Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-17 / 1398. szám
1945. november 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal A technika fejlődése és a gumigyárosok ii. Amikor a General Tire & Rubber Co. akroni gyárában bemutatták az uj önműködő tire készítő gépet, a társaság elnöke, William 0‘Neil beszédet tartott az utazó újságírókhoz a Mayflower Hotelban. Ezen beszédében erősen támadta a gumi munkások tervezett 30 órás heti és napi 6 órás munka beosztását, amelyet befognak adni, mint követelést az egész iparban és a jelek arra mutatnak, hogy ezért harcolni is fognak, mert a gyárosok ezt nem fogják megadni csupán a kérésre. Ez az úriember arról hires, hogy a munkások szervezkedésének egyik legnagyobb ellensége és a szent profit imádója, ezen oknál fogva, azt lehet mondani, hogy az ő gyárában volt talán legtöbb zavar, fennakadás a munkások elégedetlensége folytán, ezen a téren talán csak a Goodyear vette fel a versenyt. Többek között ezeket mondta Mr. O'Neil: “Amerikának sohasem lehet magasabb életszínvonala, hacsak hajlandó nem lesz megtermelni azon dolgokat, amire egy magas élet színvonalhoz szükség van.” Ezek után kritizálta az elnököt és a kormányt és azt mondotta, hogy “az elnök kell, hogy kijöjjön az igazsággal és mondja meg a népnek, hogy először is a megélhetésért dol- gozniok kell és ha azt megteszik azután nem lesz semmi baj, minden el fog intéződni magától.” És mindjárt hozzá is tette, hogy neki van két alapos tervezete, mely ha alkalmazva lesz, teljes jólétet biztosit mindenki részére. Ez a két pont a következő: 1. Heti 48 órás munkaidő, ez magában foglalja a 40 órás alapvető munkaidőt, ezen kívül 8 órai külön keresetet jelent a munkásoknak. 2. Ne szabályozza senki a termelést, úgy sem mint egyén ■és úgy sem mint szervezet. Szerinte ezen két terv alkalmazásával képesek leszünk tervezni a normális időkre. Ez azt jelenti, hogy Mr. O'Neil és a többi iparbárók is azt tekintenék normális viszonyoknak, hogy ha az unióktól megszabadulhatnának, hogy senki ne szólhatna bele a bérek megszabásába, hajcsár módszer alkalmazásába és általában a munkakörülmények irányításába, hanem nekik legyen szabad kezük mindezekben, majd ők elintézik úgy, hogy mindenki boldog lesz, csak bírja ki ezen életstandardot. Tehát amint emlitettük, nekik vannak terveik és ezen terveket a kongresszuson is keresztül akarják erőszakolni. Most is egy ilyen javaslatot tett magáévá a ház bizottsága, tehát valószínű tárgyalás alá fog kerülni. Eszerint az union- ok kártérítésre lennének kötelezők sztrájkok esetén, azonkívül nem szabad volna politizálni az unionoknak, vagyis támogatni valakit választásoknál (ellenben az egyházak megtehetik a politizálást a szószékről is). Nem tudjuk, hogy hány ilyen javaslatból lesz törvény, igy tehát nem szeretnénk ha valaki előre agyon ijedne, de ha figyelembe vesszük, hogy az egész politikai állam és igy a törvényhozó testület is azért van felállítva, hogy a szent magántulajdont védje,, ami pedig nem a munkások tulajdonában van. így tehát nincsen kizárva az sem, hogy megpróbálkoznak olylan munkásellenes törvényekkel is, hogy a munkásoknak jól be kell tanulni a jitter búgot, hogy körül tudják táncolni. De hát ezt a jövő fogja megmutatni, egyelőre csak annyit, hogy bármint intézkednek, az nem fogja az osztályharcot lecsapolni, az emberiség problémáját megoldani, de ellenben még a nagy taglétszámmal rendelkező mai formában összeállított uniók sem tudják megakadályozni mindaddig, amig a szervezkedés nem vesz forradalmi irányzatot. Elismeréssel adózunk a munkásoknak, külöELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal .elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR- j RENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel a» uj társadalomi szerkezetét építjük végi társadalom keretein bein! nősen az utóbbi időben a kitartó, harcias viselkedésükért, ami sokat jelenthet, de a végcél még ismeretlen fogalom előttük (a többséget értem). Hogy hogyan egyezteti össze Mr. O'Neil a modern gépeket és a hosszú munkaidőt, ez igazán érthetetlen előttünk, hogy hogyan képzel el magas életszínvonalat azok részére, akik munkanélkül maradnak a fenti okok következtében és könyör- adomány, koldus kenyér lesz osztályrészük, azt talán ő maga sem tudja, de hát senki sem tud mindent, a közmondás szerint, a jó pap is holtig tanul, ő is kaphat még leckéket a gazdaságtanból. A nyolc órás munkanap meglehetős vivmány volt ezelőtt, amikor még az ipar fejlődésben volt, de a mostani gépek korszakában elévült. Nagy harcokat vívtak annak idején a szervezetek, amig elérték, hogy általánosítva lett a 8 órás munkanap, mert a tőkések görcsösen ragaszkodtak a hosszú időhöz. Ezen időben történt, hogy Mark Hanna, a hires munkásfaló tőkés igy magyarázta társainak azon előnyöket, amelyet a tartalékban levő munkanélküliek serege jelentett az ő részükre: Tégy fel egy ezüst dollárt a polcra és ha ott hagyod hoszabb ideig, mikor leveszed akkor is csak ezüst dollárt találsz ott, bármilyen poros lesz is, de tégy fel egy embert a polcra, egy bizonyos idő mul- ya, ha oda nyúlsz, ott egy csontvázat találsz. Ugyebár ez elég találó illusztráció ahoz, hogy ha egy munkás tétlenségre van kárhoztatva, akkor kereset hiányában kiéhezik és mikor a családját is éhezni látja, mindenre képes, eladja magát bármily alacsony munkabérért, sőt még arra is kapható, hogy munkástársait lebun- kózza a munkáltatók szolgálatában. Úgy látszik, hogy még mindég vannak maradi tőkések, akik azt hiszik, hogy ezen módszer még mindig jó fegyver a kezükben, legalább is erre vall az a tény, hogy a munkanélküli segélyt erősen ellenzik. Sajnos vannak munkások most is a gyárakban, akik szeretnének visszatérni, hogy több legyen a keresetük ,ami a háború befejezése óta lecsökkent és agitálnak is ennek érdekében és egyúttal a tőkések érdekében, nem is gondolva arra, hogy ennek következtében éppen ők lehetnek, akik munkanélkül maradnak. Akropi proli. EZ IS MEGOLDÁS New York városban egy mérnök az “Empire State” épületet kicsinyben megformálta úgy, hogy mélyedést helyezett el alatta .amelybe légitámadások ellen felvonó készülékkel a föld alá lehetne süllyeszteni New York felrőkarco- lóit. Háborúra van kilátás (a.l.) A magyar közmondás azt mondja, “Késő eső után a köpönyeg.” Azért már jóelőre figyelmeztetjük a munkásosztályt, hogy ne bizakodjanak el. Mert addig, amig a magánrendszer az ur az emberi társadalomban, addig mindig lesznek háborúk. Tulajdonképpen a “békeszerződéseket” még alá sem Írták és már azt mondhatjuk, hogy újabb háború küszöbén állunk. Hiszen kár is volna elhamarkodni a dolgot és békeszerződéseket aláirni — amikor békéről még szó sincsen. Az igaz ugyan, hogy a fejlett német és japán iparfejedelmeket egy időre letaszították a világpiacért folyó versenyről, de még mindig akadnak esetek amelyek valamikor bajt okozhatnak a tőke kapzsiságának. A tiz éves kínai háború uj fellendülést mutat. Ugyan a japánok már nem igen okozhatnak károkat Kínának, de mivel Chunking nemzeti kormánya nem igen akarja tűrni, hogy észak kinát a kommunisták kontrolálják, a Chunking kormány, amelynek feje Chiang Khai Shek, amerikai segítséget kért, hogy a japánokat észak Kínából kikergesse. Az amerikaiak nagymennyiségű tankokat, repülőgépeket, lángszórókat bocsáj- tottak az úgynevezett nemzeti hadsereg számára. Azonkívül amerikai hajók és tengerészek szállították Chiang hadseregét az északi területre. Most azonban minden napfényre került, hogy az úgynevezett “Nemzeti Hadsereg” nem is japánok ellen használja az amerikai háborús felszereléseket, hanem a kínai kommunisták ellen. A jelenlegi kínai polgárháború ismét magával ránthatja a világ összes népeit egy újabb vérengzésbe. Ugylátszik, hogy az amerikai képviselet szívesen támogatja Chiang hadseregét a 'kommunisták ellen. Nem tudom, hogy hová fejlődhet a dolog ha idejekorán az amerikai nép fel nem ébred és erélyesen föl nem lép az ellen, hogy bármelyik oldalt tmogassa a polgárháborúban. Megeshet az ,hogy Oroszország sem marad majd semleges és ők meg majd a kínai kommunistáknak fognak hadifelszerelést szállítani, ami nem vezethet másra, mint egy újabb világháborúra. A magunk részéről nem is csodálkozunk azon, hogy a nagytőkét hűségesen képviselő amerikai sajtó állandóan háborúra uszít Oroszország ellen. Mert a tőkésosztálynak ténylegesen nem a fasizmus az ellensége, hanem a kommunizmus. Megeshetik tehát az is, hogy nem is lesz idő aláirni a most befejeződött háború békeszerződését, mert a harmadik világháború kitörése oly közel esik, hogy kár az időt vesztegetni aláírásokkal, mert hiszen úgy sincsen semmi jelentőségük. Most csak arra vagyunk kiváncsiak, ha tényleg a kínai események oda fejlődnek, hogy ezt az országot is belerántanák egy újabb világháborúba, hogy az amerikai fiatalság ismét hajlandó lenne-e az élet minden poklát ismét átszenvedni?
