Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-24 / 1399. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. november 24. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. AZ A.F.L. ÁRULÁSA A világ munkásmozgalmainak történetében nem találunk még egy szervezetet, amely annyi árulást követett volna el más szervezetek és általában a munkásosztály érdekei ellen, mint az American Federation of Labor, az Egyesült Államok legnagyobb szakszervezeteinek a szövetsége. Már az alakulása is ily árulással volt összefüggésben és eh ez hü maradt 59 éves létezésének minden percében. Az 1880-as években az amerikai munkásság történetének egyik legkritikusabb korszakát élte át és azok az elszánt harcok amelyek a 80-as években lejátszódtak, voltak hivatva eldönteni, hogy a bérrabszolgák az azt követő évtizedekben mint emberek állhatnak-e szembe a kérlelhetetlen kizsákmá- nyolókkal, vagy rabszolgák lesznek a legelemibb jogok nélkül. Abban- az időben elkeseredett harcok folytak a 8 órás munkanap megvalósításáért, amit a munkáltatók minden eszközzel igyekeztek elfojtani. A harc oroszlán részét a Knight of Labor nevű szervezet irányította, de számos független szervezet is részt vett abban és a korai évek egyik legpéldásabb szolidaritása nyilvánult meg a munkásszervezetek között. A munkáltatóosztály természetesen nemcsak a 8 órás munkanapot ellenezte, hanem a legerőszakosabb eszközökkel rontott neki a szervezetnek, hogy azokat mindörökre meg- semmitsitse és ezáltal megfosz- sza a munkásságot a harci fegyverétől. A harc 1886-ban érte el tetőfokát, amely évben a munkásszervezetek már nemcsak elméletben foglalkoztak a 8 órás munkanappal, hanem gyakorlatban is igyekeztek megvalósítani és igen gyakori sztrájkok színhelyei voltak a rabszolga telepek. * A szervezetek elleni harcban a chicagói McCormick Repair Works — amely elődje a jelenlegi International Harvester Co.-nak — indította meg a lavinát azáltal, hogy 1886 februárban kizárta a szervezett munkásokat és "a sztrájktörők védelmére több száz Pinkerton alvilági alakot fogadott fel, akik a chicagói rendőrséggel karöltve terrorizálták a kizárt szervezett munkásokat. Mivel a harc mind veszélyesebb lett, a munkáltatók terrorjára a K. L. azzal felelt, hogy Május Elsejére Általános Sztrájkot proklamált, amely a körülményekhez kénest sikeresnek ígérkezett. Az első és második nap minden súlyos incidens nélkül múlt el, május 3-án azonban a McCormick Works kizárt munkásai tömeg- gyűlést hivtak össze a telep közelében és a gyűlés megkezdése előtt a kizártak hozzáfér- köztek a gyár sípjához és meg- fujták azt kizavarva az összes sztrájktörőket a telepről. A kivonulás közben viszálykodás merült fel s sztrájktörők és a kizárt munkások között, ’ami jó alkalom volt a bérencek és rendőrségnek megtámadni a tömeget, amely támadásnak néhány munkás esett áldozatul és számosán megsebesültek. A rendőrség és bérencek ezen brutalitása ellen másnapra tiltakozó tömeggyülést hivtak egybe a munkásszervezetek, amely a Haymarket Squa- ren zajlott le és amelyen több ezerre rugó tömeg jelent meg. A gyűlés utolsó szónoka Albert Parson volt, aki beszéde befejezésében kérte a munkásokat, hogy rendben oszoljanak szét és menjenek haza, amikor a közeli rendőr laktanyákról rencsak esett az őszi eső és még a kilencéves gyérek is meghűlt, aki pedig úgy mondták egy érintésre bénákat gyógyított meg. 4 ő hozzá azonban a doktort hívták a szülei, hogy a hülést gyógyítsa meg. Nemcsak a felhőkarcolók csodavárosa lett New York, hanem immár a politika, babona és vallás csodavárosává alakították át. * Mint már tudjuk több mint egy hete itt van a körünkben Attlee az angol munkáspárt vezére mint Angolország miniszterelnöke. Azaz, nem körünkben hanem washingtoni körökben tartózkodik és vigyáz arra, nehogy a balratolódás tüneteit ráfogják és még eddig Greennel az AFL vezérével sem állt szóba. Egy heti tanácskozás után hivatalos kommünikét adtak ki az atombombáról, aminek az értelme az, hogy a világ összes nemzeteinek jó fiuknak kell lenniök ellenkező esetben az atombombával fogják őket figyelmeztetni. Az ilyen aktusban nem valami szép dolog munkáspárti képviselőnek résztvenni, de a politika történelmi múltjában már találkoztunk hasonló jelenségekkel. Egyesek azt mondták, hogy nagyon mesz- szire dobtuk a sulykot, amikor az Attlee kormányt a % sárga áruló sztrájktörő McDonald kormányához hasonlítottuk. Azonban ahogyan az események alakulnak nem elég messzire dobtuk a sulykot az Attlee kormányról való kritikánkban. Mindjárt kezdetben ott volt a balkáni helyzetben való tiltakozásuk, aztán jött a rakparti sztrájkoló munkások harcának a letörése, több mint tízezer katona mundérba bujtatott sztrájktörővel és most itt van az atombomba ügyében való állásfoglalásuk. Ha igy haladnak már nemcsak Churchillt ,hanem Chamberlaint sirathatják vissza az angol munkások, ha csak rá nem eszmélnek arra, hogy a politikai megváltók helyett saját ipari erejükbe bízva álljanak harcba, félretolva az útból a politikai handabandázók bármilyen néven nevezett politikai alakulatát. dőr seregek vonultak ki és nekirontva a tömeknek a szónoki emelvény felé rohantak. Mi- előtt azonban elérték azt, egy bomba robbant fel, amely úgy a rendőrség, mint a gyűlés résztvevői közül többeket megölt. Hogy honnan jött a bomba, még máig sem derült ki, azonban ennek következményeként, illetve erre való hivatkozással a munkáltatók mindenre kész szolgái a munkásság legaktívabbjai közül tizet vád alá helyeztek, akik közül egyik külföldre menekült mielőtt letartóztatták, egyik öngyilkos lett a börtönben, egyet felmentettek, kettőt hosszabb börtön- büntetésre, ötöt pedig akasztófára ítéltek, akiket 1887 november 11-én végeztek ki. Bár kicsit hosszúra nyuxt ezen állapotoknak s harcoknak ismertetése, amelyek az AFL megalakulását megelőzték, de szükségesnek láttam ezt felidézni, mert Samuel Gompers, aki a munkásság ezen elszánt harcát mindig hátba támadta, ezeket a viszonyokat használta ki és amikor a legnagyobb szükség volt a munkásság között a szolidaritásra — 1886- ban — akkor alakította meg az AFL-t, amelynek legfőbb tevékenysége abban merült ki, hogy minden lehető alkalmat felhasznált, hogy a munkásság elszánt harcát gáncsolja és a munkáltatók kegyét megnyerje. Megalakulásától a mai napig az árulások láncolata jellemzi az AFL-t. Attól az időtől minden nagyobbarányu harcban ott találtuk az AFL-t, ha a harc más szervezet égisze alatt folyt s sajnos mindig a munkáltatók oldalán, hogy ennek révén valamelyes előnyt érhessen el saját tagjai részére, de általában a munkásság kárára. Gompers, aki megalakította az AFL-t és annak első elnöke volt, 38 évig tartotta kezében a szervezet irányítását és gondoskodott arról, hogy oly reakciós gépezetet építsen fel a szervezet keretein belül, amely beláthatatlan időkre biztosítsa a kapitalizmus részére a védővár szerepét. Amikor a halál kiütötte őt az elnöki székből, méltó utódja akadt William Green személyében, aki jelenleg is elnöke a szövetségnek. ' Bár az AFL árulásairól köteteket lehetne Írni, amire nincsen helyünk, szükséges azonban, hogy legalább a fontosabb eseményekre rámutassunk a munkásság okulására. Mint ismeretes, a közelmúltban ismét megalakult egy Nemzetközi Szakszervezeti Szöv e t s é g, amelyről lehet jó, vagy rossz véleményünk, a tény azonban az Aarad, hogy a világ munkásszervezetei nemzetközi szövetségének hiánya felmérhetetlen súlyos következményeket hozott a világ munkásságára. Nem állítom, hogy ez a megalakult nemzetközi szövetség minden tekintetben megfelel a kívánalomnak ,azt sem állítom, hogy a csatlakozott szervezetek az utolsó betűig megfelelnek a forradalmiság- nak, azonban csak ilyenek vadnak minden országban és nemzetközi szövetség pedig egyáltalán nem volt, tehát meg kellett alakítani. Az AFL azonban megtagadta a csatlakozást ehhez a nemzetközi szövetséghez, mert először az orosz szakszervezeteket is elismerték, amelyek az AFL szerint nem “szabadok” hanem a kormánytól függők, másodszor, mert a CIO is csatlakozott a szövetséghez, amely “ellenlábasa” az AFL-nek. Nincs kétségünk aziránt, hogy a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség kötelékébe tartozó szakszervezet e k n e k nagy változásokon kell átesniük, mielőtt hathatósan szolgálhatják a munkásosztály érdekeit. A Szövetség működésétől nem várunk egyenlőre túlsókat, de ha visszatekintünk a közelmúlt évek eseményeire, láthatjuk, hogy mire vezetett a munkásság nemzetközi szolidaritásának hiánya. Ezt valószínűleg minden ország szak- szervezeteinek megmaradt foszlányai meglátták és minden nehézség dacára igyekeztek résztvenni, a nemzetközi konferencián, de nem az AFL. ők nem vettek részt és nem fognak csatlakozni azért, mert az orosz szakszervezetek és a CIO is csatlakoztak És ezen cselekedetével az AFL ismét megtoldotta az árulások láncolatát egy szemmel. HELYREIGAZÍTÁS A Bérmunkás nov. 10-iki számának e rovatában téves állítás jelent meg a Buick Motor Co. részére a kormány által felépített gyártelep eladási árával kapcsolatban, mely szerint a 22,000,000 dollár költséggel felépített telepért a B. M. Co. egy százalékot, tehát 22.000 dóllárt ajánlott. A tévedés abban van, hogy huszonkét milliónak az egy százaléka nem 22,000, hanem 220,000. A különbség ugyan csak egy zéró, ami egyébként semmit jelent, ez esetben azonban 198.000 dollárral csaltuk volna meg a kormányt a B.M.Co. javára. Ritkán kapok ily nagy ösz- szegre kamatot és igy nincs gyakorlatom annak kiszámításában. Köszönet K. munkástársamnak, aki a tévedést észrevette és arról értesített. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: | Alakszay S.-né, Hollywood 2.00 I id. Farkas J.-né, Akron ,.. 3.00 Farkas J.-né, Akron ....... 3.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls .... 2.00 Gáncs. L.-né, Carolina ......12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kanchar J.-né, • Bay City 1.00 Kern P.-né, Akron ........... 3.00 I Kucher A.-né, Pittsburgh 4.00 I Lefkovits L.-né, Cleveland 2.00 I Mary Mayer, Phila. ........ 2.00 Vizi J.-né, Akron ........ 7.00 j Zára J.-né, Chicago ......... 2.00 Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket. hanem az önnél levő barna bo- j ritékban küldje el az előfizeté- ! sét is.
