Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-11-17 / 1398. szám

1945. november 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­HIBÁS “HIVATALOS” STATISZTIKA > A Bérmunkásban már igen sokszor szóvátettük, hogy a munkálok átalános bérkövete­lései jogosak, amennyiben az utóbbi években a drágaság sokkal erősebb tempóban emel­kedett, mint a munkások bére. Azt is megírtuk számos eset­ben, hogy a War Labor Board merev ragaszkodása az úgyne­vezett “Little Steel Formulá­hoz”, amely csak 15 százalékos béremelést engedélyezett a há­ború egész tartamára, mennyi­re igazságtalan volt s milyen erősen sújtotta a bérek befa­gyasztása a kis keresetű mun­kásokat. A National War Labor Board a bérek befagyasztására és a Little Steel formulára vo­natkozó határozatát a Depert- ment of Labor keretében mű­ködő Bureau of Labor Statis­tics (BLS) iroda adataira tá­maszkodva hozta. Ez az iroda, amely statisztikát vezet a sztrájkokról, a munkaalkalmak­ról, munkanélküliségről, stb. “Cost of Living Index” cim alatt időről-időre kimutatta, hogy a megélhetés költsége mi­ként esik, vagy emelkedik. Az utóbbi években természetesen a megélhetési ár mindig csak emelkedett s igy ez az iroda a drágaság emelkedésének szám­adatait jegyezte fel. A munkásság egy ideig nem igen törődött a BLS drágasá­gi statisztikájával. Csak ami­kor a National War Labor Board ezen adatokra hivatkoz- kozva 15 százalékban szabta meg a bérek emelésének maxi­mumát, vették közelebbi vizs­gálat alá ezen statisztikai ada­tokat és hamarosan rájöttek, hogy a BLS akár tudatosan, avagy öntudatlanul, de nagyon is kicsinyíteni .igyekezett a drágaságot. A nagyobb mun­kásszervezetek azonnal bejelen­tették tiltakozásukat, ami azon­ban nem sokat használt, mert semmiféle hivatalos számada­tokkal sem tudták támogatni állításaikat. Végre is a két nagy munkásszervezet, a CIO és az AFL, kiküldött egy bi­zottságot felfogadtak hivatásos statisztikusokat és közel két éven keresztül az ország kü­lönböző részein ezer meg ezer árucikk árainak emelkedését írták össze. Az igy összesze­dett adatokat szintén hivatá­sos satisztikusok analizálták, csoportosították és igyekeztek megállapítani a valódi megél- élhetési indexet. ÉRTÉKES MUNKA Ennek a munkának az ered­ményét most adta ki a CIO s miután hozzánk is küldtek egy példányt, a közel 250 oldalra terjedő igen érdektes munká­ból ,ezt a rovatot ennek a mun­kának szentelem. A “magazin” kinézésű munka cime:: “Living Costs in World War II.” (A megélhetés költségei a II. Vi­lágháborúban) . A statisztikai adatok az 1941-44 évekre szól­nak. Fentebb azt mondtam, hogy ez igen ÉRDEKES munka. Ehelyett talán inkább azt kel­lene mondanom, hogy szerfe­lett ÉRTÉKES, mert az átla­gos olvasót nem bilincselik le a statisztikai táblázatok. Azon­ban munkáslapok szerkesztői­nek, union tisztviselőknek vagy szervezőknek s mindenkinek, aki a drágaság és a bérek kér­déséhez szakszerűen akar hoz­zászólni, megbecsülhetetlen ez a munka. A statisztikai táblázatokon kívül számos grafikai rajzzal is magyarázzák, hogy miként emelkedett a drágaság. Igen érdekes például az a rajz, ame­lyen látjuk, hogy az a kosár élelmiszer, ami 1941 januárjá­ban 1 dollárba került, miként emelkedik felfelé, hajtva a drá­gaságtól, amig végre 1944 már­ciusában az ára már elérte a dollár 45 centet. Ennek a munkának termé­szetesen az a legfontosabb ré­sze, amely bizonyítja, hogy a kormány statisztikája (BLS) nem fedi a valóságot. Midőn 1944 márciusában a szerveze­tek statisztikája már 45 szá­zalékos emelkedést mutatott, a BLS még csak 23 százalékot ismert el. A szervezetek tehát joggal állíthatták, hogy a kor­mányközegek eltagadják felét a drágaságnak. A Bureau of Labor Statistics viszont azt ál­lította a szervezetek statiszti­kájáról, hogy habár az adatai valódiak is, de hibáznak a szá­mításoknál, amikor az úgyne­vezett “átlagos” eredményt ki­hozzák. A szervezetek erre az­zal feleltek, hogy a New York State College és a Cornell Uni­versity statisztikai osztályához fordultak, hogy vizsgálják át a szóbanforgó számításokat. A két egyetem a szervezetek sta­tisztikáját helybenhagyta. BEISMERŐ VALLOMÁS A kormány ^statisztikai hi­vatal (BSL) azonban még ek­kor sem akarta elismerni, hogy letagadta a drágaság egy ré­szét. Már pedig a bérek merev befagyasztásának és a Little Steel Formula-nak a megtöré­se attól függött, hogy ellent­mondást nem tűrő módon be lehetett bizonyítani a BSL sta­tisztikai adatainak fogyatékos­ságát. BSL végre az American Statistical Association (ASA) szervezethez fordult, amely egy speciális bizottságot kül­dött ki a Cost of Living Index átvizsgálására. Ez a bizottság is hiányosnak találta a BSL adatait. Ezek után M. Hinrichs, a Labor Statistics osztály ve­zetője, 1944-ben ezt a kijelen­tést tette: “Képesek voltunk valamennyire a tényeknek meg­felelő indexet adni 1943 első feléig, attól kezdve azonban a viszonyok oly gyorsan változ­tak, hogy teljesen lehetetlen volt olyan indexet adni, amely az egész év végéig megállta volna helyét.” Igen érdekes a munkának az a része, amelyben kimutatják, hogy hol vesztette el a kor­mányhivatal a drágaság felét. A BSL csak bizonyos árucik­kek árainak emelkedését je­gyezte fel s aztán az ilyen ár­emelkedések átlagát vette. Pe­dig nyilvánvaló, hogy a meg­élhetési indexnél nemcsak az áremelkedés a fontos, hanem az is, hogy milyen cikkek árai emelkedtek. Tegyük fel, hogy a hús ára 60 százalékkal emel- dett, cipőé pedig 20 százalék­kal. Akkor hibás volna azt mondani, hogy ezen két áru­cikk alapján a megélhetési ár a kettő átlagossával, vagyis 40 százalékkal emelkedett, mert amig a hús mindennapi kellék, addig cipőből csak egy, kettő vagy legfeljebb három párt vesz minden munkás egy egész éven át. Szóval a drágaság emelkedésénél számításba kell venni, hogy a statisztikára vett árucikkekből mennyit használ el a munkás az egész éven át. FONTOS SZEREPE VAN Ugyancsak kimutatták, hogy a BSL számításon kívül hagy­ta a kvalitás leszállítását, ha az ár megmaradt. Már pedig ugyancsak emelte a drágasá­got az, hogy jobb minőségű árucikkek eltűntek, helyükbe ugyanazon árért rosszabbakat hoztak. így azok kevesebb ide­ig tartottak, 'tehát az éven át több kellett belőlük. A BSL ily csekélységekkel nem törődött. Hasonló volt az eset ott, ahol az olcsóbb áruk tűntek el és igy a drágább cikkeket kellett használni azon esetekben is, amelyeknél az olcsóbbak is megfeleltek. Emelte a drágasá­got az úgynevezett “sale”-ek (végeladások) beszüntetése is. És igy tovább, számos hasonló hibát mutatnak ki a kormány statisztikájában, amire a másik kormány közeg, a National War Labor Board támaszkodott. Szóval a kuliszák mögött va­lóságos statisztikai csata folyt, amelynél a számok és percen­tek úgy röpködtek egyik oldal­ról a másikra, mint az ágyúgo­lyók a legnagyobb ütközetek­nél. Hogy itt nem találtak el senkit? Nem merném bizonyo­san állítani, hogy Madame Per­kins munkaügyi miniszter nem-e ebben a csatában esett el, amennyiben ő volt hivata- ! los feje annak a BLS irodának, | amely a hazug statisztikát | szolgáltatta. Ezt a szervezetek ! igen jól tudták és amikor Tru- | man elnök elbocsáj tóttá, egyet­len szervezet sem emelt szót mellette. Talán nem kell mondanom, hogy az ilyen természetű könyv nagyon sok szakember kooperativ munkájának az eredménye. Költséges vállalko­zás volt, de megérte a szerve­zett munkásságnak, hogy igy kitudta mutatni, hogy a “hiva­talos” közegek hová húznánk. És végre ennek a statisztika gyűjtésnek, amit ebben a könyvben tárnak elénk, igen fontos szerepe jutott abban is, hogy ma az amerikai munká­sok olyan kitartó elszántsággal követelik a nekik jogosan ki­járó általános béremeléseket. FELÜLFIZETÉST ADTAK október 27-ig M. Mahl, Cleveland ....... 2.00 J. Feczkó, New York .... 1.00 Berta Trombitás, Trenton 2.00 A. Zombori, Trenton ....... 1.00 J. Vécsi, Trenton .......... 1.00 Rákóczi Bs. 23. N. Y...... 5.00 M. Huszka, Detroit ....... 1.00 D. Kövi, Cleveland ......... 2.50 J. Kincses, Cleveland .... 1.00 L. Szüch, Cleveland ............50 J. Varga, Cleveland ....... 3.40 J. Gulyás, Cleveland ....... 5.00 L. Gáncs, Carolina __ 4.00 J. Verblak, Pittsburgh .... 5.00 Kár az időért (a.l.) Mindazok, akik sohasem tanulmányozták a társada­lom mai összetételét, az osztályharcot úgy tekintik, mint egy mesterséges folyamatot és nem mint a mai gazdasági rendszer hibáinak következményét. Azok természetesen úgy vélik, hogy a zöldasztalok körül ellehet intézni az osztályellentéteket. Az osz­tályharcot nem személyes ellentétek hozták létre, hanem gazda­sági különbözetek. Tényleges megoldást csak egy gyökeres gazdasági változás hozhat létre, amit nem vélünk elintézhetnek még akkor sem, ha a tőke és munka képviselői össze is ülnek tárgyalni Washing­tonban, hogy valamilyen módon ideiglenes megoldást találjanak az osztályharc letompitására, Az osztályharcot nem lehet meg­szüntetni, de még csak megállítani sem mindaddig, amig végcél­ját el nem éri. A rabszolga tartó tőkésosztály, soha nem gondol ,arra, hogy rendszerének napjai csak addig tartanak, amig a munkásosztály nagy többsége fel nem ismeri az osztályharcot és minden rendelkezésére álló eszközzel, azt győzelemre nem viszi. Gyakrolati tapasztalataink vannak arra vonatkozólag, hogy a kapitalista osztály mindaddig békésen tűri az ellene szórt igaz vádakat, amig azok ténylegesen nem kerülnek a cselekvés teré­re, hogy őket bármiképen gazdaságilag érintsék. Egyáltalában nem hiszünk abban, hogy a tőke és munka harcát csak úgy egy­szerűen ellehet intézni. Lehet azonban, hogy a mindenkor meg­alkuvó AFL vezérei most is hűségesen fogják szolgálni, de nem a munkásosztályt, hanem a munkások kizsákmányolóit. A forradalmi munkásmozgalom szempontjából megállapít­hatjuk azt, hogy az egész washingtoni tárgyalás minden célja nem más, — mint időnyereség a kapitalista osztály részére, hogy valamiképen időt nyerjenek. És még sokkal jobban megszervez­ve felkészüljenek jó előre egy félelmetes és hatalmas munkás­megmozdulás letörésére. Annyit azonban mondhatunk, hogy az osztályharc folyni fog. Végeredményben pedig csak azt mondhatjuk, hogy nagy kár a Washingtonban töltött időért, mert a munkás és a kapitalista osztály közötti gazdasági ellentéteket, csak az okozatok- tényle­ges megszüntetésével tüntethetjük el. És erről azon a konferen­cián még szó sem fog esni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom