hoztunk össze, amit Chicagó­ba küldtünk, nagyon veszélyes kísérletezés céljából és mi pe­dig a laboratóriumban marad­tunk ünnepelni. Ámbár egymás vállveregetésébe is belefárad­tunk. Miután nem mondhattuk el asszonyainknak a hatalmas győzelmet, tehát kilenckor az ágyba mentünk.” A bomba pedig 1943 júliusá­ban lett kipróbálva New Mexl- coban. Egy repülő, aki megfi­gyelés szempontjából lett íól- küldve és elég messze, hogy biztonságba legyen, a hatalmas fényes robbanás pillanatában annyira megrendült, hogy eze­ket rádiózta hozzám: “átkozott hosszú hajúak szabadjára en­gedtétek és most a világnak vége.” A repülőnek nem volt igaza. A bomba sikerült. Sokan ezen tudósok közül, akik a bombán dolgoztak, kérelemmel fordul­tak az elnökhöz, hogy ne hasz­nálják a japánok ellen, addig, amig nem figyelmeztetik őket. Azonban a tudósok úgy gon­dolkoznak, hogy nagyobb ve­szély rejlik abban, ha titokban tartják a bombát a jövőt il­letőleg, mint az, hogy a hábo­rú megrövidítése érdekében Japán fölött fölrobbantották. Hiroshimával egy korszak zárult le részükre. “Amidőn az újságok kijöttek a hírrel — mondotta a fiatal tudós — to­vább már nem volt titok töb­bé.” Egy ausztriai tudós be­szélte el: “Kirohantunk az uc- cára és rekedtre ordítoztuk ma­gunkat: Uránium . . . grafit rakás . . . uránium. Aztán be­rúgtunk.” MI TÖRTÉNJEN A BOMBÁVAL Szeptember első hetében összejöttek a tudósok Oak Rid- gen és gyűlést tartottak, ame­lyen azt vitatták, hogy mi tör­ténjen a bombával a jövőben. Úgy találták, ezen munkájuk eredményét a többi országokkal is ismertetni kell. Két héttel később fölállítottak egy ideig­lenes szervezetet, agnelyben választottak egy végrehajtó bizottságot és kiadták az első “Statement of Intent”-jükét, amelyben bátran kijelentették: (1) Hogy a bomba már nem titok. (2) Mi nem fogunk a gyárosok monopóliumává vál­ni. (3) Hogy a nemzetközi kontrol az egyedüli megoldás. Szeptember utolján a clin- toni laboratórium tudósai, több mint kilencven százalékban, már az “Association of Oak Ridge Scientist”-be tartoztak. Ehhez hasonló szervezeteket alakítottak még Chicagóban és Los Almos, New Mexicoban. Az egyesület vezető egyéni­sége, Dr. P. S. Henshaw fog­lalta össze a tudósok nézetét. “Az emberiség vádját hoznánk magunkra ezen munkánkkal, ha nemtörődömséggel kiszolgál­tatnánk megunkat s nem szól­nánk bele ezen ügybe, amely­ben az emberiség léte vagy nemléte forog kockán. Már a fegyver természete is azt kí­vánja, amit létrehozni segítet­tünk, hogy kötelességünk bele­szólni a játszmába, mert az emberiség megmentéséről van szó.” I ^ JEGYEZD MEG Ajánlja: St. Visi. A hires amerikai demokrá­cia működésben. Japánban Mc­Arthur parancsára a Mikado Katona ruhában való képeit, civil ruhában való képekkel kell kicserélni minden iskolá­ban. És ezt nevezték el ameri­kai demokráciának. De mi csak köpenyforgatásnak mondjuk. Minden héten egy-egy hó­nappal hosszabbítják meg az amerikai katonaság Kinában való tartását. Még eleinte azt mondták december hónap­ban, majd januárban, most már csak majd tavasszal látják időszerűnek az amerikai kato­nák onnan való kivonását. Ugy- látszik nagyon nehéz dió a kí­nai néphadsereg megtörése. Nekünk erős a gyanúnk, hogy még tavaszra sem igen törik azt meg. A régi jó világot visszasirók- tól meg kell kérdezni, hogy mi volt jó Ádám idejében, amikor neki is véres verejtékkel kel­lett a mindennapi kenyeret megkeresni ? Az olyan élet értékes, ami­kor még a temetkezési vállal­kozó is sajnálja a halottat. Mentői rosszabbul fizetnek egy munkást, annál rosszabb a munkája. Ez nagyon is meglát­szik a tanítók csoportján. Jót cselekszünk, ha közérde­kekért önzetlenül harcolunk. De sokkal többen elfognak ben- bünket ítélni, mint megérteni. Mert a nagy többség még nem kepes olyasmire és mindenki a saját mértékét használja má­sok lemérésére. Az intelligens népeknek az egészsége jó, keveset beteges­kednek és hosszabb életűek mint a tudatlanoké. Mert aki­nek elég logikus a gondolkozá­sa, tehát intelligens, azok tud­ják mi hasznos, mi káros az egészségre, jobban tudnak ma­gukra vigyázni. A rádiógramoknál használt “automatic’ küldögépezet egy perc alatt 650 szót képes lead­ni. Négy állat van amelyek 60 mérföld gyorsasággal képesek szaladni, legtöbb a sivatag la­kója. Mind a négy őz fajok­hoz tartozik. Cleveland alatt vagy kéte­zer láb mélységben, évente né­hány ezer tonna sót bányász­nak. Ez a sóbánya az Erie tó alá is benyulik. ‘SANTA” KÁRPÓTLÁST KÖ­VETEL HACKENSACK, N. J. — Santa Claus 7 dollár kártérí­tést követel az itteni Modern Cleaners kompániától, mert a szakállát olyan laposra vasal­ták, hogy többé nem tudta azt használni s újat kellett vennie. (Valószínű, hogy a tiszti tó cég ezzel a régi magyar ének­kel fog védekezni: “A Szent Miklós szakálla, csepüből volt csinálva.”) Rámutattak továbbá a tudó­sok, hogy nevetséges ahoz ra­gaszkodni, mivel az atombom­ba összeállításának titkát itt találták föl, tehát Amerika ki­zárólagos tulajdona maradjon. Mit gondolnak? Az európai tu­dósok hosszú sora, talán sem­mit nem adott a föltaláláshoz? Vagy talán azon európai tudó­sok, akik már visszamentek, tétlenül fognak otthon ülni, mert nincs két billió dollárjuk? Nincs is szükség két billió dol­lárra, hogy célhoz érjenek. A kísérletezés nehéz munká­ján nem kell nekik átmenni. Tudják, hogy lehet . bombát csinálni. Tudják, hogy akár­melyik folyamaton a négy kö­zül célhoz érnek. Elektromág- netikus alapon; a gáz szétter- jesztése alapján, a hőség szét­terjedése alapján és plutonium alapon. Akármelyik metódust választják, végeredményben elérik céljukat. Tehát ha elfogadják a May- Johnson törvényt és bármeny­nyire ellátják módosításokkal, nem fog sikerülni a titkot a kezükben tartani azon egysze­rű oknál fogva, hogy a tudó­sok nem fognak hajlandóságot mutatni, titkos megszorítások és szigorú törvények alatt dol­gozni, hanem elhagyják a tele­pet, mint ahogyan már sokan ! fenyegetőznek is. Az alternativa világos! I Ha nem vesszük figyelembe az atom háború hatalmát, ak­kor kevesebb mint 25 év alatt azok közé fogunk tartozni aki­ket bombázni is fognak az atommal. Ha azt gondoljuk, hogy saját magunkat biztosít­juk az atom háborúval, mert fölényben vagyunk, nagyon ha­mar azon vesszük észre ma­gunkat, hogy 10 év alatt az egész világ kellőképen föl lesz szerelve atombombával. Figye­lembe kell vennünk azt is, hogy ezen fölényünk csak néhány évig tarthat és azon próbálko­zásunk, hogy domináljuk az egész világot, egy nagy hábo- ! ruba fog kirobbanni és nincs is | biztosítékunk a győzelemre, i Mindezeket figyelembe véve, ' oda kell hatnunk, hogy együtt­működést teremtsünk a lehető legmesszebbmenő alapon. Fölhívjuk az Egyesült Álla­mok népét — mondják tovább a tudósok — hogy találják meg a kapcsolatot és ’ alakítsanak nemzetközi ellenőrző és igaz­gató bizottságot az atomerő ke­zelésére. Az Egyesült Államok népének kell a vezető szerepet a kezébe venni és megkeresni a kapcsolatot az egész világ né­peivel. Kényszeríteni kell a ve­zérférfiakat, hogy találják meg az együttműködés eszközeit okvetlen, mert máskülönben az alternativa a világ pusztulásá­hoz vezet. Ezt üzenik nektek az atom tudósok. . . . tudja Pál . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom