Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-11-03 / 1396. szám

1945. november 3. BÉRMUNKÁS 'i old a '1 MUNKA KÖZBEN---------------------------<gb) ROVATA--------------------------­A NÉPCSALÁS DICSŐÍTÉSE Egyik előző számunkban megemlítettük már, hogy a Verhovay Segélyegylet vezetői milyen Ízléstelen reklámot csi­náltak önmaguknak abból az alkalomból, hogy Burton sze­nátort, aki valamikor, kezdő politikus korában, beállt az egylet tagjai közé, most az el­nök supreme courti bíróvá ne­vezte ki. Ezzel az üggyel nem kellene újból foglalkoznunk, ha nem láttuk volna, hogy a tisztán csak népbolonditásból élő többi amerikai magyar lapok is mi­lyen határtalan dicsérettel em­lítik ezt a közismert csalást. Vakságukban annyira mentek, hogy amig egyik sorban ma­guk is elismerik, hogy a politi­kusoknak ez a mindenféle egy­letekbe való beállása a szava­zatfogás érdekében csak csa­lás, a másik sorban kérkedve verik a mellüket, hogy milyen nagy dicsőség is érte őket az­ért, mert az ilyen csalásokban segédkeznek! A közügyeket intéző egyé­neknek, akiket ma általában POLITIKUSOKNAK nevezünk, nem volt mindig olyan rossz hírük, mint ma. Nagyon soká­ig a mai időszámítás előtt 519 és 430 évek között élő Cincin- natus Lucius Quinctius görög államférfiu volt a mintaképük, aki állítólag abbahagyta a szántást, amikor a közügyek intézésére hívták, de visszatért ahoz a nagyon is becsületes munkához, mihelyt elintézte a rábízott közügyeket. • Hej, hová is lett ez a cinci- nnatusi puritánság és becsüle­tesség?! Mennyit kellett vál­tozni a közügyek intézőinek, hogy a “politikus” fogalom alatt ma már a mindenre kap- ] ható, csak a saját érdekeit né- . ző, semmiféle erkölccsel nem rendelkező egyéneket értik. Ma már csaknem becsületsér­tés számba megy, ha valakire azt mondják, hogy politikus. SZAVAZATFOGÁS De azért politikusok nagy száma él közöttünk, mert a mai társadalmi berendezkedés­nél ők végeznek el bizonyos fajtájú munkát, akár értenek hozzá, akár nem. Maga ez a munkakör is olyan, hogy a leg­több esetben nem ig kell hozzá semmiféle szakértelem. Éppen azért keríthetik meg az ilyen tisztségeket azon teljesen te­hetségtelen egyének is, akik legfeljebb csak azon trükkö­ket értik, amelyek az állásokba ültetik őket. Ezeknek egyike a SZAVAZATFOGÁS. A szavazatfogást nem sza­bad összetévesztenünk a sza­vazat szerzéssel. Szavazatokat szerez az a jelölt, aki akár a múltban kifejtett tevékenysé­gével, vagy jól megindikolt be­szédekben, esetleg írásban mu-! tatja be hogy megfelelő a szó- banforgó tisztségre. Szavazat­fogás például az a módszer, amikor a jelölt, vagy kortesei a korcsmában néhány itallal, szivarokkal, esetleg jó enniva­lókkal, FOGJÁK MEG A SZA­VAZÓKAT. Nem kell azon vi­tatkoznunk, hogy azért, mert valaki képes italt fizetni sza­vazóinak, még nem bizonyítot­ta, hogy a szóbanforgó tiszt­ségre is alkalmas. Sőt éppen ellenkezőleg. Az ily szavazat­fogás azt bizonyítja, hogy az illető NEM MEGFELELŐ a tisztségre és azért alkalmazza a megvásárlásnak ezt a nemét. De van a szavazatfogásnak más neme is. Ezek között igen isihert és minden “peanut” po­litikus alkalmazza, hogy beáll olyan egyletekbe, vagy csatla­kozik olyan mozgalmakhoz, amelyekhez máskülönben sem­mi köze sincs. Csatlakozik pusztán csak azért, mert an­nak révén szavazatokat remél kapni. Ez tehát nyilvánvaló csalás, amit nemcsak ő, de ren­desen a szavazat-alanyok is jól tudnak. Ilyen közönséges sza­vazatfogási trükk volt Burton kezdő politikustól, hogy csatla­kozott a Verhovay egylethez, — jobban mondva életbiztosí­tást vett ki az egyletnél. Hogy a mai napig is megtartotta, annak nincs semmi különösebb jelentősége, amennyiben ez az életbiztosítási kötvény éppen olyan, mint más hasonló intéz­mények adnak. És életbiztosí­tást a politikusok is vásárol­nak. Mindazonáltal az amerikai magyar lapok ezt a közönséges politikai csalást mint az ame­rikai magyarság nagy dicsősé­gét tüntetik fel. íme mutató­nak, mint ir róla a Magyar Bá­nyászlap :: “GONDOLKODOTT RAJTA” Legnagyobb testvérsegitő intézményünk hivatalos lap­ja szeptember 26-iki szépiá­nak első oldalán jogos büsz­keséggel irta meg, hogy Burton Supreme Courti biró a Verhovay Segély Egylet­nek tagja. Első magyar testületünk, melynek tagja az egyik leg­magasabb közjogi méltóság­ba jutott. Amint elolvastam a hirt, letettem az uságot és gon­dolkodni kezdtem. Arra gondoltam, hogy mégis csak nagyon messzire jutott az amerikai magyar­ság, ha már azt is elértük, hogy egyik egyletünknek a tagját, elnökünk, Supreme Courti-i biróvá nevezte ki . . Persze, persze . . . nem az amerikai magyarok közül való a kinevezett . . . Büsz­keségünk biztosan sokkal nagyobb lenne, ha már odá­ig jutottunk volna, hogy a mi fiainkból, akik itt szület­tek és iskoláztak, jutott vol­na el egy a Supreme Court-i biró méltóságába . . . így is nagy dolog ez, mégis csak eljutottak valahová az ame­rikai magyar testületek . . . Tudom én azt is, hogy Burton biró nem azért lett a Verhovay Segély Egy­let tagja, mert úgy vélte ez az intézmény a legkiválóbb és azért vásárol ott életbiz­tosítást. Pontosan tisztában vagyok vele, mint lett az egyletnek tagja. Mikor még számára fontosak voltak a clevelandi magyarok szava­zatai, valamelyik tanácsadó­ja mondta neki, hogy sok szavazattal többet kaphat, ha a legnagyobb magyar testvérsegitő egylet tagja lesz és ő hallgatott a tanács­ra .. . Milyen erkölcsi felfogása le­het annak a lapszerkesztőnek, aki az általa is csalásnak is­mert eseményre azt mondja, hogy a verhovayak “jogos büszkeséggel írhattak” róla. Erre a kérdésre nem nyújt ki­elégítő választ az, hogy ez a szerkesztő a saját dicsekvése szerint, unoköccse a hírhedt bányasvindlernek, ameri k a i Horthy vigécnek Himler Már­tonnak és igy “jogosan” mond­hatnánk, hogy az alma nem esik messze a fájától. Olvassuk csak gondosan az idézetet: “Tudom én azt is”, — írja, “hogy Burton biró nem azért lett a Verhovay Segély Egylet tagja . .-. ” Vagyis tudja, hogy azért állt be, mert akkor még “fontosak voltak neki a clevelandi magyarok szavazatai”, tehát tudja, hogy ez csak politikai csalás volt. És tudja azt is, hogy a Verhovay tisztviselők is éppen olyan jól tudják ezt a dolgot. Szóval tud­ták és tudják ma is, hogy se­gédkeztek egy közönséges po­litikai csalásban' és most nem hogy szégyenkezve eltagadnák, hanem még ki mernek állni a közönség elé és hirdetik büsz­kén, ime, mi részesei voltunk ennek a népcsalásnak. És ak­kor egész bizonyosan számos más hasonló csalásnak is! Itt nem fontos most az, hogy vájjon ebből a Burton szená­torból milyen biró lesz? A Ver­hovayak, akiknek túlnyomó nagy többsége munkásember, nem dicsekedhetnek Burton szenátori rekordjával. Még a legutolsó aktusában is mun­kásellenesnek mutatkozott, mi­dőn két másik szenátor társá­val egyetemben olyan törvény- javaslatot nyújtott be, amely eltörölné a munkások szervez­kedési szabadságát és amely ellen a szervezett munkások, frakciókra való- tekintet nélkül, országszerte tiltakoztak. De mint mondottuk, ebben az esetben nem Burton supre­me courti bírónak az egyéni kvalifikációjáról van szó, ha­nem arról, hogy miként dicse­kednek ezek az amerikai ma­gyar lapok azzal, hogy segéd­keztek és segítenek ma is a közönséges politikai csalások­ban. így tehát segédkeznek az amerikai magyarok félreveze­tésében. Azért kérdezzük és méghoz­zá joggal kérdezzük: Az er­kölcstelenség milyen fokára sülyedtek le ezen amerikai ma­gyar lapszerkesztők, akik a népcsalást igy merik magasz­talni ?! És aztán hozzátehetjük: Sze­gény amerikai magyarság! JEGYEZD MEG---------------------------Ajánlja: St. Visi 1941-ben az autó gyártás utolsó évében a General Motors 510 millió hasznot csinált és minden adó és újabb befekte­tések levonása után is maradt 208 millió dollár. Ha ezen 510 millióból kétszáz milliót a mun­kásoknak, munkabér többlet- I ben kifizetnek ,akkor is meg- j maradt volna nekik közel két- ! száz millió dollár tiszta haszon, i Mert a tulnagy haszonnak egy- részét úgy is adóba kellett be­fizetni. A Wright repülőgépgyár már megadta a 30 százalékos bérjavitást Patterson, N. J.-i telepén. Az atom felrobbantásából eredő nagy erőt “atenergy”- nek nevezték el a tudósok. Minden magyarázat után az atombomba olyan kiszáipitha- tatlan, mint az asszonyi népség és olyan robbanó is. Az öregedő embereknek na­gyon nehéz olyan szemüveget adni, melynek segítségével a tényeket helyesen megláthat­nák. Azért sok öregedő egyén több dolgot eltorzítva lát. Még is azokat tartják bolodnak, akik helyesebben, de nem úgy látják a dolgokat mint ők. A Balkán részére a demok­ráciát legvehemensebben köve- 1 telő politikusok, Connaly a kül­ügyi bizottság elnöke, Brynes külügyminiszter S. Carolinából, Rankin Mississippi-bői, Wiht- tington és Bilbo is onnan jön­nek, ahol a népességnek csak 10 százaléka szavazhat. Félmil­liós kerületből csak 2700 sza­vazattal juto’ttak be ezek az urak. Brynes meg csak 1.200 szavazattal S: Carolinából. Az Atlantic Charternak a legnagyobb baja az volt, hogy azt lefordították más nyelvek­re is. Az indiai, a balkáni, kí­nai népség egész másképpen, vagyis szóról-szóra értelmezik azt, nem úgy mint az angol­amerikai tőkések. Az angol, amerikai, kínai kormányok örömmel alkalmaz­zák még a japán hadsereget is a lázadó benszülöttek és radi­kálisok leveretésére, akik sza­badságról, egyenlőségről, de­mokráciáról álmodoztak. Mert ezek az urak ilyesmiről prédi- dikáltak, mint a papok, akik vizet prédikálnak, de bort isz­nak. Az angol és amerikai tulaj­donosoknak visszaadták a vil­lany, gáz, viz és más fontos üzemeket Kínában. Nagyban azoktól fog függni a kínai nép sorsa. így majd kapnak de­mokráciát, ha megbirják fizet­ni, mint minden más szükséges dolgot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom