Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-11-10 / 1397. szám

* oiaai BÉRMUNKÁS 1945. november 10. tudta hozni azt a kis pénzt, amivel kimehetett egy-két hét­re. Az anyja sirt, jajgatott, mi­kor elutazott. Vele sirt ő is. Minden nyomorúsága mellett egyedüli támasza volt a bete­ges leány. Megfogadtajtta vele, hogy nem marad sokáig. Egy ismerőse ajánlotta a svéd far­mert, ahol olcsó pénzért jó ételhez és tiszta levegőhöz jut. Elszorult a szive abban a tu­datban, hogy igazi vasútra fog ülni és elviszi őt nem csak a műhelyig, de messzire ki eb­ből a rettenetes embercsomó­ból csöndes vidékre, ahol az emberek is másmilyenek, a le­vegő is tisztább. Meg fog gyó­gyulni. Ki fog pirulni az arca. Vig lesz, pajkos lesz. örülni fog mindennek. Még talán az életnek is . . . Az ut baloldalán, az erdőn túl, hatalmas völgy terült el. Bent a völgy mélyében nagy tó csillogott a ragyogó napban. A tó körül volt a svéd farm, ahová a leány törekedett. Messziről látszottak már a fe­hérre meszelt kis ház körvona­lai és amint az autó haladt, mindjobban kibontakozott előt­te a világ zajától nagyon távol­eső gyönyörű tanya. A lakói várták, ő meg sziv- szorongva leste, mikor pihen­heti ki álmodozó gyönyörűség­gel a természet szépségeitől megkábult, megzavart szőke fejét. Még egy hosszú surra- nás és az autó megállt a ház előtt. Vígan, könnyedén, mo­solygó arccal lépett le az autó­ról. Szegényes jószívűséggel, örömmel fogadták. Nagyot só­hajtott, mikor kicsi, de tiszta szobájába ment. * Reggel korán kelt föl. Szédü­lő, rózsaszínű álmok tünedező képe vonftlt el agyában és mo­solyt fakasztott ajkára. A tá­voli hegyek szürke ködén át fátyolos pirosságában tört elő a nap és zsalugáteres kis abla­kán belopta magát egy meré­szen kiváncsi sugara . . . Mesz- sziről zavaros hangokat hal­lott: emberi, állati hangokat. Madarak daloltak körülötte szebben, villanyozóbban mint ahogy az utón hallotta, öreg kakas inkább trombitált már, mit kukorékolt háreme között és apró ,falánk j ércék csipog­tak a kotlős komolykodó anyai hangja mellett. Minden élt kö­rülötte. ő maga is éledezni kez­dett a hajnal bóditó szagossá­gában ... Gyorsan magára vette ruhá­ját és kiment. Megállt, körlné- zett és hirtelen, gyerekes sza­badsággal szaladni kezdett ne­ki a harmatos mezőnek. Szőke haja lobogva lengett utána. És szaladt, énekelt meg kiabált. A mezőn végig. Azután az er­dőn túl tisztás volt. Ott meg­állt és nézte, amint tőle nem messze szénát kaszál a gép. A gép ülőjén szeles szalmakalap­ban férfi ült. Közelebb lépett és mindig közelebb ért hozzá. Ifjú legény noszogatta erős két lovát és vigyázott a gépre, hogy kőbe ne törjön a gép­kasza elé. A lány elébe került és megállt. — Én meg fölülök a lóra bá­csi. — Rugós mind a kettő, ked­vesem. Ledob és megütöd ma­gad. —Nem félek. Még sohasem ültem lovon. Még szántani se láttam. — Ülj mellém. — Nem férünk el ketten. — Jóemberek elférnek kis helyen is. Honnan jösz? Kinek vagy a jánya? — Nagyvárosból jövök. Az anyám jánya vagyok. A své­deknél vagyok. — Én meg annak a fia va­gyok. Még eddig nem láttalak. Egymásra néztek kérdően. A leány szoroson a fiú mellé ült. Inkább az ölében volt és félkezével gyöngén átölelte, hogy le ne essen. Később meg­szólalt a legény. — De ez nem nagyváros. És itt korán fekszenek az emberek és hajnalban kelnek. Itt nincs fényes kivilágítás éjjel. Nin­csen gyár, nem cifrázkodnak az emberek. Megunod a nagy csöndességet. — Nem, nem. Szebb itt min­den. Tisztább a levegő, balzsa­mos, friss. Az emberek is job­bak és mindenki dolgozik. Sze­retnék itt lenni. És itt is ma­radnék, ha sok pénze volna az anyámnak. — Hát minek jöttél ide? — Az orvos küldött. Ismét elhallgattak. A legény levette széles szalmakalapját és a leány fejére tette. Erősen tűzött már a nap. Forró volt a levegő. A kasza-gép nagy táb­lákat hasított és jajgatott meg sivitott a nyomában, mint mi­kor élőbe vág a kés. A leány leugrott és villát ragadott és halomba gyűjtötte a friss, sza­gos szénát és rájött önmagától, hogy a legénynek igy meg­könnyíti a munkáját. Úgy dolgozott, mintha nap­számba állt volna. Azután a le­gény megállította a lovakat. Kifogta és legelni bocsátotta, ők ketten lementek a hegyol­dalba. Egy nagy fa árnyéká­ban leültek és a legény meg­osztotta vele kis ebédjét. Mi­kor aztán este lett és a nap le- szállni készült, hazafelé men­tek. Az öreg svédek már aggo­dalmaskodtak a leány miatt . . És igy múltak a gyári lány napjai. A nappalt kint töltötte a fiú mellett és a csöndes, nesz­telen estéket is a ház előtt a fiú mellett. Mindenről megfelejtkezett. Mintha sohasem lett volna a nagy városban; mintha soha sem lett volna a gyár piszkos, bűzös levegőjében. A betegsé­gére sem emlékezett. Halavány vértelen arcszine kipirult s ru­ganyosabb, mozgékonyabb, ele­venebb, szebb lett. Tele volt életkedvvel, élnivágyással. De rohamosan közeledett a két hét utolsó napja. Akkor eszmélt föl, hogy ő tulajdon­SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból ÖTVENEZER KÖTET FASIZ TA KÖNYVET ÉS 2300 KILÓ FOLYÓIRATOT GYŰJTÖT­TEK ÖSSZE Vas Zoltán polgármester be­számolt a székesfőváros közi­gazgatásának idei első félévé­ről. A közigazgatás demokrati­kus irányú átszervezésénél a kerületi elöljáróságok kerültek előtérbe. A kerületi elöljárók és a Nemzeti Bizottságok által beállított önkéntes munkaerők jogállása rendezésre vár. Julius 1-ével 942 alkalmazottat lép­tettek elő. A hivatali helyisé­gek hatvan százaléka az elin­tézés alatt levő iratok nyolcvan százaléka, semmisült meg az ostrom alatt. Az elöljáróságok 700.000 személyazanossági iga­zolványt adtak ki. A fasizta szellemű és szovjetellenes saj­tótermékek közül eddig ötven­ezer kötet könyvet és 23 má­zsa folyóiratot gyűjtöttek ösz- sze. A fővárosnak ez év első fe­lében 310 jnillió pengő volt az adóbevétele. Ebből 248 millió pengő államot megillető adó. A kormány 170 millió pengőt készpénzkölcsönként bocsátott a főváros rendelkezésére. A leg­sürgősebb újjáépítési munkák­ra 5,457 millió pengő szüksé­ges. A polgármester valamennyi községi iskolában eltörölte a beirási és tandijat. A közélelmezés terén az a helyzet, hogy Pesten ma 402 főzőhely működik, amelyeken 44.648 ember étkezik. A hadi- gondozottaknak eddig több mint másfél millió pengőt fi­zettek ki. A köztisztasági hiva­tal 1200 munkással dolgozik és képen idegenben van. Mindent elkészített a távozásra. Virágot szedett, szép, tarka, gyöngéd mezei virágot. Vad­rózsát tűzött a hajába, a keb­lére. Nagy bokrétát kötött és mindig keveselte. El akarta vinni a mező, az erdő összes virágait, hogy arra a rövid két hétre örökké emlékeztesse. Át­kötötte rózsaszínű szalaggal. Azután írni készült majdnem elfelejtett öreg édesanyjának. Még a megszólítást sem tud­ta leírni. Csöndesen sirt. Nem tudta miért. Csak azt érezte, hogy a lelkét, mellét úgy mar- dossa valami. Ekkór lépett be a legény szobája nyitott ajta­ján. — Ne sírj, hogy elmégy. Majd jövőre ismét vissza jösz. — Nem sírok . . . Úgy sze­rettem itt lenni. Fáj, hogy el kell mennem. — És ha azt mondanám, hogy ne menj. Itt maradnál? Á leány ránézett nagy, álma­tag nedves szemeivel. És azok óriási feladatát mintaszerűen oldotta meg. A főváros 300.000 pengőért vásárolt műtárgyakat. Az Elektromos Müvek kábel- hálózatának helyreállítása be­fejezéshez közeledik és fokoza­tosan sor kerül a közvilágítás bekapcsolására. A gázmüvek hálózatában eddig 65.000 fo­gyasztót kapcsoltak be. Ha a gázszenet nem sikerül biztosí­tani számítani lehet a gázszol­gáltatás szünetelésére. TISZTOGATÁS A szegedi népbiróság nem­rég halálra ítélte Császár Já­nos főtörzsőrmestert, a hírhedt bori munkatábor szolgálatveze­tőjét, aki kegyetlenkedéseivel igen sok munkaszolgálatos ha­lálát okozta. Császárt felakasz­tották. AKASZTÁS DEBRECENBEN A debreceni népbiróség ha­lálra ítélte Szabó Gyula volt rendőrtanácsost. A halálos Íté­letet két órán belül végrehaj­tották. BECSÜLETSÉRTÉS A büntető járásbíróság egy Ítélet kapcsán kimondta, hogy valakit “nyilas” névvel illetni becsületsértés, mert ez a kife­jezés föltétlenül megszégyení­tő. ÁRULÓ Dr. Csiky János igazságügyi államtitkárról megállapították, hogy ő készítette a nürnbergi törvények magyar szövegét. Letartóztatták. a szemek beszéltek, nevettek, örültek a kérdésnek. — Itt maradnék ... És min­dennap kivinnél a mezőre? Az erdőbe is veled mennék? . . .. Mindennap együtt ebédelnénk kint a fa alatt? . . . — Én is dolgoznék? . .. . — Mindennap . . . j A legény lassan rátette ke- ! mény tenyerét a leány szőke fejére és mosolyogva simogat­ta lágy, selymes haját. — Meg tudod-e Írni most a levelet ? — Meg! — Itt, én előttem? — Te előtted! Nagy elhatározással, szivé­ben kifejezhetetlen örömmel és megnyugvással irt a leány. “Szagos itt a levegő, anyám. A sapádt képem pirosodik. És amint igy irom a levelet, egy amerikaivá lett svéd fiú csin­talankodik mellettem . . . Na­gyon boldog vagyok, anyám . . Itt fogok maradni örökre . . .” ☆ w 1 w "Szervezés" — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W 1 W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom